Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Koreai nyelv Észak-Koreában 조선어 Dél-Koreában 한국어
Beszélik	Észak-Korea, Dél-Korea, Kína
Terület	Kelet-Ázsia
Beszélők száma	78 millió[1] fő
Nyelvcsalád	altaji vagy szigetnyelv
Írásrendszer	Északon csoszongul - Délen hangul, hangul és handzsa keveréke (néhány hivatalos dél-koreai irat), cirill ábécé (koreaiak a volt Szovjetunió területén)
Rang	13
Hivatalos állapot
Hivatalos	Észak-Korea  Dél-Korea  Kína (regionális)
Nyelvkódok
ISO 639-1	ko
ISO 639-2	kor
ISO 639-3	kor
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Koreában 조선어 Dél-Koreában 한국어 témájú médiaállományokat.

A koreai nyelv (délen: 한국어, hangugo; északon: 조선말, csoszonmal) Észak- és Dél-Korea hivatalos nyelve, Kína Jenpien (Yanbian) Koreai Autonóm Tartománya két hivatalos nyelvének egyike. A koreai nyelvnek nagyjából 78 millió beszélője van. Régen hivatalos írásjelkészlete a handzsa volt, mely a kínai írásjegyekből, azok koreai kiejtésével jött létre. A XV. században Nagy Szedzsong létrehozott egy nemzeti írásrendszert, melyet hangulnak (Észak-Koreában: csoszongul) neveznek, de ezt csak 1945 óta használják teljeskörűen.^[2]

A koreai nyelv Korea kettéosztottsága révén mára egyértelműen két változatra osztott. Ennek megfelelően beszélhetünk külön észak-koreai és dél-koreai nyelvről. Ezek sztenderdje más nyelvjárási sajátosságokat követnek, s a két ország elszigeteltsége miatt a különbségek felerősödtek a két nyelvváltozat között.

Vita tárgyát képezi a koreai nyelv nyelvcsaládokba történő besorolása is. Néhány nyelvész az altaji nyelvek közé sorolja, míg mások szerint szigetnyelv. Többek szerint a japán nyelv távoli rokona. A japánhoz hasonlóan morfológiáját tekintve ez is agglutináló, míg szintaxisát tekintve alany–tárgy–ige szórendet használó nyelv.

Nevei

A koreai nyelv koreai változatai Koreának az Észak- és Dél-Koreában használt különböző elnevezésein alapulnak.

Dél-Koreában a nyelvet leginkább úgy hívják, Hangugmal (한국말; 韓國말), vagy hivatalosabban, Hangugo (한국어; 韓國語) vagy Kugo (국어; 國語; szó szerinti fordításban „országnyelv”).

Észak-Koreában és Kínában, a Jenpien (Yanbian) Koreai Autonóm Tartományban a nyelv leggyakoribb neve Csoszonmal (조선말; handzsával: 朝鮮말), vagy sokkal hivatalosabban Csoszono (조선어; 朝鮮語).

Más részről a Szovjetunió utódállamaiban élő koreaiak, akik magukat Korjo-szaramoknak (más néven korjoinoknak szerkesztés

A modern koreai nyelv besorolása bizonytalan, s egy egységesen elfogadott elmélet hiányában az óvatos nyelvészet a nyelvet izolált nyelvként jellemzi.

Másrészről viszont Ramstedt 1928-as cikkének publikálása óta több nyelvész^[3] azt az elméletet támogatja, mely szerint a koreai nyelv egy altaji nyelv, vagy az előaltaji rokona. A koreai abban hasonlít a többi altaji nyelvhez, hogy olyan nyelvtani megoldások hiányoznak belőle, mint a névelő, a flexió és a vonatkozó névmás. Azonban napjainkban a nyelvészek egyetértenek abban, hogy tipológiai hasonlóságok alapján nem lehet egy nyelv általános jellemzőire, eredetére következtetni,^[4] mert ezek a tulajdonságok tipológiailag összefüggnek, s az egyik nyelvből gyorsan átveheti egy másik.^[5] Olyan tipológiai eltérések pedig, mint a középmongolban a nemek egyeztetése,^[6] az altaji rokonság elmélete ellen szólnak.^[7]

