Szerb nyelv српски jeзик / srpski jezik
Beszélik	Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia, Románia, Magyarország stb.
Terület	Délkelet-Európa, Balkán
Beszélők száma	8–9 millió[1] fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Balti-szláv nyelvek     Szláv nyelvek      déli csoport       nyugati alcsoport        Szerb nyelv
Írásrendszer	Cirill írás és Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Szerbia  Bosznia-Hercegovina  Montenegró  Koszovó
Gondozza	Одбор за стандардизацију српског језика
Nyelvkódok
ISO 639-1	sr
ISO 639-2	srp (scc (B); visszavonva[2])
Országok, ahol a szerb hivatalos nyelv.   Országok, ahol elismert kisebbségi nyelv.
A Wikimédia Commons tartalmaz српски jeзик / srpski jezik témájú médiaállományokat.

A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén

Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv

A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstand-nyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbau-nyelv. A szerb hivatalos nyelv Szerbiában, Koszovóban, Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában. Szerb nemzeti kisebbségek beszélik Montenegróban, Horvátországban, Szlovéniában, Észak-Macedóniában, Romániában és Magyarországon. Nagyszámú szerb ajkú kivándorolt él Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is.

A beszélők területi eloszlása és a nyelv státusza

A szerb nyelvet beszélők számát 8-9 millióra becsülik.^[1] Az alábbi adatok csak akkor tükrözik a szerb nyelv beszélőinek számát, ha ez külön meg van említve, ugyanis a legtöbb statisztika a szerb nemzetiségűekre vagy a Szerbiából származó személyekre vonatkozik. Ezek közül nem tudni, hányan beszélnek szerbül, és azt sem, hogy mennyi közöttük a nem szerbül beszélők száma. Azt sem tudni, a Szerbián kívül tartózkodók közül, mennyi az ott véglegesen letelepedettek, és mennyi az ideiglenesen tartózkodók száma. A szerb népesség eloszlása a világban a következő:

A szerb nyelv hivatalos Szerbiában, Koszovóban,^[20] Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban.^[21] Továbbá elismert kisebbségi nyelv, azaz hivatalosan használható országtól függő keretek között Horvátországban,^[22] Észak-Macedóniában, Romániában,^[23] Magyarországon, Szlovákiában^[24] és a Cseh Köztársaságban.

Nyelvjárások

A hagyományosan szerbhorvátnak nevezett, az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete (’mi?’ ’mit?’) alapján megállapított három nyelvjárása közül, egy vonatkozik a szerb nyelvre is, a štokavski. Szerbül a kérdőszó šta, što pedig ennek vonatkozó névmásként használt változata. Ezt a nyelvjárást beszélik csaknem egész Szerbiában, és rajta alapszik a szerb nyelv sztenderdje.^[25]

Egyesek az ún. „torlak” (torlački) nyelvjárást is szerbnek tekintik.^[26] Ezt Délkelet-Szerbiában (Niš és Vranje környékén), Koszovó és Észak-Macedónia egyes részein, továbbá Északnyugat-Bulgáriában beszélik. A nyelvjárás jellemzője a nyelvtani esetek teljes hiánya (a bolgár és a macedón nyelvhez hasonlóan). E nyelvjárás sajátosságait nem veszi figyelembe a sztenderd.

A štokavski nyelvjárás egyik további felosztása az ószláv eredetű jat (ѣ) (fonetikai jele ĕ) továbbfejlődésén alapszik, három nyelvjárás-csoportra:

• A legelterjedtebb az ekavski. Ebben a jat e lett, például a čovek ’ember’ és a reka ’folyó’ szavakban. Ezek közép-, kelet- és dél-Szerbiában honosak.
• Az (i)jekavski kiejtés Užice környékére, a Szandzsákra, valamint a Bácska keskeny nyugati és északnyugati sávjára jellemző, valamint a bosznia-hercegovinai és a montenegrói szerbekre is. Ebben a területi változatban a jat egyes szavakban je-be ment át (čovjek), másokban ije-be (rijeka).
• Az ikavski nyelvjárás-csoport, melyben a jat-ból i lett (čovik, rika), horvátországi hasonló kiejtésű nyelvterületekkel határos néhány kis szerb területre korlátozódik.

