Egy gazdag hölgy szeszélye
1987-es magyar televíziós film
A Margitszigeti Nagyszálló (Grand Hotel), amely a forgatás ideje alatt felújítás alatt állt, a tévéjáték beltéri helyszíne
Rendező	Nemere László
Műfaj	filmdráma
Forgatókönyvíró	Gyárfás Miklós
Dramaturg	Bernát László
Főszerepben	Váradi Hédi Gobbi Hilda Komlós Juci Pártos Erzsi Náray Teri Bánki Zsuzsa Gordon Zsuzsa
Zene	Herczeg László
Operatőr	Czabarka György Árva Tibor
Vágó	Kocsis Zsuzsa
Hangmérnök	Bodméri Mária
Jelmeztervező	D. Forgó Teréz
Díszlettervező	Nagy Vilmos
Gyártásvezető	Szenteczky András
Gyártás
Gyártó	Mafilm
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Forgatási helyszín	Margit-sziget
Játékidő	68 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Magyar Televízió
Bemutató	1987
Eredeti magyar adó	M1 M2 M3 Duna World
Korhatár	Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
További információk
IMDb PORT.hu NAVA
A Wikimédia Commons tartalmaz Egy gazdag hölgy szeszélye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Egy gazdag hölgy szeszélye 1988-ban bemutatott, a Magyar Televízió által készített színes magyar tévéjáték Váradi Hédi címszereplésével Nemere László rendezésében. A forgatókönyvet Gyárfás Miklós írta. Váradi Hédinek ez volt az utolsó televíziós munkája, aki még az utómunkálatok közben, 1987. április 11-én hunyt el, így az utószinkront helyette Temessy Hédivel forgatták le. 1987 júniusában a veszprémi tévétalálkozón szerepelt először szakmai közönség előtt.^[1]

1988. március 23-án, szerdán 20:05-ös kezdettel a Magyar Televízió M1-en csatornáján a Kortársaink képernyője sorozatban mutatták be.

Készítették

• Rendező: Nemere László
• Írta: Gyárfás Miklós
• Forgatókönyvíró: Gyárfás Miklós
• Dramaturg: Bernát László
• Operatőr: Czabarka György
  Árva Tibor
• Vágó: Kocsis Zsuzsa
• Jelmeztervező: D. Forgó Teréz
• Díszlettervező: Nagy Vilmos
• Gyártásvezető: Szenteczky András
• Hangmérnök: Bodméri Mária
• Felvételvezető: Kupics Károly
• Fővilágosító: Kulcsár Ferenc
• Zenei szerkesztő: Herczeg László

Szereplők

Történet

Egy rendhagyó 50 éves jubileumi osztálytalálkozó története a Margitszigetii Nagyszállóban (Grand Hotel) az 1980-as években.

Fogadtatás

„A Svájcban élő dúsgazdag öreg hölgy, aki valamikor Pesten az Angolkisasszonyokhoz járt iskolába, érettségi találkozóra hívja egykori osztálytársait. Százezer frankot áldoz arra, hogy felkutassa őket, de végre együtt vannak a Margitszigeten, most már valamennyien özvegyen, s megpróbálják felidézni a múltat. Latin idézetek hangzanak el, diákkoruk emlékeit mesélik akadozva, mert minden oly régen történt, hogy tulajdonképpen emlékezni sem érdemes rá. Közben mindenki átélte a maga tragédiáját, itthon vagy külföldön s most él, ahogy lehet, jómódban vagy tisztes szegénységben, amint az életben lenni szokott. S ekkor éles fordulatot vesz a történet. A dúsgazdag hölgy Svájcból nem éri be a múlt méla emlékeivel, tetemre hívja volt iskolatársait, kikényszeríti belőlük titkukat, mert mindegyiknek az életében van egy sötét emlék, amit Freud a tudatalattiba utal, s amiről jobb nem beszélni. Maga is vall: úgy érzi, felelős fia haláláért, amiért a sors azzal büntette, hogy elveszítette szeme világát. Ennek a kalandos érettségi találkozónak ez egyetlen értelme: szembenézni s talán így leszámolni a múlttal. A kísérlet túl jól sikerül, egyik nem is bírja elviselni a kínzó emléket, s öngyilkos lesz. A történet alkalmas arra, hogy jellemeket, sorsokat vonultasson fel, amihez a keretet Dürrenmatt kínálja: így érkezik meg gyerekkora városába, Güllenbe a multimilliomos Claire Zachanassian, s igy kedélyeskednek a baleset öregurai is a házukba tévedő vándorral, aki egyszer csak rájön arra, hogy vendégből egyszerre vádlott lett. Az analógia túl közeli, észre kell vennünk, ami önmagában nem is lenne baj, mert Dürrenmatt is átdolgozta Shakespeare-t és Strindberget, Gyárfás Miklós azonban az »Egy gazdag hölgy szeszélye« című tévéjátékában új értelmet keres a történethez, s itt már nem is „szeszélyről” van szó, egy unatkozó öregasszony játékáról, hanem a szembesítésről, amiben a múlt pontosabban a történelem is szerepet kap, mert nem az a kérdés, hogy mi történt velünk, hanem az, hogy mit tettünk mi magunk, veszélytelen és vészes időkben. Gyárfás Miklós ismeri, sőt a főiskolán tanítja is a színhatás titkát, itt is minden a helyén van, biztos arányok jellemzik a darabot, a cselekmény egyenesen halad előre, hiányérzetünk másból táplálkozik. Ami Dürrenmattnál groteszk voltában is egyetemes érvényt kap, kegyetlenség kísérlet arra, hogy legalább valamit jóvá tegyen abból, amit az irracionális sors elrontott, itt végeredményben mégis csak szeszély lesz, s meg is marad annak. A dúsgazdag Emese inkább csak játszik volt diáktársaival, egyszerűen azért, mert megteheti, játékának nincs erkölcsi tartalma, akkor sem, ha néhány egykori osztálytársának fel is kavarja lelkét. A filmet Váradi Hédi játéka teszi felejthetetlenné: búcsúfellépte volt. Nincs egy felesleges gesztusa, színészi pályája csúcsán búcsúzott el, s annyira szuggesztív, hogy a többieknek hozzá kell igazodniuk.”^[2]

Jegyzetek

Források

• Csányi László. „Egy öreg hölgy Svájcból, 1988. március 29., kedd” (magyar nyelven). Tolna Megyei Népújság 38 (75), 4. o. (Hozzáférés ideje: 2017. április 15.)  
• Valkó Mihály. „Két bemutató. A tévé képernyője előtt, 1988. március 30., szerda” (magyar nyelven). Szolnok Megyei Néplap 39 (76), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2017. április 15.)  

További információk

• jámbor. „Egy gazdag hölgy szeszélye, 1988. március 22., kedd” (magyar nyelven). Népújság 39 (69), 4. o. (Hozzáférés ideje: 2017. április 15.)  
• Egy gazdag hölgy szeszélye (teljes film), 2018 június 9. (magyar nyelven). videa. . (Hozzáférés: 2019. január 10.)