Ez a szócikk a református püspökről és külügyminiszterről szól. Hasonló címmel lásd még: Péter János (egyértelműsítő lap).

Péter János
Péter János 1970. április 26-án
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő 1961. szeptember 13. – 1973. december 14.
Előd	Sík Endre
Utód	Puja Frigyes
Született	1910. október 28. Alsónyék
Elhunyt	1999. február 26. (88 évesen) Budapest
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt
Gyermekei	Péter Katalin
Foglalkozás	politikus diplomata
Vallás	kálvinizmus
Díjak	Barátság Rendje a Magyar Népköztársaság Állami Díja
A Wikimédia Commons tartalmaz Péter János témájú médiaállományokat.

Péter János (Alsónyék, 1910. október 28. – Budapest, 1999. február 26.) református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1949-től 1956-ig, Magyarország külügyminisztere 1961-től 1973-ig.^[1]

Élete és munkássága

Munkáscsaládban született, apja a vasútnál dolgozott. Mezőtúron és Baján járt gimnáziumba. Tanulmányait a budapesti Református Teológiai Akadémián folytatta 1931–1932-ben, majd Párizsban (1934–1935-ben), később Glasgowban is tanult. 1935-ben Budapesten református lelkészi oklevelet szerzett. 1936-tól 1945-ig a budapesti Bethesda kórház lelkésze volt.

A második világháború után, 1945-ben állami szolgálatba lépett, nyelvtudását a Külügyminisztériumban hasznosította, a béke-előkészítő osztály munkatársa lett. 1945–1946-ban, a párizsi békekonferencián a magyar delegáció tagja volt. Ezután a köztársasági elnöki titkárság vezetője lett Tildy Zoltán, majd Szakasits Árpád köztársasági elnökök idején, 1949-ig.

1949. novembertől 1956. októberig a Tiszántúli református egyházkerület püspöke volt. Az 1950-ben, a varsói II. Béke Világkongresszuson megalakított Béke Világtanácsban Magyarország egyik képviselője lett. Az 1956-os forradalom idején, október 31-én lemondott püspöki méltóságáról.

1956. decembertől a Kulturális Kapcsolatok Intézete kormánymegbízottja, 1957-től elnöke volt. A külügyminiszter első helyettese lett 1958. február 19-én, majd külügyminiszter 1961. szeptember 13-tól 1973. december 14-ig.

Külügyminiszteri hivatali ideje alatt került sor az Amerikai Egyesült Államokkal 1956 után alacsony szinten befagyott diplomáciai kapcsolatok rendezésére 1968–69-ben.

A vietnámi háború idején közvetítőként keresett kapcsolatot az Egyesült Államok vezető képviselőivel a béke megteremtése érdekében, de fokozatosan kiderült, hogy kezdeményezése nem rendelkezett megfelelő támogatással Vietnám és szövetségesei részéről, hanem – a korszakban meglehetősen szokatlan módon – tulajdonképpen egyéni kezdeményezése volt, ami így kudarcra volt ítélve. Erről végül Radványi János, az 1967-ben átállt amerikai magyar nagykövet tájékoztatta az Egyesült Államok illetékeseit.^[2] Péter János megfogalmazott egy dunai konföderációs tervet is, ami kiváltotta a Szovjetunió ellenérzéseit. Ezek a lépései hozzájárultak a külügyminiszteri székből történt későbbi eltávolításához.

Országgyűlési képviselő volt 1953. május 17. és 1990. március 16. között; előbb a Magyar Függetlenségi Népfront illetve a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei, 1963. február 24-étől budapesti listájáról, 1967. március 19-étől Budapest 45. számú, 1971. április 25-étől Tolna megye 1. számú, 1980. június 8-án Budapest 30. számú, majd 1985. június 8-án az országos listáról jutott be a törvényhozásba. Az Országgyűlés alelnöke volt 1973. december 19-étől 1988. októberig, az Elnöki Tanács tagja 1957. május 9-étől 1961. szeptember 13-ig. 1961-től az MSZMP tagja, a Központi Bizottságban 1966. december 3. és 1988. május 22. között volt tag.

1982–1987 között a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke volt.

Főbb művei

• Az európai béke és biztonság időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1969 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
• A magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok történetéből. 1939–1941; Kossuth, Bp., 1979

Jegyzetek

Források

• ↑ Szobolevszki: Szobolevszki (szerk), Sándor. Magyar-kínai kapcsolatok 1956-1959 – Dokumentumok. Budapest: MTA Jelenkor-kutató Bizottság, 344. o. (2001). ISBN 963 8312 72 6 

További információk

• Uszta Gyula és Péter János a belgrádi konferencián, 1977 (osztrák újságcikk, német nyelven)