Ez a szócikk az ásványról szól; a kőzetről lásd: Dolomitkő, a hegycsoportról lásd: Dolomitok

Dolomit
Általános adatok
Névváltozatok	gyöngypát, barnapát
Kémiai név	kalcium-magnézium-karbonát
Képlet	CaMg(CO3)2
Kristályrendszer	trigonális
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Karbonát- és rokon ásványok
Alosztály	Pótanion nélküli vízmentes karbonátok
Csoport	Dolomitcsoport
Azonosítás
Megjelenés	táblás, oszlopos, cseppkőszerű, szemcsés, tömeges
Szín	fehér, szürke, rózsaszínes
Porszín	színtelen
Fény	üvegfényű
Átlátszóság	átlátszó vagy áttetsző
Keménység	3,5-4,0
Hasadás	romboéder szerint kiváló
Törés	kagylós
Oldhatóság	híg sósavban rosszul oldódik
Sűrűség	2,84[1] g/cm³
Különleges tulajdonság	gyakran ikresedik
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomit témájú médiaállományokat.

A dolomit egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. Legtöbbször dolomitnak nevezik a túlnyomórészt dolomitból álló üledékes kőzetet, a dolomitkövet is. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, e kőzettípust együttesen karbonátos kőzeteknek hívják. Ha a kőzetben kalcit a több, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról.

A dolomit szó Déodat Gratet de Dolomieu(en) francia mineralógus nevéből származik.^[2]

Kémiai hőbomlása

A hőbomlás után, oxidok keletkeznek, például ${\displaystyle {\ce {CaO}}}$.

${\displaystyle {\ce {MgCO3->MgO + CO2}}}$

Jelen esetben (a fenti egyenletnél) az oxid a ${\displaystyle {\ce {CO2}}}$ és a ${\displaystyle {\ce {MgO}}}$.

Leírása

Önálló kristályalakja jellemzően romboéderes, néha nyereg- vagy lencse alakú kristályokat növeszt, de a leggyakrabban szemcsés, tömött vagy földes szövetű. Gyakran alkot pszeudomorfózákat más ásványok után.

Színe a különféle szennyező anyagoktól változatos: fehér, vöröses, barna (barnapát), zöldes, szürke, sőt, feketés is, ami a vas- vagy mangántartalomtól ered. Keménysége és tömöttsége a kalciténál valamivel nagyobb. Hideg savval csak por alakban oldható, meleg sav azonban nagyobb darabokat is felold pezsgés kíséretében.

A lángot sárgáspirosra festi (Ca) kiváltképp a HCl-oldata, s egy fehér maradék marad vissza, amely kobaltoldattal megcsöppentve és ismét hevítve vörös lesz (Mg). A dolomit izomorf a kalcittal s az izomorf elemek (Fe, Mn, Zn) részben helyettesítése által keletkeznek a válfajok is.

Előfordulása

Európai lelőhelyei a Szent Gotthárd-hágó környéke, (Tirol), Freiberg, Joachimsthal, valamint Traversalla vidéke. Magyarországon is előfordul többek között a Budai-hegységben, a Bakonyban és a Bükkben.^[3]

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). Dolomit, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. 
• Haas János, Hips Kinga: "A rejtelmes dolomit" (magyar nyelven). Földtani Közlöny, 2020. . (Hozzáférés: 2023. március 27.)
• Low temperature formation of dolomite and magnesite