Luck (Луцьк)
A lucki vár udvara
Luck címere Luck zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Volinyi terület (1939–)
Rang	területi jelentőségű város város Royal city in Polish–Lithuanian Commonwealth város százezernél több lakossal
Alapítás éve	1085
Polgármester	Bohdan Siba
Irányítószám	43000-499
Körzethívószám	0332
Testvértelepülései	Lista Lublin Breszt Toruń Rzeszów Olsztyn Zamość Białystok Gori Trakai Kyjov Hsziangtan Chełm Pátra Kaunas Gyulafehérvár Bandırma Lippe járás Szvit
Népesség
Teljes népesség	217 197 fő (2021)[1]
Népsűrűség	5213 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	174 m
Terület	41,6 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Luck Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 50° 45′ 00″, k. h. 25° 20′ 42″50.75, 25.345150.750000°N 25.345100°EKoordináták: é. sz. 50° 45′ 00″, k. h. 25° 20′ 42″50.75, 25.345150.750000°N 25.345100°E
Luck weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Luck témájú médiaállományokat.

Luck (ukránul: Луцьк, lengyelül: Łuck) nagyváros Ukrajna északnyugati részén, a Volinyi terület és a Lucki járás székhelye. A 2001-es népszámláláskor 209 ezer lakosa volt. A Sztir-folyó partján fekszik, a terület délkeleti részén, Lvivtől 150 km-re északkeletre, Rivnétől 70 km-re nyugatra. Közigazgatásilag területnek alárendelt (járási jogú) város.

Népesség

A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre.

Történelem

A Péter-Pál-katedrális

Az ortodox székesegyház

A Volhíniai egyetem épülete

Óvárosi utca a protestáns templommal

Bár már a 7. században Első írásos említése 1085-ből származik, az Ipatyijev-krónikában Lucseszk néven szerepel. Nevét a lucsan törzs nevéből, vagy a régi szláv luka szóból eredeztetik. Volodimir-Volinszkij megalapításáig a Volhíniai Fejedelemség fővárosa volt. Ekkoriban már állt erődje, mely a tatárok 1240-es támadásának is ellenállt. 1349-ben III. Kázmér hadai elfoglalták és a Litván Fejedelemség része lett. A 14. század második felében megépítették a ma is álló várat, Vytautas nagyfejedelem (1392-1430) idején pedig fellendült a kereskedelem, számos betelepülő érkezett a városba (zsidók, tatárok, karaiták). 1427-ben a volodimir-volinszkiji katolikus püspökséget is Luckba helyezték át, melyet a Volhíniai Róma néven is emlegettek. 1429-ben fontos találkozó színhelye volt a város, melyet II. Jagelló Ulászló szervezett és számos koronás fő vett részt rajta.

1432-ben a város a lengyel királyság hűbérbirtoka lett, kormányzósági székhellyé vált és magdeburgi városi jogokat kapott. 1569 után a Volhíniai vajdaság székhelye lett, a lublini unió után ortodox püspökségét görögkatolikussá alakították át. 1596-ban a Nalivajko-felkelés során rövid időre a felkelők kezére kerül. A 17. század közepére mintegy 50 ezer lakosa volt. A Hmelnickij-felkelés során (1648) Kolodko szabadcsapatai elfoglalták, kifosztották és felgyújtották a várost, mintegy 4 ezer lakosát meggyilkolták, sokan menekülni kényszerültek. 1706-ban a svédek pusztították Luckot, 1781-ben pedig tűzvész pusztított a városban. 1795-ben, Lengyelország harmadik felosztásakor Oroszországhoz csatolták, elveszítette központi szerepkörét, a kormányzóság székhelyévé Zsitomirt tették. Az orosz uralom alatt (különösen az 1831-es felkelés leverése után) Luck elveszítette lengyel jellegét, a helyi görögkatolikus egyházat pedig beolvasztották az ortodoxiába. 1845-ben újabb nagy tűzvész pusztított. 1850-ben a város körül új erődöket építettek.

