Magas-Tátra
Obszervatórium a Kő-pataki-tónál, háttérben a Lomnici-csúcs
Magasság	2655 m
Hely	Lengyelország,  Szlovákia
Hegység	Tátra, Északnyugati-Kárpátok
Legmagasabb pont	Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)
Terület	341 km2
Hosszúság	26 km
Szélesség	17 km
Elhelyezkedése
Magas-Tátra Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 09′ 36″, k. h. 20° 08′ 24″49.16, 20.1449.160000°N 20.140000°EKoordináták: é. sz. 49° 09′ 36″, k. h. 20° 08′ 24″49.16, 20.1449.160000°N 20.140000°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Magas-Tátra témájú médiaállományokat.

A Magas-Tátra (szlovákul Vysoké Tatry, lengyelül Tatry Wysokie, németül Hohe Tatra) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, s egyben a világ legkisebb magashegysége a Tátra keleti részén, Szlovákia és Lengyelország határán. Egész területe a lengyel és szlovák Tátrai Nemzeti Parkok védett övezetében található. A hegység látogatását a nemzeti parkok látogatási rendje szabályozza. Vannak területei, melyek teljes védelem alatt állnak, s a turisták elől teljesen el vannak zárva.

A szlovákiai Tátra-aljai terület két fő régióra oszlik – Szepesi és Liptói –, ezekben sok természeti és turisztikai látványosság található, amelyek a Magas-Tátrához közvetlenül vagy közvetve kötődnek.

Megfelelő időjárási körülmények mellett legmagasabb részei Magyarországról is láthatók, különösen az Északi-középhegység, a Pilis vagy a Budai-hegység egyes magasabb pontjairól (például Nagy-Kopasz, Dobogó-kő, Galya-tető, Pécskő, Karancs-tető, Salgó, Kékes). Eltéveszthetetlenek, mert hegyes, hófedte hegycsúcsok alkotják.

Nevének eredete

A hegység nevének eredetével kapcsolatban többféle vélekedés látott napvilágot. Először 675-ben, a görög Karpathos elnevezésként találkozhatunk a hegyvonulatra történő utalással. A következő utalás a római időkből származik, amikor Montes nivium, vagyis „Havas-hegység” néven jelölték. A IV. Béla korából fennmaradt első magyar oklevelek Tarczal vagy Tatur néven említik, míg a magát „a néhai Béla király” jegyzőjeként aposztrofáló Névtelen (Anonymus) Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedetei) c., 1210 körül megjelent, a honfoglalás regényes históriáját közreadó művében Trytur néven említi az ország e részét, míg a későbbi Szepességet Zepus néven jelöli. Kosmas cseh krónikás 1125-ből származó, kézzel írott művében Tritri vagy Tryti néven szerepel. A 12-14. század között kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, míg egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat mai nevén, Tatry név alatt említi a hegységet. Georgius Wernher (1497–1567) német származású lengyel tudós és költő 1549-ben kiadott De admirandis Hungariae aquis hypomnemation című munkájában találkozunk először a Tatri elnevezéssel. Ezt a névhasználatot erősíti meg Frölich Dávid 1639-ben megjelent Medulla geographiae practicae című műve, amelyből megtudhatjuk, hogy a hegységet a szláv népek Tatry-nak, a szepességi németek pedig Schnee-Gebürgnek hívták. Egy 1778-ban megjelent latin nyelvű kiadvány Tatur, magyarul Tátra néven említi a hegységet.

Kialakulása

A Kárpátok (és ezzel együtt természetesen a Tátra is) az ún. alpi hegységképződés egyik fázisaként mintegy 100 millió évvel ezelőtt, a Föld középidejében (250 és 66 millió év között), az alsó (140 és 97 millió év között) és felső kréta (97 és 66 millió év között) földtörténeti kor határán gyűrődött fel. Ekkor a megelőző 100 millió év alatt ott hullámzó tenger által lerakott üledék és alatta a hegység kristályos magja más jelentős hegységekkel (Alpok, Kaukázus, Kordillerák, Andok) együtt a magasba emelkedett, de lábait még hosszú időn át a tenger hullámai verdesték. Az ekkor kialakult Tátra hegység azonban nem nagyon hasonlított a manapság ismert hegységre, hiszen az ekkor még viszonylag gyenge gyűrődés folytán a Tátra lankásan domborodó, szabályos alkatú hegység lehetett.

A következő jelentős változás a Tátra arculatának kialakulásában a földtörténeti újkor (66 millió évtől máig) kezdetén, a paleocén (66 és 55 millió év között) és eocén (55 és 36 millió év között) korban zajlott le, amikor is hevesebb alpi hegységképződés ment végbe. A földtörténet újkorának következő időszakában, az oligocén korban (36 és 24 millió év között) a tenger visszahúzódott a Kárpátok lábaitól, és ezután több hegymozgás már nem érte a hegységet. Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a Tátra mai arculatának kialakításában egyik legfontosabb szerepet játszó korba. A földtörténeti újkor negyedidőszakában, az alsó (1,7 millió és 720 ezer év között) és felső pleisztocén (720 ezer és 10 ezer év között) időszakában (ezeket az időszakokat nevezik jégkorszaknak) többször erősen eljegesedett a Föld felszíne. Ezekben a hideg időszakokban Kelet-Európa nagy részét elborították a skandináv magashegységekből származó jégtömegek, amelyek aztán a jégkorszakok közötti melegebb (interglaciális) időszakokban visszahúzódva kialakították a hegység mai arculatát.

