Fekete-tenger
Műholdkép
Ország(ok)	Bulgária, Grúzia, Oroszország, Románia, Törökország, Ukrajna
Hely	Európa, Ázsia
Elsődleges források	Lista Çoruh Duna Filyos Enguri Kızılırmak Kamchiya Kodori River Rioni Sakarya Déli-Bug Yeşilırmak Bartın Bzib Chilia branch Değirmen Deresi Karadere Khobi Melen River Mzymta Rezovska Shakhe Sulina branch Supsa River Veleka Aderbiyevka Agoy Agura Aheloy Aksu Deresi Albești River Andus Ashe Avunda Ayan-Uzen Baraboy River Batova Biruința River Bocharov Ruchey Bzugu Casimcea River Chelbaka Chetteke-Uzen Choban-Kule-Uzen Choloki River Csorna (folyó) Chukhukt Corbu River Dagomys River Duna–Fekete-tenger-csatorna Dederkay Demerdji Dereaua River Dniester Liman Dyurso Dzhurla River Edyfler Gülüç Çayı Gelevera Ghalidzga Golovița River Gumista Hamangia River Harşit Hasta-Bash Istria River Kaparcha Karaagach Kelasuri Kherota Khosta Kintrishi River Korolistskali Koz Ksir-Pata Kudepsta La-Ilya Limenka Magri Makopse Matsesta River Mert River Mokvi Nebug Nechepsukho Nuntași River Orta-Uzen Otuzka Pauk Pinarus River Potârnichea River Psezuapse Pshada Psou Putamish Nerushai Sabuncular Deresi Batlama River Qutlaq Razim River Reprua River Ropotamo Săcele River Sărata River Shapsukho Shelen Shepsi Slava River Sochi Sudak Sukko River Tașaul River Tatlageacul Mare River Tatlageacul Mic River Telița River Terme Thermodon Tuapse Tukluzka Ulu Ozen eastern Ulu-Uzen Uskut River Valea Vadului River Voron Yağlıdere Yashamba Zagmata Chemitokvadzhe Buu Dzhankhot Khotetsay
Elsődleges lefolyások	Boszporusz
Hosszúság	1187 km
Szélesség	613 km
Felszíni terület	422 000 km2
Legnagyobb mélység	2210 m
Víztérfogat	547 000 km3
Települések	Isztambul, Burgasz, Várna, Konstanca, Odessza, Szevasztopol, Szocsi, Batumi
Elhelyezkedése
Fekete-tenger Pozíció Európa térképén
é. sz. 43° 30′, k. h. 34° 00′43.5, 3443.500000°N 34.000000°EKoordináták: é. sz. 43° 30′, k. h. 34° 00′43.5, 3443.500000°N 34.000000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-tenger témájú médiaállományokat.

A Fekete-tenger Délkelet-Európa és Kis-Ázsia között található. A tágabb értelemben vett mediterrán medence részének, a Földközi-tenger beltengerének is tekinthető.^[1] A Földközi-tengerhez a Boszporuszon és a Márvány-tengeren keresztül kapcsolódik, az Azovi-tengerhez pedig a Kercsi-szoroson keresztül. A Fekete-tenger a Hét tenger egyike.

Földtörténetileg a Paratethys maradványa. A messinai sókrízis idején a Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül időnként víz áramolhatott a Földközi-tenger nagyrészt kiszáradt medencéjébe.

Nevének etimológiája

Pontvs Euxinvs, Abraham Ortelius 17. századi térképe

A Fekete-tenger és környéke egy 1559-es portolántérkép szerint

Homokos tengerpart Bulgáriában

Nevének eredetére két komolyabb tudományos igényű magyarázat létezik: Az egyik szerint a tenger vize, és különösen annak üledéke sötét, feketés elszíneződésű az abban élő szulfidogén (szulfát-lebontó) baktériumok miatt.^[2] Hasonló módon magyarázzák a Vörös-tenger elnevezését az ott élő vörösalgák miatt.