A torlak változatot is figyelembe veszi a szerb nyelv öt nyelvjárás-csoportra való felosztása: vajdasági-šumadijai, kelet-hercegovinai, zeta-lovćeni, kosovo-resavai és prizreni-timoki. Ez utóbbi egyezik meg a torlakkal.^[27]

A sztenderd elfogadja az ekavski és az (i)jekavski kiejtést, valamint ezek átírását, de a média nagy többségében az ekavski változat használatos.

Külső nyelvtörténet

Miroslav-evangélium (12. század)

A Dusán-törvénykönyv

A szerb nyelv története szorosan kötődik a szerb irodalom kezdeteihez és fejlődéséhez.^[28]

Az első szerb nyelvűnek tekinthető dokumentumokat a cirill ábécével írták, és a 11–12. századra datálják. Közülük a legjelentősebb Miroslavljevo jevanđelje (Miroslav evangéliuma^[29]) Ekkortól két egyidejű folyamat indul el: egyrészt a beszélt nyelv a maga természetes módján fejlődik és nyelvjárások alakulnak ki, másrészt az írástudók a nyelv sztenderdizálására törekednek. Tulajdonképpen a szerb irodalmi nyelv több sztenderdizáláson ment keresztül a történelem során.

Az első sztenderdizálások

Az első sztenderdizálás a 13. század elején, az első szerb király, I. Stefan Nemanjić uralma alatt valósul meg. Ezt a király testvére, Rastko Nemanjić (ismertebb nevén Szent Száva), a független szerb ortodox egyház megalapítója végzi el, 1220 körül. Ekkor a szerb nyelv írása megváltozik, eltávolodik az addig használt óegyházi szláv nyelvétől, ezáltal jobban megfelel a közben végbement fonetikai változásoknak. Az így keletkezett nyelvváltozatot szerb-szláv nyelvnek nevezik, írását pedig raškai^[30] írásnak. Nyelvi szempontból Szent Száva legjellegzetesebb műve a Karejski tipik (Karüeszi^[31] tipikon^[32]). Ugyanezen a nyelven íródik a 14. század első felében keletkezett Dušanov zakonik (Dusán-törvénykönyv) (1349–1354).^[33]

A következő nyelvi reform már a Török Birodalomnak való behódolás után, Stefan Lazarević 1393 és 1427 közötti uralkodása alatt megy végbe, 1400 körül. Ezt egy bolgár írástudó, Filozófus Konsztantin vezette iskolában hajtják végre, a Manasija kolostorban, amely a Resava folyó partján fekszik. A resavai iskola reformja archaizáló és a görög nyelv hatása érződik rajta. Tulajdonképpen az akkori bolgár normához közelíti a szerb normát. Ebben a nyelvváltozatban jelenik meg, például, Stefan Lazarević Slovo Ljubve (A szeretet szava) (1409) című írása és Filozófus Konsztantin Žitija despota Stefana Lazarevića (Stefan Lazarević deszpota élete).

A 16. és a 18. század között a szerb írásbeliség csaknem elhal. A középkori szerb kultúra egyetlen jelentős maradéka a dél-bácskai Beočin kolostorában él tovább. Ide a nyugat-szerbiai Rača kolostorból, a török hódítás elől idemenekült szerzetesek hozzák, akik kéziratok másolásával foglalkoznak. A račaiak legfontosabb képviselője Gavril Stefanović Venclović (1680–1749), akit különös kétnyelvűség jellemez: a szent könyveket a resavai iskola normái szerint írja, de prédikációit a nép nyelvén.