A Tátra mai felszínének kialakulására leginkább a legutóbbi jégkorszak volt hatással. A sziklás csúcsok, éles gerincek, kártornyokat és -piramisokat hordozó gránitmasszívum glaciális formái a jégkor riss és würm időszakában alakultak ki. Az északon összefolyó jégárakból keletkezett a Magas-Tátra leghosszabb gleccserét, amely bizonyos korban 20–25 kilométer hosszú is lehetett. Délen sugarasan széttartó kisebb jégárak alakultak ki, amelyek 1000 méter körüli magasságig ereszkedtek. Ezek vésték ki a hegység legszebb teknővölgyeit (Menguszfalvi-, Nagy- és Kis-Tarpataki völgy). A jégkorszak után maradt lépcsőkön zuhatagokat alkotva futnak le a patakok. A teknővölgyek völgyfőiben számos sziklamedencés tó, tengerszem alakult ki, a legnagyobbak az északi völgyekben. A déli tavak kisebbek. A Csorba-tó medencéjét is moréna gátolta el.^[1]

Napjainkra, amikor a földtörténeti negyedidőszak holocén időszakát (10 ezer évtől napjainkig) éljük, már egyetlen gleccser sincs a Tátrában, a szabad sziklafelületek azonban még mutatják a gleccsercsuszamlások nyomait. Csupán a mély völgyek, a szaggatott sziklaszirtek emlékeztetnek erre az időszakra, valamint a gleccserteknőkben kialakult tengerszemek. A Magas-Tátrában összesen 21 gleccser volt. Ezek közül a legnagyobb a Poduplaszki-völgyben elterülő Fehérpataki-gleccser volt, a maga 14 km hosszúságával és 1,5 km szélességével. A déli oldalon a Menguszfalvi-gleccser volt a legnagyobb kiterjedésű, ennek hossza 11,5 km, szélessége 1,7 km volt.

Földrajza

A Tátra hegység 786 km²-nyi területen fekszik, ebből 550 km² Szlovákiában, a többi Lengyelországban a Lengyel-Tátra. A Tátra keleti részét a magasabb Magas-Tátra és az alacsonyabb Bélai-havasok (Bélai-Tátra, szlovákul Belianské Tatry) alkotják, a Tátra alacsonyabb nyugati része a Liptói-havasok (más néven Nyugati-Tátra, szlovákul Západné Tatry). A Liptói-havasok a Tátra legkiterjedtebb, 400 km² területű része. Főgerincének hossza 32 km, anyaga főleg gránit. Nyugati és északkeleti részében vannak kisebb mészkőszakaszok. A Bélai-havasok a Magas-Tátrától eltérő földtani szerkezete, s az ebből adódó domborzati képe miatt is elkülönül. Területe lényegesen kisebb, mint a Magas-Tátráé, 67,5 km². Az egyes részek páratlan volta főként földtani szerkezetüknek és domborzati formáiknak köszönhető. Feltűnőek az eljegesedések nyomai. A mészkőalapon lúgos a talaj, s csoda szép magashegyi virágok tenyésznek rajta.

A Magas-Tátra területe kisebb, mint a Liptói-havasoké, főgerince kelet-nyugati irányban mindössze 26 km hosszúságú, a legkisebb területű magashegység a világon. 371 km²-nyi területen fekszik, ebből 260 km² Szlovákiában van. Nyugati irányból a Liliom-hágó (Liliové sedlo) (1947 m) húzódik keletre a Kopa-hágóig (1749 m). Legnyugatibb hegye a Svinica (2307 m), s keleten az utolsó hegycsúcsa a Fehér-tavi-csúcs (2229 m). A fő gerinc alakja dél felé domborodó ív, amely alig csökken 2000 méteres magasság alá. A fő gerinc legmagasabb pontja a Jég-völgyi-csúcs (2627 m). Ez a hegység is jobbára gránitból áll, de északi részében mészkőmaradványok is fellelhetők.

Itt található a Kárpátok 1200 km hosszú hegyvonulatának második alpesi jellegű része a Déli-Kárpátok avagy „Erdélyi Alpok” után. A hegységnek több mint 30 csúcsa haladja meg a 2500 méter tengerszint feletti magasságot. Legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), legismertebb orma egyben a hegység negyedik legmagasabb bérce, a Lomnici-csúcs (2634 m). 1940. október 1-jétől a csúcs drótkötélpályán, kabinos felvonóval érhető el a nagyközönség számára. Az állomás épületében egy meteorológiai obszervatórium is helyet kapott. A második és harmadik legmagasabb csúcsok a Gerlachfalvi masszívum két további csúcsa, a Középső-Gerlachfalvi-csúcs és a Nagy-Gerlachfalvi-őrtorony.^[2]

Földrajzi kiterjedése: északi szélesség 49° 5' – 49° 17′, keleti hosszúság 19° 55′ – 20° 21′.

A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TANAP) tartozik. A Nemzeti Park területén turistajelzésekkel ellátott ösvények vezetnek. Teljes hosszuk csaknem 600 km, a hegység úgyszólván minden nevezetes része elérhető rajtuk – a zárt területté nyilvánított Bélai-havasok és a szigorúan védett természetvédelmi területek kivételével. Környezetvédelmi és biztonsági okokból november 1-jétől június 15-éig a magashegyi övezetet is lezárják. A legismertebb, leglátogatottabb, s egyben a legkényelmesebb közülük a Felső-turistaút (Magistrála, tátrai főútvonal).

Éghajlata

A Tátrának külön vagy különleges éghajlata nincsen – hacsak a gyors változást, kiszámíthatatlanságot nem tekintjük annak –, de a hegység tömege és magassága hatással van az időjárás alakulására. A déli oldal védett az északi és északnyugati hűvös és csapadékot szállító szelektől, ezért az északi oldalon több a csapadék, és az évi átlaghőmérséklet 2-3 °C-kal alacsonyabb. A magas hegyek klimatológiai befolyása miatt a tél melegebb, a nyár hűvösebb, mint a lábainál elterülő síkságokon és völgyekben. A sokévi átlaghőmérséklet a déli oldalon 1000 m magasságban télen – 5-6 °C, nyáron 13-15 °C között ingadozik.

A hó 1300 m felett átlagosan négy-öt, 1800 m felett hat hónapig képez összefüggő takarót. Május közepétől már vannak hómentes utak, június elejétől a déli oldalon már sok ilyen van, de nyári körülmények csak a hónap végére alakulnak ki. Szeptember végén, október elején kezdődik az esőzés és az ősz. Turistaszempontból igen fontos jellegzetesség, hogy nyáron a hegység belsejében a reggeli égbolt tiszta és derült, déltájban azonban beborul és gyakran esik. A rövidebb, hosszabb eső után ismét szép idő következik. Tanácsos tehát kora reggel indulni.(!) Júniustól augusztusig sok az eső. Átlag másodnaponként esik, a legtöbbet júliusban, a legkevesebbet szeptemberben és október elején. A napok ilyenkor már rövidebbek, de derültek.

Időjárása

A tátrai időjárás néhány jelentős jellemzője.

