Veszprém
Fentről, balról jobbra: a veszprémi vár, a várkapu, városháza, a nagypréposti palota és Szentháromság tér a katedrálissal
Veszprém címere Veszprém zászlaja
Becenév: a királynék városa
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Veszprémi
Jogállás	megyeszékhely, megyei jogú város
Polgármester	Porga Gyula (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	8200
Körzethívószám	88
Testvértelepülései	Lista Tirat Carmel Bottrop Passau Ottignies-Louvain-la-Neuve Žamberk Treptow-Köpenick Haszkovo Fresagrandinaria Senftenberg Nyitra Tarnów[2]
Népesség
Teljes népesség	56 777 fő (2023. jan. 1.)[3]
Népsűrűség	475,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	266 m
Terület	126,9 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 06′, k. h. 17° 55′47.1, 17.91666666666747.100000°N 17.916667°EKoordináták: é. sz. 47° 06′, k. h. 17° 55′47.1, 17.91666666666747.100000°N 17.916667°E
Veszprém Pozíció Veszprém vármegye térképén
Veszprém weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Veszprém témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Veszprém (németül: Wesprim vagy Weißbrünn, latinul: Vesprimi, szlovákul: Vesprém, szlovénül: Belomost) megyei jogú város a Közép-Dunántúl régióban, Veszprém vármegye megyeszékhelye és a Veszprémi járás székhelye. Egyetemi város, a királynék városa. 2023-ban az Európa kulturális fővárosa címet is viseli. Magyarország egyik legrégebben alapított városa, szinte egyidős az állammal. Légvonalban a Balatontól 11 km-re, Székesfehérvártól 40 km-re, Budapesttől pedig 97 km-re fekszik, a Bakony déli részén.

Anonymus (III. Béla király jegyzője) írásai szerint, itt akkorra már állt egy vár, mely valószínűleg egy 9. századi frank erőd lehetett, amikor a magyarok először elfoglalták a területet. A veszprémi, esztergomi és székesfehérvári várak voltak a legkorábbi magyar kővárak, melyeket már Géza főherceg uralkodása idején építettek, amikor a földvárak még sokkal gyakoribbak voltak.

Veszprém városának fontos vallási szerepe volt abban a harcban, hogy a kereszténységet hivatalos vallássá tegye a Magyar Királyság területén. I. István győzte le legfőbb ellenfele, Koppány pogány seregeit a város közelében. A város 1009-ben Magyarország első püspöki székhelyévé, 1993-ban pedig egyik érseki székhelyévé vált. Ezen kívül a város lett az azonos nevű Veszprém vármegye székhelye, mely a Magyar Királyság egyik legrégebben alapított vármegyéje volt.

I. István király Veszprém városát és birtokait feleségének, Gizella királynénak ajándékozta, innentől kezdve pedig a város a mindenkori magyar királyné birtoka lett. A Magyar Királyság királynéit évszázadokon keresztül a veszprémi püspök koronázta meg. Innen ered a város beceneve, a "királynék városa" elnevezés. Az 1294-es évben Fenenna királyné erősítette meg azt a kiváltságot, miszerint a királynénak joga van begyűjteni a Veszprém vármegyei templomok adományait.

Veszprém rendelkezett a Magyar Királyság első egyetemével. A hallgatók több évszázadon keresztül tanultak itt jogot és művészetet. Végül az egyetemet tűzvész pusztította el 1276-ban, mikor Csák Péter betört a városba és szüntette meg a Veszprémi Egyházmegyét. A város a 20. században vált ismét egyetemi várossá.

A város az 1526-os mohácsi csata után 1684-ig folyamatosan gazdát cserélt az osztrákok és az oszmánok között. A török 1552-ben kifosztotta, bár nem tudta fenntartani a megszállást: a Balatontól északra fekvő vidék a Magyar Királyság része maradt. A város később a Habsburg Birodalom, majd 1867 után az Osztrák-Magyar Monarchia része lett.

