A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Ediakara - Jelenkor | ||||||||
 Iszaphal (Amia calva)
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Alapvető kládok | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kétoldali szimmetriájú állatok témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kétoldali szimmetriájú állatok témájú kategóriát. |
A kétoldali szimmetriájú állatoké (Bilateria) az állatok (Animalia) országának legnagyobb fajszámú alországa. Testvércsoportjuk a sugaras szimmetriájú állatoké (Radiata).
Testük általában a mediánszagittális sík mentén két azonos félre (jobb-, illetve bal oldalra) bontható. Mivel ezek maguk aszimmetrikusak, megkülönböztetjük az ilyen állatok elülső vagy feji (kraniális) és hátulsó vagy farki (kaudális) végét. Ugyancsak különbséget teszünk felső vagy háti (dorzális) és alsó vagy hasi (ventrális) részük között. A sugaras szimmetriájú fajoknak, mint például a kehelyállatoknak van alsó és felső részük, de első és hátsó részüket nem különböztethetjük meg. A kétoldali szimmetriát a házas puhatestűek többsége is elvesztette. A halak között a lepényhalalakúak alakultak másodlagosan szimmetriatengely nélkülivé.
Származásuk, elterjedésük
Feltételezett közös ősüket időnként Urbilateria néven említik.[1][2] Ez tisztán elméleti konstrukció, amit fosszíliák nem támasztanak alá, az elnevezés rendszertanilag nem is érvényes. További lehetséges megnevezései: a „kétoldali szimmetriájú állatok közös őse”, vagy „Protostoma–Deuterostoma közös ős”. Az eddig megismert legősibb kétoldali szimmetriájú állatnak a Vernanimalcula fosszíliáját tartják. Ide tartozik az ismert állatfajok több mint 98%-a. A csoport ennek megfelelően teljesen kozmopolita: képviselői a Föld összes kontinensén és tengerében megtalálhatók.
Megjelenésük, felépítésük
Testük három csíralemezből (ektoderma, mezoderma és endoderma) fejlődik ki, azaz (triploblasztikus). Csaknem mindegyikük valóban kétoldalian szimmetrikus vagy megközelítőleg az. A legfontosabb kivételek a tüskésbőrűek, amelyek lárvája kétoldalian szimmetrikus, de a kifejlett egyedek szimmetriája sugaras.
Legtöbbjüknek (néhány ősi forma kivételével) a mezodermában másodlagos testürege (deuterocoeloma, röviden coeloma) alakul ki. Korábban úgy gondolták, hogy a másodlagos testüregű állatok az elsődleges testüregűekből fejlődtek ki, de újabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a laposférgek és a csillóshasúak utólag veszíthették el coelomájukat. A coeloma ősi voltának indirekt bizonyítéka, hogy a legrégibb ismert bilaterális szimmetriájú állat (a Vernanimalcula) egyik testi képlete másodlagos testüregnek is értelmezhető. Egyes, korábban funkcionális testrészek visszafejlődése miatt vannak köztük:
- testüreg nélküliek,
- elsődleges testüregűek (ez az ősbélüreggel homológ blasztocölóma és
- másodlagos (valódi) testüregűek (eucölóma).
Az ősibb csoportok kivételével sajátos vonásuk a fejlett emésztőrendszer: a test hossztengelyében végighúzódó kétnyílású bélcsatorna külön szájjal és végbélnyílással. Egyes csoportokban — állkapcsos férgecskék (Gnathostomulida), laposférgek (Platyhelminthes) stb. — ez másodlagosan redukálódhat.
Ideg- és érzéksejtjeik a testük elülső, tehát a mozgásirányába eső (feji) végén koncentrálódnak. Ez a jelenség a kefalizáció.
Egyes képviselőik:
- a gyűrűsférgek (Annelida),
- az ízeltlábúak és közeli rokonaik (Panarthropoda), valamint
- a gerinchúrosok (Chordata) rendkívül jellemző vonása a valódi külső és/vagy belső szelvényezettség, tehát testük a hossztengely mentén ismétlődő részekre tagolódik. Ez a tulajdonság valószínűleg egymástól függetlenül alakult ki a három csoportban.
Rendszertani felosztásuk
Ebbe a csoportba tartozik az állatok a legtöbb törzse; a legfontosabb kivételek a szivacsok és a csalánozók.
A taxont két vagy több főtörzsre (superphyla) szokás osztani. Az ősszájúak (Protostomia) és az újszájúak (Deuterostomia) mintegy 610 millió éve válhattak külön.
Az újszájúak (Deuterostomia) közé tartoznak:
- a tüskésbőrűek,
- félgerinchúrosok,
- gerinchúrosok és valószínűleg még néhány kisebb törzs.
Az ősszájúak (Protostomia) tartalmazzák a többi törzset, például
- az ízeltlábúakat,
- a puhatestűeket,
- a laposférgeket stb.
Főleg ezek embrióinak fejlődése különbözik. Az ősszájúak embriójának elsőként kialakuló testnyílása a száj, az újszájúakban viszont a végbélnyílás. Manapság az ősszájúak között a legtöbb rendszertanász legalább két további főtörzset különböztet meg:
- a vedlő állatokat (Ecdysozoa) és
- a tapogatós-csillókoszorús állatokat (Lophotrochozoa).
Egyesek ősszájú főtörzsként kezelik a laposféregszerűek (Platyzoa) taxont, mások a tapogatós-csillókoszorúsok közé sorolnák őket[3] vagy nem sorolják őket egyik főtörzshöz sem.
Különösen nehéznek bizonyult a nyílférgek (Chaetognatha) osztályozása: egyesek az újszájúakhoz, mások az ősszájúak közé sorolták őket. Két újabb, a nyílférgek eredetét vizsgáló kutatás az ősszájú eredetet látszik igazolni.[4]
Nielsen által javasolt filogenezisük az ábrán látható.[5]
Egy másik filogenezis alapi helyzetű csoportként a vedlő állatokat tünteti fel.