1680 és 1690 között nagyszámú szerb népesség menekül el a török uralom alatt sínylődő Szerbiából a Habsburg Birodalom területére, főleg a mai Vajdaságba és a Bánságba, III. Arsenije Čarnojević (mai szerb nyelven Crnojević) pátriárka vezetése alatt. Az osztrákok megpróbálják a katolikus hitre téríteni a szerbeket, és ugyanakkor egy egységes délszláv nyelvet rájuk kényszeríteni, a Dalmáciában, Boszniában és Szlavóniában virágzó horvát nyelv alapján. Megpróbálják a szerbek iskoláiban használt cirill írást is helyettesíteni a latinnal. Ezt a kísérletet a szerbek vallási és nemzeti létük elleni támadásként értelmezik, és a szerb klérus segítséget kér I. Péter orosz cártól, aki könyveket és tanítókat küld. Abban a tévhitben, hogy az óegyházi szláv nyelv orosz változata régebbi ugyanazon nyelv szerb változatánál, a papság az előbbit veszi át. Ez a nyelvváltozat még ma is a szerb ortodox egyház liturgikus nyelve. Az egyházi nyelv hatására az ekkori világi irodalmi nyelv a vajdasági nyelvjárások, az oroszos óegyházi szláv nyelv és az orosz világi irodalmi nyelv elemeinek keveréke.

Vuk Karadžić reformja

A 19. század első felében korabeli élenjáró bölcsészek, mint a Grimm fivérek, és az osztrák hatalom segítségével, amelyet Jernej Kopitar szlovén nyelvész képvisel, Vuk Stefanović Karadžić alapvetően megreformálja a szerb nyelv normáját. Az 1818-ban először kiadott, de csak 1852-ben széles körben elterjedt Srpski rječnik (Szerb szótár) című munkájával, az 1847-ben megjelent Újszövetség-fordításával és más munkákkal megalapozza a mai szerb sztenderd nyelvváltozatot. Ennek alapja Karadžić nyelvjárása, a Délnyugat-Szerbiában is beszélt kelet-hercegovinai nyelvjárás, amely štokavski, ijekavski kiejtéssel.

Az akkori nyugat-európai romantika hatására, az irodalmi nyelv modelljeként Karadžić a népköltészetet ajánlja és elveti az addigi oroszos normát, amely nem felel meg a szerb nyelv fonetikai és nyelvtani szerkezetének. Ugyanakkor a lehető legjobban leegyszerűsíti a helyesírást, a fonetikai elv alapján.

Horvát irodalmi művek is befolyásolják Karadžić reformját. Egyébként tevékenysége nagyjából egybeesik a horvát nyelv sztenderdizálásával, amelyet ugyancsak az ijekavski štokavski nyelvjárásra alapoznak. Sőt, közvetlen egyeztetések is történnek a két nyelvi norma kidolgozói között, például az úgynevezett „Bécsi megegyezés”-ben, amelyet hét horvát és szerb értelmiségi (köztük Vuk Karadžić is) ír alá 1850-ben, Franc Miklošič szlovén nyelvész kezdeményezésére.^[34]

Később a vajdasági és a szerbiai polgárság ekavski kiejtése is meghonosul a sztenderdben, sőt túlnyomó lesz, de nem iktatja ki az ijekavski kiejtést. A Karadžić-féle sztenderdet 1868-ban hivatalosan is bevezetik Szerbiában.

Vuk Karadžić. Szerb szótár. 1818

A sztenderdizálástól napjainkig

Ettől az időszaktól fogva – egészen a mai napig – a nyelvészet és a politika tere egybefonódik. Időszakról időszakra a szerb és a horvát nyelv közötti viszony a kettő egysége és különálló jellege között ingadozik, a beszélőik által átélt történelmi eseményektől függően.

A 19. század közepétől kezdve a szerbek is egyre inkább használják a latin írás horvát változatát. Đura Daničić ettől valamivel eltérő latin ábécével kezdi szerkeszteni a csak az 1970-es években befejezett Jugoszláv tudományos és művészeti akadémia szótárát.

A szerb és a horvát nyelv közötti közeledés folytatódik az első világháború után, ezúttal a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság keretén belül, amelyből később Jugoszlávia lesz. Ez az állam a háborúban győztes Szerbia égisze alatt keletkezett, és a belgrádi hatóságok megpróbálják uralkodóvá tenni a szerbhorvát nyelv eszméjét.

A háború utáni kommunista Jugoszláviában, a horvát és a szerb nyelv egymáshoz közelítése a párt- és állampolitika részévé válik, mint ahogy az 1954-ben elfogadott „Újvidéki megegyezés”-ből is kitűnik.^[35] Ezt 25 nyelvész és író írja alá, 18 szerb és hét horvát. Abban egyeznek meg, hogy a szerbek, horvátok, montenegróiak és bosnyákok közös nyelve a szerbhorvát, amit horvátszerbnek is lehet nevezni, és amelynek két irodalmi változata van, a szerb és a horvát. Ugyanakkor elhatározzák egy közös szótár kiadását is.