A történelmi magyarázat viszont abból indul ki, hogy az ókorban több nyelvben színekkel is jelölték az égtájakat. A fekete szín az észak jelzésére is szolgált, ahogy a vörös a délt (Vörös-tenger), a sárga a keletet, a fehér pedig a nyugatot jelölte (lásd sárga rassz, Sárga-tenger).^[3]

Akik a Fekete-tengert északinak nevezték, azoknak délre kellett élni a tengertől. Az *Axšaina… = fekete… elnevezést, csakúgy mint a Vörös-tenger elnevezését először az Akhaimenida-dinasztia idején alkalmazták, ezért nagyon valószínű, hogy az ókori perzsák voltak a névadók.

Az ógörög nyelvben a népi etimológia révén lett az *Axšaina-ból Πόντος Ἄξε(ι)νος (Póntos Áxe(i)nos), „nem vendégszerető tenger”. Később ez változott eufemizmus révén Πόντος Εὔξεινος-ra (Pontos Euxeinos), „vendégszerető tenger”. Ismeretes volt azonban a görögben is a „Fekete-tenger“ (Πόντος Mέλας) elnevezés is. Később aztán a többi nyelvben is a Fekete-tenger elnevezés terjedt el. A középkorban azonban egy ideig a környékén élő kazárokról Kazár-tengernek is hívták.

A görög névből terjedt el a „pontuszi” kifejezés is egy sor nyelvben, ami a Fekete-tengerrel kapcsolatos, ahhoz tartozó dolgok jelzője lett.

Földrajz

A Boszporusz műholdképe

A Fekete-tenger területe 422 000 km², legmélyebb pontja 2210 m. A Boszporuszon keresztül évi 200 km³ tengervíz áramlik be. A környékről beáramló édesvizek évente 320 km³-t tesznek ki. A legfontosabb belé ömlő folyó a Duna.

A hosszabb tengelye kelet-nyugati irányban 1187 km, legnagyobb szélessége 613 km; legkeskenyebb (270 km) a Szarics-fok és a Kis-Ázsiának Ineboli és Anapa mellett fekvő partja közt. Területe az Azovi-tengerrel együtt Krümmel szerint 382 843 km². Egész kerülete 4914 km, amiből Európára 2866 km, Ázsiára 2048 km esik. Abházia, Bulgária, Grúzia, Oroszország, Románia, Ukrajna és Törökország fogja körül.

Fizikai tulajdonságok

A víz hőmérséklete általában alacsonyabb, mint a Földközi-tengeré; az északi szelek lehűtik; december és január hónapokban többször megtörténik, hogy az északi partokon és a Duna torkolatánál is befagy a víz és a hajózás szünetel, sőt kivételes években (401-ben és 762-ben) az egész tenger felszínét jég takarta. A vízállás magassága nem mindig egyforma; az évszakok szerint változik; májusban a nagy folyók torkolata közelében, júniusban pedig a távolabbi helyeken éri el a legnagyobb (130 mm a rendes vízállás fölötti) magasságot; a legalacsonyabbat (58–84 mm-rel kevesebb a rendes vízállásnál) október és január hónapokban.

A fizikai tulajdonságoknál említésre szorul, hogy a Fekete-tenger olyan sajátossággal rendelkezik, ami egyedivé teszik a Föld összes többi tengere között. Ez a sajátosság az, hogy két különböző vízréteg van jelen a tengerben. Az egyik egy körülbelül 150 m mély, mérsékelten sós felszíni réteg, valamint egy magas sókoncentrációjú mélytengeri réteg.

