Oroszok

1. sor: Doni Dmitrij • Rettegett Iván • Alekszandr Szergejevics Puskin • Pjotr Iljics Csajkovszkij • I. Nagy Péter • Mihail Vasziljevics Lomonoszov • Dmitrij Ivanovics Mengyelejev 2. sor: Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij • Mihail Jurjevics Lermontov • Lev Ivanovics Jasin • Alekszandr Vasziljevics Szuvorov • Anton Pavlovics Csehov • Ivan Petrovics Pavlov • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 3. sor: Jurij Alekszejevics Gagarin • Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij • Lev Nyikolajevics Tolsztoj • Anna Pavlovna Pavlova • Szergej Pavlovics Koroljov • Alekszandr Nyevszkij • Fjodor Ivanovics Saljapin

Teljes lélekszám

140 millió

Lélekszám régiónként

Régió Fő  Oroszország 116 millió[1]  Ukrajna 8,3 millió[2]  Kazahsztán 4,5 millió  Németország 3,5 millió[3][4]  Amerikai Egyesült Államok 3 072 756  Izrael 938 500  Üzbegisztán 809 530  Fehéroroszország 706 992  Kanada 622 445 (2016) (orosz származásúak, nem beleértve az oroszországi németeket)  Lettország 487 250  Kirgizisztán 352 960  Brazília 340 000  Észtország 322 700  Argentína 300 000  Franciaország 290 000  Moldova 201 218  Egyesült Királyság 150 000  Türkmenisztán 129 000  Litvánia 125 000  Olaszország 120 459  Azerbajdzsán 119 300  Finnország 90 801  Ausztrália 67 055  Törökország 50 000  Lengyelország 40 000  Románia 36 397  Csehország 35 759  Tádzsikisztán 35 000  Dél-Korea 30 098  Grúzia 26 453  Magyarország 21 518  Svédország 20 187  Kína 15 609  Bulgária 15 595  Örményország 14 660  Görögország 13 635  India 6000-15 000  Dánia 7686  Új-Zéland 5979  Ciprus 4952

Nyelvek

Orosz

Vallások

ortodox 15-20%, más keresztények 2%, nagy a vallástalanok aránya

Rokon népcsoportok

más szláv népek, különösen a keleti szlávok, (belaruszok, ukránok, ruszinok)

A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszok témájú médiaállományokat.

Az oroszok az ukránokkal és a belaruszokkal együtt a keleti szláv népek csoportjába tartoznak. Elsősorban Oroszországban és a környező államokban élnek, de jelentős diaszpórát alkotnak a világ számos országában.

Magyarul gyakran hivatkozunk ilyen néven Oroszország minden lakójára, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. Régies magyar elnevezésük a muszka (a Moszkva szóból), és népiesen használják még a ruszki elnevezést is, amely mára kissé pejoratív jelzővé vált, holott az önelnevezésük átvétele (lásd még: ruszok).

2010-ben Oroszország lakóinak 77,7%-a volt orosz.^[5]

Történetük

Bővebben: Oroszország történelme

A szlávok először az i. sz. első évezred közepén szerepeltek a bizánci és arab/perzsa írott forrásokban.

A történettudomány eddig eredményei szerint a szlávok kialakulása az indoeurópai népek családján belül az Elba és a Dnyeper folyók, valamint a Balti-tenger és Kárpátok által határolt területen ment végbe. Szétvándorlásuk a 6-8. században zajlott le. Ezt a folyamatot csak a népszaporulattal magyarázni nem lehet, abban nagy szerepet játszottak a népvándorlás hullámai, például az avarok mozgása is. Görög források szerint a szlávok az avarok szövetségesei voltak. A kor egyik fő írott forrása, a valószínűleg 1113-ban írt Elmúlt idők krónikája (Повести временных лет, óorosz kezdőszavainak a történettudományban bevett rövidítésével PVL), amit kijevi Barlangkolostorban készítettek, viszont úgy emlékezik meg az egyik szláv csoportról, a dulebek törzséről, hogy az avarok megszégyenítő, alantas szolgáltatásokra kényszerítették őket, például velük húzatták szekereiket, és elhurcolták őket, amerre vitt az útjuk.

A keleti szlávok az őshazának tartott lakóhelyekről szintén a 6-7. század táján indultak el. A vándorlás spontán módon és kisebb csoportokban történhetett. Lassan vették birtokba a földművelésre alkalmas részeket, új letelepedési pontjaik nem alkottak etnikailag összefüggő területeket. A Pripjaty folyótól északra csak a 8. század során jutottak el. Sűrűbb telepeik a Dnyeper középső folyása, a Deszna és a Szejm folyók környékén, azaz a Rusz későbbi központi területein alakultak ki.

Más részeik később, a 10. században jutottak el a Nyugati-Bug irányába, a mai Pszkov és Novgorod környékére. A különböző csoportok között egészen az államszervezésig nem jött létre szorosabb kapcsolat.