Ebben az időszakban a szerb nyelv részben eltávolodik Karadžić ma már falusiasnak ható nyelvezetétől. Az urbanizáció velejárójaként elterjed egy ún. „belgrádi stílus”.

Jugoszlávia szétesése után a szerb és a horvát nyelv újra eltávolodnak egymástól. A szerbben ez úgy nyilvánul meg, hogy az irodalmi nyelvbe visszakerülnek az egyházi nyelvezet egyes elemei. Ami az írást illeti, jelenleg a cirill ábécét kötelező használni a hivatalos dokumentumokban, de nem hivatalosakban a cirill és a latin írást egyaránt használják.

1997-ben megalakult A szerb nyelv sztenderdizálásának a tanácsa, amely a szerbhorvát sztenderd helyettesítésén dolgozik anélkül, hogy purizmust gyakorolna a horvát szavakkal szemben, melyeket jövevényszavaknak tekint.^[36] Ugyanakkor támogatja a cirill ábécé használatát, melyet a latin ábécéje veszélyeztet, és szorgalmazza a növekvő számú anglicizmusok helyettesítését szerb szavakkal.^[37]

Hangtan

Ez a szakasz röviden foglalja össze a szerb nyelv fonológiai, fonetikai és prozódiai vonásait.^[38]

Magánhangzók

A szerb nyelv öt magánhangzó fonémával rendelkezik:

Nyíltság	Elöl képzettség
	Elöl képzettek	Félig elöl képzettek	Középen képzettek	Félig hátul képzettek	Hátul képzettek
Zártak	i u e o a
Zárthoz közeliek
Félig zártak
Közepesek
Félig nyíltak
Nyílthoz közeliek
Nyíltak

Mássalhangzók

A szerb fonémák között 25 mássalhangzó van:

Megjegyzések:

1. A magyar nyelvtől eltérően, az r szótagalkotó is lehet, két mássalhangzó között vagy szó elején, mássalhangzó előtt. Ilyenkor kiejtése erősebben pergetett magyar : prst ’ujj’, rvanje ’birkózás’. Ugyaníg nyilvánul meg az r a francia nyelvből átvett mássalhangzó + re csoportra végződő szavakban is, pl. žanr ’nem, zsáner’, masakr ’tömeggyilkosság’.
2. Az /n/ palatális vagy veláris hang előtt -ként realizálódik: Anka, tango.

Kiejtés és írás

Bővebben: Szerb ábécé

Megjegyzések:

1. A v betű nem az /f/ zöngés párját írja át, hanem a labio-dentális approximáns /ʋ/-t, amely semleges a zöngésség szempontjából. Nem vált f-re zöngétlen mássalhangzó előtt (példa: ovca oʋt͡sa ’juh’), és előtte lehet úgy zöngétlen, mint zöngés mássalhangzó: tvoje ’tiéd’ (semlegesnem), dvoje ’ketten’.
2. A szerb nyelvet hagyományosan az úgy átalakított ciril ábécével írják, hogy mindegyik beszédhangnak csak egy betű feleljen meg. Ezt az ábécét használják az összes hivatalos dokumentumban Szerbiában és a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságban. A diakritikus jelekkel is ellátott latin ábécében két írásjelet is használnak némely beszédhang átírására. Ez az abécé túlnyomó a nem hivatalos szövegekben, és használata egyre inkább terjed.^[36] Például az országos terjesztésű napilapok többsége ezt használja, és csak kettő a ciril ábécét.^[42]
3. A szerb helyesírás a fonematikus elven alapszik, amely odáig megy, hogy az idegen személyneveket is úgy írják, ahogy szerbül ejtik, beleértve amikor a latin ábécét használják. Például Shakespeare nevét Шекспир-nek vagy Šekspir-nek írják.^[42] Vannak azonban eltérések is a fonematikus elv alkalmazásától (lásd a következő szakaszt).

