A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Állatok | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: 760–0 Ma paleoproterozoikum–holocén[1] neoproterozoikum–holocén[2] | ||||||
Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
Szinonimák | ||||||
Hivatkozások | ||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Állatok témájú kategóriát. |
Az állatok (Animalia) az eukarióta élőlények egy rendszertani országát alkotják. Az állatok csoportja törzsfejlődési szempontból monofiletikus, azaz egyetlen közös őstől származtatható. Az állatokkal a zoológia tudománya foglalkozik.
Közös tulajdonságaik
- Heterotrófok, méghozzá kemoheterotrófok, azaz az életműködésükhöz szükséges energiát és a testük felépítéséhez szükséges szenet és nitrogént is csak szerves anyagokból képesek kinyerni.
- Eredendően többsejtűek, de léteznek olyan állatok, melyek életük során elvesztik valódi többsejtű jellegüket. Ilyenek a nyálkaspórások, amelyek sejtjei egy életszakaszukban egy sokmagvú szincitiummá olvadnak össze.
- Életük nagy részében diploidok, csak az ivarsejtjeik haploidok, azaz a növényeknél ismert haploid-diploid nemzedékváltakozás nincs.
- Nem képesek a lizin bioszintézisére.
- Kizárólag az állatok képesek a kollagén szintézisére.
- A HOX gének expresszálódnak bennük.
- sejtjeik között speciális sejtkapcsoló struktúrák (pl. dezmoszómák, réskapcsolatok stb.) alakulnak ki,
- sejtközi állományuk (az extracelluláris mátrix) kollagént és más strukturális fehérjéket tartalmaz.
Életük nagy részében rendszerint diploidok, csupán a számfelező osztódással (meiózissal) létrejövő ivarsejtjeik (a petesejtek és a hímivarsejtek) haploidok.
Egyedfejlődésük alapja a barázdálódás. Ennek során a megtermékenyített petesejtből (zigóta) előbb szedercsíra (morula), abból hólyagcsíra (blasztula), majd (a legtöbb állatnál) bélcsíra (gasztrula) fejlődik.
Evolúciójuk
Az állatok kialakulása
A tudomány mai állása szerinti legelfogadottabb hipotézis szerint az első állatok pelágikus, azaz vízben szabadon úszó életmódot folytató galléros-ostoros egysejtűek (valószínűleg a galléros ostorosokhoz (Choanoflagellata) hasonló élőlények) kolóniáiból alakultak ki. A galléros-ostoros sejtkolóniából jött létre az úgynevezett planuloid alak, mely megfeleltethető a legősibb állatcsoportok, így például a szivacsok, a csalánozók, és laposférgek lárvaalakjával. A planuloid alak szesszilizációjából (helytülő életmódúvá válásából) a szivacsok, gasztrulációjából (a bélcsíra kialakulásából) pedig a valódi szövetes állatok eredeztethetők. Egyik csoportba sem tartoznak a korongállatkák, amiknél a szivacsokkal ellentétben megjelent a két csíralemez, de még nem alakult ki bélcsíra.
Az állatok törzsfejlődése
A törzsekké fejlődés állatvilága a törzsfejlődés azon szakasza, amikor az Archeák azonos vagy hasonlatos környezetben eltérő törzsi folyamataik során folyamatos kapcsolódással (például szimbiózis, táplálkozás) részt vesznek egymás egyedi folyamataiban és kialakulnak mindazok a közös bélyegek, amelyek alapján az állatokat elkülönítjük az összes többi élőlénytől. — Mikor a prokarióta a sejtmag előtti egysejtű ősibb archeobacteria nem csak az eubacteriai fejlődése, hanem már az összetettebb országából feltehetően kialakult (az archeokarióta?) a kromatin a kettős szálú nukleinsav (DNS) és a szerveződésében részt vevő fehérje a hisztonok komplexe és eukariótává (eu = valódi, karyon = sejtmag) fejlődött, ez feltételezhetően alacsony vízállású partok mentén a hőmérséklet és klíma ingadozásának köszönhetően következett be.[3] Ez 2000-2200 millió évvel ezelőtt lehetett.
