Pozsgay Imre
1988-ban (Eifert János felvétele)
Magyarország oktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1976. július 22. – 1982. június 25.
Előd	Orbán László
Utód	Köpeczi Béla
Született	1933. november 26.[1][2][3] Kóny
Elhunyt	2016. március 25. (82 évesen)[4][2][3] Budapest[5]
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Magyar Dolgozók Pártja Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Szocialista Párt
Foglalkozás	politikus egyetemi oktató
Díjak	Magyar Örökség díj (2003) Magyar Szabadságért díj (2006) Szent István-díj (2015)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsgay Imre témájú médiaállományokat.

Pozsgay Imre (Kóny, 1933. november 26. – Budapest,^[6] 2016. március 25.) politikus, egyetemi tanár, az MDP (1950–1956), az MSZMP (1956–1989), az MSZP (1989–1991) tagja, a Nemzeti Demokrata Szövetség alapító ügyvezetője, majd elnöke a párt feloszlásáig (1991–1996).^[7]

A kései Kádár-korszak egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig művelődési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1983 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi, 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja. 1990 májusa és novembere között a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának vezetője.

Rendszerváltás előtti pályafutása

Enyingen végezte a polgári iskolát, majd Fertődön járt kertészeti középiskolába, az érettségi megszerzése után a Lenin Intézetben tanult, ahol 1957-ben diplomázott. 1950-ben lépett be az MDP-be, majd 1956-tól annak utódpártjának (MSZMP) tagja. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója, majd 1968-ig a megyei bizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1969-ig annak titkára. Ekkor az MSZMP KB sajtóalosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1971-től 1975-ig a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1970-ben védte meg a filozófiai tudomány kandidátusi értekezését.

Kormányzati pozícióba először 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ban megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet. Ekkor lett az MSZMP Központi Bizottsága tagja is.

1982-ben kiszorult-kiszorították a hatalomból. Utolsó intézkedései közül a legmaradandóbb az önálló társulatú budapesti Katona József Színház létrehozása volt. Papíron kiemelték, nem számított „bukott kádernek”, áttették a Hazafias Népfront Országos Tanácsába, ahol főtitkári pozíciót viselt. 1983-ban jutott be először az Országgyűlésbe. 1985-ben az akkor kialakított országos listáról szerzett mandátumot. 1988-ban az MSZMP Politikai Bizottsága tagja lett és visszatért a kormányba, előbb Grósz Károly, majd Németh Miklós miniszterelnöksége alatt államminiszter. Ebben az időszakban (1989–1990) a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai^[8] és a Nemzetiségi Kollégium elnöke is.

1957-ben, huszonnégy évesen a Petőfi Népébe írt cikkében^[9] az 1956-os forradalmat a kádári hatalom propagandájának szócsöveként a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításának valós szándékával zajló, „színtiszta, steril ellenforradalomként” ostorozta.

Harminckét évvel később viszont ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte – az akkori általános nézet szerint ellenforradalom volt –, 1989. január 28-án, Grósz Károly távolléte alatt. Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt Nagy Imre koporsójánál. 1989-ben a párt újonnan alakult Elnökségének és a Politikai Intézőbizottságnak is tagja. A Magyar Szocialista Párt alapítója és első elnökségének tagja volt. Ugyanebben az évben a párt köztársaságielnök-jelöltje.

Rendszerváltás utáni pályafutása

1990-ben rövid ideig az MSZP alelnöke. Az első szabad országgyűlési választáson a párt Bács-Kiskun megyei területi listájáról szerzett mandátumot, a MSZP-frakció vezetője lett. 1990 novemberében kilépett a pártból és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját. 1991-ben Bíró Zoltánnal, az MDF első (ügyvezető) elnökével megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, melynek ügyvivője, majd elnöke lett. Az 1994-es országgyűlési választáson a párt nem érte el az 5%-os küszöböt. 1996-ban az NDSZ feloszlatta magát. 1995 és 1996 között a Magyar Egységért Mozgalom elnöke is.

1997-ben az MDF szakértője lett, a párt képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson. A politikai színtéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. Emellett 1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, illetve 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt. A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte az Magyarország alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét.

Politikai-közéleti szerepe mellett 1991-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) politológia tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki, majd 2003-ban a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója egyetemi tanári beosztásban. 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

2012. július közepén Stádium címmel társadalmi és kulturális havilapot indított Százhalombattán; a lapot független sajtóorgánumnak szánták. A lapban tanulmányokat, esszéket, híreket, verseket, novellákat, kritikákat, riportokat közölnek, minden lapszám vezércikkel indul.

2016. április 15-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Balog Zoltán kultuszminiszter, Lezsák Sándor író, politikus és Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság volt elnöke búcsúzott tőle a ravatalnál. A temetésen megjelent többek között Áder János köztársasági elnök, Lenkovics Barnabás, Tóbiás József, Hiller István, Baja Ferenc, Kósa Lajos, Tordy Géza a nemzet színésze, Feledy Péter, Fekete György. A temetés római katolikus szertartás szerint zajlott, amit Jelenits István vezetett.^[10][11]

Családja

Feleségétől két gyermeke született, fiúgyermekük mikroelektronikai kutatómérnök, lányuk orvos.

Emlékezete

• 

  Személye megjelenik (saját nevén) a Béres József életéről forgatott, Cseppben az élet című négyrészes játékfilm-sorozat negyedik epizódjában, ahol az alakját Harmath Imre formálja meg.

