Szucsou (, régebbi angolos latin betűs átírással Soochow), az egyik leghosszabb történelmi múltra visszatekintő, és a 21. század elején az egyik leggazdagabb kelet-kínai város és prefektúra Csiangszu (Jiangsu) tartományban, Sanghaj (Shanghai) és Hangcsou (Hangzhou) közelében, a Nagy-csatorna mentén. Földrajzilag a Jangce alsó folyása közelében, a folyó deltavidékén, a Taj-tó (Tai-tó), magyarul a Nagy-tó partján terül el. Közigazgatásilag prefektúrai szintű város. A hozzá tartozó terület nagysága 8488,24 km², ebből 2743 km² a városi terület. Lakossága 2012 végén 6 478 100 volt, ebből 3 289 900 a városi lakos.

A várost i. e. 514-ben alapították. 2500 éves történelme gazdag eseményekben. A Han-dinasztia idejére tehető az első virágzása. I. sz. 100 körül a nagy számban beáramló lakosság révén az akkori világ tíz legnagyobb városa között volt. A 10. században, a Szung-dinasztia idején az ország egyik fontos kereskedelmi központja volt. A Ming és a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) idején a gazdasági erő mellett már kulturális központnak is számított, és egyben a világ legnagyobb olyan városa volt, amelyiknek nem volt fővárosi rangja. Nagyjából a 19. század derekától, a tajping-felkelés idején, de nem elsősorban annak következtében vesztette el regionális gazdasági vezető szerepét a feltörekvő kikötővárossal, Sanghaj (Shanghai)jal szemben. Nagy szerepe volt ebben a csatornákon zajló vízi közlekedés fokozatos háttérbe szorulásának is az épülő vasutakkal szemben.

A város gazdasági fejlődésének lefékeződése azonban azzal a jótékony hatással is járt, hogy a 20. század ipari fellendülése nem tett nagy kárt a gazdag műemlékekben, különösen a világszerte híressé váló kertekben, amelyek 1997-ben illetve 2000-ben Szucsou klasszikus kertjei néven az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. A 69 megmaradt tipikus kínai kert közül néhány ezer éves múltra is visszatekinthet.

A Jangce mélyen fekvő deltavidékén elhelyezkedő várost sűrűn behálózzák a csatornák, ezek is hozzájárulnak a festői látképhez. Már a 20. század derekán kiszámították, hogy a csatornákon átívelő 310 híd miatt egységnyi területre több híd jut, mint Velencében.

Az ezredfordulón itt is, mint általában a Kínában meginduló rohamos gazdasági fejlődés során, már nagy tekintettel voltak a műemlékvédelmi és a környezetvédelmi szempontokra is, ezért a város turisztikai vonzereje töretlenül megmaradt.

A város jelképe az osmanthus virág és a kámforfa.

Misszionárius prédikál a kínaiaknak a 19. század végén

• Kidzsong-tong egy Patyomkin-falu Észak-Korea déli részén, a koreai demilitarizált övezet közelében. A falu északon ismert még Békefalu néven is, a dél-koreai és nyugati médiában azonban Propagandafalu néven szokták emlegetni. A falu egyike annak a két településnek, amelyek a koreai háborút lezáró panmindzsoni fegyverszünet által létrehozott 4 kilométer széles demilitarizált övezetben maradhattak.

• Tokugava Hidetada a Tokugava család és az Edo-bakufu második sógunja volt 1605 és 1623-as lemondása között. Tokugava Iejaszu harmadik fia volt, apja a sóguni pozíció átadása után egészen 1616-os haláláig a hatalom jelUralkodása alatt megszilárdította a sógunátust, betiltotta a kereszténységet és megtette az első lépéseket Japán bezárkózására.

• A kereszténység Kínában már a Kr. u. 7. században megjelent, amikor egy nesztoriánus missziós térítő érkezett az országba, de az évszázadok alatt a közelmúltig többszöri is betiltásra került. A kínai kereszténységhez köthető a Tajping-felkelés, amely az egyik legnagyobb méretű volt az országban.

• Korjo egységes állam volt a Koreai-félszigeten, Thedzso király alapította 918-ban, fővárosa a mai Keszong volt. Ennek az államnak a nevéből származik a Korea név. A Vang-dinasztia csaknem ötszáz évig uralkodott, és virágkorában Korjo a világ egyik legfejlettebb államának számított.

• A macuei várkastély középkori japán várkastély, amely Simane prefektúrában lévő Macue település közelében található. A kastély úgy is ismert, mint a „fekete kastély” és egyike a néhány középkori kastélynak, amely eredeti formájában maradt fenn Japánban és nem építették át beton és már modern építőanyagok felhasználásával.

Hiányzó fontos szócikkek

• Kína: kínai kultúra, Kína zenéje, nankingi csata (teljes lista)
• Japán: Tojama, Kócsi, japán–koreai annexiós egyezmény
• Dél-Korea: Jonhap, incshoni partraszállás
• Észak-Korea: Észak-Korea nukleáris programja
• Tajvan: Tajvan a Csing Birodalom részeként, 228-as incidens, Tajvan kultúrája, tajpeji metró, Li Teng-huj, Liu Jung-fu

• … a dél-koreai MBC Dramia stúdió 2 500 000 m²-en terül el, és itt forgatták például a Moon Embracing the Sun, A Silla királyság ékköve és A királyi ház titkai című sorozatokat?
• … léteztek női szamurájok is?
• … Stephen „Szeng mester” Chow kínai komikus színész-rendező olyan sok színésznő karrierjét indította el, hogy ezeket a hölgyeket kollektíven Szeng-lányoknak hívják?
• … Jüan Si-kajnak, Kína önjelölt császárának 17 fia és 15 lánya volt?
• … a Kína déli részén élő csuangák az ország második legnépesebb nemzetisége?

Az alábbiakban segíthetsz, szerkessz bátran!

• Készíthetsz új cikkeket
• Kategorizálhatod a szócikkeket
• Illusztrálhatod a cikkeket
• Hagyhatsz nekünk üzenetet

Műhelyek (csatlakozz bátran, ha érdekel Ázsia!):

• Kína-műhely
• Korea-műhely
• Japán-műhely

Kapcsolódó portálok

• Kína
• Korea
• Japán
• Mongólia
• Tibet

Képforrások:

• Dél-Korea
• Észak-Korea
• Hongkong
• Japán
• Kína
• Tajvan