A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Trákia[1] (görögül Θράκη , régiesen Thráké, latinul Thracia vagy Threcia, bolgárul Тракия , törökül Trakya) a Balkán-félsziget délkeleti részén elterülő földrajzi és koronként változó történeti régió. Az ókori Trákia a trákok szállásterülete, a török hódoltság idején Rumélia néven a birodalom egyik közigazgatási egysége volt. Napjainkban Dél-Bulgária egy részét (Észak-Trákia), Görögország északkeleti vidékét (Nyugat-Trákia), illetve Törökország európai területeit (Kelet-Trákia) foglalja magában. Délről az Égei- és a Márvány-, keletről a Fekete-tenger határolja.
Területének alakulása
Az ókorban Európának a Görögországtól északra fekvő területeit nevezték Thrakiának, beleértve a déli Makedóniát és Szkíthiát is. Hérodotosz a trákokat az indek után a világ legnagyobb népének ismerte. Szorosabb értelemben az Olümposz északi lábánál fekvő, Makedóniához tartozó Pieria tartományt tartják a pieri trákok lakóhelyének, amely törzs onnan nyomult tovább Hellász többi tartományába.
Később Trákia kiterjedése a Makedónia északi határa és az Isztrosz (Duna) közötti területre szorítkozott, melyet keletről az Euxeinosz Póntosz (Fekete-tenger) és a trák Boszporusz (a konstantinápolyi országút), délről a Propontisz (Márvány-tenger) és a Hellészpontosz (Dardanellák szorosa), az Égei-tenger és Makedónia határhegyláncának északi része, nyugatról pedig a Sztrümón (Sztruma) folyó és az illír törzsek lakóhelye határoltak, s amelyek területe körülbelül 220 000 négyzetkilométernyire terjedt ki.
A római császári uralom alatt végül a régió még kisebb terjedelműre, a régi Thrakiának a Haemustól (Balkán-hegységtől) délkeletre eső részére apadt, míg az északi részt Moesiának nevezték.
Története
Trákia tengerpartjain számos virágzó gyarmatot alapítottak a görögök. A Melasz-öböl és a Hellészpontosz közötti 75 km hosszú és 15 km széles, a régiek által trák Kerszonészosznak nevezett és Trákia részének tekintett félszigetet (Dardanellák vagy Gallipoli) Athén részéről Miltiadész, a marathóni győző egyik nagybátyja gyarmatosította. Trákia belsejét indoeurópai törzsek lakták.
Bár a trák népek jelentős terület felett rendelkeztek, nem alkottak egységes birodalmat. Végig falvakban laktak, amely megakadályozta, hogy ellen tudjanak állni a hódító népeknek. Bár településterületük szinte az egész Balkán-félszigetet magában foglalta, területeik állandóan fogytak. Az Adriai-tenger mellől az illírek, majd a makedónok űzték el őket. Bár ezek az erős népek állandó kapcsolatban álltak velük, mégsem vették át a kultúrájukat.
Az idők folyamán a görögök folytatták terjeszkedésüket. Trák területen jött létre Bizánc, az egyik jelentős görög város. A trák területek kiaknázásában is termékenyek voltak, jelentős arany- és ezüstbányákat üzemeltettek ezeken a területeken.
Megabüzosz, I. Dárajavaus perzsa király hadvezére hajtotta őket a perzsák uralma alá (i. e. 514).Ami nem sikerült a görögöknek, az sikerült a perzsáknak. A trákok hűbéresi viszonyba kerültek, és ezzel lassan megindult a perzsa szokások átvétele is. Xerxész visszavonulása után azonban ismét visszanyerték függetlenségüket. Az i. e. 5. század közepe táján a legtöbb trák törzs I. Teresz, az odrüszák királyának uralma alatt egy birodalommá egyesült, mely különösen Teresz fia, Szitalkész alatt virágzó, hatalmas állammá fejlődött. Szitalkész halála után, i. e. 424-ben azonban három fejedelemségre szakadt, melynek uralkodói egymással folytonosan hadakoztak.
II. Philipposz makedóniai királynak (Nagy Sándor atyjának) nem volt nehéz ezeket a törzseket egyenként meghódítani és így Thrakiát a makedón birodalomba beolvasztani. A trákoknak a makedónokkal és görögökkel együtt harcolniuk kellett igen nagy számban Nagy Sándor seregében a Perzsa Birodalom meghódításánál. A trák harcosok egészen Indiáig eljutottak. Egészen i. e. 146-ig makedón uralom alatt volt, amikor Thracia provincia néven római uralom alá került. Az általános felfogás szerint Spartacus, aki felkelésével alaposan megrázta a Római Köztársaságot, trák származású lett volna, bár sokan ezt elvetik, inkább csak Trákiában vetették rabszolgasorba, mielőtt felkelővezér lett.
Rövid időre ugyan visszanyerte függetlenségét, de már 133-ban ismét római kézre jutott. Trákia földrajzi helyzeténél fogva, mint az Európát Ázsiától elválasztó vidék, majdnem mindig tanúja volt a Nyugat- és Keletrómai Birodalom közötti összeütközéseknek. A népvándorlás és a rómait követő bizánci uralom idejében is sokat szenvedett. Germán, gót és szláv törzsek tanyáztak itt, míg végül a 15. században a törökök elfoglalták az egész vidéket.
Érdekességek
- Az ország délkeleti részén, a Sztruma és Meszta folyók torkolata közt fekvő Pangaion-hegység az ókorban híres volt arany- és ezüstbányáiról.
- Legdélibb része a Gallipoli félsziget, ahol az első világháború egyik legvéresebb ütközete zajlott a török hadsereg és az antant erői között (lásd: A Dardanellák ostroma).
Jegyzetek
Külső hivatkozások
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.