Főbb művei

• Demokrácia, érdek és közélet a szocializmusban; Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Bp., 1973
• Szocialista társadalom és humanizmus; Kossuth, Bp., 1978
• Demokrácia és kultúra; Kossuth, Bp., 1980^[12]
• Ezer év. Arcképek a magyar történelemből; főszerk. Pozsgay Imre, szerk. Mód Aladárné; Hazafias Népfront, Bp., 1985^[13]
• Esélyünk a reform; Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága, Győr, 1988
• Októberi kérdések. Pozsgay Imrével beszélget Bíró Zoltán; Eötvös–Püski, Bp., 1989
• Egy év után, választás előtt. Bíró Zoltán második beszélgetése Pozsgay Imrével; Püski, Bp., 1990
• Pozsgay Imre: Széchenyi üzenete / gróf Teleki Pál: Nemzetiségi politika; Széchenyi Társaság, Bp., 1991 (A Széchenyi Társaság füzetei)
• 1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban; Püski, Bp., 1993^[14]
• Koronatanú és tettestárs; Korona, Bp., 1998^[15]
• Pozsgay Imre–Polgár Tibor: A rendszerváltás (k)ára. Nyílt párbeszéd a sorsfordító évtizedről; Kossuth, Bp., 2003
• A tiszteletbeli köztársasági elnök. Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly; Kairosz, Bp., 2011 (Magyarnak lenni)
• Bihari Mihály–Kósa Ferenc–Pozsgay Imre: Mi történt velünk. Magyarországi sorskérdések, 1987–2014; Éghajlat, Bp., 2014
• Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából; szerk. Jónás Róbert; RETÖRKI, Bp., 2022

Publikációi

• A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája, Társadalmi Szemle, 1968. 10.^[16]
• Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről, Társadalmi Szemle, 1970. 3.^[17]
• Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája, Társadalmi Szemle, 1970. 11.^[18]
• A párt és az össztársadalmi érdek, Társadalmi Szemle, 1972. 1.^[19]
• A haladás ára, Társadalmi Szemle, 1972. 5.^[20]
• Eszme − szervezet − mozgalom, Társadalmi Szemle, 1972. 11.^[21]
• Gazdaság és politika, Társadalmi Szemle, 1973. 11.^[22]
• Napi politikai döntések és a távlatok, Társadalmi Szemle, 1974. 7.^[23]
• A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után, Magyar Filozófiai Szemle, 1975. 3−4.^[24]
• A szocialista demokrácia − demokratizálás a párt irányításával, Társadalmi Szemle, 1978. 5.^[25]
• Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat, Társadalmi Szemle, 1979. 6.^[26]
• A párt szövetségi politikájáról, Társadalmi Szemle, 1980. 2.^[27]
• Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni, Társadalmi Szemle, 1983. 2.^[28]
• Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához, Társadalomkutatás, 1983. 4.^[29]
• Közösség a nagyvárosban, Budapest, 1984. 3.^[30]
• A társadalmi szervezetek szerepe a kelet-nyugati együttműködésben, Külpolitika, 1984. 3.^[31]
• Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia, Társadalmi Szemle, 1985. 10.^[32]
• A honismereti mozgalom feladatai a nemzeti tudat elmélyítésében, Honismeret, 1985. 6.^[33]
• Nem megígérni nehéz, hanem megtenni, Társadalomkutatás, 1986. 2.^[34]
• A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés, Társadalmi Szemle, 1987. 3.^[35]
• A városi televízió és a helyi közélet, Jel-Kép, 1987. 3.^[36]
• Mi a haza ma? Honismeret, 1987. 6.^[37]
• Az egész néppel folytassunk párbeszédet, Társadalmi Szemle, 1988. 6.^[38]
• A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat, Honismeret, 1988. 6.^[39]
• A tudomány és az értelmiség integritásának kifejezője, Magyar Tudomány, 1989. 2.^[40]
• A magyarság helye Európában, Honismeret, 1989. 6.^[41]
• Pozsgay Imre referátuma az 1987-es lakiteleki tanácskozáson, Társadalmi Szemle, 1991. 2.^[42]
• Magyarság, és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai, Honismeret, 1995. 6.^[43]
• A nemzettudat napjaink politikájában, Honismeret, 1996. 6.^[44]
• Természet és társadalom, Honismeret, 1997. 6.^[45]

Róla szóló könyv

• A tiszteletbeli köztársasági elnök – Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly (2011)

Díjai, kitüntetései

• Magyar Örökség díj (2003)
• Magyar Szabadságért díj (2006)
• Hildebrandt-érem (2010)^[46]
• Szent István-díj (2015)

Jegyzetek

Források

• Pozsgay Imre. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 891. o.  
• Pozsgay Imre életrajza a Nemzeti Konzultációs Testület honlapján Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Pozsgay Imre életrajza az origo.hu-n
• Pozsgay-interjú 2015 júniusából

További információk

• Müller Tibor (1987). „"Az utóbbi három évtizedben a demokrácia kérdéseivel bajlódom"”. Budapest 25. (4.), 12−15.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)   (Interjú Pozsgay imrével)
• Wisinger István (1981). „"Az emberek személyiség után kiáltanak"”. Jel-Kép (2.), 5−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)   (Beszélgetés Pozsgay Imre művelődési miniszterrel)
• Nánay István: Indul a Katona
• Szarvas István: Pozsgay: Senki sem lehet próféta hazájában – Hetedhéthatár
• Meghalt Pozsgay Imre
• Alkotói adatlapja a Moly oldalán