Gellért Endre
Született	1914. október 1. Budapest
Elhunyt	1960. március 1. (45 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Regéczy Margit
Gyermekei	Gellért Péter Gellért Marcell
Szülei	Gellért Oszkár
Foglalkozása	színész rendező egyetemi oktató
Iskolái	Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (1932-1935)
Kitüntetései	Farkas–Ratkó-díj (1947) Kossuth-díj (1950) Magyarország Érdemes Művésze díj (1952) Kossuth-díj (1953) Magyarország Kiváló Művésze díj (1954)
Halál oka	öngyilkosság
Sírhelye	Farkasréti temető (41-1-160)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért Endre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gellért Endre (Budapest, 1914. október 1. – Budapest, 1960. március 1.^[1]) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, főiskolai tanár, érdemes és kiváló művész.

Életpályája

A Margit körúti, majd a Rökk Szilárd utcai iskolába járt, gimnáziumi tanulmányait a Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban végezte. 1932-ben jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, amit 1935-ben végzett el. A Magyar Színházhoz szerződött, később a Vígszínház tagja lett. 1935-ben beiratkozott a budapesti egyetem művészettörténeti szakára. Fél év után abbahagyta tanulmányait, mivel színházi elfoglaltságai miatt nem tudta tovább folytatni. 1938-ban a Független Színpad színésze lett, majd rendezője. Első rendezése 1939-ben Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői című vígjátékának rendezése volt. A Színészkamarától 1939-ben kapott működési engedélyt. Órakereskedőnél dolgozott, majd tisztségviselő és lektor volt a Nyugat Könyvkiadónál. 1939-től 1940-ig katonai szolgálatot teljesített. Kimenői alkalmával fellépett a Vigadóban rendezett irodalmi esteken. 1941-ben két hétre ismét behívták, majd 1942-ben ismét. Ekkor egészségi okok miatt leszerelték. 1944-ben ismét behívták, innen 1944. december 6-án megszökött, s a Velencei-tótól gyalog indult Budapestre. 1945. február 2-án érkezett a fővárosba. A Nemzeti Színház színésze, később segédrendezője, majd rendezője, 1950-től főrendezője lett. 1945-től óraadó tanárként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1946-tól rendes tanára lett. 1948. január 1-jétől a színtanszak vezetőjévé nevezték ki. 1947-ben Párizsban járt egy ösztöndíj keretében. 1950 és 1960 között kiemelkednek a George Bernard Shaw-darabok rendezései (Szerelmi házasság, Tanner John házassága, Pygmalion), és nevéhez fűződik 1954-ben, az addig betiltott Az ember tragédiája színpadra állítása. Utolsó színpadi rendezése Csehov: Ványa bácsi című darabja volt. 1960. március 1-jén öngyilkosságot követett el.^[2]

Magánélete

1950 nyarán feleségül vette Regéczy Margitot, aki rádió bemondónő volt. Két gyermekük született: Péter (1953) és Marcell (1956).^[3]

Színpadi szerepei

• Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői... Tempefői
• Paul Géraldy: Ezüstlakodalom... Max

Rendezései

Könyve

• Helyünk a deszkákon

Díjai

• Farkas–Ratkó-díj (1947)
• Kossuth-díj (1950, 1953)
• Érdemes művész (1952)
• Kiváló művész (1954)

Jegyzetek

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar életrajzi lexikon
• Színészkönyvtár

Külső hivatkozások

• Színházi adattár Archiválva 2016. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Gellért Endre sírja