Mivel a Magas-Tátra a világ legkisebb területű magashegysége, ezért az időjárási ciklonokat hosszú időre nem képes magához bilincselni. Így elképzelhetetlenül kiszámíthatatlan tud lenni az időjárása. Sok esetben nyáron az erős napsütés miatt kell magunkon tartani, pár nap múlva pedig lehet, hogy elő kell venni a hátizsákból a téli meleg holmit.

Méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, s emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.

Ha estefelé erősödni kezd a szél, úgy valószínű az időjárás-változás. Ha a szél iránya erőteljesen megváltozik, irányt vált, szintén időjárás-változásra kell számítani.

Vízrajza

A tátrai régión halad át a Fekete- és a Balti-tengerbe ömlő folyók fő vízválasztója. A Tátra vizét 40 patak vezeti le, amelyek a terület határán túl 4 fő folyóba egyesülnek. A Fekete-Dunajec és a Poprád-folyó északi irányt vesz, s a Visztulával egyesülve a Balti-tengerbe folyik. A Fehér-Vág és az Árva a Vággal és a Dunával egyesülve a Fekete-tengerbe torkollik.

A bőséges csapadék, a csekély párolgás és a domborzat tagoltsága okozza a Tátra magas vízhozamát, amely meghaladja a másodpercenkénti 50 litert 1 km² területen. Főleg a Magas-Tátra képes gyűjteni a csapadékot és lassítani a lefolyást. Nagy mennyiségű víz gyűlik össze a törmelékkúpokban, a morénákban és a törpefenyővel benőtt helyeken. Ennek a víznek nagyon sekély a körforgása, ezért ásványi anyagokban szegény.

A helyi patakokra a magashegységi vízhozam ingadozás a jellemző, s ez érvényes a rájuk jóval a hegység határain túl is. A legkisebb vízhozam a téli hónapokra esik, mivel ilyenkor a csapadék túlnyomó többsége hó vagy jég alakjában fordul elő. A vizek szintjének hirtelen emelkedése az első áprilisi olvadás idején jelentkezik, és a nyár elején tetőzik.

A 2004. november 19-i szélvihar terület vízrajzára is jelentős hatással bír, hiszen a hatalmas terület fák nélkül nem képes a csapadékot megtartani.

Növényvilága

A Magas-Tátra növényvilága igen gazdag. Az e tárgyban közzétett munkáknak csupán felsorolásával tucatnyi oldalt lehetne kitölteni.

A hegység növényvilágának első, tudományos igénnyel vizsgálódó kutatója Mauksch Tamás (1749–1832), nagyszalóki lelkész volt. Az ő munkájára épült G. Wahlenbergnek 1814-ben megjelent Flora Carpatorium című könyve, az első összefoglaló mű a Tátra növényvilágáról. Azóta is sokan foglalkoztak e kérdéssel, és ma már a feltárás befejezettnek mondható. Sajnos a legjobb magyar nyelvű mű, Györffy István: A Magas-Tátra növényvilága (Budapest, 1914) nehezen hozzáférhető, napjainkban könyvritkaságnak számít.

A Tátrában több mint 3000 növényfaj fordul elő. Egy részük azonban mészkedvelő, a gránithegyek savanyú talajain nem tenyészik. A magashegységek jellegzetes virága, a havasi gyopár is ezek közé tartozik: csak a Lengyel-Tátra és a Bélai-havasok vidékén található.

A Magas-Tátra tájképileg talán legszebb, virágokban gazdag területe a Zöld-tavi- és a Kis-Tarpataki-völgy, valamint a Felkai-völgy Virágoskertje. A legtöbb virág nyáron, június-júliusban bontja szirmait.

A Tátrában több mint 1300 magasabb rendű növényfaj honos. Egy részük európai, magashegységi elterjedésű. Ezek a harmadidőszak óta vannak jelen – a Pireneusoktól a Kaukázusig – a magasabb hegyvidékeken.

Számos sarkköri–havasi faj is akad a Tátra növényei között. Ezek a jégkorszak hideg időszakaiban Közép-Európában elterjedtek voltak, a melegebb időszakokban (mint például korunkban is) az északi tájak tundráin, illetve Közép-Európa magashegységeinek havasi övezetében leltek menedékre. Ilyen például – a Tátrában jégkori maradványfaj – a nyolclevelű magcsák.

A botanikusok szerint a Tátrában kéttucatnyi, csak itt, illetve az Északnyugati-Kárpátokban honos, bennszülött növényfaj fordul elő.

A Tátra növényzetét a következő növényzeti övekhez sorolhatjuk:

• 1. középhegységi övezet (600–900 m a tengerszint fölött). A Tátrai Nemzeti Park (Tatranský národný park – TANAP) alsó határánál az övezetre jellemző lomboserdőket jórészt letarolták. Az egykori erdők helyén mezőgazdasági területeket találunk.
• 2. magashegységi övezet (900–1500 m a tengerszint fölött). A lucos erdők övében a névadó lucfenyő elegyetlen állományai uralkodnak.
• 3. alhavasi övezet (1500–1800 m a tengerszint fölött). Az erdőhatár fölötti keskeny övben elsősorban a havasi törpefenyő bozótja tenyészik. Imitt-amott előfordul, elsősorban az erdők határánál, a havasi cirbolyafenyő, a vörösfenyő és a madárberkenye egy-egy csoportja, illetve magányos, gyakran törpe növésű vagy lecsepült példánya is.
• 4. havasi övezet (1800–2300 m a tengerszint fölött). A havasi törpecserjések és havasi gyepek birodalma. Jellemzőek a törpecserjék (pl. az áfonya), illetve a pázsitfű-, sás- és szittyófélék, valamint a törpe növésű, színpompás havasi virágok. A kedvezőtlen körülmények ellenére mintegy 300 növényfaj tenyészik itt, s ezek közül 40 a hóhatár körül is képes megélni, illetve növekedni, termést érlelni. A leggazdagabb havasi növényzetet a Bélai-havasok és a Liptói-havasok meszes kőzetein találjuk.
• 5. hóhatár alatti övezet (2300–2655 m a tengerszint fölött). A mostoha időjárási viszonyok miatt a törmelékes talajt a növényzet már csak foltokban képes beborítani. A hóhatár körül jellemzően párnás szegfűfélék, kőtörőfüvek, mohák tenyésznek.

