Ez a szócikk Zalaegerszegről szól. Hasonló címmel lásd még: Egerszeg (egyértelműsítő lap).

Zalaegerszeg
Fentről lefele, balról jobbra: Szentháromság-szobor, a Megyei Levéltár, az Arany Bárány Szálloda, az olai vízimalom és a Mária Magdolna római katolikus templom
Zalaegerszeg címere Zalaegerszeg zászlaja
Becenév: Egerszeg, Zeg
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Zalaegerszegi
Jogállás	megyeszékhely megyei jogú város
Polgármester	Balaicz Zoltán (Fidesz-KDNP-Balaicz Zoltán Jelöltje Egyesület)[1]
Irányítószám	8900
Körzethívószám	92
Testvértelepülései	Lista Klagenfurt am Wörthersee[2] Zenica Dobrics Varasd Varkaus Kusel Marl Gorizia Krosno Marosvásárhely Szurgut[3] Lendva Herszon Lendva község
Népesség
Teljes népesség	55 433 fő (2023. jan. 1.)[4]
Népsűrűség	574,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	166 m
Terület	102,41 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 50′ 21″, k. h. 16° 51′ 04″46.839166666667, 16.85111111111146.839167°N 16.851111°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 21″, k. h. 16° 51′ 04″46.839166666667, 16.85111111111146.839167°N 16.851111°E
Zalaegerszeg Pozíció Zala vármegye térképén
Zalaegerszeg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaegerszeg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalaegerszeg (németül Egersee, horvátul Jegersek vagy Jagersek; elterjedt rövidítése: „Zeg”) Zala vármegye székhelye, megyei jogú város. A Zalaegerszegi járás központjaként számos település tartozik a vonzáskörzetébe. Magyarország 17. legnépesebb városa.

Első írásos említése 1247-ből való Egurscugként, 1293-ban pedig már Egerszeg néven szerepel.

Kanizsa 1600-as elestét követően nőtt meg szerepe, fokozatosan Zala vármegye központja lett, mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető. Az 1920-as években kezdődött a város fellendülése, Czobor Mátyás polgármester hivatala alatt, közel 40 új utca nyílt, új köztemető, valamint szeretetház, bérlakások sora épült, bővült a közkórház is. 1929-ben Zalaegerszeg megyei jogú város lett.

Egyike Magyarország legvirágosabb, legzöldebb városainak, 2008-ban elnyerte a Virágos Magyarország program „Arany Rózsa” régiós díját.^[5]

Fekvése

Zalaegerszeg földrajzi koordinátái é. sz. 46.84538° és k. h. 16.84721°. Zala vármegye székhelye, megyei jogú város. A Nyugat-Dunántúlon, a Zala folyó két partján, az osztrák, szlovén és horvát határtól megközelítőleg egyenlő távolságra (50–70 kilométerre), a Zalai-dombság tájegységben fekszik, a Göcsej kistáj szélén. Átlagos tengerszint feletti magassága 156 méter.^[6] A Balaton tőle keletre 45 kilométerre található. Budapesttől való távolsága közúton 213, vasúton 239 kilométer. A legközelebbi autópálya-felhajtó 50 kilométerre van, Balatonszentgyörgy mellett az M7-es autópályára.

Természetföldrajzi adottságai

A földkéreg vastagsága itt 25–27 km, a litoszféráé 60–80 km. A földtörténet során kiemelkedési és lesüllyedési periódusokban váltakozott a tengeri és a szárazföldi üledékképződés a területen. A pliocén kor legfontosabb eseménye a folyóvízi feltöltésből származó kavicsterületek kialakulása. A pleisztocén során lösz fedett be nagy területeket. A felszínen szinte kizárólag a legfiatalabb korú kőzetek találhatóak, a völgytalpakon azonban kibukkanhatnak a felső pannon korúak is.^[7]

A város a Zalai-dombság északi részén fekszik, három kistáj határán. A délnyugati városrészek már átnyúlnak a Göcsej területére, így ott a változatos kitettségű, erősen szabdalt 200-250 méter magas „hegyek” jellemzőek. Az északkeleti és keleti lejtők a legmeredekebbek, dél–délnyugat felé vályoggal fedett, fokozatosan alacsonyodó, derázió és geliszoliflukció által formált lejtők ereszkednek. Az északi és középső rész a tektonikailag előre jelzett és kelet felé tölcsérszerűen kiszélesedő Felső-Zala völgyben foglal helyet. A völgy jobb oldalán mély, szűk völgyek, nehezen felismerhető teraszok, pannon agyaghoz kapcsolódó ó-holocén suvadások, baloldalt hosszabb, lankás, lösszel fedett lejtők voltak találhatóak. Az ember tevékenysége azonban majdnem teljesen átalakította őket letelepülésre alkalmasabb formákká. A keleti városrészek a Kelet-zalai-dombság Söjtöri-hátához kapcsoló kisebb meridionális vonulatokon húzódnak.^[8][9][10]

A napfénytartam 1950–2000 óra/év között alakul, ami azonos szélességi körön levő magyar területekhez viszonyítva a legkisebb érték. Ez visszavezethető az 56-62%-os évi átlagos felhőzetre, amit az atlanti hatás erőssége okoz. Szélirányok közül az észak és dél irányú leggyakoribb, összesen kb. 30%, irányuk megtartására rásegítenek a meridionális völgyek. A szélcsendes időszakok szintén gyakoriak, mintegy 25%-nyiak.