Röviddel a második világháború vége előtt Veszprémet a 3. Ukrán Front szovjet csapatai foglalták el 1945. március 23-án a bécsi offenzíva során. A nagy fölénnyel nyugat felé haladó szovjet egységek súlyos csatákat vívtak a Wiking és a Hohenstaufen SS hadosztályaival szemben. A várnegyed szerencsésen elkerülte a háború károsításait. A várost ért bombatámadások következtében keletkezett lakóépületkárok enyhítése érdekében a vár épületeinek jelentős részét lakóépületekként használták.

Nagy odaadással és a részletekre való odafigyeléssel a várost 1945 és 1953 között szinte az eredetihez híven teljes pompájában újjáépült. 2023-ban Temesvár és Elefszína mellett Veszprém Európa kulturális fővárosa.

Fekvése

Idézet a város fekvéséről

A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el, három kistáj találkozásánál: északról, északnyugatról a Bakony hegyvonulata, délről a Balaton-felvidék, keletről pedig a sík Mezőföld északnyugati nyúlványa által határolt, átlagosan 270 m tengerszint feletti magasságú Veszprémi-fennsík területén. Ez a központi helyzet jelentős szerepet játszott a város kialakulásában és a történelem során betöltött társadalmi-gazdasági szerepében, jelentőségében.

Veszprém a legmagasabban fekvő megyeszékhely: felszíne átlagosan 260-270 méterrel található a tengerszint fölött. A városba érkező első benyomása egy hegyek félkaréjával ölelt (fenn)sík-vidéki város képe, amely aztán a központ felé közeledve markánsan megváltozik. A Séd patak meanderszerű kanyargásával a fennsíkot feldarabolja, s a városon belül nem ritkán 30–40 méteres szintkülönbségeket alakított ki. Az ilyen módon eldarabolódó területek városrészeket alkotnak, melyeket a Séd és mellékvízfolyásainak mélyvonulatai választanak el. A szintkülönbségek különösen szembetűnőek a Séd-völgy déli és keleti oldalán, ahol az északnyugati szelek munkájának is köszönhetően meredek dolomitsziklák törnek a magasba.

Megközelítése

Veszprém Budapest felől közúton az M7-es autópályán, majd Székesfehérvárnál a 8-as főútra letérve érhető el a leggyorsabban. Győr felől a 82-es, Graz-Körmend felől a 8-as, Balatonfüred felől a 73-as úton, Tapolca felől a 77-es főúton közelíthető meg. Alsóbbrendű utak közül érinti Veszprém területét a Balatonalmádira vezető 7217-es út és az Alsóörsre vezető 7219-es út.

Vonattal a 20on vagy a 11on érhető el. A korábbiakban – főként balatoni turisták által – kedvelt Alsóörs–Veszprém-vasútvonalat 1969-ben megszüntették, majd felszámolták.

Története

Bővebben: Veszprém története

A mai Újtelep nevű városrész nyugati részén már az i. e. 5. évezredben nagy kiterjedésű neolitikus település állt. Bár a rómaiak valószínűleg nem telepedtek le a város területén, annak határában, Gyulafirátótnál villát, Balácán pedig Caesariana néven villagazdaságot hoztak létre.

Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. Bár a hagyomány szerint Veszprém 7 dombra (Várhegy, Benedek-hegy, Jeruzsálem-hegy, Cser-hát, Temető-hegy, Galya domb és a Kálvária-domb) épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.

A város neve a szláv bezprem szóból ered, ami köznévként nyelvészek szerint „egyenetlent”, „dimbes-dombost” jelentett, utalva Veszprém természeti adottságaira. Az is lehet azonban, hogy a város neve személynévi eredetű. Ebben az esetben szinte bizonyosan I. István unokaöccséről (Géza lányának gyermekéről), Bezprym lengyel fejedelemről kapta a nevét. Bezprym – miután apja, Boleszláv lengyel király, anyjával együtt elüldözte – Magyarországon telepedett le, ahol több megyére kiterjedő hercegi uradalommal rendelkezhetett, és ennek része lehetett a korabeli veszprémi várispánság is. A kor szokása szerint így a város első ispánjáról, azaz róla kaphatta nevét.^[4]

Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét.

