Mariupol (Маріуполь)
Mariupol címere Mariupol zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Donecki terület
Járás	Mariupol Raion (2020. július 19. – )
Község	Mariupol Hromada (2020. június 12. – )
Rang	város Ukrajnában
Alapítás éve	1779
Polgármester	Vadim Boichenko
Irányítószám	87500–87590
Testvértelepülései	Lista Savona Csicsihar Szaloniki Gdańsk Trabzon Santa Severina Lviv Feodoszija Kolomija Pireusz Perejaszlav Bahcsiszeráj Makijivka Szlavuta Herszon
Népesség
Teljes népesség	449 498 fő (2017)[1]
Népsűrűség	2 707,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	67 m
Terület	166 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mariupol Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 47° 07′ 00″, k. h. 37° 35′ 00″47.116666666667, 37.58333333333347.116667°N 37.583333°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 00″, k. h. 37° 35′ 00″47.116666666667, 37.58333333333347.116667°N 37.583333°E
Mariupol weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariupol témájú médiaállományokat.

Mariupol (ukránul: Маріуполь; oroszul: Мариуполь) területi jelentőségű (alárendeltségű) város Ukrajna Donecki területén. 1948–1989 között a város neve Zsdanov (Жданов) volt. A legnagyobb város az Azovi-tenger partján és egyben Ukrajna tizedik legnagyobb városa. Népessége 2021-ben mintegy 432 000 fő volt.^[2]

2022-ben az Ukrajna elleni orosz invázió során a megszálló erők ostrom alá vették a várost. Az összecsapásban a város épületállománya szinte teljesen megsemmisült, és több mint 10 000 civil vesztette életét az orosz bombázásokban.^[3][4]

Fekvése

Ukrajna délkeleti részén, az Azovi-tenger partján, a Kalmiusz folyó torkolatában terül el. 115 km-re délre fekszik Doneck területi székhelytől, mellyel vasútvonal köti össze.

Története

Alapításának előzményei

Az Azovi-tenger vidéke a 13. században az Arany Horda része, majd a 15. században abból levált Krími kánság része lett. Később a gyéren lakott déli sztyepp orosz szempontból peremvidéknek és a zaporozsjei kozákság területének számított. Központjuk, a Zaporozsjei szics a Dnyeper alsó folyása mentén, a hajózást nehezítő híres zuhatagokon túl (oroszul: „za porogi”) alakult ki. II. Katalin cárnő utasítására 1775-ben katonai erővel felszámolták a szics-et, amelyhez a Kalmiusz folyó torkolata közelében létesített és a krími tatárok által 1769-ben felégetett kozák Dolmaha erődítmény is tartozott.

Az első orosz-török háborút lezáró kücsük-kajnardzsi békeszerződés (1774) értelmében az Azov-vidék jelentős része is az Orosz Birodalomhoz került. A Krími kánság kivált az Oszmán Birodalomból és formálisan független lett, de később, 1783-ban az Orosz Birodalom annektálta, és végleg megszűnt. Addigra a Krím-félsziget keresztény – görög és részben örmény – lakosságát áttelepítették az észak-azovi régióba, ahol letelepedésükhöz külön-külön területeket jelöltek ki. Az átköltöztetés a híres orosz hadvezér, Szuvorov tábornok és a terület kormányzója, G. A. Patyomkin herceg irányításával történt. Szuvorov 1778. szeptember 18-án kelt jelentése szerint 31 386 keresztényt – 18 408 görög, 12 598 örmény, 219 grúz és 161 valah (moldáv) – személyt költöztettek át.

Városalapítás

Mariupolt a Krím-félszigetről áttelepülő görögök alapították 1779 körül. A krími Bahcsiszaraj közelében lévő barlangtemplomban a görög metropolita már 1778 tavaszán bejelentette, hogy a keresztény közösséget áttelepítik. 1779. május 21-én (más forrás szerint 1778. március 9-én^[5]) kelt II. Katalin rendelete, amely földterületeket és kedvezményes letelepedési feltételeket biztosított a Krímből (és Anatóliából) érkező – zömmel ortodox – keresztényeknek.

A görögöknek sikerült elérniük, hogy ne kelljen másokkal keveredniük és a tengerparti részre is települhessenek. Így a Kalmiusz torkolatánál tervezett és 1778-ban épp hogy építeni kezdett orosz Pavlovszk települést Patyomkin herceg parancsára elköltöztették (vagy csak átnevezték?), és a területet a Krímből érkezett görögök kapták meg. Felépülő városukat a krími Mária-szurdokban (Mariam-Dere) fekvő keresztény szent helyről nevezték el, ahol az Uszpenszkij- (Istenanya elszenderedése-) barlangtemplom állt (és áll ma is), és ahol a Krímből való kivonulásukat először jelentették be.

Mariupolban 1795-ben 469 ház állt, ezek negyede kőből épült. A kereskedelem központja a Kalmiusz torkolatánál lévő tengeri kikötő volt.

19. század

1800-ban vámhivatal létesült, 1809-ben pedig kikötői igazgatóságot alapítottak. Az Azov-vidéken és a Kalmiusz folyó környékén fokozatosan 24 görög kolónia jött létre. 1809-ben Mariupol központtal létrehozták a Mariupoli görög körzetet, amely a taganrogi városvezetéshez tartozott ugyan, de viszonylagos autonómiát élvezett, amit csak az 1850-es években szüntettek meg. Az 1820-as években a kormányzat újabb betelepítéseket kezdett: a sztyepp – még mindig ritkán lakott – területeire német mennonitákat hívtak be, később lengyeleket, bolgárokat és részben zsidókat telepítettek le. Mariupolba olasz kereskedő-vállalkozókat vonzott a kialakuló gabonakereskedelem.