Az évi csapadék mennyisége 800 mm körül alakul. A hótakarós napok átlagos száma 45.^[11]

Az agyagos, vályogos részeken adottak a lehetőségek a sűrű vízhálózat kialakulásához, amely Magyarországon a legsűrűbbek közé tartozik. Ezzel összefüggésben a völgysűrűség is igen nagy. Elősegítette a völgyek képződését a laza felszíni kőzet és a terület negyedidőszaki kiemelkedése is. A domborzat tagoltsága azonban nem kedvezett nagy vízfolyások kialakulásának, így a legnagyobb, a Zala is csak patakméretű Zalaegerszeg környékén. A terület erózióbázisaként ez gyűjti össze a kisebb csermelyek vizét. Megemlíthető ezek közül a Válicka, amely dél felől folyik a Zalába. A város területén több kisebb-nagyobb tó található. A legjelentősebb az 1975-ben mesterségesen létrehozott Gébárti-tó. Pózva városrészben a kavicsbányák felhagyása után horgásztavakat alakítottak ki.

Zalaegerszeg környékén kétféle növénytársulás jellemző: a völgyekben vízparti rétek, fűz- és égerligetek jellemzőek. A magasabban fekvő területeken gyertyános és kocsánytalan tölgyesek, zalai bükkösök, cseres tölgyesek találhatóak, gyakori még a szelídgesztenye előfordulása is. A város belterületén csak parkok mutatják a régi gazdag erdők emlékét. (Béke-liget, Dózsa liget, Parkerdő)

A Zalai flóratartományhoz kötődő állatállomány nem különbözik a magyar átlagtól, jellemzően nagyvadakból áll (szarvas, őz, vaddisznó) és kevés különleges állatfajnak ad otthont. Gazdasági jelentőséggel bír e vadállomány, mind a vadhús, mind a bérvadászat tekintetében. Híresek a zalai szarvastrófeák, már több világbajnoki érmet kiérdemeltek.

Gyenge minőségű talajok alakultak ki a város környékén, amelyek közül a legjelentősebbek az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. Ezen adottság miatt nagy területeket hasznosítanak még a város határain belül is szőlőhegynek, ahol az igénytelenebb fajták megteremnek.

Környezeti állapot

A város levegőminőségét a közlekedés befolyásolja a legnagyobb mértékben, ezen belül is a porszennyezés okozza a legnagyobb problémákat. A nehézipari létesítmények hiánya miatt nem jelentős az ipari eredetű szennyezés. Egyedüliként a MOL helyi olajfinomító üzeme, amely kén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, valamint korom tekintetében jelentős szennyező. A termelés során keletkezett szennyvíz tisztítás után a Felső-Válickába és az Avas-árokba kerül.^[12] A MOL tevékenységének folyamatos racionalizálása eredményeként a Zalai Finomítóban 2001-ben megszűnt a kőolaj-feldolgozás, ma már elsősorban speciális bitumenek készülnek itt.^[13]

A zajszennyezés szintén a közlekedés a problémák fő forrása az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat elemzése alapján. Az elkerülő utak megépítésével ugyan a belváros terhelése csökkent, de mivel a tranzitforgalom az összes forgalomnak csak 20-30%-át tette ki a probléma végleges megoldására még várni kell. A nagy forgalmú belvárosi útszakaszokon a terhelés csúcsidőben rendszeresen meghaladja a megengedett határértéket. Emiatt folyamatosan napirenden van egy sétálóutcás, csendes belső terület kialakítása a Kossuth utcában és környékén, ez azonban rendkívül nehezen megvalósítható a gyakorlatban, mivel a város észak-dél irányú belső útjai szűkek (jellemzően egyszer kétsávosak és egyirányúsítottak), és a viszonylag sűrű beépítés miatt nem is bővíthetők. A Kossuth Lajos utca a Széchenyi tértől a Kisfaludy Sándor utcáig díszburkolatot kapott, és ezen szakaszon 30 km/h-s sebességkorlátozást vezettek be, valamint korlátozták a parkolási lehetőségeket, melyet a védett öblök és a Berzsenyi – Kosztolányi utcák sarkán megépült új parkolóház vett át. Ez közepes mértékű tehermentesítést jelent a Kossuth utcában és annak környékén lakóknak, azonban vásárlók elvesztését jelent(het)i a főutcán található üzleteknek, ahonnan a külső területeken megnyílt új bevásárlóközpontokba helyeződhet át a tartós cikkek vásárlásának központja.

A város ivóvízellátását 34 kútból oldják meg, amelyek többségéből magas vastartalmú vizet nyernek. A víznyerőhelyek szennyeződés elleni védelme nem kellően megoldott, a jövőben nagy valószínűséggel a mai keleti oldali túlsúly áthelyeződik a nyugati oldalra a kutak elhelyezkedését tekintve. Uniós forrásokat is felhasználva negyvenkét település összefogása nyomán több ütemben modernizálták a szennyvíz- és csatornahálózatot 2004-től kezdve.^[14]

A városban a közhasználatú zöldterületek nagysága közel 5 millió m², amely jelentősen meghaladja az országos átlagot. 2007-ben 74 játszótér volt a városban.^[15]

Története

A város fekvése

Zalaegerszeg két folyó összefolyásánál található, halakban, vadakban gazdag vidék volt. Talán ennek köszönhető, hogy már az i. e. 7. évezredben, a felső paleolitikumban található itt település, amely egész Zala vármegyében az egyedüli ókőkori lelet. A következő időszak, amikorról maradtak leletek a városban, a rézkor. A régi ruhagyár elhagyott területén felfedezett, az azóta már teljesen befedett Vizsla-patak mellett megtelepedett, lengyeli kultúrához tartozó település ebből a korból datálható.^[16]

A középkor

A vaskorból kelta nyomokra lehet bukkanni, amilyenből Dél-Zala területén sokat, északon alig találni. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Zalaegerszeg ekkor egy fontosabb út mellett állt, és ezt ellenőrizte a kelta lakosság.

Az ezt követő időszakokból származó leletek száma elenyésző, így valószínűleg semmilyen település nem volt ez idő tájt a területen.