A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458–1486) jelentette.

A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, így történhetett, hogy 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdát. A vár körüli településrészek elnéptelenedtek, a lakosságot megosztották a reformáció és az ellenreformáció ellentétei. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok mellé álló Veszprémet a Sigbert Heister vezette császári csapatok 1704-ben kegyetlenül feldúlták.

A 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága 2500-ról 14 000 főre emelkedett. A város iparosodását a Sédre települt malmok és bőrfeldolgozó manufaktúrák jelentették. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége. A még gyorsabb fejlődés akadálya a városlakóknak a püspöktől való feudális és közigazgatási (megyei főbíró) függése volt, ami csak 1870-ben, Veszprém rendezett tanácsú várossá válásával szűnt meg teljesen.^[5]

Az első magyarországi vasútvonalak elkerülték a várost. Amikor 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely vonal, a püspök és a város vezetői megakadályozták, hogy az a városon haladjon át, így a vasútállomás Jutasnál, a városközponttól több kilométerre épült meg. Ez a döntés a város fejlődésére nézve súlyos következményekkel járt: Veszprém céhes ipara és gabonapiaca hanyatlásnak indult, korábbi kereskedelmi szerepe megszűnt. A gazdasági stagnálást a népességnövekedés megállása is tükrözte. A város gazdaságának pangásából való kilábalás érdekében a város és megye társadalma különféle képp kísérletezett. Határozott és anyagi részesedést is vállaló törekvése eredményeként a kiépülő 7. sz főközlekedési út városon való átvezetése ismét bekapcsolta a várost az országos vérkeringésbe.

A fellendülés az 1930-as évekig váratott magára; ekkor a városba számottevő hadiipar települt, ide telepítették a híres „Jutasi altisztképző”-t, katonai repülőteret. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. 1938-ig megépült a Szent István völgyhíd (helyi néven: viadukt). A második világháború idején a várost több bombatámadás is érte, elsősorban a közlekedési csomópont-jellege miatt. Még a Viadukt középső íve is súlyosan megrongálódott.

A háború után mélyreható változás következett be a város társadalmi sze­repében, a társadalmi munkamegosztásban való rész­vál­lalásában is. A korábban meghatározóan ellátó-, hiva­tal­nok-, és iskolaváros jellege nagymértékben módosult. I­pa­rosodásával az ipari foglalkozásúak száma és aránya nö­vekedett, ugyanakkor a régi iskolaváros és igazgatási sze­repkörök felerősödtek. Egyetemváros lett, s a Bakony és Balaton-felvidék szervező-ellátó településévé vált. Az iparosítás, a kutatóintézetek és egyetem létesítésével párhuzamosan, az 1950-es években folytatódott, aminek következtében a város lakossága 40 év alatt három és félszeresére nőtt.^[6]

„Nyilvánvaló, mindezek a változások nagy fokú módo­sulást eredményeztek a város területében, belterületi terület-fel­hasz­nálásában, a városterületen lebonyolódó település­funk­ciókban, azok elhelyezkedésében, szük­ségleteiben. Ma­gától értetődő, hogy ilyen körülmé­nyek között fokozódó ellentmondások, feszültségek keletkeztek a településszer­ke­zetben, zavaró jelenségek tűntek fel a városi funkciók el­lá­tásában. Mindezeket csak tetézte az országosan végbement moto­ri­zá­ció, annak városi és településközi terhelése. A nem­zet­kö­zileg fellendült üdülő-idegenforgalom a Balaton közelsé­ge miatt felfokozottan, részben tran­zit-, részben célfor­gal­má­val időnként már szinte el­viselhetetlen jelenségeket indukál a városban: a köz­lekedésben, az intézmény­el­lá­tás­ban, kereskedelem­ben, vendéglátásban, a helyi lakosság városi szintű szolgáltatási igényeinek kielégítésében. A felsoroltakat általánosítva és összegezve, Veszprém vá­ros a nyolcvanas években fejlődésének arra a színvo­na­lá­ra érkezett, amikor a városfejlődés mennyiségi elemei (népesség, munkahelyek, terület-felhasználás, infrastruk­tú­ra) a régi városszerkezet keretei közt már nem létez­hettek.

