Ez a szócikk az irodalomtörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Tolnai Gábor (egyértelműsítő lap).

Tolnai Gábor (Kunszentmiklós, 1910. december 29.^[4] – Budapest, 1990. február 17.^[5]) irodalomtörténész, esszéíró, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája

Tolnai Béla (1879–1962)^[6] kereskedő és Schwarcz Irén (1890–1963)^[7] fiaként született.^[8] A Budapesti Református Gimnáziumban érettségizett. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen magyar–német szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett; Sík Sándor és Mészöly Gedeon tanítványa volt. 1933-ban szerzett tanári és bölcsészdoktori diplomát. Egyik alapító tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának.

1934-től 1943-ig az Országos Széchényi Könyvtár gyakornoka, 1946–1948 között főigazgatója volt. 1945 és 1947 között a Magyar Nemzeti Múzeum Elnöki Hivatalát vezette. 1946-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az Erdély magyar irodalmi élete című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett.^[9] 1948-ban az MTA levelező, 1962-ben pedig rendes tagja lett. 1948–1949 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az egyetemi és tudományos főosztály élén működött. 1949–1950-ben római követ, 1953–1980 között az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője volt.

Szerkesztette a Magyar Századok, a Régi Magyar Prózai Emlékek, A Múlt Magyar Tudósai^[10] című könyvsorozatot. 1953–1959 között az Irodalomtörténeti Közlemények, 1957–1962 között pedig a Kortárs című folyóiratot is szerkesztette. 1965-től szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia idegen nyelvű irodalomtörténeti folyóiratát, az Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae-t. 1952–1973 között a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságában titkári, majd elnöki tisztet töltött be.

2017. október 14-én Falcsik Mari költőnő egy 1974-ben vizsgáztatóként elkövetett abúzusról számolt be.^[11]

Társasági tagság

• Dugonics Társaság

Művei

• A szabadvers és a lírai formák válsága (Szeged, 1931)
• Erdély magyar irodalmi élete (Szeged, 1933)
• Régi magyar főura. Életforma és műveltség az újkorban (Budapest, 1939)
• Végzetes esztendők (Budapest, 1945)
• Vázlatok és tanulmányok (Budapest, 1955)
• Évek – századok (Budapest, 1958)
• A tenger és a szél (Budapest, 1964)
• Itália dicsérete. Búcsú, számvetés (Budapest, 1965)
• Federico García Lorca (Budapest, 1968)
• Tanulmányok (Budapest, 1970)
• Örökség és örökösök. Kaninczytól máig (Budapest, 1974)
• Maradj velem, mert beesteledett. Itáliai számvetés (Budapest, 1977)
• Nőnek az árnyak (Budapest, 1981)
• Fejedelmi Erdély (Budapest, 1984)
• A költő és a tipográfus. Szenci Molnár Albert és Tótfalusi Kis Miklós (Budapest, 1985)
• Szóbeli jegyzék. Róma 1949–1950 (Budapest, 1987)
• Árnyból szőtt lelkek, Hoffmann Edith sziluettjei (Budapest, 1988)

Díjai, elismerései

• Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1948)^[12]
• Munka Érdemrend (1955)^[13]
• József Attila-díj (1960)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1970)^[14]
• Akadémiai Aranyérem (1980)
• Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1981)^[15]

Jegyzetek

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk

• Kortárs magyar írók
• A Thuribulum aureum. Arany temjénező, az az A híres neves Tolnai Gábornak jeles írásairól való tizenkét idvességes elmélkedések...; összeáll. Klaniczay Tibor, Tarnai Andor; Magyar Iparművészeti Főiskola, Budapest, 1983