A település első írásos említése 1247-ből való, egy a veszprémi káptalan által kiadott oklevélben Egurscugként, 1293-ban pedig már Egerszeg néven. 1266-ban IV. Béla a veszprémi káptalannak adta a területet, így Egerszeg először egyházi birtok lett. Mivel a földesúr távol élt a területtől, így a bevételek nem mindig jutottak el hozzá, sokszor a környékbeli nagyurak, elsősorban a Kőszegiek vagyonát gyarapította. A 14. század során Egerszeg a környék legnagyobb települése volt, a legtöbb adót fizette.

1368 és 1389 között rövid időre a király tulajdonát képezte, majd Luxemburgi Zsigmond a Kanizsaiaknak adományozta, akik azonban azt elcserélték Szepetnek községért a veszprémi püspökkel. Így Zalaegerszeg egészen 1848-ig egyházi birtok maradt. A település határainak kijelölése 1381-ben történt, kőtemplomot is ekörül kapott a község. Ekkor a mérete mintegy kétszerese volt a környező településekének.

1421-et követően a település mezővárosi kiváltságokat kapott, egy összegben tartozott a földesúrnak adót fizetni, részleges önbíráskodása lett. Ezek a különleges jogok gyorsan gyarapították a lakosság számát, mivel a környező településekről megindult a bevándorlás. A 16. században már a legtöbb megyegyűlés itt zajlott.

A török korszak

Az 1530-as évek felé a város fejlődése megtorpant, mivel folyamatos támadások érték, elsősorban a környező területek földesurai fosztogatták a meggyengült központi hatalmat kihasználva. 1568-ban indult meg a város erődítése a török támadás visszaverése érdekében. A településen vár épült, amelyet elsősorban a környező mocsarak védtek. Az első sikertelen támadás a város ellen az 1570-es évek végén indult. Kanizsa 1600-as elestét követően megnőtt Egerszeg szerepe: a török ellen felépült sok apró zalai végvár irányítását innen szervezték. A települést védő vár azonban nem bizonyult jó védelemnek, egy 1616-os török portya súlyos károkat okozott a városban. 1647 októberében Kerpacsics István (fl. 1636-1659) zalaegerszegi várkapitány bontatta le és építtette újjá az egyik elöregedett bástyát, majd 1649 szeptemberében egy másik leomlott bástya helyreállítására a gratuitus laborral (ingyenes szolgálattal) tartozó környező falvak lakosságát hajtatta a várhoz katonáival. Egy évvel később pedig Egerszeg híd előtti nagy bástyája, végül 1652 márciusában megint egy bástyája dőlt le, melyet az alapjaitól kellett felépíteni. 1654. június 13-án Eördögh István alispán járt Egerszegen, és azt tapasztalta, hogy a Kaszaháza felőli bástyától induló palánk ledőlőben van. Kerpacsics a várkapitánya volt 1647 és 1657 között;^[17] felesége, Buzád-Hahót nembeli csányi Csány Katalin úrnő, csányi Csány Imre (fl. 1592–1652), földbirtokos és pölöskefői Eördögh Katalin asszony leánya volt. Kerpacsics IStván várnagy és Csány Katalin frigyéből két leány származott: Kerpacsics Katalin, akinek a férje, szenttamási Bertalan István, szenttamási földbirtokos (1673. május 16-án Zala megyei alszolgabíró,^[18] majd 1686-ban Vas vármegyei esküdt), és Kerpacsics Dorottya, akinek a férje, nemes Bán István, söjtöri, tófeji, és teskándi birtokos. Végül 1664-ben rövid időre a vár is török kézre került. Más tekintélyes törökverő nemesei között említésre méltó szenterzsébeti Terjék Miklós, aki 1642 és 1646 között egerszegi lovashadnagy volt, valamint ákosházi Sárkárny Gábor, és tarródi és németszecsődi Tarródy Mihály lovashadnagyok is.^[19]

A törökök mellett más súlyos terhek is sújtották a lakosságot. A városban többször pusztított pestisjárvány. Emellett az adózás is sokkal kellemetlenebb volt az itt élőknek: mind a kanizsai török, mind a végvári katonák jelentős adóterheket szedtek. Cserébe a földesúri szolgáltatások díjmentesek voltak. Ezt a jogot egy ideig még sikerült érvényesíteni.

A 18. század

Zalaegerszeg mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető. Ez idő tájt a megyegyűlések mintegy 75%-át itt tartották. A megye perifériáján lévő település megyeszékhellyé válásának több oka is van. Szerepet játszhatott a történelmi hagyomány, mely szerint hagyományosan Egerszegen tartották a korábbi gyűléseket is, a város a török hódoltság idején fontos megyei központtá vált, ám a legfontosabb érdeme a helynek, hogy a többi Zala vármegyei várossal ellentétben nem egy uradalom központja volt, így elkerülhetővé vált a helyi földesurak „rátelepedése” a megyegyűlésre. Még egy indok volt a város mellett, hogy a környéken több nagy nemesi család is élt, mint a Heteldyek vagy a Forintosok. Végül Egerszeg 20 600 forintos adománya, valamint a megyeháza (ma a Zalaegerszegi Törvényszék épülete) 1730 és 1732 közötti megépítése egyértelműsítette a város közigazgatási központi jellegét. A sidi Sidy család sarja, idősebb Sidy Pál (fl. 1707–1747), az egerszegi járás akkori alszolgabírája, földbirtokos, a megyének e célra 1729-ben kinevezett építési biztosa lett, aki az építkezéssel járó munkálatok vezetésével és ellenőrzésével, valamint a pénzkezeléssel felügyelt.^[20][21] Az építkezés közben azonban egy kis incidens is történt. Nevezetesen a régi vár területe a veszprémi püspöknek mint a város akkori földesurának tulajdonát képezte, és a vármegye minden szó és kérdés nélkül elkezdte az építést. Acsády Ádám veszprémi püspöknek nem tetszhetett a dolog, de kikötni a vármegyével mégsem akart; megelégedett avval, hogy átirt a megyéhez és szemükre vetette a karoknak és rendeknek, hogy az építésről nem értesítették.^[22]

