Stephen Vizinczey
Született	Vizinczey István 1933. május 12. Káloz, Magyarország
Elhunyt	2021. augusztus 18. (88 évesen) London, Egyesült Királyság
Állampolgársága	kanadai magyar[1]
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író irodalomkritikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Stephen Vizinczey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Stephen Vizinczey (Káloz, 1933. május 12. – London, 2021. augusztus 18.)^[2] magyar származású kanadai író, műfordító, dramaturg.

Korai karrier és hatások

Kálozon született, Magyarországon.^[3] Édesanyja Mohos Erzsébet, apja Vizinczey István tanító volt, akit a nácik meggyilkolták. Első publikált művei azok a versei voltak, amelyek Lukács György budapesti Forum folyóiratában jelentek meg 1949-ben, amikor az író 16 éves volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, majd 1956-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ekkor két darabot írt, az Utolsó szót és a Mamát, amelyeket a magyar kommunista rendszer betiltott. Részt vett az 1956-os forradalomban, és rövid olaszországi tartózkodása után Kanadában kötött ki; mindössze 50 szót beszélt angolul, és végül felvette a kanadai állampolgárságot. Megtanult angolul forgatókönyveket írni a Kanadai Nemzeti Filmbizottság(wd) és a CBC(wd) számára. Montrealban egy rövid életű irodalmi folyóiratot, az Exchange-et szerkesztette, amelyben kiadatlan kanadai írók jelentek meg, köztük Leonard Cohen is. A magazin megszűnte után Torontóba költözött, ahol megismerkedett Gloria Fisherrel, a CBC(wd) programszervezőjével, és 1963-ban összeházasodtak.^[2] 1966-ban Londonba költöztek, hogy népszerűsítsék első regényét, az In Praise of Older Women-t. A könyvet eredetileg 1965-ben, Kanadában adták ki, ahol bestsellernek számított^[4], majd 1966-ban adták ki Londonban, a Barrie & Rockliff(wd) kiadónál.^[5]

Vizinczey irodalmi példaképeinek tartotta Puskint, Gogolt, Dosztojevszkijt, Balzac-ot, Stendhalt és Kleist-ot.^[6]

1966-tól Londonban élt, és írt többek között a The Times-nak és a The Sunday Telegraph-nak. Két esszégyűjteményt jelentetett meg. 1995-ben lefordította Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét.^[7]

Érett ​asszonyok dicsérete

In Praise of Older Women: the amorous recollections of András Vajda (Az idősebb nők dicséretében: Vajda András szerelmes visszaemlékezései)^[8] egy bildungsroman, amelynek fiatal elbeszélője harmincas-negyvenes nőkkel találkozik szexuálisan Magyarországon, Olaszországban és Kanadában. „A könyvet idősebb nőknek ajánljuk, és fiatal férfiaknak szól – és a kettő közötti kapcsolat az én javaslatom” – áll a könyv mottójában. Kildare Dobbs(wd) a Saturday Night-ban(wd) ezt írta: „Itt van ez a magyar lázadó, aki 1957-ben egy szót sem tudott a mi nyelvünkből, és aki még ma is áthatolhatatlan akcentussal beszéli azt, akinek ráadásul a nevét sem tudjuk kiejteni, és van képe első könyvével, harmincharmadik évében az egyszerű angol próza mesterei közé sorolni magát..."

2001-ben fordították le először franciára, és Franciaországban bestseller lett. Kétszer is készült belőle film: egy 1978-as kanadai alkotásban^[9] Tom Berengerrel, mint Vajda Andrással, és egy későbbi, 1997-es spanyol produkcióval^[10], amelyben Faye Dunaway Condesát alakítja.

2010-ben a könyvet a Penguin Modern Classic(wd) újra kiadta.^[11][12][13]

Egy ártatlan milliomos

Az először 1983-ban megjelent An Innocent Millionaire (Egy ártatlan milliomos) Mark Niven, egy amerikai színész fiának történetét meséli el, aki bizonytalanul él Európában. "Az emberiség, ahogy azt mondják, fel van osztva a vagyonosokra és a nincstelenekre, de vannak olyanok, akiknek egyszerre van is és nincs vagyonuk, és ők élik a legfeszültebb életet." A gyermekkorát különböző országokban töltő fiúnak "nincs érzelmi címe", és miután a pénzügyi nyomás szülei válásához vezetett, elvarázsolja a spanyol kincses hajó megtalálásának gondolata. Megtalálja a szerelmet és a kincseshajót is, de a szerencse rémálommá válik, és a boldogsága egy férjes asszonnyal tragédiába torkollik.

A regényt olyan kritikusok is dicsérték, mint Graham Greene és Anthony Burgess. Burgess a Punchban(wd) azt írta, hogy Vizinczey "megtanítja az angolokat angolul írni", méltatta a regény "prózai stílusát és ravasz apophtémáit, valamint a jó és utálatos karakterek szilárdságát". Burgess így fejezte be recenzióját: "Szórakoztatott, de mélyen meg is hatott: itt van egy regény, amely romlott világunk közepette játszódik, és valamilyen furcsa módon egyfajta kétségbeesett reményt sugároz." A London Literary Review(wd) a regényt "hiteles társadalmi eposznak" nevezte, amely "közel egy évszázados elidegenedés után újra egyesíti az intellektuális és erkölcsi épülést a fergeteges szórakozással."

Esszék

Vizinczey két irodalmi, filozófiai és politikai esszét írt: The Rules of Chaos (A káosz szabályai, 1969) és a Truth and Lies in Literature (Igazság és hazugság az irodalomban, 1985).

Könyvei

• In Praise of Older Women (1966)
• The Rules of Chaos (1969)
• An Innocent Millionaire (1983)
• Truth and Lies in Literature (1985)
• The Man with the Magic Touch (1994)
• If Only (2016)
• 3 Wishes (2020)

Magyarul megjelent

• Érett ​asszonyok dicsérete (In Praise of Older Women) – Magyar Világ, Budapest, 1990 · ISBN 9637815236 · Fordította: Halász Zoltán, Mészöly Dezső ^[14]

Irodalom

• Robert Fulford(wd): Vizinczey, Stephen. In: The Oxford Companion to Canadian Literature. 2. Ausgabe. OUP, Toronto 1997, S. 1157f.
• Tamas Dobozy(wd): Vizinczey, Stephen. In: Encyclopedia of Literature in Canada. University of Toronto Press, Toronto 2002, S. 1175.

Jegyzetek

További információk

• Blogja

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Stephen Vizinczey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.