A kis, néhány családból álló csapatok a folyók közelében, egy-egy kiemelkedő területen telepedtek le; délen földbe mélyített, északon pedig fából készített házakat építettek. A terület nagyon gyér népsűrűségű volt, az új telepesek érkezése nem feltétlenül okozhatott összecsapásokat. A térségben a balti és a finnugor népek egyes csoportjai éltek, de ezek sem alkottak összefüggő etnikai tömböt; életmódjuk főleg halász-vadász jellegű volt, ez is csökkentette a konfliktusok szükségszerűségét. A szláv, balti és finnugor csoportok elkülönültsége egészen a 12. századig fennmaradt. A nyelvtudomány ki tudja mutatni ezekben a nyelvekben az akkori egymás mellett élés nyomait, az egymástól átvett szavakat.

A szláv lakóterület déli sávja mentén viszont, a lovas nomád sztyeppei népekkel szemben megerősített telepeket kellett létrehozniuk. A kazárok, rövig ideig a magyarok is adóztatták a földművelő szlávokat.

A 7-10. század közötti időben – későbbi források alapján – már lehetséges a keleti szláv tömbön belül differenciálni. A PVL krónika a következő törzsneveket ismeri: poljanok, szeverjanok, ulicsok, tivercek, drevljanok, dregovicsok, krivicsek, radimicsek, szlovének, fehér horvátok. Kijev környékén a poljanok – mezei lakók – lakták, nevüket a nyugati szláv polanokhoz (a lengyelek ősei) hasonlóan a lakóhelyükről kapták. Tőlük északra voltak a szeverjánok – északiak – szálláshelyei. A Novgorod környékén letelepülő szlovén törzs neve sokfelé előfordul a szlávok lakta területen, így a Balkánon is (szlovének). Ez a szó egyébként később a szlávok összefoglaló elnevezése is lett. Valószínűleg ebben az északi régióban is a szláv jelleg hangsúlyozása miatt kapták ezt a nevet, amely megkülönböztette őket a helyi finnugor és balti törzsektől, valamint a később megjelenő normannoktól. A különböző források által említett törzsekről azonban még nagyon keveset tudunk. Gyakran előfordul, hogy különböző elnevezések ugyanazokra a csoportokra vonatkoztak különböző időkben. A 12. század folyamán a törzsnevek jelentőségüket vesztették, helyettük a népcsoportokat a települési központok alapján különböztették meg: kijeviek, halicsiak, szmolenszkiek.

Az északi régióban, az Urálban és a Baltikumban már az időszámítás kezdete körüli időktől éltek a finnugor népcsoport finn ágához tartozó népek, mint a merja és muroma nép. Ez utóbbiak a 11. században már beolvadtak az oroszokba. A muromák nevét a Murom helynév őrizte meg.

A keleti szlávok északkeleti terjeszkedésük során a 12. század végén érték el a Volgai Bolgárországot, a térségben létező első államalakulatot. Ennek lakói a török etnikumú csuvasok voltak. Itt kerültek kapcsolatba a keleti szlávok a mordvin, cseremisz népekkel is.

A Novgorod környéki szlávok finn népcsoportokat (pl. vótok) asszimilálva terjeszkedtek tovább a Fehér-tengerig, a Pecsora torkolatvidékéig, sőt eljutottak az Urálig is.

A keleti szlávok fokozatos terjeszkedésével párhuzamosan a 9. században megjelentek a térségben a vikingek vagy normannok, akiket errefelé varégoknak neveztek.

A varégok csoportjai, felfegyverzett távolsági kereskedők, a folyók mentén hatoltak át a térségen a Balti-tengertől a Fekete- és a Kaszpi-tengerig. Ehhez hajóikat néhány esetben szárazföldön kellett átemelni a folyók felső szakaszai között, de a kor technikájával ez megoldható volt. Kereskedelmi útjaik mentén, a folyók partján telepeket létesítettek, ahol fegyveres erővel biztosították maguknak az útvonal és környéke feletti ellenőrzést, raktáraik védelmét. Először a későbbi Novgorod környékén telepedtek le, ahol elágazott a volgai és a dnyeperi útvonal.

A skandinávok megjelenése a térségben katalizátorként hatott a gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésre, ahogyan az Novgorod történetén is közvetlenül megfigyelhető. A varégok alkották a térségbeli új állam, a Kijevi Rusz uralkodó rétegét, adták fegyveres erejét. Az első orosz uralkodóház, a Rurik-dinasztia is tőlük származtatta magát. Etnikailag azonban a szláv többség körében gyorsan elszlávosodtak és a sokféle finnugor és török népelem után maguk is hozzájárultak az orosz nemzeti etnikum kialakulásához.

Jegyzetek

Források

• Oroszország története. Egyetemi tankönyv. Pannonica Kiadó, 2001. Szerkesztette: Szvák Gyula. Szerzők: Font Márta, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula. (Az orosz nép kialakulásával is foglalkozó első részt – 5–123. oldal – Font Márta írta.)