A Tátra környéki alacsonyabb hegyvidéken, mintegy 1250 m magasságig, a bükk alkot erdőket. A középhegységek bükköseit azonban sok helyen a gyorsan növő lucfenyő állományaival helyettesítették. A Tátrában csak a Bélai-havasok északi felén található bükkerdő maradványa. Másutt, 800–1550 m magasságban, elegyetlen lucosok tenyésznek. A lucfenyőt helyenként a jegenyefenyő állományai váltják fel.

Az erdőhatár a Tátrában 1550–1620 m magasságban húzódik. A múltban a pásztorok az erdőhatár vidékén kitartóan irtották a fenyvest, hogy növeljék a legelők nagyságát szaporodó szarvasmarha csordáik és juhnyájaik számára, így az erdőhatár a Liptói- és a Bélai-havasok területén valamivel lejjebb ereszkedett.

Amikor a terület a Felvidék részeként Magyarországhoz tartozott, a Tátra alján a fenyvest elsősorban a jegenyefenyő állományai alkották. A trianoni döntést követően az új gazdák haszonszerzés céljából a mélyebben gyökerező, szívós, ám lassú növekedésű – így csekélyebb gazdasági haszonnal kecsegtető – jegenyefenyőt kivágták, helyére sekélyebben gyökerező, de gyors növekedésű lucfenyőt telepítettek. A telepített fenyves nagy részét a 2004. november 19-i szélvihar szinte teljesen megsemmisítette.

A 2005. év nyarán, nemzetközi összefogás keretében, cseh, román, szlovák, osztrák, holland, olasz, francia önkéntesek mellett számos magyar is részt vett a szélvihar okozta károk felszámolásában. Néhány évvel később 2014. májusában az Yvette nevű szélvihar újabb százezer fát döntött ki.

A cirbolyafenyő magashegységi faj, dísze a tátrai tájnak. A zárt erdők övének felső határa mentén tenyészik, gyakran meredek, sziklás hegyoldalakon. Nagyon szívós fa. Ennek ellenére nincs belőle sok, az erdészek becslése szerint állományai csupán 200 hektárnyi területet foglalnak el. A legnagyobb cirbolyafenyves a Tátrában a Furkota-völgyben található.

Jellegzetes növények

• Fásszárúak:
  • fenyőfélék
    • erdeifenyő (Pinus sylvestris)
    • havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra)
    • havasi törpefenyő (Pinus mugo)
    • jegenyefenyő (Abies alba)
    • lucfenyő (Picea abies)
    • vörösfenyő (Larix decidua)
  • madárberkenye (Sorbus aucuparia)

• Lágyszárúak:
  • kétszikűek:
    • havasi gömbbecő vagy Kerner-tarsóka (Kernera saxatilis)
    • havasi gyopár (Leontopodium alpinum)
    • havasi medvegyökér (Ligusticum mutellina)
    • havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina)
    • havasi turbolya (Anthriscus nitidus)
    • havasi varázslófű (Circaea alpina)
    • havasi veselke (Chrysosplenium oppositifolium
    • hegyi kövirózsa (Sempervivum montanum)
    • hegyi varjúháj (Sedum telephium ssp. fabaria)
    • kárpáti harangvirág (Campanula carpatica)
    • kárpáti kőtörőfű (Saxifraga carpatica)
    • sárga kövirózsa (Sempervivum globiferum subsp. hirtum)

Állatvilága

Az erdőhatár fölött nem egyszer találkozhatunk a Tátra legismertebb, és egyik legnagyobb emlősével, a zergével. Hajnalban és napnyugta előtt legel, ilyenkor közelíthető meg leginkább. Óvatos állat, egy közülük mindig őrködik, s ha veszélyt érez, rekedtes füttyentéssel jelez. Mindig csapatosan él, s ha a jelzés elhangzik, a csapat minden tagja felkapja a fejét, körülnéz, és ha a legidősebb tapasztalt nőstény megindul, valamennyi állat menekül. Nagyszerű látvány egy ilyen csoport mozgása: az ügyesség, erő és vakmerőség csodálatos összhangja. Amióta a zergék védelem alatt állnak, kevésbé félnek, jobban megközelíthetők, lefényképezhetők.

A Tátrában mintegy 900 zerge él. C. Coututier szerint e népesség nem tartozik a zerge egyik ismert alfajához sem. (11 alfajt különböztetnek meg) Az elismert francia szakember a tátrai zergét önálló alfajnak tartja, amely a jégkorszak után elszigetelten fejlődött. Ezért különböztetik meg alpesi, appennini és balkáni rokonaitól. Sok olyan jegye van, melyek nincsenek meg más kárpáti hegységek zergéinél sem. Ezért elmondható, hogy olyan zerge, amilyen a Tátrában él, csupán kb. 900 egyed van a földtekén. A tátrai zerge a hegység szimbóluma.

A második jellegzetes állat a mormota. Ürgéhez hasonló, hosszú téli álmot alvó, félénk, de kíváncsi állat. Téli szállását mélyen a föld alatt építi meg. Amint a havasokon kisarjad a friss tavaszi növényzet, a magasabb régiókba vándorol. Jóízű húsa és gyógyhatásúnak tartott hája miatt a déli oldalon csaknem teljesen kiirtották. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) a Tátra északi oldaláról telepített át állatokat, amelyek elszaporodtak, s a mormota napjainkban már mindenütt megtalálható.

A Magas-Tátra sziklás bércein honos a szirti sas, amely a sziklafalak hozzáférhetetlen helyein fészkel. Nevezett ragadozót a vadállomány pusztítása miatt még a háború előtt oly mértékben irtották, hogy ma csupán 2–3 pár fészkel az egész területen. A magas hegyek legszebb madara a hajnalmadár. Csak a sziklák között él, és ott keresi táplálékát, a repedésekben rejtőző rovarokat, álcákat, petéket. Repülő rovarokat is fog. Szépsége csak repülés közben bontakozik ki igazán. Az apró hamuszürke madár tollai a szárnyak alatt bíborvörös színűek, s repülés közben igen szép látványt nyújtanak. Főleg a hegymászók találkoznak e madárral. Sok állat él még a Tátrában, de legnagyobb részük kerüli az embert; rejtőzködő életmódjuk miatt nemigen kerülnek szem elé.