1915. augusztus 29-én az osztrákok elfoglalták Luckot és itt rendezték be a IV. Hadsereg főhadiszállását József Ferdinánd főherceg vezetése alatt. Az osztrák megszállás alatt a város lakóit tífuszjárvány tizedelte. Az oroszok a Bruszilov-offenzíva során foglalták vissza, 1916. június 7-én. A környező hadműveletek (Lucki-áttörés) 1916. június 4. – június 15. között tartottak. 1917. november 26-án megalakult a szovjethatalom, majd 1918. február 7-én a németek szállták meg a várost, akik február 22-én Szimon Petljura ukrán hetman erőinek kezére adták. 1919. május 16-án a lengyelek bevonulásával Luck 20 évre Lengyelországhoz került, bár 1920 augusztusában és szeptemberében még rövid időre elfoglalta a Vörös hadsereg. A Volhíniai vajdaság központjává vált, állandó katonaság állomásozott itt. 1934-ben a lengyel hatóságok itt ítélkeztek 57 ukrán ellenálló fölött. A szegénységben élő lakosság egy része a tengerentúli kivándorlást választotta. 1938-ban itt építették fel az akkori idők egyik legmodernebb rádióállomását. 1939-ben 39 ezer lakosa volt (45%-uk zsidó, 35%-uk lengyel nemzetiségű). 1939 szeptemberében a Szovjetunióhoz csatolták, ezután mintegy 7 ezer lengyel lakost telepítettek ki. Luck a Volinyi terület közigazgatási központja lett. A német megszállás alatt (1941. június -1944. február 5.) a zsidó lakosságot először gettóba tömörítették, majd a Polanka-dombon meggyilkolták.^[2] A megmaradt lengyel lakosságot a németekkel együttműködő Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) tagjai irtották. A háború után a helyreállítás, majd az ipartelepítés és a gyors népességnövekedés évtizedei következtek. 1959-ben 56 ezer, 1973-ban már 108 ezer lakosa volt. 1991 után Luck az ukrán nacionalizmus egyik fellegvára lett. 2003-ban lengyel főkonzulátus nyitotta meg kapuit a városban.

Gazdaság

Luck sokoldalú iparral rendelkezik:

• Gépiparának legnagyobb üzeme a LuAZ gépkocsigyár, mely főként tehergépjárműveket állít elő.
• Sokoldalú élelmiszeripar (sörgyártás, kenyérgyár, szesz-, malom- és konzervipar, tejfeldolgozás, cukorgyár).
• Vegyipar (szintetikus anyagok előállítása).
• Fafeldolgozó ipara a volhíniai erdőségek faanyagát dolgozza fel, jelentős bútorgyár.
• Könnyűiparának legfontosabb üzeme a cipőgyár.

Közlekedés

A város közúti csomópont, elsőrendű főutak (P-14, H-17, H-22, M-19) kötik össze Volodimir-Volinszkijjal (77 km), Rivnével (70 km), Kovellel (73 km) és Dubnóval (50 km). A Lviv-Luck (150 km) főút a nemzetközi forgalomban is nagy jelentőségű. Vasútállomás a Kiverci-Lviv vonalon. Magában a városban viszont elég rossz minőségű az utcahálózat, sok helyen ma is macskaköves burkolat található.

Nevezetességek

Az Óváros a Sztir-folyó jobb partján, a folyókanyarulatban található, északról a Hlusec utca határolja. Itt található a régi vár (ma: múzeum) és közvetlenül mellette a Péter-Pál-székesegyház, melyet a jezsuiták számára építettek 1610-ben. Figyelemre méltó a régi plébánia épülete és a lutheránus templom. A modern városközpont ettől északra fekszik, kelet-nyugati tengelye a Győzelem-sugárút (Proszpekt Peremohi). Két fő tere a Függetlenség- és a Színház-tér, ez utóbbin találjuk az 1755-ben épült ortodox székesegyházat. Meg kell még említeni a régi zsinagógát és a város régi monostorait. A közeli Zsidicsin faluban található a 13. században alapított Nyikolajevszkij-monostor. A városközpont keleti szélén, a Kijevi-téren (Kijivszkij majdan) áll a területi adminisztráció 1952-1954 között épült monumentális épülete, mely előtt az egykori Lenin-szobor helyén az ukrán himnusz emlékműve áll. A városban egész alakos szobrot állítottak Leszja Ukrajinkának és Mihajlo Hrusevszkijnak. Az egyetem főépülete a Szabadság-sugárúton és a második világháború emlékobeliszkje a szovjet építészet emblematikus alkotásai. Leszja Ukrajinka Katedrális-utcabéli házán 1953-ban emléktáblát helyeztek el.

Híres luckiak

• Alojzy Feliński (1771-1820) – lengyel író itt született.
• Grigorij Alekszandrovics Macstet (1852-1901) – orosz író itt született.
• Leszja Ukrajinka (1871-1913) – ukrán nemzeti költőnő itt élt 1878-1881 között.

Testvérvárosok

• Lublin, Lengyelország
• Rzeszów, Lengyelország

Jegyzetek

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Luck témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap (ukránul és angolul)
• A város környékének szovjet katonai térképe