A 18. századi városképre jellemző, hogy egy jó darabig egyetlen kiemelkedő épület a barokkos megyeháza. Az 1760-as években épült az akkor monumentálisnak számító templom, illetve egy kaszárnya kőépülete. Az egyetlen polgári kőházban egy patika működött. A város legtöbb háza azonban továbbra is jellemzően tűzveszélyes, szalmával fedett vályogház volt, így a város történetében sok tűzvész pusztított. 1777-ben a szombathelyi püspökség kezelésébe került a város (addig a Veszprémi püspök fennhatóság alatt volt). A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és július 29-én volt a városban, a zsúpos és oromtetős házak szinte egy pillanat alatt leégtek. Még ebben az évben Póka Antal mérnök tervei alapján már tégla- és kőházakból építették újra a maival megegyező szerkezetű belvárost.

A reformkor és a szabadságharc

A városban a 19. század elejéig a kereslethez mérten nagyon kevés iparos és kereskedő élt, mivel a földesúr regáléjoga miatt szinte lehetetlenné vált a működésük. Az 1830-as évekre jelentősen megnőtt a városba költöző izraeliták száma, 1836-ra már mintegy 10%-ot tettek ki a zsidó vallásúak az amúgy római katolikus többségű össznépességből, ám ezek a családok se lendítették fel a város kereskedelmét. Így míg a város közigazgatásilag tagadhatatlanul a megye központja volt, gazdaságilag nem lett túl jelentős, a kulturális élet és művelődés terén pedig alig tudott mit felmutatni az akkori székhely: mindössze két elemi iskola működött a mintegy 3500 fős városban. A megye kulturális központjai ekkor Kanizsa és Keszthely voltak, ahova az egerszegiek csak nagy költségek árán juthattak el tanulni.

A reformkorban az újabb politikai változásokat tárgyaló Zala vármegyei közgyűlések többsége Zalaegerszegen zajlott. Az 1848-as forradalomban a városnak viszonylag kevés katonai szerep jutott, a szabadságharcban a város 1848. december 31-ei megszállását követően nagyobb megmozdulás nem történt. A város számára leginkább az a szerepe jutott, hogy a közgyűlések és majd a szabadságharc kitörése után a vármegyei állandó bizottmány ott székelt és onnan irányította a forradalmi ügyeket. 1848. március 21-én Zalaegerszeg város közgyűlése – pesti mintára ideiglenes polgári őrség (nemzetőrség) felállítását határozta el. Többen a közgyűlés tagjai közül azonnal beléptek a nemzetőrségbe, így tett csáfordi Csillagh László, nemes Koppány Ferenc és besenyői és velikei Skublics István. 1848. december 30-án a Zalaegerszeg melletti Bagodot elfoglalták a császári seregek. Csáfordi Csillagh Lajos (1789–1860) zalai első alispán, és egyben az 1848-as zalai állandó bizottmány elnöke az ellenség közeledésének hírére a jegyzővel és a megyei pénztárral együtt Zalaapátiba menekült Zalaegerszegről.^[23] 1848 szilveszterén, báró Burits János császári altábornagy csapatai elfoglalták Zalaegerszeget, és levelet írt a Zalaapátiban tartózkodó alispánnak, hogy 24 órán belül térjen vissza a hivatalába a többi tisztviselővel együtt, különben lázadónak tekintik őket. 1849. január elsején Zalaapátiban tartották tanácskozásukat a megyei bizottmány tagjai, és úgy döntöttek, hogyha a személyes biztonságát biztosítják, megengedik a további tevékenységüket, visszatérnek hivatalukba. Erre Burits tábornok boldogfai Farkas Imre (1811–1876) főszolgabíróval ismételten üzent Zalaapátiba, miszerint a személyes szabadságukat meghagyja nekik, de kizárólag akkor, ha azonnal megérkeznek. Az állandó bizottmány tagjai a visszatérés mellett döntöttek; 1849. január 2-án Zalaegerszegre érkeztek.^[24]

Az osztrák-magyar monarchia

Alig öt évvel a Kiegyezés előtt, 1861. március 5-én, a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület jött létre nyírlaki Tarányi-Oszterhuber József elnöklete alatt. Az egyesület tevékenységét alapító elnökéhez méltóan megszakítás nélkül folytatta a vármegye mezőgazdaságának fejlesztése és a gazdaérdekek védelme terén, úgyannyira, hogy már 1876. évben Zalaegerszeg főutcáján ingatlannal (kertészeti, gyiimölcsészeti célokra) és saját közgyűlési teremmel ellátott székházzal rendelkezett. Az egyesület különösen súlyt helyezett mindig arra, hogy a kisbirtokosok mezőgazdasági tudását és kultúráját emelje. Az egyesület látta el a törvényhatósági vármegye mezőgazdasági bizottságának teendőit a mezőgazdasági kamarai törvény életbeléptéig és ezen bizottság előadója az egyesület mindenkori titkára volt.

