A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A Sakál napja (The Day of the Jackal) | |
1973-as francia–brit–amerikai film | |
A Sakál szerepében Edward Fox | |
Rendező | Fred Zinnemann |
Producer | John Woolf Julien Derode David Deutsch |
Alapmű | A Sakál napja |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Kenneth Ross |
Főszerepben | Edward Fox Michael Lonsdale Derek Jacobi Delphine Seyrig |
Zene | Georges Delerue |
Operatőr | Jean Tournier |
Vágó | Ralph Kemplen |
Jelmeztervező | Joan Bridge Rosine Delamare Elizabeth Haffenden |
Gyártás | |
Gyártó | Warwick Film Productions Universal Productions France |
Ország | Franciaország Amerikai Egyesült Államok |
Nyelv | angol, olasz, francia magyar szinkron |
Forgatási helyszín |
|
Játékidő | 145 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | MOKÉP (mozi) WHV (DVD) Budapest Film (DVD) |
Bemutató | 1973. május 16. 1976. január 8. (mozi) |
Díj(ak) | ld. a „Díjak és jelölések” alcímnél |
Korhatár | 14 év |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A Sakál napja témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Sakál napja (eredeti cím: The Day of the Jackal / Chacal) 1973-ban bemutatott angol–francia politikai thriller. Fred Zinnemann filmje Frederick Forsyth 1971-ben megjelent azonos című bestsellerje alapján készült, melyet magyar nyelven is többször kiadtak.
Cselekménye
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Miután Charles de Gaulle francia elnök váratlanul kinyilvánítja az addig Franciaországhoz tartozó Algéria függetlenségét, a döntést ellenző francia katonatisztek egy része szembefordul vele, s az általuk létrehozott titkos katonai szervezet, az Organisation armée secrète (OAS) 1962-ben sikertelen merényletet kísérel meg ellene. Az összeesküvőket letartóztatják, vezetőjüket, Bastien-Thiry alezredest kivégzik. Az OAS három főre apadt vezérkara külföldre menekül, ahol újabb tervet eszelnek ki a francia elnök meggyilkolására. Elképzelésük az, hogy a merénylettel egy külföldi bérgyilkost bíznak meg, aki ismeretlen a francia hatóságok számára. Kiszemeltjük vállalja a munkát, ám szigorú feltételeket szab, fedőnévként pedig a Sakált választja. A francia hatóságok hamarosan gyanút fognak az országban elszaporodó bankrablások miatt, bár még nem tudják, hogy az OAS ezzel a módszerrel kívánja előteremteni a Sakál által meghatározott, félmillió dolláros munkadíjat. A titkosszolgálat csellel elrabolja, Olaszországból Franciaországba hurcolja és kínvallatás alá veti az OAS vezetőinek bizalmi emberét, Wolenskyt. A megkínzott férfi halála előtt kiejti a száján a „Sakál” szót. Ezen az apró nyomon indulnak el a biztonsági szervek emberei.
Mivel De Gaulle nem hajlandó a tervezett merénylet miatt változtatni hivatalos programján, különbizottság jön létre az elnök védelmére és a Sakál felkutatására. A feladattal a rendőrfőnök a legjobb emberét, Lebel főfelügyelőt bízza meg. Közben a Sakál sem tétlenkedik. Hamis anyakönyvi kivonat segítségével igazolványokat szerez, útleveleket lop, elkészítteti a merénylethez szükséges speciális fegyvert, majd Franciaországba utazik a bűntény kivitelezésére. Az OAS ügynököt telepít az elnök egyik bizalmi emberének környezetébe. Rajta keresztül a Sakál idejében értesül, hogy a francia hatóságok már tudomást szereztek személyéről, ennek ellenére mégsem mond le a merénylet végrehajtásáról. Az idő vészesen fogy az elnök következő nyilvános szerepléséig, ami ráadásul a nagyszabású augusztus 25-i ünnepségek alkalmával (Párizs felszabadulásának évfordulóján) lesz. Lebel ravaszságát és a hatóságok minden intézkedését kijátszva a Sakál rendre kisiklik a számára állított csapdákból, többször személyiséget cserél, és úgy tűnik, senki sem képes megakadályozni a gyilkosságot.