Hangváltozásokszerkesztés

Mássalhangzó-hasonulásszerkesztés

Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor vagy összetett szó keletkezésekor egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen:^[43]

Példák:

• zöngés > zöngétlen: a rob ’rab’ főnévből, a -stvo képzővel a ropstvo ’rabság’ főnév keletkezik;
• zöngétlen > zöngés: s Bogom ’Istennel’ > zbogom ’Isten veled/magával/önnel’.

Olyan hasonulás is előfordul, amely a képzés helyének a változásában áll. Például s š-re vált ć, dž, č, đ, lj és nj előtt: paziti ’figyel > pažljiv ’figyelmes’, nositi ’visel’ > nošnja ’viselet’. Egy másik mássalhangzó, az n, m-re vált b előtt: stan ’lakás’ (a helyiség) > stambeni ’lakásügyi’.

A fonematikus elv alapján a mássalhangzó-hasonulásokat a szerb írás általában visszaadja, de vannak kivételek. Például nem tükrözi szó végén (Šef ˈʃeːv bi voleo da radimo ’A főnök azt szeretné, ha dolgoznánk’, Ostao je bez bes kaputa ’Kabát nélkül maradt’), a d-re végződő előképzők és az s-szel kezdődő szavak között (predsednik 'pretsednik ’elnök’), szerb előképzővel viszonylag nem régen ellátott idegen szavakban (podtekst 'pottekst ’alszöveg’), viszonylag nem régen átvett idegen szavakban dragstor 'drakstor ’drogéria’.

Mássalhangzó kieséseszerkesztés

Amikor szóképzéskor, szóösszetételkor vagy ragozáskor két azonos mássalhangzó kerül egymás mellé, általában az egyik kiesik. Gyakran fordul elő, hogy az azonosság hasonulás következménye. Példák:

• előképző és szó között: bez stida ’szégyen nélkül’ > *besstidan^[44] > bestidan ’szégyentelen’;
• összetett szó elemei között: : pet ’öt’ + deset ’tíz’ > *peddeset > pedeset ’ötven’;
• szó és utóképző között: Rus ’orosz’ (főnév) + -ski > *russki > ruski ’orosz’ (melléknév), vest ’hír’ + -nik > vesnik ’hírmondó’;
• rag hozzáadásakor: otac ’apa’ + -a > *otca > oca ’az apa (vmije/vkije)’ (birtokos eset).

Van írásban nem tükrözött mássalhangzó-kiesés is, általában viszonylag nem régen képzett szavakban:

• szerb előképzővel: preddržavni 'predrʒavni ’államalakulás előtti’;
• idegen előképzővel: transsibirski 'transibirski ’transzszibériai’;
• szerb utóképzővel: azbest + -ni > azbestni 'azbesni „azbesztből való”.

Palatalizációszerkesztés

Toldalékoláskor sokszor előfordul, hogy a toldalék előtti mássalhangzó palatalizálódik, olyan értelemben, hogy képzési helye a szájpadlás legmasabb része felé tolódik. Gyakoribb esetek:

• E előtt a k, a g és a h posztalveolárisokká válnak:^[45]

• k > č – vojnik ’katona’ > vojniče! (megszólító eset)
• g > ž – drug ’társ’ > druže!
• h > š – duh ’lélek’ > duše!

• I előtt ugyanazok a mássalhangzók alveolárisok lesznek:^[45]

• k > c – radnik ’munkás’ > radnici ’munkások’
• g > z – snaga ’erő’ > snazi ’az erőnek’
• h > s – siromah ’segény’ > siromasi ’szegények’

• A j előtti változást lágyításnak is nevezik. Ennek következtében:^[43]

• a d és a t alveolo-palatálisokká válnak: d > đ, t > ć
• az l és az n palatálisok lesznek: l > lj, n > nj
• a z és a s posztalveolárisokba mennek át: z > ž, s > š

Néhány példa a lágyításra: tvrd ’kemény’ > tvrđi ’keményebb’, lju't ’mérges’ > ljući ’mérgesebb’, brz ’gyors’ > brži ’gyorsabb’.