Az 1870-ben hozott községi törvény alapján megszűnt a mezővárosi jogállás, és a volt mezővárosoknak választaniuk kellett a nagyközségi és a rendezett tanácsú városi szervezet között. Az utóbbi nagyobb önállóságot, de egyben nagyobb adóterheket is jelentett, mert a városi közigazgatás többletterheit helyi bevételekből kellett fedezni. Zalaegerszeg a nagyközségi szervezetet választotta, amit sokan súlyos presztízsveszteségként értékeltek a városi rangot választó Nagykanizsával szemben. Végül másfél évtized múltán Tisza Kálmán belügyminiszter erőteljes nyomására a nagyközség képviselő-testülete és adófizetői kérelmezték a várossá alakulást, amit a miniszter azonnal jóváhagyott, és 1885. május 13-án Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá alakult. A 19. század végi helyi közélet fő gondja a megye másik városával szembeni lemaradás behozása volt.

Deák Ferenc szobrát 1879. szeptember 1-jén állították fel, Vay Miklós alkotása. A legelső Deák-szobor volt Magyarországon. A fekete márvány alapzaton álló bronzszobor az ország legjobban sikerült Deák-szobra. Az arcmodell is azon kép után van mintázva, amelyet Deák a legjobbnak ismert el. Vay Miklós alkotása a szobor, körülbelül 13 ezer forintba került a talapzattal együtt. A költségekhez a Vármegye Nemesi Pénztára majdnem felerészben járult. Az ünnepi beszédet Svastits Benő zalai alispán mondotta.^[25]

1887-ben a településhez csatolták a kereskedelmi szempontból fontos Olát.

Felvetetett Zalaegerszegen 1887. május 1-jén a Zala Megyei Gazdasági Egyesület háza nagytermében a szentiván-zalaegerszeg-alsólendva-csáktornyai vasút útvonala megtervezése. Csengeri Háczky Kálmán (1828–1904), a Zala Megyei Gazdasági Egyesület elnöke, a zalaegerszeg-szentiváni helyiérdekű, vasútügyi érdekeltség végrehajtó bizottságának elnöke is lett.^[26] 1890. október 19-én az Ukk–Csáktornya vasútvonal megépítése befejeződött és ezzel a város bekapcsolódott az országos vasúthálózatba. A nagy zalaegerszegi ünnepségen Baross Gábor kereskedelmi miniszter is jelen volt, akinek fontos szerepe volt a Csáktornya—ukki helyi érdekű vasút létesítése körül.^[27]

1895-ig új gimnáziumot, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat kapott a város. 1891-ben épült a Zala Megyei Levéltár mai épülete, akkor még a főispáni hivatal számára. Stílusa eklektikus, reneszánsz díszítőelemekkel. A bejárat fölött, a homlokzaton a vármegye régi címere látható.

A nagy fejlesztések közben a város alaposan eladósodott, így Kovács Károly (1839–1904), Zalaegerszeg első polgármestere még ugyanebben az évben (1895) lemondott. 1895. december 12-én Zalaegerszeg Rendezett Tanácsú Város Képviselő-testülete közgyűlésén Botfy Lajost, Zala vármegye eddigi első aljegyzőjét, megyei tiszteletbeli főjegyzőt élénk éljenzések mellett közfelkiáltással, egyhangúlag Zalaegerszeg rendezett tanácsú város polgármesterévé választotta.^[28] 1900. június 9-én Botfy Lajos polgármester váratlanul elhunyt.^[29] A következő zalaegerszegi polgármester várhidi Várhidy Lajos (1871–1940) lett.^[30] Ő alapította meg a Városszépítő Egyesületet, fasorokat ültetett, megoldotta az utcák szintezését, lejtezését, és próbálta a századelő kívánalmainak megfelelően modernizálni Zalaegerszeget. Tizenhat utca kapott új elnevezést nemzeti nagyjainkról, Várhidy ugyanis élen járt abban, hogy történeti eseményekről vagy személyekről nevezzenek el utakat. Az ő ideje alatt került felavatásra a zsinagóga, ekkor történt a város villamosításának jó része – ami miatt sokan támadták is –, megépült továbbá az evangélikus templom. Rendszerezte a város levéltárát, és sor került az első várostörténeti munka megírására is. 1907 októberében Várhidy Lajos lemondott. 1908 januárjában Árvay Lajos zalai alispán elnökletével volt a városi képviselőknek gyülése, ahol közfelkiáltással megválasztották dr. Korbay Károly ügyvédet zalaegerszegi polgármesternek.^[31]

1872-ben Zalaegerszeg város képviselő-testülete az iskola megteremtése érdekében megkereste a vármegye törvényhatósági bizottsági gyűlését. A megye a város kérését jogosnak ítélte, és bizottságot küldött a költségek gyűjtéssel történő előteremtésére. Ilyen előzmények után 1874. január 3-án nyílt meg ünnepélyes keretek között a Zalaegerszegi Polgári Fiúiskola, amelynek I. osztályába a népiskola IV. osztályának elvégzése után lehetett jelentkezni. Az első igazgatója, udvardi és básti Udvardy Ignác (1848–1920), aki később a Zalamegyei újság lapkiadója és tulajdonosa, Zala vármegye bizottsági tag, a Zalamegyei Gazdasági Egyesület tagja. 1906-ig töltötte be az iskolaigazgatói posztot és nyugalomba vonulása után a Zalaegerszegi Takarékpénztár Részvénytársaság elnöke lett.^[32]

20. század

Az Olaszországból származó Morandini család építész, építőmester tagjai Zala megyét választották. Morandini Tamás (1869–1921), Zalaegerszegen lakott és igen nagy presztízzsel rendelkezett. A Morandini család vállalkozói, tervezői pályafutásuk emlékét ma is álló középületek, római katolikus és evangélikus templomok, zsinagóga, egykori városháza, kórházak, laktanyák, lakóházak őrzik a történelmi Zala megyében, Somogyban és Horvátországban.

A 20. század eleje már kevesebb fejlődést produkált, így elmondható, hogy Zalaegerszeg ismét elmaradt a környék megyeszékhelyeitől.