A Tátra alján fészkel a fehér gólya, és Zúgó (Podspády) környékén, a Ždiari-törésben előfordul a ritka fekete gólya is. A sűrű erdőkben számos őz, szarvas, vaddisznó, róka, borz, vadmacska, valamint sok apró rágcsáló él. Ezen a területen olyan ritka állatfajok is előfordulnak, amelyek Nyugat-Európában már rég kipusztultak, mint a barna medve, a farkas, a hiúz és a vidra. Sok erdei vad, mint például a medve, nyáridőben az erdőövezet felső határán túli fátlan területeken is otthonra talál. Az alhavasi és a havasi öv több olyan ritka, s szigorúan védett állatfaj élőhelye, melyek az utolsó jégkorszak idejéből valók. Ilyen a tátrai zerge, a havasi mormota, továbbá kevésbé ismert emlősök, mint például a tátrai havasi pocok és a hegyi cickány.

A magashegységi madárvilág jellemző képviselője az erdőövezet felső határán tanyázó fenyőszajkó, félénk magtörő, amely leginkább a cirbolyafenyő magvaival táplálkozik.

Nyaranta keresztes viperák sütkéreznek a sziklákon: ez az egyedüli kígyófaj, mely előfordul a Tátra magasabb fekvésű helyein. A tátrai patakok hala a pisztráng, a pénzes pér, a kölönte és a küllő. Csak az alacsonyabban fekvő tátrai tavakban élnek halak: a Poprádi-tó természetes élőhelye a pisztrángnak. A Csorba-tóban élő halak nagy részét mesterségesen telepítették. A Furkota-tavak hideg vizének egyedüli lakója az átlátszó kérges északi tócsarák.

Jellegzetes állatok:

Emlősök:

• Tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica) – Havasi övezet
• Tátrai havasi mormota (Marmota marmota latirostris) – Havasi övezet
• Barna medve (Ursus arctos) – Zárt erdők övezete
• Farkas (Canis lupus) – Zárt erdők övezete
• Kárpáti hiúz (Lynx lynx carpathica) – Zárt erdők övezete
• Borz (Meles meles) – Zárt erdők övezete
• Szarvas (Cervus elaphus) – Zárt erdők övezete
• Őz (Capreolus capreolus) – Zárt erdők övezete
• Erdei nyest (Martes martes) – Zárt erdők övezete
• Tátrai havasi pocok (Microtus nivalis mirhanreini) – Havasi övezet
• Havasi cickány (Sorex alpinus) – Havasi övezet
• Mókus (Sciurus vulgaris) – Zárt erdők övezete
• Közönséges denevér (Myotis myotis)
• Bajuszos denevér (Myotis mystacinus)
• Brandt-denevér (Myotis brandtii)
• Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus)

Madarak:

• Szirti sas (Aquila chrysaetos) – Havasi övezet
• Kis sólyom (Falco columbarius)
• Uráli bagoly (Strix uralensis)
• Karvalybagoly (Surnia ulula)
• Európai törpekuvik (Glaucidium passerinum)
• Háromujjú harkály (Picoides tridactylus)
• Hajnalmadár (Trichodroma muraria)
• Havasi szürkebegy (Prunella collaris)
• Havasi pityer (Anthus spinoletta)
• Havasi sarlósfecske (Apus melba)
• Siketfajd (Tetrao urogallus)
• Nyírfajd (Lyrurus tetrix)
• Fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes)
• Fenyvescinege (Parus ater)
• Búbos cinege (Parus cristatus)

Hüllők:

• Hegyi gyík (Lacerta vivipara)
• Keresztes vipera (Vipera berus)

Rákok:

• barlangi vakrák (Bathynella natans)

Halak:

• Sebes pisztráng (Salmo trutta)
• Cifra kölönte (Cottus poecilopus)
• Botos kölönte (Cottus gobio)
• Pénzes pér (Thymallus thymallus)
• Kövi csík (Barbatula barbatula)
• Menyhal (Lota lota)
• Bodorka (Rutilus rutilus)
• Fejes domolykó (Squalius cephalus)
• Vágó csík (Cobitis taenia)

Bogarak:

• Északi levelész (Chrysolina lichenis)
• Havasi futrinka (Carabus linnaei)
• Érces tarfutó (Calathus metallicus)

Közlekedés

Tátrai villamosvasút

Bővebben: Tátrai villamosvasút

Tátravillamos a tátrai településeket (Tátravárost)

• Csorbató és Poprád
• Ótátrafüred és Tátralomnic

viszonylaton köti össze. Mely lehetővé teszi, hogy a túránkat ne a kezdőhelynél fejezzük be, mert a „villamossal” visszajuthatunk a kiindulásunkhoz, amennyiben szükséges.

Fogaskerekű vasút

Bővebben: Csorbatói Fogaskerekű Vasút

• A Tátracsorbán lévő csorbai vasútállomás és Csorbató között a Csorbatói Fogaskerekű Vasút szállítja az utasokat

Sikló

Bővebben: Ótátrafüredi Siklóvasút

• Ótátrafüred és Tarajka között sikló közlekedik.

1908-ban helyezték üzembe a drótkötélpályát, az eredeti nyomvonalán egészen 1967-ig üzemelt. A sikló nagyjavítását 1967-ben végezték el. Az egész közlekedési rendszer technológiáját az olasz Ceretti-Tanfani cég szállította. 2007 novemberében cserélték a két szerelvény újakra. , képgaléria

• Műszaki paraméterek:
  • Alsó állomás: Ótátrafüred (Starý Smokovec) – 1025 m
  • Felső állomás: Tarajka (Hrebienok) – 1263 m
  • A pálya teljes hossza: 1937 méter
  • Szintkülönbség: 238 méter
  • Menetidő: 7 perc (2007-ig a régi sikló) 5 perc (2008-tól az új szerelvények)
  • Max. emelkedés: 149‰
  • Max. szállítási férőhely: 128 személy (2007-ig a régi sikló) 160 személy (2008-tól az új szerelvények)
  • Max. szállítási kapacitás: 900 személy/óra
  • Tulajdonos: TLD
  • Üzemidő: naponta 7.30 órától – 19.00 óráig