L ~ o váltakozásszerkesztés

A szerb nyelv története során egyes esetekben az l mássalhangzó o-vá fejlődött, de bizonyos grammatikai alakokban ez visszavált l-re.

Ez történik például az -ao-ra és az -eo-ra végződő főnevekkel és melléknevekkel, valamint az -o végű igékkel (a cselekvő melléknévi igenév alakja) (pl. posao ’dolog’, veseo ’vidám’, radio ’dolgozott’). Ez az o l-re vált, amikor nincs szó végén: a posla birtokos esetű alak, a vesela és a radila nőnemű alakok.

Ez a váltakozás bizonyos szavak belsejében is előfordul, például a -lac képzővel ellátottakéban, amelyekben az l csak az alanyeset egyes szám és a birtokos eset többes szám alakban van meg, a többi esetalakban o lesz: nosilac ’viselő’, nosilaca ’a viselők (vmije/vkije)’, viszont nosioca ’a viselő (vmije/vkije)’, nosioci ’viselők’ stb.

A ~ ∅ váltakozásszerkesztés

A szerb nyelvre nem jellemző szó végi mássalhanzó-csoport tagjai közé általában az a magánhangzó kerül, például a hímnemű főnevek és melléknevek alanyeset, egyes számú alakjába, amelynek nulla ragja van, és ilyen mássalhanzó-csoporttal végződne. Ilyen szó például a borac ’harcos’. Ragozásakor az a eltűnik ott, ahol a szóban forgó mássalhanzó-csoport kiejtését egy őt követő magánhangzó könnyíti meg. Ilyképpen például ennek a szónak a birtokos eset és tárgyeset egyes számú alakja borca.

Az a olyan elöljárószó és szó közé is beékelődik, amelyek együtt olyan hangtani szót alkotnának, amely nehezen kiejthető mássalhangzó-csoporttal kezdődne. Például a s ’-val/-vel’ elöljárónak sa az alakja olyan szó előtt, mint škola: sa školom „az iskolával”.

Az a megjelenik esetalakokat megkülönböztető funkcióval is. Ez különbözteti meg a mássalhangzó-csoportra végződő tövű nőnemű főnevek alanyeset egyes számú alakját a birtokos eset többes számú alakjuktól sestra ’nővér’ – sestara ’a nővérek (vmije/vkije)’ és az alanyeset egyes számban ilyen a-val rendelkező hímnemű főnevek birtokos eset egyes számú alakját a birtokos eset többes számú alaktól borca ’a harcos (vmije/vkije)’ – boraca ’a harcosok (vmije/vkije)’. Ez az a van meg az olyan hímnemű jövevényszavak birtokos eset többes számú alakjában is, amelyeknek nincs meg az alanyeset egyes számú alakjában, bár két mássalhangzóra végződnek: student ’egyetemista’ – studenta ’az egyetemista (vmije/vkije)’ – studenata ’az egyetemisták (vmije/vkije)’.

Szó végéhez hozzáadott magánhangzókszerkesztés

Egyes szavaknak két alakja van, az egyik mássalhangzóra végződik, a másikban ehhez hozzá van adva egy magánhangzó:

1. időhatározószók: kad(a) ’mikor’;
2. a nek(a) ’hogy, hadd’ kötőszó;
3. a melléknevek, névmások és számnevek hímnem birtokos eset egyes számú alakja: dobrog(a) ’a jó (vmije/vkije)’, mog(a) ’az én vmim/vkim’, svakog(a) ’mindegyik (vmije/vkije)’, jednog(a) ’egy / az egyik (vmije/vkije)’;
4. az előzőek hímnem részes és határozói esetű alakja:

• e az -om ragváltozathoz illesztve: dobrom(e) ’a jónak’, o dobrom(e) ’a jóról’;
• u az -em ragváltozathoz illesztve: vašem(u) ’a ti vmi/vkijének, a tiéteknek’, o vašem(u) ’a ti vmi/vkijéről, a tiétekről’.

A szó végéhez hozzáadott magánhangzó nem kötelező az 1. és a 2. esetben, de olykor kötelezővé válik a többi esetben, mégpedig a főnévként használt melléknevek és a determinánsként is használható névmások hímnem birtokos eset egyes számú alakjában: Obraćam se dobrim ljudima, a ne lošima ’A jó emberekhez szólok, nem a rosszakhoz’, U jednim slučajevima uspeva, u drugima ne ’Egyes esetekben sikerül, másokban nem’.