A posta által működtetett zalaegerszegi telefon azonban csak 1904. november 1-én kezdett működni Zalaegerszegen, és 1931. szeptemberében új telefonközpontot adtak át.^[33]

1904-re készült el a bizánci stílusban emelt neológ zsinagóga (ma Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). Eredetileg, 1901. december 12-én boldogfai Farkas József (1857–1951) országgyűlési képviselő vezetett egy küldöttséget Budapestre, amely Wlassics Gyula vallás- és közoktatás minisztertől személyesen kérte, hogy támogassa az izraelita imaház építését Zalaegerszegen, ahhoz a tényhez folyamodván, hogy a miniszter mint zalaegerszegi szülötte jól ismeri a hitközség helyzetét.^[34] 1909-ben megyei börtön (ma: Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) létesült a városban.

1919. október 1-jén Zalaegerszegre, a Mária Magdolna-templomba Pehm (Mindszenty) József (1892–1975) kapott plébánosi kinevezést. A rendkívül tevékeny Pehm apátplébános fontos szerepet játszott a helyi zalaegerszegi közéletben^[35] és a hívek körében. Felépíttette a zalaegerszegi Jézus Szíve ferences templomot és egy kolostort. A templomot 1925 júniusában kezdtek építeni az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly (1887–1922) emlékére,^[36] ami egyedülállóvá teszi a világban.^[37] Az ünnepélyes felszentelése 1927. szeptember 25-én történt meg. A szószéket Zita királyné ajándékozta a templomnak. 1950 nyarán a szerzetesrendektől megvonták a működési engedélyt, a rendházat államosították, így a zalaegerszegi ferencesek helyett az épületbe a megyei hadkiegészítő parancsnokság költözött.^[38] 1925-ben a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányába választották meg.^[39] Másrészt Pehm József modernizálta a plébániaépületet és a szegények számára 34 főt befogadó szeretetotthont alapított. Támogatta, taníttatta a szegény sorsú, tehetséges gyermekeket, a Szociális Missziótársulat bevonásával végezte a szegénygondozást, a kórházmissziót, a fogház- és a vasúti missziót. Felépíttette a Szent József Szeretetotthont, mely szegények és elhagyott öregek számára nyújtott biztos menedéket.

Az 1920-as évek során ismét kisebb fellendülés volt tapasztalható a város életében. Ekkor épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (a mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora Czobor Mátyás polgármester hivatala alatt. Kissé talán drágán, de Czobor Mátyás enyhítette az első világháború okozta rettenetes lakásínséget a városi bérház és a kislakások építésével; egyben megindította a magánosok lakásépítést tevékenységét azzal, hogy egész sereg házhelyet tett hozzáférhetővé. Az első építkezéseket követte a többi: a modern vágóhíd, a tűzoltólaktanya, az új elemi iskola, a Stefánia ház és az egyéb kisebb nagyobb építkezések. És a megyei, állami tényezők jóakarata mellett Czobor Mátyás kimeríthetetlen lendülete hívta éleire a nagyobbrészt állami, vagy más közpénzből létesült intézményeket, épületeket: a rendőrségi palotát, az állomásépületet, a vasutasházakaí, a kulturális intézményeket, a laktanyát, a szanatóriumot, az OTI-szákhá- zat, a postapalotát.^[40]

Udvardi és básti Udvardy Ignác (1848–1920), állami kereskedelmi iskolai igazgatónak a öccse, udvardi és básti Udvardy Vince (1854–1922), városi képviselő-testületnek a tagja, a zalaegerszegi állami főgimnáziumi tanára, Zala vármegye törvényhatósági bizottságnak a tagja. Udvardy Vince fia, dr. udvardi és básti Udvardy Jenő (1880–1941) jogász, a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke, Zalaegerszeg megyei város tiszti főügyésze, a Zala vármegye közigazgatási bizottságának és a nemesi választmányának a tagja, a Zalaegerszegi Uri Kaszinó elnöke, a zalaegerszegi Munkás és Betegsegélyző Egylet elnöke, a Vármegyei takarékpénztár Rt. ügyésze és igazgatóságának tagja volt.^[41]

1938. február 21-én megalakult a legitimista Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége Zala megyei fiókja Zalaegerszegen, akinek az elnöke dr. udvardi és básti Udvardy Jenő (1880–1941) jogász, kormányfőtanácsos lett.^[42] Feleségével, boldogfai Farkas Margit (1888–1972) asszonnyal együtt élete végig royalista elképzelésekkel éltek. A helyi legitimista egyesület alelnökeivé Suszter Oszkárt és Zeng Pétert, ellenőrévé Fangler Gyula (1881–1945) zalaegerszegi fűszerkereskedőt választották meg, aki egyben a Zalaegerszegi Kereskedelmi Kör elnöke, a Zalamegyei Kereskedők Kör tagja, a zalaegerszegi katholikus hitközség képviselőtestületének és a Katolikus Férfiliga tanácsának volt.

1939. január 26-án Fangler Gyula, aki több évig elnöke volt a Zalaegerszegi Kereskedelmi Körnek, lemondott a kör elnökségéről, mert nem azonosította magát Szász Sándor alelnöknek Imrédy Béla miniszterelnökről tett antiszemita kijelentésével.^[43] 1942-ben dr. udvardi és básti Udvardy Jenő (1880–1941) jogász, kormányfőtanácsos, a zalamegyei Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének az elnöke, gróf Teleki Béla zalai főispánnál tiltakozott a dr. Árvay László által vezetett eljárás ellen, amelynek a célja volt, hogy kizárják a Zalaegerszegi úri kaszinóból a zsidó származású tagokat; Udvardy próbálkozásai azonban hiábavalóak voltak.