Az ünnepségen De Gaulle élete csak a szerencsén múlik. Lebel főfelügyelő a helyszínen van, és egy posztoló fiatal rendőrtől kapott apró információ alapján felfedezi a merénylő jól álcázott rejtekhelyét. A rendőrrel együtt lerohanja a Sakált, aki lelövi a rendőrt, de Lebel a rendőr fegyverével végez vele.
Érdekességek
- A Sakál napja volt Frederick Forsyth első megfilmesített könyve. A szerző azt nyilatkozta, hogy a Sakál alakját a hírhedt, s akkoriban még körözés alatt álló terrorista, Carlos személye ihlette.
- Az OAS (Organisation de l'Armée Secrète) az 1960-as évek hírhedt francia terrorszervezete volt: egykori katonatisztek hozták létre, akik bosszút akartak állni De Gaulle elnökön (1890–1970), mivel elismerte Algéria függetlenségét. Több merényletet kíséreltek meg ellene, a Sakáléra azonban a filmben is látható módon nem került sor. De Gaulle 1969-ben visszavonult a politikától.
- A háromszoros Oscar-díjas Fred Zinnemann (1907–1997) ezt a filmjét hét év szünet után forgatta. A rendező olyasvalakit keresett a főszerepre, aki merőben másképpen néz ki, mint amilyennek az ember egy profi bérgyilkost elképzel.
- A Sakált Michael Caine szerette volna eljátszani, Zinnemann viszont nem akart sztárt a főszerepre. Edward Foxot A közvetítő (1971) című Joseph Losey-filmben nyújtott teljesítménye alapján választotta. Évekkel később A negyedik jegyzőkönyv (1987) című Forsyth-adaptáció főszerepét Caine játszotta.
- A főszerepre Roger Moore neve is felmerült, de Zinnemann ugyanazért utasította el őt, mint Caine-t.
- A forgatás 1972. június 1-jén kezdődött Bécsben. További forgatási helyszínek voltak: Róma, Genova, Nizza, Párizs és London. A belső felvételeket a párizsi Studios de Boulogne-ban rögzítették, ahol a Gare Montparnasse-t is felépítették.
- Georges Delerue zeneszerző korábban az Egy ember az örökkévalóságnak (1966) című filmben is együtt dolgozott a rendezővel.
- Edward Fox és Delphine Seyrig még ugyanabban az évben Joseph Losey Babaház (1973) című filmjében is együtt szerepeltek.
- Adrien Cayla-Legrand összesen 4 filmben játszotta De Gaulle szerepét: először 1966-ban, utoljára 1978-ban. A Sakál napja volt az első filmje, amelyben nevét a stáblistán is feltüntették, és ebben harmadszorra játszotta az egykori francia elnök szerepét.
- Edward Fox első leforgatott jelenete az az epizód volt, amelyben az OAS három vezetője felbéreli a Sakált. A három napig tartó forgatás eredménytelenül zárult, mert Fox túl mereven játszott. Zinnemann egy hosszabb autós túrára vitte főszereplőjét, melynek során az ominózus jelenetet is megbeszélték. A visszatérést követően a megismételt felvétel tökéletesen sikerült: Fox ráérzett a karakter stílusára.
- Az egyik jelenetben a Sakál belenéz a szálloda vendégkönyvébe, hogy megtudja Colette nevét és címét. A könyvben szereplő nevek közül három valójában a stáb néhány francia tagjáé volt: Louis Pitzele (rendezőasszisztens), René Strasser (kameraman), William Holt (díszlettervező).
- A film végkifejletében, egy közel 8 perces bravúros jelenetben nincsen semmilyen párbeszéd vagy kísérőzene, csupán különféle környezeti zajok és zörejek.
- Zinnemann világhírű westernje, a Délidő (1952) cselekményében különösen fontos motívum az idő, ám csupán 13 alkalommal látható benne órát ábrázoló közelkép, míg A Sakál napjában 31-szer.
- 1997-ben Michael Caton-Jones remake-et készített a filmből A Sakál címmel. Az eredeti történetet az amerikai nézők igényei szerint alapvetően átdolgozták. A produkció a sztárszereposztás (Bruce Willis, Richard Gere, Sidney Poitier) ellenére is zömmel kedvezőtlen kritikát kapott.