A legősibb élőlénykör leletek 560 millió évvel ezelőttől származtathatóak, az ediakara kortól, a kambriumi robbanás 520-530 millió évvel ezelőttre tehető. Az állatok kifejlődésének megértéséhez segítséget nyújthat a Moszatgombák és a Chromista szócikkek leírásának az összevetése a különböző algák kapcsolatával és az eukromatin, heterokromatin jelentőségeivel, amely elvezet az élősködők és a parazitoidok megértésével az állatok törzsekké fejlődéséhez. — Az állat- és növényvilág megkülönböztetése igen régi keletű, ezt a két kategóriát azonban a biológia fejlődésével több más elem egészítette ki. Ma már sok közös jellemző alapján lehet csak különbséget tenni az állatok és az élővilág többi tagja között. Ezek közül legfontosabb a heterotrófia, miszerint minden állat kizárólag szerves anyagok hasznosítására képes.[4] Az állatvilág törzseinek rendszerezésével az állatrendszertan foglalkozik.
Rendszerezésük
Az állatok helye az élővilágban
Az állatokat Carl von Linné rendszertana óta máig önálló országként kezelik. Az állatokat a modern rendszertanok az eukarióták (Eukaryota) doménjének részeként tartják számon. Az alábbi táblázat az eukarióták felosztásának változásait, és ezzel együtt az állatok besorolásának viszonylagos változatlanságát mutatja be az idők folyamán:
Linnaeus 1735 2 ország |
Haeckel 1866 3 ország[5] |
Chatton 1937 2 birodalom[6] |
Copeland 1956 4 ország[7] |
Whittaker 1969 5 ország[8] |
Woese et al. 1977 6 ország[9] |
Woese et al. 1990 3 domén[10] |
---|---|---|---|---|---|---|
- | Protista | Prokaryota | Monera | Monera | Eubacteria | Bacteria |
Archaebacteria | Archaea | |||||
Eukaryota | Protista | Protista | Protista | Eukarya | ||
Vegetabilia | Plantae | Plantae | Fungi | Fungi | ||
Plantae | Plantae | |||||
Animalia | Animalia | Animalia | Animalia | Animalia |
A 2010-es években érvényes felosztás[11] az eukariótákat hét nagy kládra bontja. Az állatok ezek egyikében, az Opisthokonta kládban kapnak helyet, mint a galléros ostorosok (Choanoflagellatea) testvércsoportja.[12]
Az állatok rendszertani felosztása
A 2010-es évek végére kb. 1,4 millió állatfajt írtak le; ez az eddig leírt fajok közel 3/4-e. A leírt állatfajok csaknem 70%-a rovar.[12] Az állatok legelfogadottabb meghatározása szerint a szivacsok (Porifera) és a korongállatkák (Placozoa) is ide tartoznak (Animalia sensu lato – „állatok tágabb értelemben”), egyes elgondolások csak a valódi szövetes állatokat (Eumetazoa) értelmezik állatokként (Animalia sensu stricto – „állatok szűkebb értelemben”).[13] Korábban a szivacsokat és a korongállatkákat együttesen az álszövetes állatok (Parazoa) alországába sorolták, újabb kutatások szerint azonban a csoport parafiletikus, ezért nem lehet taxon.[14]
- Szivacsok (Porifera)
- Korongállatkák (Placozoa)
- Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
- Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata)
- Csalánozók (Cnidaria)
- Bordásmedúzák (Ctenophora)
- Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
- Nyílférgek (Chaetognatha)
- Orthonectida
- Rhombozoa
- Ősszájúak (Protostomia)
- Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia)
- Platyzoa
- Buzogányfejű férgek (Acanthocephala)
- Cycliophora
- Csillóshasúak (Gastrotricha)
- Gnathostomulida
- Micrognathozoa
- Laposférgek (Platyhelminthes)
- Kerekesférgek (Rotifera)
- Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
- Gyűrűsférgek (Annelida)
- Pörgekarúak (Brachiopoda)
- Mohaállatok (Bryozoa)
- Ormányosférgek (Echiurida)
- Nyelesférgek (Entoprocta)
- Puhatestűek (Mollusca)
- Zsinórférgek (Nemertea)
- Csöves tapogatósok (Phoronida)
- Fecskendőférgek (Sipuncula)
- Platyzoa
- Vedlő állatok (Ecdysozoa)
- Ízeltlábúak (Arthropoda)
- Övesférgek (Kinorhyncha)
- Lobopodia
- Loricifera
- Fonálférgek (Nematoda)
- Húrférgek (Nematomorpha)
- Karmos féreglábúak (Onychophora)
- Farkosférgek (Priapulida)
- Medveállatkák (Tardigrata)
- Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia)
- Újszájúak (Deuterostomia)
- Gerinchúrosok (Chordata)
- Tüskésbőrűek (Echinodermata)
- Félgerinchúrosok (Hemichordata)
- Xenacoelomorpha[15]
- Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata)
A fajok becsült száma
- 2011-ben a PLoS Biology folyóirat szerint 7,77 millió állatfaj élt a földön (amelyből 953 434-et írtak le és katalogizáltak).
