A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Karafuto prefektúra | |||
| |||
Egyéb nevei | Dél-Szahalin | ||
Fennállás | 1907–1945 | ||
Ország | Japán | ||
Központ | Tojohara | ||
Pénznem | japán jen | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Terület | 36 090 km² | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Karafuto prefektúra témájú médiaállományokat. |
A Karafuto prefektúra (樺太庁; Hepburn: Karafuto-chō ), ismertebb nevén Dél-Szahalin egy japán közigazgatási egység volt Szahalin szigetének területén 1907 és 1945 között. Az orosz–japán háborút lezáró 1905-ös portsmouth-i békeszerződés az 50. szélességi fok mentén osztotta ketté a szigetet, amelynek déli része japán gyarmat lett. 1907-ben hozták létre a prefektúrát, amelynek első központja Ótomari (大泊; Hepburn: Ōtomari ; ma Korszakov) volt, később pedig Tojohara (豊原; Hepburn: Toyohara ; ma Juzsno-Szahalinszk) lett. A második világháborúban elszenvedett vereség után a területen megszűnt a japán közigazgatás, és 1951 óta Oroszország része.
Történelem
Már az Edo-korban éltek japánok Szahalin szigetén. Ótomarit 1679-ben alapították, és a Macumae család térképészei Kita-Ezo néven jelölték. Mamija Rinzó japán térképész és felfedező a Mamija-szoros 1809-es felfedezésével bizonyította, hogy szigetről van szó. Az Edo-bakufu egyoldalúan területének nyilvánította Szahalint 1845-ben, azonban az Orosz Birodalom ezt figyelmen kívül hagyta.
Az 1855-ös simodai egyezmény elismerte mindkét fél jogát a sziget elfoglalására, azonban nem állapított meg határvonalat. Az 1870-es évekre, ahogy a sziget egyre inkább lakottá vált, ez növekvő súrlódásokat okozott a telepesek között. A sógunátus nem tudott egyezségre jutni az egész sziget megvásárlásáról, az új Meidzsi adminisztráció pedig képtelen volt tárgyalni annak felosztásáról.
Az 1875-ös szentpétervári egyezményben Japán feladta követelését a szigetre, a Kuril-szigetek birtoklásának elismerésért cserébe. 1904-ben az orosz–japán háború végén a japánok elfoglalták a szigetet, azonban a portsmouth-i békeszerződésben csak Szahalin déli része került végleg japán fennhatóság alá. Az 50. szélességi foktól északra lévő terület Oroszországé maradt, ám a japánok jelentős gazdasági előnyöket szereztek itt, mint például halászati- és bányászati jog.
1907-ben létrehozták a Karafuto prefektúrát, amelynek első központja Ótomari lett, majd 1908-tól Tojohara.
A nyikolajevszki mészárlást követően Japán megszállta Szahalin északi részét, és csak a Szovjetunióval való 1925-ös diplomáciai kapcsolatfelvétel után adta azt vissza. 1920-ban Karafuto hivatalosan is Japán külső területe lett, amelynek köszönhetően igazgatása és fejlesztése a Gyarmatügyi Minisztériumhoz került. 1942-ben belső területté nyilvánították a prefektúrát, amely Japán szerves részévé tette azt.
Források
- Krebs, Gerhard (1997). "31. Japan and the German-Soviet War". In Wegner, Bernd. From peace to war: Germany, Soviet Russia, and the world, 1939-1941. Berghahn Books. p. 551. ISBN 1571818820.
- Sevela, Marie, « Sakhalin : The Japanese under Soviet rule ». History and Memory, 1998 (January), pp. 41–46.
- Sevela, Marie, « Nihon wa Soren ni natta toki. Karafuto kara Saharin e no ikô 1945-1948 ». Rekishigakukenkû, 1995, n° 676, pp. 26–35, 63.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Karafuto Prefecture című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.