A zalaegerszegi református templom, Szeghalmy Bálint tervei alapján, 1942-ben épült erdélyi stílusban, fából és vörös homokkőből, nagy részben gróf széki Teleki Béla Zala vármegye főispánja kezdeményezésével.

A második világháború nem okozott jelentős károkat a városban, igaz, a vasútállomás egy bombatalálat következtében leégett. A legsúlyosabb veszteséget a teljes helyi és környékbeli zsidó közösség, mintegy 1221 fő gettóba zárása, majd Auschwitzba szállítása jelentette. A város német megszállásának végül az 1945. március 28-án érkező Vörös Hadsereg vetett véget. Március 29-én már az egész város a szovjet csapatok kezén volt, akik gyorsan folytatták előrenyomulásukat nyugati felé, illetve a déli olajmezők irányába. Az április elején megalakult Zalaegerszegi Nemzeti Bizottság, első elnökévé Wassermann Frigyes nyugalmazott városi főmérnököt választották meg, akit rövidesen Kovács Károly, a kommunista párt helyi titkára váltott. A Bizottság első intézkedései egyikeként kinevezte Baráth Ferencet polgármesternek és dr. Lendvay Lajos városi tanácsnokot polgármester-helyettesnek.^[44]

Az ezt követő időszakban jól megmutatkozott a város lakosságának ellenérzése az új rendszerrel szemben: a helyi MKP szervezete az 1949-ig megtartott választásokon 10% körüli eredményeket ért el, ám a helyi testület élére végül mégis ők kerültek. Az 1947. szeptember 4-én megtartott nemzetgyűlési választásokat a Demokrata Néppárt 59,5%-os eredménnyel nyerte, 1949. május 15-én az országgyűlési választás viszont már a Népfront 98,5%-os győzelmét hozta. 1949. július 2-án iktatták be a város első női polgármesterét, Siklósi Mihálynét.^[45]

Az 1950-es évek hozták Zalaegerszeg történetének legkomolyabb változásait. Az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházása a zalaegerszegi ruhagyár építése volt, amely elsősorban a szabad női munkaerőre alapozott. Az 1952-ben a környéken felfedezett olajmezők készletét is azonnal elkezdték kitermelni, illetve 1953-ban egy sajt- és vajgyár is épült a városban. Az ipar igényeinek megfelelően fővonalasították a Zalaegerszeg–Zalaszentiván vasúti szakaszt. Az óriási ipari beruházásoknak nagy munkaerőigénye volt, amelyet elsősorban a környékbeli falvakból elégítettek ki. Rövid idő alatt tömegessé vált a környező falvakból naponta történő ingázás, mivel a városban ekkor szinte nem lehetett lakáshoz jutni. Így nem volt ritka, hogy a nyugdíjasokat, inaktívakat, de leginkább az osztályellenesnek tartott személyeket „rávették” arra, hogy költözzenek el a városból.

A nagy ipari fellendülést azonban a városban élők csak visszaesésként élhették meg. Az építőipar csak a nagyberuházások érdekeit szolgálta, így a polgári lakosság lakáskörülményei folyamatosan romlottak. Infrastrukturális beruházások szintén nem történtek a városban, a boltok sorban zártak be, egyre kisebb kínálatot biztosítva a városiaknak.

Az 1956-os forradalomban Zalaegerszeg is tevékenyen részt vett. A megmozdulások 1956. október 26-án kezdődtek, ennek eredményeképp az MDP-vezetők Körmendre menekültek. Ezt követően egészen a szovjet csapatok november 4-ei támadásáig a várost a Forradalmi Tanács irányította.^[46][47]

1956. december 11-én a salgótarjáni sortűz miatt a Központi Munkástanács által szervezett országos sztrájkhoz Zalaegerszeg munkásai is csatlakoztak. A megmozdulásra december 12-én került sor a Kossuth Lajos utcán. Többezres tömeg gyűlt össze a posta előtt, Csepel teherautókkal próbálták elállni a szovjet tankok útját. A tüntető tömeget végül könnygáz és tankok bevetésével szétoszlatták. Másnap a ruhagyár munkásnői tiltakozásul tüntetésre hívták a nőket és a ruhagyáriakat. Az asszonyok Csány László szobra körül, majd a belvárosban gyülekeztek. Fekete ruhát vettek fel vagy fekete szalagot tűztek magukra, ezért gyászfátyolosnak is nevezik a tüntetést. Végül a szovjet tankok és a karhatalmisták ezen a napon is feloszlatták a tömeget.^[48][49][50]

A város címere

Zalaegerszegnek évszázadokon keresztül nem volt hivatalos címere. A városi pecsét többször módosult rajzából alakult ki a már 1247-ben álló kápolna és a 18. században épült a plébániatemplom védőszentjét, Mária Magdolnát, ábrázoló címer. Ezt az 1940-es évek végéig több változatban is használták. 1970-ben egy teljesen újat vezettek be, ez azonban sem a címertan követelményeinek, sem a város hagyományainak nem felelt meg. A Városi Tanács 1989-ben megrendelt egy, a tradíciókat követő címert, amelyet 1992-ben fogadtak el Zalaegerszeg Megyei Jogú Város hivatalos címerének.