Ilyen körülmények közt ellentmondások sora ke­let­ke­zik. Ennek feloldása – új városnagyságnak megfelelő lépcsőfokra hágást – új településszerkezetet, valamint fej­lesz­tésének rendszerbe foglalását, megszervezését, meg­ter­vezését igényelte”.^[5] A felsoroltakat általánosítva és összegezve, Veszprém vá­ros a nyolcvanas években fejlődésének arra a színvo­na­lá­ra érkezett, amikor a városfejlődés mennyiségi elemei (népesség, munkahelyek, terület-felhasználás, infrastruk­tú­ra) a régi városszerkezet keretei közt már nem létez­het­nek. Ilyen körülmények közt ellentmondások sora ke­let­ke­zik. Ennek feloldása – új városnagyságnak megfelelő lépcsőfokra hágást – új településszerkezetet, valamint fej­lesz­tésének rendszerbe foglalását, megszervezését, meg­ter­vezését igényli.^[6]".

Az előzően idézett igényekre választ adó (és több településrendezési tervet követően elkészített) 1982-ben elfogadott általános rendezési terv a felmerültek rendezésére, s a város távlati fejlődésének lehetőségeire kívánt választ adni. A terv alapján beindított dinamikus fejlesztések új településszerkezeti-, közlekedési rendszert alakító, városrekonstrukciós munkákat indították el. Ez a fejlődési folyamat a rendszerváltozás után megtört, a népességnövekedés megtorpant, majd csökkenésbe állt. A városfejlesztési célok és programok is megváltoztak. Veszprém 1990-ben válhatott megyei jogú várossá. A balatoni térséggel együtt pályázott az Európa kulturális fővárosa 2023 címre, melyet meg is nyert, így Pécs után 13 évvel ismét magyarországi város lett EKF.^[7]

Népesség

Veszprém lakónépessége 2011. január 1-jén 61 721 fő volt, ami Veszprém megye össznépességének 17,5%-át tette ki. A város Veszprém megye legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 486,4 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 20%, a 60 éven felülieké 22% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1108 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 72,9, a nőknél 79,5 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.^[9] A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 5%-a, mintegy 3284 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük német, cigány és orosz nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.

A 20. század második felétől Veszprém lakossága viharos gyorsasággal növekedett, egészen 1990-ig. Népességnövekedése – a legtöbb megyeszékhelyhez hasonlóan – az 1960-as években felgyorsult a szocializmus évei alatt. A legtöbben 1990-ben éltek a városban, 63 867-en, azóta egészen napjainkig csökken a város népessége, ma már kevesebben laknak Veszprémben, mint 1980-ban.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló veszprémiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és az evangélikus.

Etnikai összetétel

A 2001-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 62 851 fő volt, ebből a válaszadók 61 172 fő volt, 59 490 fő magyarnak, míg 202 fő cigánynak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 1055 fő német, 65 fő ukrán és 47 fő horvát etnikumnak vallotta magát.^[10]

A 2011-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 61 721 fő volt, ebből a válaszadók 55 041 fő volt, 51 757 fő magyarnak vallotta magát, az adatokból az derül ki, hogy a magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek egyik fő oka, hogy többen nem válaszoltak.^[11] Az elmúlt tíz év alatt, a nemzetiségiek közül a jelentősen a németek (1 459 fő) és az oroszok (165 fő) száma nőtt Veszprémben. A cigány (419 fő) és a román (71 fő) nemzetiségűek száma megkétszereződött, míg az örmény (63 fő) nemzetiségűek száma megnégyszereződött.^[12] A megyén belül, Veszprémben él a legtöbb magát németnek, orosznak, örménynek és szlováknak valló nemzetiségi.