Allegória -

Az allegória (görög: allégorein= „mást mondani”^[1]) a metafora kiterjesztése, olyan szókép, melynek segítségével az ábrázolt események, személyek vagy elvont fogalmak kapnak egy második, rejtett jelentést, értelmezést. Az allegória lehet rövid, vagy végigvonulhat egy mű egy részén vagy akár a teljes egészén is.

Példák

A Toldi álom-allegóriája:

„	„Hanem amidőn már szépen megpitymallott, És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott, Akkor lelopódzott a fiú fejére, Két szárnyát teríté annak két szemére; Aztán álommézet csókolt ajakára, Akit mákvirágból gyüjte éjszakára; Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén”	”

John Bunyan A zarándok útja (1678) az egyik legismertebb allegorikus mű az angol irodalomban; a mű tulajdonképpen a lélek útját ábrázolja.

Egy-egy központi allegóriára épül:
- Tompa Mihály: A madár fiaihoz,
- Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger,
- Vajda János: A virrasztók,
- Charles Baudelaire: Az albatrosz című verse.

Kapcsolódó cikkek

Barlanghasonlat

Jegyzetek

↑ Tommaso Gazzarri. The Stylus and the Scalpel: Theory and Practice of Metaphors in Seneca’s Prose. Walter de Gruyter GmbH & Co KG, 130. o. (2020). ISBN 9783110673715

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Allegória témájú médiaállományokat.

Literary Terms and Definitions: A (Allegory). Carson-Newman University. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
Az allegória mint költői eszköz. Sulinet Tudásbázis. (Hozzáférés: 2015. február 23.)

Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Allegória
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

[1] Tommaso Gazzarri. The Stylus and the Scalpel: Theory and Practice of Metaphors in Seneca’s Prose. Walter de Gruyter GmbH & Co KG, 130. o. (2020). ISBN 9783110673715

[1]