A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A groteszk összetett ábrázolásmód: a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. Lényege az ellentétes esztétikai minőségek együttes jelenléte. Elnevezése az olasz grotta, 'barlang' szóból ered.
Jellemzői
A komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek, ellentétes esztétikai minőségek társultsága a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. A groteszk világa zárt, egyformán lehetséges benne a reális és irreális, a komikum és tragikum, a fenségesség és alantasság, a valóság és a fantasztikum. Művelői gyakran ábrázolnak visszataszító, undorító elemeket, torz, rút, borzongató dolgokat. Gyakori kiváltója az elidegenedettség, a szorongás.
Története
A groteszk kifejezést először a 15. századi itáliai reneszánsz díszítőművészet által használt stíluskategória a heterogén (emberi, növényi, állati) formákat összekapcsoló ábrázolási módjára használták. A romantikában (főként Friedrich von Schlegel és Victor Hugo elemzéseiben) válik teljes jogú esztétikai kategóriává, amely a legszélsőségesebben ellentétes pólusok: a fenséges és alantas, tragikus és komikus, ijesztő és nevettető, rút és szép, taszító és csábító vonások egységbe szervezésével vált ki hatást. A groteszk hatásban a súlypont általában eltolódik: ennek alapján lehetséges a tragikus, a komikus és az analitikus groteszk megkülönböztetése. Mint esztétikai minőség – a klasszikus, harmonikus minőségekkel szemben – a paradoxonra épít, struktúrájában uralkodó az alogizmus, a „valószínűtlenség valószínűsítése”. Már Hegel utalt arra, hogy a groteszket létrehozó tudat egy önmagában megkettőződött, boldogtalan tudat; a 20. század kiemelkedő groteszk írója, Örkény István szerint a groteszk lényeges jellemzője egyfajta kettős látás.
A groteszk alkotások, a groteszk ábrázolási mód nagyarányú elterjedése a 20. században azzal magyarázható, hogy a 19. század megvalósításaival és a művészetben uralkodó viszonylag egységes, harmonikus emberképével szemben a 20. század – két világháborúval és az áldozatok sorával – alapvetően megrendítette az ember nembeli öntudatát, megkérdőjelezte az egységes, harmonikus ábrázolás művészi lehetőségeit és érvényességét. A struktúra lényege – mutat rá a német Wolfgang Kayser, a groteszkről szóló legátfogóbb monográfia (1957) szerzője – az otthoniasság látszata mögül hirtelen fölbukkanó elidegenedett világ, a világ széttöredezettsége, a lét szakadékaiból föltörni kész démoni erő, amelynek azért nem lehet harmonikus ábrázolása, mert akkor az emberi világrend teljes jogú tagjává tennők az apokalipszist. Mindezek miatt a groteszk humánus művészet, a tudáson alapuló tiltakozás korszerű művészi formája.
A harmonikussal szemben, amelyre a világ központjában álló és attól elkülönülő, klasszikus-szimmetrikus testfelépítésű ember jellemző, a groteszk ábrázolásban eltűnik a határ ember és a világ között, a kettő elemei heterogén módon összekeveredhetnek. Az emberábrázolásra a testi és lelki vonások eltúlzása vagy torzítása a jellemző. Az ember életműködései – hangsúlyozza Mihail Bahtyin, a groteszk orosz kutatója Rabelais művészetéről szóló munkájában (1965) – elemi erejű kozmikus működések a groteszkben. Ugyanakkor a társadalmi lényként megjelenített ember is többnyire elemi erejű, irracionális késztetések kivitelezője, de a groteszk ábrázolásokban a hősök cselekvése fényt derít ezek természetére (akárcsak a groteszk egyik tárgyi ősforrásában, a népmesében). A groteszk ábrázolásra általában a leírás tárgyiassága, egyes elemek nagyfokú részletezése és kiemelése a jellemző, ugyanakkor a művészi teljességre törekvés. Ez együttesen – s az ábrázolt típusok kis száma miatt – gyakran vezet allegóriához.
A szépirodalomban
A szépirodalmi műfajok közül a groteszk inkább az epikus és a drámai műfajban jelenik meg: a regényben elsősorban groteszk ötlet, epizód vagy jelenet formájában. A többnyire groteszk elemekből építkező regény általában szatirikus regény, de a fantasztikus regényben is fontos szerepet játszanak a groteszk elemek. A rövidebb epikus formák közül a novella képes teljes egészében a groteszk paradoxonra építeni. A drámai műfajban az abszurd, abszurdoid vagy az ellen-dráma használja a groteszk formatárát, de mindig a teljes abszurdon „innen”, amennyiben az abszurd félelem, a kozmikus rettegés fölött győzedelmeskedik a groteszk nevetés. A lírában elsősorban a hatás felől ragadható meg a groteszk, de a groteszket eredményező sajátos poétikai eszközökről már kevesebbet tárt fel a kutatás; kétségtelen, hogy elsősorban (például az álomköltészetre jellemző) képiség és látomásosság, a fekete humor, az irónia és bizonyos ritmikai-rímeltetési eljárások, valamint – a vers nyelvi rétegében – utaló vagy kettős jelentések eredményeznek groteszk hatást.
A groteszk novella korai legnagyobb alakja Giovanni Boccaccio (Dekameron). A 20. századi magyar groteszk novella és drámairodalom legnagyobb hazai alakja Örkény István (1912-1979). A romániai magyar írók közül Nagy Dániel Cirkusz c. regényében, Tamási Áron egyes novelláiban élt a groteszk elemeivel. A 20. század második felében többek közt Páskándi Géza, Mészöly Miklós fordult drámáiban az abszurd és groteszk kifejezési formákhoz. A költők is gyakran használták és használják a groteszk formákat egy-egy vers erejéig.
Képzőművészetek, zene, tánc, fotó, film
A groteszk kezdettől fogva a művészetek valamennyi területén jelen van, korábban, mint ahogyan a groteszk fogalma megjelent a művészetfilozófiában, gondoljunk csak a bibliai jelenetek képi ábrázolására (Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból, az ördög, a bűnök ábrázolása, stb). A magyar képzőművészetben például Gácsi Mihály festő-grafikus, Csíky László szobrász alkotásai sorolhatók a groteszk műfajába. A zenében például Kodály Zoltán Háry János c. operája tele van abszurd és groteszk jelenetekkel. Ismert a groteszk táncok, fotók, filmek műfaja.
Ismert groteszk a Hungarikum című magyar rajzfilmsorozat, amely a magyar történelmet mutatja be gúnyos és groteszk módon.
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
További információk
- P. Müller Péter: A groteszk dramaturgiája. Budapest : Magvető, 1990. 157 p.
- Magyar groteszk életérzések az ezredforduló végén : IV. Országos Groteszk Képző-, Iparművészeti és Fotópályázat : Kaposvár, Vaszary Képtár : 1999. 02. 06 - 03. 06. / ; . Kaposvár : Kapos Art Képző- és Iparműv. Egyes., 1999. p. ill., részben színes.
- Gőgös Ágota: A groteszk alakok vizsgálata (A fantázialények megjelenítése a képzőművészetben). Budapest, 2007. 58 p.
- Karai József (1927): Groteszk tánc, : Klarinétra és vonósokra : Bővített változat. : Ed. Music-Soft, 2009. 19 p. + szólam (6x2 p)
Kapcsolódó szócikk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.