A mai napig használatos címeren pajzs alakon Mária Magdolna látható, lábai alatt korbáccsal, babérkoszorús jobb kezét védelmezően a 16-17. századi végvárat jelképező stilizált vár fölé nyújtja. Bal karjában vállára fektetve hosszú szárú keresztet tart. A korábbi pecséteken a lábánál találhatunk koponyát is, de a mai címeren a korbács ábrázolásánál maradtak a tervezők. Ezek a szimbólumok Bűnbánó Magdolnára vagy Magdalai Máriára utalnak. A kibontott haja Jézus Krisztus lábának illatos olajjal való megkenésére és hajával való letörlésére utal. A korbács a bűntudat egyik középkori szimbóluma, s ezt jelképezte a koponya is.^[51]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Bogár Imre^[52][53] (SZDSZ)
• 1994–1998: Dr. Gyimesi Endre (Fidesz-FKgP-KDNP-MDF)^[54]
• 1998–2002: Dr. Gyimesi Endre (Fidesz-MDF-MKDSZ-MDNP)^[55]
• 2002–2006: Dr. Gyimesi Endre József (Fidesz-MDF-MKDSZ)^[56]
• 2006–2010: Dr. Gyimesi Endre (Fidesz-KDNP-Nemzeti Fórum)^[57]
• 2010–2014: Gyutai Csaba (Fidesz-KDNP)^[58]
• 2014–2019: Balaicz Zoltán (Fidesz-KDNP)^[59]
• 2019-től: Balaicz Zoltán (Fidesz-KDNP-Balaicz Zoltán Jelöltje Egyesület)^[1]

Népesség

Zalaegerszeg lakónépessége 2011. január 1-jén 59 499 fő volt, ami Zala megye össznépességének 21%-át tette ki. A város Zala vármegye legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 581 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 18%, a 60 éven felülieké 24% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1125 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 73, a nőknél 80 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.^[61] A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 4,7%-a, mintegy 2194 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük cigány, német és román nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.

Zalaegerszeg népesedése jellegzetesnek mondható pályát futott be. A legjelentősebb népességnövekedési időszakban (1960-as–70-es évek) 30%-kal nőtt meg a város lakossága, köszönhetően az ipartelepítésnek, a hozzácsatolásoknak és a bevándorlásnak. Ezen demográfiai robbanás hatására rengeteg új lakás épült, amelyekbe elsősorban fiatal falusiak költöztek.^[62] Ma már stagnáló/fogyó népességről kell beszélnünk, ennek két tényezője a természetes fogyás és a szuburbanizáció hatása. Ellenhatásként jelentkezik a pozitív bevándorlási mérleg. A természetes fogyás 1990-től jellemző a városra. A vándorlási különbözet az 1990-es évek közepén negatív előjelű volt. Korosztályok szerint átrendeződés játszódik le: csökken a fiatalkorúak és nő a közép- és az időskorúak aránya. 35 éves korig férfi-, afölött nőtöbblet mutatkozik.^[63][64] Az 1995-ben 25-29 éves korosztály létszáma 1995–2001 között minimális növekedést, 2001–2005 között csökkenést mutatott. Ennek egyik oka lehetett az elvándorlás, valamint az ideiglenesen vagy véglegesen más településen való munkavállalás (diplomás munkaposztok hiánya). Az elköltözők egyik fő célpontja, az országos átlaghoz igazodva, Budapest, ahol munkalehetőséget, magasabb fizetést remélnek maguknak. Az elvándorlás másik fő motivációja a csendesebb környezet, nagyobb lakás iránti igény, amelyet a várost elhagyók a közeli elővárosodó falvakban találhatnak meg. Ilyen települések például Teskánd, Nagykutas, Zalaszentiván vagy Bocfölde.^[65][66] Az összes társadalmi csoport regisztrált munkanélkülieknek száma az 1990-es évek elején volt a legnagyobb Zalaegerszegen, majd egészen 2001-ig dinamikusan csökkent. 2001-től ismét emelkedő tendenciát mutatott, majd beállt egy stagnáló értékre. A gazdasági válság idején számos munkahely szűnt meg, a munkanélküliségi ráta elérte a 12-13%-ot.^[67] A pályakezdő munkanélküliek száma az utóbbi öt évben emelkedést mutat, 2010 elején számuk 1 200 körül volt, a diplomás munkanélkülieké pedig 1 000 körül.^[68] A legkisebb eséllyel a diplomások közül a közgazdászok, a középfokú végzettséggel rendelkezők közül az irodai munkások, míg a szakképesítéssel rendelkezők közül a fodrászok és a bolti eladók tudnak elhelyezkedni. A legtöbben 1990-ben éltek a városban, 62 214-en, azóta egészen napjainkig csökken a város népessége, ma már kevesebben laknak Zalaegerszegen, mint 1980-ban.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló zalaegerszegiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és az evangélikus.

Etnikai összetétel

Jelentős nemzetiségi csoportok[69][nincs a forrásban]
Nemzetiség	Népesség (2011)
Cigány	859
Német	528
Román	92
Horvát	50
Orosz	45 Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zalaegerszeg A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.  Source: Zalaegerszeg Navigáció: Villamosságtan > Elektromos ellenállás Elektronika Elektrotechnika Hídkapcsolások Villamosságtan Kapcsolódó kifejezések: Áramgenerátor Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme Egyenáram Egyenáram mérése Egyenirányítós lengőtekercses műszer Elektromágnes (fizika) Elektromos feszültség Elektromos térerősség Fáziseltolódás Fázismutató Fajlagos ellenállás Feszültséggenerátor Feszültségváltó Forgó mágneses tér Háromfázisú hálózat Hőelektromosság Hatásos ellenállás Illeszkedési mátrix Impedancia Indukciós műszer Körmátrix Közös módusú elnyomás Kalciumfény Kif hálózat Lágyvas Látszólagos ellenállás Lineáris üzemű tápegység Műveleti erősítő Manganin Meddő ellenállás Meddő teljesítmény mérése Millman-tétel Norton-tétel Ohm törvénye Piezoelektromosság Piroelektromosság Potenciométer Replusz Rezgőkör Seebeck-effektus Szuperpozíció (elektronika) Thévenin-tétel Váltakozó áram Váltakozó áram mérése Villamosságtan Villamos fogyasztásmérő Wien-hidas oszcillátor Zener-effektus A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. Electronica.hu © 2024. All rights reserved.