Szereposztás
Díjak és jelölések
Oscar-díj
- 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás
Golden Globe-díj
- 1974, jelölés legjobb film
- 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
- 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv
American Cinema Editors, USA
- 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás
BAFTA-díj
- 1974, díj Ralph Kemplen, legjobb vágás
- 1974, jelölés legjobb film
- 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
- 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv
- 1974, jelölés Michael Lonsdale, legjobb férfi epizodista
- 1974, jelölés Delphine Seyrig, legjobb női epizodista
- 1974, jelölés Nicholas Stevenson, Bob Allen, legjobb hang
Jegyzetek
- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ The Day of the Jackal / A Sakál napja (1973) 1. szinkron, 1981. Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió, Budapest Film az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
További információk
- A Sakál napja a PORT.hu-n (magyarul)
- A Sakál napja az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- A Sakál napja az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A Sakál napja a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A Sakál napja a Box Office Mojón (angolul)
- Részletes angol nyelvű filmismertető
- Egy másik angol nyelvű filmismertető
- Képkockák a filmből
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Edward Fox
Fred Zinnemann
Filmdráma
Edward Fox
Michael Lonsdale
Derek Jacobi
Delphine Seyrig
Georges Delerue
Franciaország
Egyesült Királyság
Amerikai Egyesült Államok
Angol nyelv
Olasz nyelv
Francia nyelv
Pinewood Studios
Tourtour
Champs-Élysées
British Museum
Paris Gare d’Austerlitz
Entrevaux
Imperia
St James’s Park
Strand (London)
Gare de Tulle
Ventimiglia
Veynes
Victoria Embankment
Francia Riviéra
Fájl:Civil Ensign of Hungary.svg
MOKÉP
Fájl:Civil Ensign of Hungary.svg
DVD
Fájl:Civil Ensign of Hungary.svg
DVD
Fájl:Flag of the United States.svg
1973
Május 16.
Fájl:Civil Ensign of Hungary.svg
1976
Január 8.
Fájl:Civil Ensign of Hungary.svg
Wikimédia Commons
Category:The Day of the Jackal (film)
Sablon:Film infobox
Q901140
Wikipédia:Segítség az infoboxokhoz
1973 a filmművészetben
Thriller (műfaj)
Fred Zinnemann
Frederick Forsyth
1971
Q26085#sitelinks-wikipedia
Bestseller
Fájl:Dialog-stop-hand.svg
Wikipédia:Cselekmény részletezése
Charles de Gaulle
Algéria
1962
Jean-Marie Bastien-Thiry
Olaszország
Franciaország
Fájl:Jackal4.jpg
Fájl:Dialog-go-hand.svg
1960-as évek
1890
1970
Algéria
1969
Oscar-díj a legjobb rendezőnek
Michael Caine
Edward Fox
Joseph Losey
1987
Roger Moore
1972
Június 1.
Bécs
Róma
Genova
Nizza
Párizs
London
Paris Gare Montparnasse
Georges Delerue
Egy ember az örökkévalóságnak
1966
Delphine Seyrig
1978
Western
Délidő
1952
1997
Remake
A Sakál (film)
Bruce Willis
Richard Gere
Sidney Poitier
Edward Fox
Gáti Oszkár
Michael Lonsdale
Haumann Péter
Derek Jacobi
Galán Géza
Ungváry László
Tony Britton
Gelley Kornél
Benkő Gyula
Alan Badel
Gruber Hugó
Kenderesi Tibor
Timothy West
Inke László
Michel Auclair
Láng József (színművész)
Tyll Attila
Olga Georges-Picot
Mester Edit
Delphine Seyrig
Földi Teri
Eric Porter (színművész)
Szabó Ottó (színművész)
Horkai János
Gera Zoltán (színművész)
Buss Gyula
Charles de Gaulle
Ronald Pickup
Dunai Tamás
Cyril Cusack
Szatmári István (színművész)
Jean-Marie Bastien-Thiry
Jean Sorel
Konrád Antal
Philippe Léotard
Edward Hardwicke
Koroknay Géza
Oscar-díj
1974
Golden Globe-díj
Fred Zinnemann
Fred Zinnemann
Michael Lonsdale
Delphine Seyrig
Internetes Szinkron Adatbázis
PORT.hu
Q901140#P905
Internetes Szinkron Adatbázis
Q901140#P3110
Internet Movie Database
Q901140#P345
Rotten Tomatoes
Q901140#P1258
Box Office Mojo
Q901140#345
Fájl:Film reel.svg
Portál:Filmművészet
Fájl:Flag of France.svg
Portál:Franciaország
Updating...x
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.