A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Németh-kormány (1988. november 24. – 1990. május 23.) | |||||
Időhossz | 1 év, 6 hónap | ||||
Kormányfő | Németh Miklós (a minisztertanács elnökeként) | ||||
Államfő | Szűrös Mátyás (az Elnöki Tanács elnökeként) | ||||
Államforma | népköztársaság, majd köztársaság | ||||
Pártok | Magyar Szocialista Munkáspárt | ||||
A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya volt, 1988. november 24-étől 1990. május 23-áig volt hivatalban. Megalakulásáról még a pártállami rendben határoztak, működése alatt azonban egyrészt a nemzeti kerekasztal-tárgyalások révén a törvényhozás munkájába közvetett befolyást kaptak korábbi ellenzéki erők is, másrészt a Magyar Szocialista Munkáspárt megszűnt (illetve átalakult). Ennek is köszönhetően a kormány és elnöke, Németh Miklós viszonylagos politikai önállóságot alakított ki a maga számára. A Németh-kormány idején fogadta el az Országgyűlés a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket, melyek biztosították a békés és lehetőség szerint zökkenőmentes átmenetet.
Összetétele
Név | Hivatal kezdete | Hivatal vége | Párt | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
A minisztertanács elnöke | ||||
Németh Miklós | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
A minisztertanács elnökhelyettese | ||||
Medgyessy Péter | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | gazdasági ügyekkel megbízott
miniszterelnök-helyettes |
Államminiszter | ||||
Nyers Rezső | 1988. november 24. | 1989. június 27. | MSZMP | |
Pozsgay Imre | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Belügyminiszter | ||||
Horváth István | 1988. november 24. | 1990. január 23. | MSZMP | |
Gál Zoltán | 1990. január 23. | 1990. május 23. | MSZMP | államtitkárként megbízott |
Külügyminiszter | ||||
Várkonyi Péter | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
Horn Gyula | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Pénzügyminiszter | ||||
Villányi Miklós | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
Békesi László | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Ipari miniszter | ||||
Berecz Frigyes | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
Horváth Ferenc | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Kereskedelmi miniszter | ||||
Beck Tamás | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter | ||||
Váncsa Jenő | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
Hütter Csaba | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Igazságügy-miniszter | ||||
Kulcsár Kálmán | 1988. november 24. | 1990. május 23. | pártonkívüli | |
Szociális és egészségügyi miniszter | ||||
Csehák Judit | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Művelődési miniszter | ||||
Czibere Tibor | 1988. november 24. | 1989. május 10. | pártonkívüli | |
Glatz Ferenc | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Honvédelmi miniszter | ||||
Kárpáti Ferenc | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter | ||||
Maróthy László | 1988. november 24. | 1989. november 21. | MSZMP | |
Varga Miklós | 1989. november 21. | 1990. május 23. | MSZMP | államtitkárként megbízott |
Építésügyi és városfejlesztési miniszter (1989. január 1-jéig) | ||||
Somogyi László | 1988. november 24. | 1989. január 1. | MSZMP | |
Közlekedési miniszter (1989. január 1-jéig) | ||||
Urbán Lajos | 1988. november 24. | 1989. január 1. | MSZMP | |
Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter (1989. január 1-jétől) | ||||
Derzsi András | 1989. január 1. | 1990. május 23. | MSZMP | |
Az Országos Tervhivatal elnöke | ||||
Hoós János | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | miniszteri rangban |
Kemenes Ernő | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | miniszteri rangban |
Helyzete
A rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában, de a pártállam többi kormányához hasonlóan nem bírt demokratikus felhatalmazással. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP-nek a kormányra gyakorolt befolyása fokozatosan gyengült. Így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új, demokratikus nyilvánosság, az új pártok (az MDF és az SZDSZ) folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit, csak reformer tevékenységét fogadták pozitívan. Miniszterei közül Maróthy László a bős–nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele.
Intézkedései
Németh Miklós miniszterelnöki bemutatkozó beszédében arról szólt, hogy „szocialista” piacgazdaság, pluralizmus, jogállamiság és vállalkozásélénkítés szükséges. Külföldi lapoknak nyilatkozva nem zárta ki, hogy a hazai reformok egy nyugati típusú demokráciához vezethetnek.
1989 januárjától a jogállamiság kialakulását és a gazdaság átalakulását segítő törvények jöttek létre: egyesülési és a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társulások átalakulásáról.
1989. október 18. és 23. között történelmi jelentőségű módosításokat hozott az Országgyűlés az alkotmányban, október 23-án pedig kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Október 30-án lépett hatályba az új választójogi törvény és más törvények a demokratikus államrendről. 1990 januárjában megkezdte működését az Alkotmánybíróság.
Pártdöntést követően engedélyezték Nagy Imre és társai újratemetését. Megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatás, és a törvényhozásban nyitás következett be az egyházak felé. A kormány, ill. az Országgyűlés törvényt hozott a Munkásőrség feloszlatásáról, amelynek végrehajtását parancsnokának (Borbély) leváltásával és október 23-án (ünnepnapon) a Honvédség bevetésével, a Munkásőrség fegyverraktárainak lefoglalásával oldotta meg a kormány. Ez valószínűleg elévülhetetlen érdeme a vér nélküli átmenet megoldásában Németh Miklósnak.
Az ún. négyigenes népszavazás utólag szentesítette a Munkásőrség feloszlatását.
Gazdaságpolitikája
A magyar gazdaság válságos helyzetén a kormány sem tudott javítani, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Azóta is sokan vádolják azzal a kormányt, hogy utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.
A kormány a népi tiltakozás hatására felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését.
Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az addig szigorúan titkolt adatokat az ország külső eladósodásának mértékéről.
A kormány a közelgő szabad országgyűlési választások előtt, 1990. január 1-jén nem akarta a szükséges (és addig megszokott év eleji) mértékben emelni az árakat.
Külpolitikája
A kormány lényeges külpolitikai intézkedése volt az NDK-ból menekülők sokaságának átengedése Ausztriába, illetve Nyugat-Németországba az akkori keletnémet kommunista vezetés akaratával szemben, ám Gorbacsov szovjet vezető jóváhagyásával. A vasfüggöny lebontásával hozzájárult Európa egyesítéséhez.
1990 februárjában helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal.
1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírta a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt.
Források
- Az átmenet miniszterelnöke – Németh Miklós hatvanéves – Népszabadság-cikk, 2008. január 24.
- http://www.magyarszemle.hu/cikk/ Archiválva 2019. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
További irodalom
- Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.