További információk

• http://www.lanovky.sk/?page=str&str=hrebienok

Libegők, felvonók, lanovkák

• Csorbató – Szoliszkó menedékház (1830 m)
• Tátralomnic (Sasanka Hotel mellől) – Kő-pataki-tó (1772 m)
• Tátralomnic (Grandhotel Prága mellől) – Kő-pataki-tó (1772 m) jelenleg menetrendszerű üzemen kívül
• Kő-pataki-tó – Lomnici-nyereg (2190 m)
• Kő-pataki-tó – Lomnici-csúcs (2634 m)

További információk

• http://www.lanovky.sk/?page=str&str=strbske
• http://www.lanovky.sk/?page=str&str=skalnate

Főbb völgyei

• Szmrecsini-völgy, Fenyves-tavi-völgy (Temnosmrečinská dolina)
• Kapor-völgy, Koprova-völgy (Koprová dolina)
  • Hlinszka-völgy (Hlinská dolina)
• Furkota-völgy (Furkotská dolina)
• Malompataki-völgy, Mlinica-völgy (Mlynická dolina)
• Menguszfalvi-völgy (Mengusovská dolina)
• Békás-tavak katlana (Kotlina Žabích Plies)
• Batizfalvi-völgy (Batizovská dolina)
• Felkai-völgy (Velická dolina)
• Tar-pataki-völgy (Studená dolina)
  • Nagy-Tarpataki-völgy (Veľká Studená dolina)
  • Kis-Tarpataki-völgy (Malá Studená dolina)
• Kő-pataki-völgy (Skalnatá dolina)
• Zöld-tavi-völgy (Dolina Zeleného plesa)
• Késmárki-Fehérvíz-völgy (Dolina Kézmarskej Bielej vody)
• Jávor-völgy (Javorová dolina)
• Poduplaszki-völgy (Bielovodská dolina)

Tengerszemek

A tíz legnagyobb tó a szlovákiai Tátrában:

• Nagy-Hincó-tó – Veľké Hincovo pleso 20,08 ha – 1944,8 méter magasan a Hincó-tavi-katlanban, mely a Menguszfalvi-völgy része;
• Csorba-tó – Štrbské pleso 19,76 ha – 1346,6 méter magasan a Furkota-völgy és a Malompataki-völgy találkozásánál;
• Alsó-Fenyves-tó, Alsó-Szmrecsini-tó, Pribilinai-tó – Nižné Temnosmrečinské pleso, Nižné Smrečinské pleso 12,00 ha – 1624 méter magasan a Fenyves-tavi-völgyben Szmrecsini-völgyben;
• Poduplaszki-Felső-Békás-tó – Vyšné Žabie pleso bielovodské 9,56 ha – 1699 méter magasan a Poduplaszki-völgyben;
• Poprádi-tó – Popradské pleso 6,88 ha – 1494,3 méter magasan a Menguszfalvi-völgyben;
• Felső-Fenyves-tó, Felső-Szmrecsini-tó, Megfagyott-tó – Vyšné Temnosmrečinské pleso, Vyšné Smrečinské pleso 5,55 ha – 1716 méter magasan a Fenyves-tavi-völgyben Szmrecsini-völgyben;
• Alsó-Terianszki-tó – Nižné Terianske pleso 5,47 ha – 1941 méter magasan a Nefcer-völgyben;
• Felső-Wahlenberg-tó – Vysné Wahlenbergovo pleso 5,18 ha – 2157 méter magasan a Furkota-völgyben;
• Kriván alatti Zöld-tó – Krivánske Zelene pleso 5,16 ha – 2012,5 méter magasan a Vázseci-völgyben;
• Poduplaszki-Alsó-Békás-tó – Nižné Žabie pleso bielovodské 4,64 ha – 1674,6 méter magasan Poduplaszki-völgyben;
• Kő-pataki-tó – Skalnaté pleso ellette az Encián-Szálló a kabinos felvonó felső állomásával, s innen indul a Lomnici-csúcsra a lanovka.

A lengyel Tátra 10 legnagyobb tava:

• Halas-tó – Morskie Oko 34,9 ha
• Nagy-tó – Wielki Staw 34,3 ha
• Tengerszem – Czarny Staw 20,6 ha
• Gasienicai-Fekete-tó – Czarny Staw Gasienicowí 17,9 ha
• Öt-tavi-Fekete-tó – Czarny Staw z Pieciu Stawów 12,7 ha
• Elülsö-tó – Przedni Staw 7,7 ha
• Hátsó-tó – Zadni Staw 6,4 ha
• Zöld-tó (Lengyelország) – Zielony Staw 3,8 ha
• Hosszú-tó – Dlugi Staw 1,6 ha
• Kurtowiec – 1,5 ha

Főbb csúcsai

A Magas-Tátra 31 legmagasabb csúcsa:

• Gerlachfalvi-csúcs (Ferenc József-csúcs) – Gerlachovský štít (2655 m)
• Nagy-Gerlachfalvi-őrtorony – Veľká gerlachovská stráž (2642 m)
• Középső-Gerlachfalvi-csúcs – Gerlachovská veža (2642 m)
• Lomnici-csúcs – Lomnický štít (2634 m)
• Jég-völgyi-csúcs – Ľadový štít (2627 m)
• Fecske-torony (Lomnici északi mellékcsúcs) – Pyšný štít (2623 m)
• Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachfalvi-mellékcsúcs) – Zadný Gerlachovský štít (2616 m)
• Markazit-torony – Malý Ľadový štít (2611 m)
• Déli-Lavina-torony – Lavínový štít (2606 m)
• Kis-Gerlachfalvi-csúcs – Kotlový štít (2601 m)
• Északi-Lavina-torony – Lavínová veža (2600 m)
• Kis-Markazit-torony – Malý Ľadový štít, JV vrchol (2599 m)
• Téry-csúcs – Malý Pyšný štít (2591 m)
• Kőparipa – Ľadový kôň (2585 m)
• Nagy-Gerlachfalvi-torony – Veľká Litvorová veža (2581 m)
• Hüvelyk Matyi – Loktibrada (2575 m)
• Egenhoffer-csúcs – Strapatá veža (2565 m)
• Tátra-csúcs – Výsoká (2560 m)
• Késmárki-csúcs – Kežmarský štít (2558 m)
• Chmielowski-csúcs – Supia veža (2540 m)
• Keskeny-tető (Koncsiszta) – Končistá (2535 m)
• Középső-Gerlachfalvi-torony – Malá Litvorová veža (2533 m)
• Zöld-tavi-csúcs (Kossuth Lajos-csúcs) – Baranie rohy (2526 m)
• Déchy-csúcs (Tátra-csúcs keleti mellékcsúcsa) – Dračí štít (2523 m)
• Nagy-Villa-csúcs – Veľká Vidlová veža (2522 m)
• Roth Márton-csúcs (Tátra-csúcs északi mellékcsúcsa) – Ťažký štít (2520 m)
• Kis-Déchy-csúcs – Malý Dračí štít (2518 m)
• Öt-tavi-csúcs – Veterný štít (2515 m)
• Wéber-csúcs – Malý Kežmarský štít (2513 m)
• Jég-völgy-váll – Zadný Ľadový štít (2507 m)
• Jolán-csúcs – Ovčiarska veža (2490 m)