A szókészletben megmutatkozó átfedések és a nyelvtani hasonlóságok miatt többen érvelnek amellett, hogy a koreai a japánnal áll rokonsági kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat olyan kutatók dolgozták ki részletesen, mint Samnuel E. Martin^[8] és Roy Andrew Miller.^[9] Szergej Sztarosztin (1991) úgy találta, hogy a japán és a koreai 100 szavas Swadesh-lista 25%-a megegyezik. Amennyiben ez a felfedezés igaz, a két nyelv sokkal közelebb van egymáshoz, mint akármelyik másik nyelvhez az altaji nyelvcsaládból.^[10]

Alexander Vovin mellett más nyelvészek is úgy érvelnek, hogy a hasonlóságok legfőbb oka nem a genetikai kapcsolatrendszerben, sokkal inkább egy nyelvi hasonulásban és a koraiból a nyugati ójapánba történt szóátvételekben keresendő.^[11] Erre jó példa lehet a középkoreai szam < előkoreai aszam ‘kender’ és a japán asza ‘kender’.^[12] Ez rokon szónak tűnik, azonban míg a nyugati ójapán és az északi rjúkjú nyelvekben jól dokumentáltnak tekinthető, a keleti ójapánban csak összetételekben kerül elő, és csak a déli rjúkjú nyelvjárás három alcsoportjában fordul elő. Ehelyett ilyen jelentésben a nyugati ójapán és a déli rjúkjú nyelvben a wo változat fordul elő. Így valószerű az a feltételezés, hogy ez egy átvett kifejezés.^[13]

Történeteszerkesztés

Bővebben: A koreai nyelv története

A mai koreai nyelv az ókoreaiból a középkoreai és a modern koreai nyelven keresztül fejlődött ki. Az továbbra is viták tárgyát képezi, hogy a koreai nyelv az altaji nyelvcsalád tagja-e, hogy az előkoreai ebből a gyökérből fejlődött-e ki. A koreai háború idején mélyült el az északi és a déli nyelvjárások közötti eltérés. Ekkor a kiejtésben, az igeragozásban és a szókészletben is megmutatkoztak a különbségek.

Nyelvjárásokszerkesztés

Nyelvjárások

Hangtanszerkesztés

Bővebben: Koreai hangtan

A koreai nyelv tizennégy mássalhangzóból (자음, csaum) és tíz magánhangzóból (모음, moum) áll.^[14] Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.

Írásszerkesztés

Bővebben: hangul, handzsa és tubolsik

Az észak-koreai billentyűkiosztás...

...és a déli változat

A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.^[2] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.^[15] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.^[2] A hangul a hivatalos írásmód Észak-Koreában és Dél-Koreában. A két változat között van némi eltérés a helyesírásban és a kiejtésben, továbbá Északon csoszongul a megnevezése.

A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.^[2] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl, például a han szótag írásképe 한, amely három gyökből (betűből) áll, ezek a ㅎ h, az ㅏ a és az ㄴ n. Egy egység kettő–öt gyökből állhat, ebből egy mindenképpen mássalhangzó és egy magánhangzó. Összesen 11 172 egységet lehet a segítségükkel létrehozni,^[16] azonban nem mindegyik létező szótag a nyelvben.

A hangul rendszert bevezető, 1446-ban publikált Hunmindzsongum dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.^[17]

A technológia fejlődésével, a számítógépek megjelenésekor nem volt közös megállapodás a billentyűzetről, így a hajdani állam két utódja külön kiosztást használ.

Gyökökszerkesztés

A hangul ábécé gyökökből (betűkből) illetve digráfokból áll, melyek koreai elnevezése csamo (자모).^[18] A 24 gyök (betű) 27 digráfot alkothat. A 24 gyökből 14 mássalhangzót (자음, csaum^[14]) és tíz magánhangzót (모음, moum^[14]) jelöl. Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.