A beleömlő sok nagy folyó, a Duna, a Dnyeper, a Dnyeszter és a Don vize a felső réteget gazdagítja, így ez kevéssé sós, ún. brakkvíz, mindössze 18 tömegezrelék sótartalommal. A Földközi-tengerből a keskeny és sekély Dardanellákon és Boszporuszon keresztül beáramló erősen sós, és így a felszíni vízrétegek alá szoruló sűrű víztömeg, és az enyhén sós felső vízrétegek között nincs függőleges konvekció, ezért a Fekete-tenger a rosszul szellőzött tenger tipikus példája. Mélyebb vizei oxigénhiányos, élet nélküli víztömeget alkotnak. A lehulló szerves anyag az oxigén hiánya miatt nem bomlik el. A tengerfenéken szapropél, rothadó iszap keletkezik, amiből kén-hidrogén (H₂S) oldódik a tengervízbe.^[1] 120–200 m mélységtől kezdve kén-hidrogén van oldott állapotban, amely kéntermelő baktériumok (mikrospiro estuario) tevékenysége, a szerves anyagok oxigénmentes bomlása révén keletkezik. A kén-hidrogén mennyisége 1500 m mélységben eléri a 8–10 mg/l-t.

Növény- és állatvilág csak a felső 120–200 m-ig (a felszíntől) terjedő rétegben található, alább csak anaerob baktériumok tudnak fejlődni. A kén-hidrogénnel telített víz részaránya az összes víz mennyiségéből 87% (547 000 km³). Mindennemű gazdasági tevékenység megbonthatja a tenger biológiai egyensúlyát, a kén-hidrogén a felszínhez közel emelkedhet, ami minden tengeri élőlényt elpusztít.

Éghajlata

A Fekete-tenger jelentős részének éghajlatát meghatározza szubtrópusi fekvése, csak északi és északkeleti része helyezkedik el a mérsékelt éghajlati övben. Az éghajlatra jellemző a száraz, forró nyár és a nedves, meleg tél. Télen felette mediterrán ciklonok haladnak át, amelyek itt felerősödnek és csapadékos, ködös időt okoznak. Ebben az időben a tenger felett nyugatról kelet felé anticiklonok is áthaladnak. Időnként hideg, kontinentális légtömegek is betörnek, amelyek erősen lehűtik a levegőt, előidézik Odessza környékén a tenger befagyását is (1 hónapra). A Krím déli partvidékén ekkor a légtömegek erősségétől függően főn vagy bóra alakul ki. Télen időnként erős, viharos, északkeleti szél a jellemző. Nyáron mérsékelt erősségű délnyugati szelek az uralkodók. A tenger fölött a levegő átlaghőmérséklete januárban –1…+8 °C, augusztusban +22…+25 °C. Az átlagos évi csapadékmennyiség nyugatról kelet felé növekedik (200–600-tól 2000 mm/év-ig).

Nyáron a Fekete-tengeren felhőtlen időjárás uralkodik, amelyet az Azori-maximum idéz elő. A tenger és a szárazföld között parti szél keletkezik, amely elősegíti a nedvesség áramlását a szárazföld fölé és a hőmérséklet csökkenését. Ez az éghajlati váltakozás elősegíti a hajózást az egész év folyamán, csak ritkán alakulnak ki viharok, zivatarok.

Szakadópart Romániában Costinesti mellett

Élővilág

A Fekete-tengerben több mint 660 növényfaj él. A partvonal mentén korallok, barnamoszatok, cisztozirok élnek. A cisztozir 20–30 méteres mélységben hozzákötődik a víz alatti lejtők felszínéhez gömbök alakjában, a növényszálak hossza esetenként meghaladja az 1 métert. A felszínhez közel vörösmoszatok élnek – ceráriumok, tengeri saláta, enteromorf, zosztera. A homokos, iszapos tengerfenéken 1–10 m mélységben tengerifű nő, amely sűrű víz alatti réteket alkot.

A Fekete-tenger állatvilága szegényebb (2000 faj) a Földközi-tengerinél (Földközi-tenger 8000 faj), amelyből több mint 180 halfaj. Ipari jelentőségű halfajok: ajóka, botos kölönte, lepényhal, fattyúmakréla, pérhal, hering, makréla, palamida, tengeri pérhal, sprotni, apróhering stb. Háromféle delfin is megtalálható, a legelterjedtebb a közönséges delfin.