A város 1874-ben a Mariupoli ujezd (járás) székhelye lett. A kereskedelem és az ipar gyors fejlődését elősegítette a várost a Donyec-medencével összekötő vasútvonal (Jelanovka–Mariupol, 1882) és az új mélyvízi kikötő megépítése (1886–1889). 1886-ban megalapították az Azovi Hajójavító üzemet. 1895-ben Mariupol lélekszáma 30 922 fő, lakóinak kb. 52%-a görög volt. Forgalmas tengeri kikötőjében elsősorban a Dnyeper vidékén termesztett gabonát (főként búzát és árpát), repce- és kendermagot, illetve ezekből olajpogácsát, lenmagot, valamint a Donyec-medencében bányászott szenet szállítottak külföldre. A városban ekkor 64 ipari üzem, köztük egy gőzmalom, hat bőrgyár, két vasöntöde és vasárugyár működött.

Az 1890-es évek második felében két vasgyár épült a városban: a Nikopol-Mariupol Kohászati Társaság, illetve a belga (?) érdekeltségű Providance vállalkozásában. Ettől kezdve Mariupol a kohászat egyik központjává vált.

A Szovjetunióban

A szovjet korszak kezdetén a két vasgyári vállalkozást államosították és egyesítették, (1924-től a vállalat neve Iljics Vas- és Acélgyár), később bővítették és korszerűsítették, nevét 1984-ben Iljics Mariupoli Kohászati Üzemre változtatták.

A szovjet iparosítás idején a Kalmiusz bal partján egy újabb nagy acélkohászati kombinátot is létesítettek, amely napjainkban Azovsztal néven ismert. Ehhez 1930-ban külön teherkikötőt kezdtek építeni a vasérc fogadására. A Kercsi-félsziget lelőhelyéről tengeri úton szállították a foszfátos vasércet (később a Krivij Rih-i lelőhelyről vasúton is), a Donyec-medencéből pedig vasúton a kohászathoz szükséges kőszenet. A kombinátban 1933-ban csapoltak először nyersvasat és 1935-ben kezdték meg a Martin-acélgyártást.^[6]

A második világháború alatt a város 1941. október 8. és 1943. szeptember 10. között német katonai megszállás alatt állt. Ezalatt a város súlyos anyagi károkat szenvedett és sok ezer ember halt meg vagy lett deportálva, köztük a holokauszt részeként a város zsidó lakossága.^[7] A gyárakat a megszállás idején lerombolták, de a háború utáni években helyreállították, majd bővítették őket.

1948-ban Mariupolt "Zsdanov"-ra keresztelték át a szovjet kommunista politikus, Andrej Zsdanov után, aki a városban született. A város neve 1989-ben újra „Mariupol” lett.^[8]

Orosz-ukrán háború

A Majdan-i forradalmat követően, 2014-ben oroszbarát tiltakozások törtek ki Kelet-Ukrajnában, így Mariupolban is.

Bővebben: Kelet-ukrajnai háború

A 2022-ben megindult orosz invázió során a városban a sokemeletes épületek min. 90%-a és a magánházak min. 60%-a megsérült vagy megsemmisült.^[9][10].

Népessége

Népességváltozás

A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre.

Etnikumok

2002-ben etnikailag az ukránok kevesebb mint a lakosság felét adták, de a legnagyobb százalékot (48,7%); a második legnagyobb etnikum az orosz volt (44,4%). Egy 2017. június–júliusi felmérés szerint az ukránok aránya Mariupol lakosságában 59%-ára nőtt, az oroszok aránya pedig 33%-ra csökkent.^[11]

Jelentős görög etnikai kisebbség is él a városban.

Gazdaság

Ipari központ. Az ukrán kohászat egyik legfontosabb központja és fontos tengeri kikötő.

Nehézipara jelentős, a városban két acélmű is működik.

2014. június 13-tól a Donecki terület ideiglenes székhelye.

Híres emberek

Itt születtek

• Arhip Kuindzsi görög származású festőművész (1841–1910); róla nevezték el a helyi szépművészeti múzeumot, melyet az orosz erők a 2022-es orosz invázió idején, márciusi 21-én lebombáztak.^[12]
• Andrej Alekszandrovics Zsdanov kommunista politikus; a II. világháború után róla nevezték el a várost Zsdanovnak.

Galéria

• 

  Városkép

• 
• 

  Az „Ifjúsági” Kultúrpalota

• 

  Városi mecset

• 

  A drámaszínház

• 

  A Színház-tér

• 

  Banképület

• 
• 
• 

  A kikötő

Jegyzetek

Források

• Мариуполь (orosz nyelven). Энциклопедия Брокгауза и Ефрона (1890–1907) 
• Большая Советская Энциклопедия, 3. kiadás (1970–1977)  Жданов
• Мариуполь: История странствующего города. Часть I (sputnikipogrom.com, hozzáférés: 2022-11-23)
• Irina Malyshko: Marioupol: un passé qui n’existe pas. (franciául) En attendant Nadeau, 155. sz. (2022. júl. 13.) Hozzáférés: 2022. júl. 14. oroszból ford. David Novarina

Ez az ukrajnai településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!