A Magas-Tátra jelzett turistaúton elérhető csúcsai:

• Tengerszem-csúcs – Rysy (2503 m)
• Kriván – Kriváň (2494,7 m)
• Nagyszalóki-csúcs – Slavkovský štít (2452,4 m)
• Kis-Viszóka-csúcs – Vychodná Výsoká (2428,6 m)
• Kapor-csúcs Koprova-csúcs – Kôprovský štít (2363,3 m)
• Királyorr – Nos (2273,1 m)
• Fehér-tavi-csúcs – Jahňací štít (2229,6 m)
• Elülső-Szoliszkó – Predné Solisko (2093,3 m)
• Oszterva (Menguszfalvi-szószék) – Ostrva (1984 m)

Főbb hágói, nyergei, átjárói

A Magas-Tátra jelzett turistaúton járható hágói, nyergei:

• Kis-Nyereg-hágó – sedlo Sedielko (2376,4 m)
• Vörös-torony-hágó – Priečne sedlo (2352,3 m)
• Hunfalvy-hágó – sedlo Váha (2339,7 m)
• Lorenz-hágó – Bystré sedlo (2314 m)
• Rovátka – sedlo Prielom (2290,4 m)
• Furkota-hágó – Furkotské sedlo (2277 m)
• Lengyel-nyereg – Poľský hrebeň (2199,6 m)
• Lomnici-nyereg – Lomnické sedlo (2190,4 m)
• Felső-Kapor-hágó Felső-Koprova-hágó – Vyšné Kôprovské sedlo (2180 m)
• Morgás-hágó – sedlo pod Svištovkou (2023 m)
• Sima-hágó – Hladké sedlo (1993,4 m)
• Oszterva-nyereg – sedlo pod Ostrvou (1966,4 m)
• Retesz-hágó Závori-hágó – sedlo Závory (1876,5 m)
• Kopa-hágó – Kopske sedlo (1750,2 m)

Magasabb vízeséseiszerkesztés

• Nefcer-vízesés (Nefcer-patak) – lépcsőnként 80 m
• Szmrecsini-vízesés (Szmrecsini-patak) – 30 m
• Fátyol-vízesés (Malom-patak, Mlinica-patak) – 25 m
• Felső- vagy Kis-vízesés (Tar-patak) – 22 m
• Óriás-vízesés (Tar-patak) – 20 m
• Rohácsi-vízesés (Úr-völgyi-patak, Spálená-völgyi-patak) – 18 m
• Alsó- vagy Hosszú-vízesés (Tar-patak) – 16 m
• Hviezdoslav-vízesés (Fehér-víz) – 15 m
• Felkai-vízesés (Felka-patak) – 15 m
• Cseh-vízesés (a Cseh-tó befolyásán) – 12 m

Barlangokszerkesztés

• Idegenforgalmilag látogatható barlangok:

• Vázseci-cseppkőbarlang (Važecká jaskyňa) – Magas-Tátra és az Alacsony-Tátra közötti völgy; teljes hossza: 530 m; A látogatási útvonal 235 m hosszú.

A Tátraaljánál fekvő Vázseci-karsztban, Vázsec (Važec) község nyugati peremén, Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš) és Poprád között található. A barlang bejárata 8 méterrel a Fehér-Vág szintje felett, 784 m tengerszint feletti magasságban nyílik. 1934-től látogatható, 1954-ben újjáépítették a barlang látogatási útvonalát és bevezették a villanyvilágítást.

• Nem látogatható, lezárt barlangok:

• (Mesačný tieň (Holdárnyék)) – Magas-Tátra; hossza: 9 500 m; mélysége: 433 m
• (Javorinka) – Magas-Tátra; hossza: 8 457 m; mélysége: 360 m
• Čiernohorský-barlangrendszer () – Magas-Tátra; mélysége: 232 m
• Tristarská-zsomboly () – Bélai-Tátra; mélysége: 201 m

• Barlangok és egyéb nyiladékok:

• Batizfalvi-csúcs

• Batizfalvi-csúcsi-barlang (Jaskyňa na Batizovskom štíte) – hossza: kb. 10 m;

• Dénes-csúcs

• Tomko-barlang (Tomkova jaskyňa) – hossza: kb. 7 m; 1947. július 11-én fedezte fel Anna és Krzysztof Tatarkiewicz.

• Jávor-völgy

• Jég-barlang (Ľadová jaskyňa) – hossza: 15 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét belseje erős eljegesedése miatt kapta.
• Jávor-barlang (Jaskyňa nad Javorom) – hossza: 26 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a bejárata közelében lévő hatalmas jávorfáról kapta.
• Medve-barlang (Medvedia jaskyňa) – hossza: 25 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a barlangban talált nagy mennyiségű medvecsontról kapta.
• Medve-odú (Medvedia diera) – hossza: kb. 10 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a közeli Medve-barlangról kapta.
• Zöld-barlang (Zelená jaskyňa) – hossza: kb. 10 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a közeli Jávorvölgyi-Zöld-patakról kapta.
• Szűk-barlang (Tesná jaskyňa ) – hossza: 121 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét folyosója szűk jellege miatt kapta.
• Nedves-barlang – Víz-lyuk (Mokrá diera – Vodná jama) – hossza: kb. 100 m; A legszebb tátrai vizes barlang. A kb. 100 m hosszú folyosóján egy vízér folyik végig, amely egy különös vízesésen keresztül zuhan le. A barlangnak két nyílása van, mindkettő a Jávor-patak felé néz, amely a barlangól egy földalatti vízéren keresztül jelentős vízmennyiséget kap. Genersich Keresztély, a késmárki Líceum tanára, létrával jutott át a barlang vízesésén. 1827-ben Albrecht Sydow német földrajztudós kutatta át és írta le a barlangot. Az 1863-tól megjelenő turistakalauzok némelyike is említést tett róla. Az újabb kutatások kimutatták, hogy hajdan kincskeresők, aranyásók dolgoztak a barlangban.
• Száraz-barlang (Suchá diera) – A barlangot a kincskeresők már régen ismerték. 1873-ban Kolbenheyer Károly hőmérsékleti méréseket végzett benne. 1879-ben a barlangot Róth Samu, lőcsei tanár és barlangász kutatta át és írta le. Neve jól jellemzi a barlangot és egyben ellentéte a szomszédos Nedves-barlang elnevezésének.