A planktonfélékből elterjedtek a noktilukok, amelyek ősszel nagy mennyiségben találhatók és előidézik a tenger csillogását. Sok kagylófélét találhatunk, medúzákat, rákféléket.

Sok madárfaj él: pelikánok, kárókatonák, sirályok stb.

Amennyiben pontosabban meg akarjuk vizsgálni a Fekete-tenger biocönózisát, akkor három részre kell felosztanunk:

• Parti övezet (egybeesik a kontinentális talapzattal, kb 180 m-ig hatol le): ha a növényeket vesszük, akkor a többségükben egysejtű és többsejtű moszatok vannak jelen. Az állatok közül egyesek vízi növényekre tapadva élnek (puhatestűek), vagy mások aktívan változtatják helyzetüket.
• Nyíltvízi övezet (lényegében a nagy víztömeget foglalja magába): gazdag növényi és állati plankton jellemzi. A növények esetében többnyire zöldmoszatokról beszélhetünk, míg az állatok esetében véglényekről, medúzákról és rákokról is beszélhetünk.
• Mélytengeri övezet (egészen a tenger fenekéig terjedő rész): a mélyben csak kénbaktériumok és olyan más baktériumok vannak jelen, melyek az elpusztult élőlényekből származó szerves anyagokat bontják le.

Országok és települések

A Fekete-tenger partjain osztozó országok és jelentősebb városok (100 000-nél több lakossal):

Burgasz

Várna

Batumi

Szocsi

Konstanca

Isztambul

Samsun

Trabzon

Odessza

Jalta

Kercs

Szevasztopol

Jevpatorija

Novorosszijszk

Zonguldak

Városok 100 000-nél több lakossal a Fekete-tenger partján

Ország	Település
Abházia
Bulgária	Burgasz, Várna
Grúzia	Batumi
Oroszország	Novorosszijszk, Szocsi
Vitatott  Oroszország (de facto)  Ukrajna	Jalta, Jevpatorija, Kercs, Szevasztopol
Románia	Konstanca
Törökország	Isztambul, Samsun, Trabzon, Zonguldak
Ukrajna	Odessza

A fekete-tengeri özönvíz elmélete

Sok kutató a Fekete-tengert tartja a különböző népek és szájhagyományában és több világvallásban is fontos szerepet betöltő özönvíz-elméletek(en) földrajzi helyszínének. Ezek szerint a tudományos hipotézisek szerint közvetlenül a jégkorszak után az addig csak kisebb területen vízzel borított tó vagy kisebb tenger vízszintjét a Márvány-tengeren és a Boszporuszon keresztül hirtelen beömlő víztömegek emelték meg, településeket is elsodorva.

Diodórosz Szikulosz ókori történetíró Könyvtár című művében azonban ezzel teljesen ellentéteset ír le: az Égei-tenger egyik, a Dardanellákhoz közeli szigetén élők emlékezete szerint a Fekete-tenger irányából öntötte el a víz a Márvány-tengert, majd a Dardanellákat áttörve okozott hatalmas áradást az Égei-tenger partvidékén.^[4]

Jegyzetek

Források

• Maszljak P. O., Siscsenko P. H. (2000): Ukrajna földrajza. Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit, Lviv
• Rudl József (1999): A Szovjetunió utódállamainak földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs
• Zasztavnij F. D. (2004): Ukrajna természeti földrajza. Tankönyv a 8. osztály számára. „Szvit”, Lviv
• Географічна енціклопедія України. Том 1–3. УРЕ, Київ, 1989
• Маринич О. М., Шищенко П. Г. (2003): Фізична географія України. Підручник. Знання, Київ
• Elter Tamás: A Földközi-tenger. divecenter.hu, 2010. április 17. . (Hozzáférés: 2010. december 11.)
• A Pallas nagy lexikona

További információk

Nézd meg a fekete-tenger címszót a Wikiszótárban!

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-tenger témájú médiaállományokat.

• Fekete-tenger.lap.hu – Linkgyűjtemény