A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A hangverseny vagy koncert olyan nyilvános és élő klasszikus, könnyű- vagy népzenei előadás, amelyen zenei együttesek, szólóhangszeres vagy vokális művek előadóit, illetve az általuk előadott zeneműveket hallgathatják az érdeklődők. Vannak olyan hangversenyek is, ahol a különböző műfajok vegyesen, vagy egymásba olvadva, esetleg prózával, fényjátékkel, újabban multimédiával stb. kiegészülve szerepelnek.
Történeti áttekintés
A hangversenyek előképét az udvari és városi ünnepségekben, a templomi ünnepek zenei előadásaiban, a főúri „asztali zenélés”-ben és a városok „toronyzenei” előadásaiban találjuk meg. A későbbiekben az uralkodók és egyes főurak tartottak fenn zenei együtteseket, gyakran színvonalas fellépő helyeket, hangversenytermeket, színházakat is építettek számukra. Tágabb értelemben ide sorolhatók az operaelőadások is. A 17. századtól kezdve már iskolák, magántársaságok és zenei egyletek is rendeztek – elsősorban kamarazenei, illetve kóruszenei – előadásokat, lassan elkezdődtek a polgári otthonokban is a házimuzsikálások, de a zenei előadások helyszínei még sokáig a főúri rezidenciák voltak. A társas zenélés céljára létrehozott társulások voltak a collegium musicumok (Angliában consortok), amiket egyetemi fiatalok alakítottak. A leghíresebb ilyen egyesület a lipcsei collegium musicum, amit 1701-ben Telemann fejlesztett fel, majd Bach vett át 1729-ben, és a zenei kultúra művelésének, terjesztésének sikeres momentumává alakított. A társaság rendszeresen hangversenyezett (együtt zenélt), általában kávéházakban. Ebben az időben a muzsikus (zeneszerző, zenész, énekes) még csak ritkán került közvetlen kapcsolatba a nagyközönséggel, uralkodók és főurak voltak a mecénásaik.
Belépődíjas hangversenyeket először Londonban rendeztek 1672-ben, Bannister szervezésében, majd 1710-től az Academy of Music előadásai. 1713-ban Párizsban indult a Concerts italiens hangversenysorozata, de az első valóban nagyszabású nyilvános koncertek 1725-ben kezdődtek, ezt Philidor szervezte (Concert spirituel). Ha – tágabb értelemben – az operaelőadásokat is hangversenynek tekintjük, akkor szólni kell az 1637-ben kezdődött nyilvános velencei operaelőadásokról is. 1781-ben kezdődtek a máig élő lipcsei Gewandhaus-koncertek, amelynek a komoly rangját Mendelssohn teremtette meg.
A mai értelemben vett hangversenyélet feltételei akkor kezdtek kialakulni, amikor már a polgárság is megfelelő zenei műveltség birtokában volt, igénye volt a zenehallgatásra, a muzsikusok – lassan megszabadulva a főúri szolgálattól és függőségtől – egyre önállóbbak lettek, és zeneművésznek lenni egyre inkább rang lett. Egyre ismertebbek és híresebbek lettek a virtuóz zenészek, a képzett énekesek, és kialakult az utazó, koncertező művész típusa. Ez az időszak a 18. században kezdődött, de az első, többé-kevésbé önálló zeneszerzőknek Beethoven és a már idős Haydn számítanak, noha már korábban, Händel angliai tartózkodása is mutat ilyen jeleket. Magyarországon a pozsonyi diétai hangversenyek (1796) óta számíthatjuk a hangversenyélet kezdetét.
A komolyzenei hangversenyélet kereteit – elsősorban Amerikában – a 20. század első felében szétfeszítette a „nagykorúvá” vált jazz, ami Gershwin működése nyomán beépült a „komoly” hangversenyek közé. Évtizedek múlva ugyanez történt a könnyűzene új műfaja, a rock esetében is, ez a műfaj is megtalálta a szimfonikus zenét, rockegyüttesek közelítettek a komolyzene felé, számos fúziós alkotás született, sok sikeres, hangversenytermi előadással.