• Javorinai-Mormota-völgy

• Alsó-Mormota-barlang (Nižná svišťová jaskyňa) – hossza: 18 m;
• Felső-Mormota-barlang (Vyšná svišťová jaskyňa) – hossza: 15 m; 1958. szeptember 3-án K. Grotowski lengyel barlangász fedezte fel.

• Javorinai-Siroka-völgy (Széles-völgy)

• Csendes-lyuk (Tichá diera) – hossza: kb. 10 m; mélysége: 5 m; 1958-ban K. Grotowski és K. Kowalski lengyel barlangászok fedezték fel és írták le. Nevét a közeli Csendes-tóról kapta.
• Kápolna-barlang – Kosculek-barlang (Kostolík) – A főterme 16 m hosszú, 5–6 m széles, falai függőlegesek. A barlang belsejében az átszivárgó víz hosszú jégcsapokat alkot, amelyek templomi hangulatot ébresztenek. Innen a barlang neve. A barlangot 1881-ben Róth Samu lőcsei tanár fedezte fel.

• Szepesi Miska-völgy

• Szepesi Miska-barlang (Spismichalova jaskyňa) – A Horváth-lejtő alatti Szepesi Miska-barlangnak hatalmas bejárata van, de folyosója egyszerű, kb. 25 m hosszú. A barlangot régóta ismerik. Télen sót helyeztek ide a zergék számára. Nevét a Szepesi Miska-völgyről kapta.

• Fülöp-völgy

• Alsó-Fülöp-barlang (Nižná Filipčianska jaskyňa) – Kb. 1180 m tengerszint feletti magasságban, közel a Fülöp-hegy ormához, a hegy d. oldalán található kis, mintegy 6 m hosszú barlang.
• Felső-Fülöp-barlang (Vyšná Filipčianska jaskyňa) – Kb. 1200 m tengerszint feletti magasságban, közel a Fülöp-hegy ormához, a hegy d. oldalán található kis, mintegy 8 m hosszú barlang.

• Gąsienica-völgy

• Jobb oldali-barlang (Pravá jaskyňa) – Kb. 2250 m tengerszint feletti magasságban a Gąsienica-torony d. csúcsfalának lábánál, a Zawratról a Svinicára vezető jelzett ösvénytől kissé feljebb két kis barlang található. Közülük a k., a nagyobbik a Jobb oldali-barlang. A barlang egy óriási üreg a gránitkőzetben, méretei: 2,5 m széles, 3 m magas és 4 m hosszú. Az alja ferde, emelkedő.
• Bal oldali-barlang (Ľavá jaskyňa) – Kb. 2250 m tengerszint feletti magasságban a Gąsienica-torony d. csúcsfalának lábánál, a Zawratról a Svinicára vezető jelzett ösvénytől kissé feljebb két kis barlang található. Közülük a kisebbik a Bal oldali-barlang.

Tátraalji településekszerkesztés

• Magastátra Tátraváros (Vysoké Tatry) részei: (Csorbató 2007. május 3-án újból Csorba közigazgatási egysége lett, előtte Magastátra város része.) 4
  • Podbanszkó (Bányaalja) – Podbanské
  • Felsőhági – Vyšné Hágy
  • Újszéplak – Nová Polianka
  • Tátraszéplak – Tatranská Polianka
  • Tátraotthon – Tatranské Zruby
  • Tátrafüred – Smokovec
    • Újtátrafüred – Nový Smokovec
      • Sikraház – Sibír
    • Ótátrafüred – Starý Smokovec
    • Felsőtátrafüred – Horný Smokovec
    • Alsótátrafüred – Dolný Smokovec
  • Tátraerdőfalva – Tatranská Lesná
  • Tátralomnic – Tatranská Lomnica
  • Matlárháza – Tatranské Matliare
  • Késmárkiitató – Kežmarské Žľaby
  • Barlangliget – Tatranská Kotlina
• Alsóhági – Nižné Hágy
• Alsóerdőfalva – Nová Lesná
• Felsőerdőfalva – Stará Lesná
• Malompatak – Mlynica
• Zár – Ždiar
• Javorina – Tatranská Javorina
• Zúgó – Podspády
• Lysza Polána – Lysá Poľana
• Hibbe – Hybe
• Vichodna (Krivánalja) – Východná
• Csorba – Štrba
  • Tátracsorba – Tatranská Štrba
  • Csorbató – Štrbské Pleso (2007. május 3-án újból Csorba közigazgatási egysége lett, előtte Magastátra város része.) 5
• Vázsec – Važec
• Gerlachfalva – Gerlachov
• Stóla – Štola
• Batizfalva – Batizovce
• Lucsivna – Lučivná
• Szvit – Svit
• Nagyszalók – Veľký Slavkov
• Menguszfalva – Mengušovce
• Liptószentmiklós – Liptovský Mikuláš
• Szentiván – Liptovský Ján
• Liptóújvár – Liptovský Hrádok
• Poprád, Szepesszombat, Felka, Mateóc – Poprad, Spišská Sobota, Veľká, Matejovce
• Szepesbéla – Spišská Belá
• Késmárk – Kežmarok
• Nagyőr – Strážky
• Lőcse – Levoča
• Szepesváralja, Szepeshely, Szepeskáptalan – Spišské Podhradie, Spišská Kapitula, ,
• Podolin – Podolínec
• Ólubló – Stará Ľubovňa
• Nedec – Nedeca – (1918-tól Lengyelország része)
• Zakopane – (Lengyelország)

Menedékházakszerkesztés