- 2019-re a leírt állatfajok száma túllépte az 1,4 milliót. Ezek mintegy 70%-a rovar.
Jegyzetek
- ↑ Nichols, S. – Wörheide, G. (2005). Sponges: New Views of Old Animalsm Integrative and Comparative Biology 45 (2): 333–334. old.
- ↑ 760 millió éves állatfosszíliákat találtak. . (Hozzáférés: 2012. február 14.)
- ↑ index.hu:Megtalálták a földi életet teremtö cseppeket.
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2018. november 11.)
- ↑ E. Haeckel. Generelle Morphologie der Organismen. Reimer, Berlin (1866)
- ↑ E. Chatton. Titres et travaux scientifiques. Sette, Sottano, Italy (1937)
- ↑ H. F. Copeland. The Classification of Lower Organisms. Palo Alto: Pacific Books (1956)
- ↑ R. H. Whittaker (1969). „New concepts of kingdoms of organisms”. Science 163, 150–160. o.
- ↑ C. R. Woese, W. E. Balch, L. J. Magrum, G. E. Fox and R. S. Wolfe (1977). „An ancient divergence among the bacteria”. Journal of Molecular Evolution 9, 305–311. o.
- ↑ Woese C, Kandler O, Wheelis M (1990). „Towards a natural system of organisms: proposal for the domains Archaea, Bacteria, and Eucarya.”. Proc Natl Acad Sci U S A 87 (12), 4576–9. o. DOI:10.1073/pnas.87.12.4576. PMID 2112744.
- ↑ Török Júlia Katalin (2013):Bevezetés a protisztológiába[halott link]
- ↑ a b Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. p. 4.
- ↑ Adl et al. (2005). „The New Higher Level Classification of Eukaryots with Emphasis on the Taxonomy of Protists”. Journal of eukaryotic microbiology 52 (5), 399–451. o. . (Hozzáférés: 2010. október 9.)
- ↑ INTRODUCTION TO THE PARAZOA
- ↑ 2011-ben javasolt új törzs 2 faj számára. (Xenoturbella bocki – Xenoturbella westbladi) https://species.wikimedia.org?pojem=Xenoturbella
Források és ajánlott irodalom
- Antal Sándor: Földtan IV.
- Dawkins, R. A hódító gén (1989, ISBN 963-282-235-8)
- Dawkins, R. A vak órásmester, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994, ISBN 963-05-6706-7
- Dawkins, R. A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása, Műszaki Könyvkiadó, 2001, ISBN 963-16-2726-8
- Dawkins, R. Az önző gén (1976, magyar kiadás: 1986, ISBN 963-281-645-5; második bővített magyar kiadás: 2005, ISBN 963-09-4610-6)
- Dawkins, R. Az ős meséje – Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal Könyvkiadó, 2006, ISBN 978-963-9644-08-3
- Dawkins, R. Folyam az Édenkertből (1995, ISBN 963-7826-65-3, ISBN 963-7826-89-0)
- Dawkins, R. Szivárványbontás, Budapest : Vince Kiadó, 2001, ISBN 963-9323-31-4
- Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest
- Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest
- Faludy Béla: Származástan
- Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest
- Gould Stephen J.: Az élet történetéről
- Hunyadi László: Földtan III.
- Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. p. 4.
- Pálfy József: Kihaltak és túlélők (Tudomány-Egyetem)
- Papp, L. (1997): Zootaxonómia (egységes jegyzet). MTM – Dabas-Jegyzet pp. 382
- R. Paturi, Felix: A Föld Krónikája
- Sagan, Carl: Elfeledett ősök árnyai
- Tasnádi Kubacska András: Az élővilág fejlődéstörténete
- Whitfield Philip: Evolúció
További információk
- Állatfajok globális megfigyelései az iNaturaliston
- https://archive.today/20160426231847/http://www.arkive.org/
- https://web.archive.org/web/20090628182520/http://www.bbc.co.uk/nature/animals/
- http://www.amnh.org/
- BiologyBrowser
- CABI Archiválva 2007. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Cambridge Scientific Abstracts
- BIOSIS
- Applied Ecology and Environmental Research
Kapcsolódó cikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.