A folkzene Magyarországon a hatvanas években tört be a fiatalok közé, elsősorban a táncházmozgalom térnyerésével. A számos megalakult együttes és énekes olyan elismerést szerzett a műfajnak (és maguknak), hogy rövidesen ők is a hangversenytermekben találták magukat.
A 2000-es évek elejétől a műfajok keveredése, párhuzamba állítása is megfigyelhető a hangversenyeken. Rendeznek olyan hangversenyt, ahol klasszikus zenei előadók és folkegyüttesek lépnek fel közösen, szimfonikus zenekar jazz- és rockegyüttessel, klasszikus zongorahangversenyen balett stb. Ugyanakkor bizonyos hangversenyeken a látványos hatások is megjelennek, ilyen például a multimédia alkalmazása.
Hangversenyszervezés
A hangversenyszervezés Magyarországon a zenei intézmények, zenei társulások, illetve magánszemélyek kezében volt. 1952-ben megalakult a Filharmónia, amellyel a szervezés központi irányítás alá került. Az ugyanekkor alakított Országos Rendező Iroda (ORI) ugyanezt a feladatot látta el a könnyűzene területén. Mindkettő az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság irányításával működött. Az irodák nemcsak hangversenyeket szerveztek, de az előadókkal kötött szerződések alapján a művészek menedzselési feladatait is ellátták.
A rendszerváltás után röviddel az ORI és az ÁHM megszűnt. A Filharmónia átalakult, de mellette számtalan szervező iroda jött létre, részben magánkezdeményezésre, részben intézmények, illetve zenei együttesek képviseletében. Hasonló a helyzet a könnyűzenei hangversenyek szervezésében is, az új szervező irodák és cégek eredményesen működnek, és koncertek sorát szervezik a neves hazai és külföldi zenészek és együttesek, de a kezdők számára is.
Helyszínek
A hangversenyek a 19. században váltak a zenei élet szerves és egyre fontosabb részévé. Helyszíneik eleinte nagyobb épületek bál- és dísztermei, színházak, templomok stb. voltak, csak – miközben megmaradtak a korábbi intézmények is – a század végétől épültek kifejezetten hangverseny előadások céljára szolgáló hangversenytermek. Az első olyan hangversenyterem, amit kifejezetten koncertelőadások számára terveztek, 1690-ben, Londonban épült fel, amivel meg is teremtette a hangversenytermek alaptípusát. Ezekben az intézményekben az alapvető (zenekar, orgona, nézők stb.) elhelyezéseket célzó elrendezés mellett a fő szempont a megfelelő akusztika biztosítása. Ezt a célt korábban a felületek tört, plasztikus kialakításával érték el, míg a modern hangversenytermekben ezt sima, térben hajlított felületekkel és hangvetők segítségével érik el. A világban újonnan létrehozott hangversenytermek nagyobb, összetett kulturális intézmények keretein belül működnek.
Magyarországon híres és szeretett hangversenyterme van a Zeneakadémiának, de mellette számos más helyszínt is használatba vettek a muzsikusok (templomok, különböző intézmények nagyterme, színházak, operaházak, sportcsarnokok, kiállítási csarnokok, szabadtéri helyszínek). Ugyanez volt a helyzet az ország vidéki régióiban is. Magyarország első, minden igényt kielégítő hangversenyterme a 2005-ben átadott budapesti Művészetek Palotájában (MŰPA), a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Hasonlóan kiváló az akusztikája a pécsi Kodály Központ hangversenytermének, amit 2010 végén nyitottak meg. Miskolcon is jó akusztikájú hangversenytermet alakítottak ki egy korábbi mozi átalakításával (Művészetek Háza, 2006), ami azért érdekes, mert a terem méretei nem tették lehetővé megfelelő hangkép biztosítását, ezért egy elektronikus rendszerrel oldották meg a problémát.
További képek
-
Yes koncert, Indianapolisban, 1977-ben
-
Szimfonikus zenekari koncert a Melbourne-i Rod Laver arénában
-
A Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall
Források
- Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. 130. old.
- Magyar nagylexikon 9. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999. 195. old. ISBN 963-9257-00-1
- Új magyar lexikon 3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. 200. old.
- A Pallas nagy lexikona (Hozzáférés: 2010. december 21.)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.