A hangul szó koreai betűkkel

Nyelvtanszerkesztés

Bővebben: Koreai nyelvtan

A koreai nyelv agglutináló nyelv, nyelvtana lényegesen különbözik az európai nyelvek többségétől, de mutat hasonlóságokat például a törökkel, illetve a japánnal.^[19][20] A koreai nyelvben nincs névelő, elöljárószó, sem személyragozás, és nem ismeri a nyelvtani nemeket. Szórendje SOV (alany–tárgy–ige), és viszonylag kötött. Nagy hangsúlyt kap a tiszteletiség, amely különféle toldalékokkal fejezi ki a beszélő és a hallgató közötti társadalmi viszonyt.^[21][22]

Különbségek az északi és a déli koreai nyelv közöttszerkesztés

Észak-Korea a szocialista országoktól, főként a Szovjetuniótól vett át új szavakat, míg Dél-Korea az amerikai angol kifejezéseket vette át. Emellett Észak-Koreában elkezdtek új, önálló szavakat megalkotni adott külföldi kifejezésekre, így például a fánkot elkezdték karakcsippang (garakjippang)nak, tehát karikakenyérnek hívni.^[23] 1949-ben Észak-Koreában betiltották a kínai írásjegyek használatát, kivéve tudományos szövegekben. Még ebben az évben elkezdték betiltani a külföldi eredetű reakciós szavakat és kifejezéseket, eközben pedig Kim Dubong (Kim Tu-bong) vezetésével megkezdődött a koreai nyelv újratervezése, logikusabbá tétele. Az Új Koreai Helyesírás azonban nem nyerte el a vezető, Kim Ir Szen (Kim Il-sung) tetszését, és a kutatások vezetője 1958-ban tisztogatások áldozata lett.^[24][25]

Az 1960-as években Kim Ir Szen (Kim Il-sung) megbízásából ismét elkezdték reformálni a koreai nyelvet, ahol az addigi szabványos szöul (seoul)i dialektussal ellentétben a phenjan (pyŏngyang)it vették kiindulópontnak. Ezt az északi kormány később a koreai nyelv tiszta, ideológiailag megfelelő válfajának tekintette, és kultúrnyelvnek (문화어; munhvao (munhwaeo)) nevezte el.^[26] Az egyik alaptézise, hogy szóösszetételeknél elhagyják a közbeékelődő úgynevezett szai siot (사이 시옷, sai siot) hangot, tehát míg Dél-Koreában az evőpálcikára azt mondják, hogy 젓가락 (csokkarak (jeotgarak)), az eső hangjára pedig azt hogy 빗소리 (pisszori (bitsori)) addig északon ezek 저가락 (csogarak (jeogarak)) és 비소리 (piszori (bisori)) alakban használatosak.^[27]

A Dél-Koreában végbement helyesírási reformok – melyek során a szó eleji R és N hangokat számos kivételtől eltekintve eltörölték vagy felcserélték, így például a rjori (ryori)ból jori (yori), a rodongból nodong lett – sem könnyítették meg a helyzetet.^[27][28]

A különbségek elfedése végett a 2000-es évek elején az északi és déli vezetés megállapodott egymással, hogy alkotnak egy közös helyesírási szótárat, de erre a megromlott diplomáciai kapcsolatok miatt végül nem került sor.^[29]

Néhány példa a különbségekre:

Magyarul	Észak-Korea	Dél-Korea
Cselezés	곱침 (kopcshim (gopchim))	드리블 (turibul (teuribeul))
Zsákolás	꽂아넣기 (kkodzsanokhi (kkojaneohgi))	덩크 슛 (tongkhu sut (deongkeu shut))
Hajszárító	머리건조선풍기 (morigondzsoszonphunggi (meorigeonjoseonpunggi))	헤어드라이어 (heoduraio (he-eodeuraieo))
Szálloda, vendéglő	려관 (rjogvan (ryeogwan))	여관 (jogvan (yeogwan))
TV-csatorna	텔레비죤 통로 (thellebidzsjon thongno (tellebijyon tongro))	텔레비전 채널 (thellebidzson cshenol (tellebijeon chaeneol))
Szoprán	녀성고음 (nyoszonggoum (nyeoseonggo-eum), "női magas hang")	소프라노 (szophurano (sopeurano))
Mezzoszoprán	녀성중음 (nyoszongdzsungum (nyeoseongjungeum), "női közepes hang")	메조소프라노 (medzsoszophurano (mejosopeurano))
Alt	녀성저음 (nyoszongdzsoum (nyeoseongjeo-eum), "női mély hang")	알토 (altho (alto))
Tenor	남성고음 (namszonggoum (namseonggo-eum), "férfi magas hang")	테너 (theno (teneo))
Bariton	남성중음 (namszongdzsungum (namseongjungeum), "férfi közepes hang")	바리톤 (parithon (bariton))
Basszus	남성저음 (namszongdzsoum (namseongjeo-eum), "férfi mély hang")	베이스 (peiszu (beiseu))
Kukorica	강냉이 (kangnengi (gangnaeng-i))	옥수수 (okszuszu (oksusu))
Egyrészes ruha	동일옷 (tongirot (dongilot))	원피스 (vonphiszu (wonpiseu))
Kétrészes ruha	동강옷 (tonggangot (donggangot))	투피스 (thuphiszu (tupiseu))
Karamell	기름사탕 (kirumszathang (gireumsatang), "olajos cukorka")	캐러멜 (kheromel (kaereomel))
Helikopter	직승기 (csikszunggi (jikseunggi); "közvetlenül felszálló gép")	헬리콥터 (hellikhoptho (hellikopteo))
Kezelés, kezelhetőség	손다치기 (szondacshigi (sondachigi))	핸들링 (hendulling (haendeulling))
CD	알판 (alphan (alpan))[30]	디스크 (tiszukhu (diseukeu)) vagy 씨디 (ssidi)
Videómagnó	재생기 (cseszenggi)	비디오 테이프 레코더 (pidio theiphu rekhodo)
Pitagorasz-tétel	세평방 정리 (szephjongbang csongni (sepyeongbang jeongri))	피타고라스의 정리 (phithagoraszui csongni (pitagoraseu-ui jeongri))
Szabadrúgás	벌차기 (polcshagi (beolchagi))	프리킥 (phurikhik (peurikik))
Fagylalt	얼음과자 (orumgvadzsa (eoleumgwaja))	아이스크림 (aiszukurim (aiseukeurim))
Labdarúgókapus	문지기 (mundzsigi (munjigi))	골키퍼 (kolkhipho (golkipeo))

Megjegyzésekszerkesztés

Jegyzetekszerkesztés

Kapcsolódó szócikkekszerkesztés

• A koreai nyelv udvariassági rendszere
• Koreai betűzési ábécé

További információkszerkesztés

• Theiling.de: a koreai hangul gyakorlása

Tekintsd meg a Wikipédia koreai nyelvű változatát!

Sablon:Korea-témakörök m v sz Észak- és Dél-Korea Történelem történelmi Korea uralkodók listája Kodzsoszon Han parancsnokságok Három királyság (Silla Kogurjo Pekcse) Korjo Csoszon Koreai Császárság a Japán Birodalom részeként koreai háború Észak-Korea történelme Dél-Korea történelme időzóna (1434–1908) (UTC+08:28) időzóna (1908–1911) (UTC+08:30) Gazdaság Észak-Korea gazdaság (története) tondzsu éhínség 2009-es válság észak-koreai von közlekedés turizmus Dél-Korea gazdaság (története) csebol Samsung Hyundai LG SK ázsiai tigrisek 1997-es válság dél-koreai von közlekedés turizmus Földrajz Korea földrajza Koreai-félsziget Koreai demilitarizált övezet szigetek listája (Csedzsu-sziget) Han folyó Dél-Korea nemzeti parkjai időzóna (UTC+09:00) Kultúra Általánosan koreai nyelv (hangul) Korea művészete filmművészet tánc irodalom zene (hagyományos zene) színjátszás építészet (kertépítészet) kalligráfia konfucianizmus mitológia harcművészetek taekwondo hapkido gasztronómia kimcshi pulgogi kimbap ünnepek koreai újév cshuszok tano Egyesült Koreai Csapat Észak-Korea Arirang tömegjátékok szongbun a Nap napja építészet irodalom filmművészet rjonszokkuk sport propaganda vallás zene Dél-Korea építészet irodalom filmművészet dorama koreai hullám sport vallás K-pop Társadalom és politika Észak-Korea kormány vezetők listája miniszterelnökök listája oktatás haderő alkotmány politika Legfelsőbb Népi Gyűlés (Manszude Gyűlésterem) dzsucse szongun pjongdzsin Koreai Munkapárt Dél-Korea kormány elnökök listája miniszterelnökök listája oktatás haderő alkotmány politika Kukhö (Nemzeti Gyűlésterem) ilmin jusin Demokratikus Összefogás Pártja Közigazgatás Észak-Korea közigazgatási rendszer városok (Phenjan) Dél-Korea közigazgatási rendszer városok (Szöul)

Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!