Magánhangzó-elhasonulásszerkesztés

A hímnemű főnevek eszközhatározói esetének egyes számban két ragváltozata van, -om és -em. Az -om változat más tővégi mássalhangzók után jelenik meg, mint c, z, č, dž, š, ž, ć, đ, nj, j és lj, például a sa čovekom ’az emberrel’ szóban. Az -em változatot szabályszerűen az említett mássalhangzók után használják (például a bičem ’ostorral’, s mišem ’az egérrel’, spanaćem ’spenóttal’, s kraljem ’a királlyal’ szavakban), de ha ilyen mássalhangzó előtt e van, általában a ragbeli e elhasonul tőle, és o-ba megy át, olyan szavakban, mint mesecom ’a holddal’, s Bečom ’Béccsel’ s koledžom ’a kollégiummal’, s muzejom ’a múzeummal’.

Hangsúlyszerkesztés

A szerb nyelvben a hangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban), hanem egyben zenei is, azaz a hangsúlyozott magánhangzót a hanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest.

A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg:^[46]

• hosszú ereszkedő: pîvo ’sör’;
• hosszú emelkedő: písati ’ír’;
• rövid ereszkedő: vȅtar ’szél’;
• rövid emelkedő: òtac ’apa’.

Szokás szerint a hangsúlyt írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik, valamint akkor, amikor összetéveszthetők olyan szavak, amelyeket csak a hangsúly jellege vagy helye különbözteti meg. Ilyenek például a grâd ’város’ és a grȁd ’jégeső’ szavak. A hangsúly egyazon szó grammatikai alakjait is megkülönböztetheti: ȉmena ’a név (vmije)’ vs. imèna ’nevek’ vs. iménā ’a nevek (vmije)’ (lásd még A melléknevek ragozása).

A hangsúly helyét és jellegét a következő szabályok határozzák meg:

1. Többszótagú szavakban a hangsúly akármelyik szótagon lehet, az utolsón kívül. Ez az idegen szavakra is vonatkozik. Az olyan szavak esetében, amelyeket eredeti nyelvükben az utolsó szótagon hangsúlyoznak, a szerbben a hangsúly az utolsó előtti szótagra esik: Marseille (szerbül átírva Marsej) kiejtése 'mar.sej.
2. Az egyszótagú szavak hangsúlya csak ereszkedő lehet: rövid (kȍnj ’ló’) vagy hosszú: znâm ’tudok/tudom’.
3. Többszótagú szavakban ereszkedő hangsúly csak az első szótagon lehet.

Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúkat ¯-vel jelölik (nem szokványos írásokban). (žèna ’nő’ – žénā ’a nők vmije/vkije’). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet.

Bizonyos szavakat, az úgynevezett simulószókat vagy klitikumokat általában nem hangsúlyozzák. Ilyen a viszonyszók többsége. Egyesek hangsúlyos szó után (enklitikumok), mások ilyen szó előtt állhatnak (proklitikumok). Az első csoporthoz tartozik a li kérdő partikula, a személyes névmások rövid alakjai például ga ’őt’ (hímnem), mi ’nekem’, a se visszaható névmás, a segédigék rövid alakjai, például ću ’fogok’, a jövő időé. A második csoportban az egyszótagú és némely kétszótagú elöljárószó, és a ne tagadó partikula van. Hangsúlytalan szó egyetlen hangtani szót alkot az előtte, illetve az utána álló hangsúlyos szóval.

Vannak olyan esetek, amikor ilyen szóban a hangsúly az előtté álló, egyébként hangsúlytalan szóra kerül:

• az elöljárókra a ja ’én’ névmás előtt, eszközhatározói esetben: sȁ mnom ’velem’;
• a tagadó partikulára, olyan ereszkedő hangsúlyos igealakok előtt, amelyekben ez az első szótagon van: dâm ’adok/adom’ – nè dām ’nem adok/adom’.

Grammatikaszerkesztés

Grammatikai szerkezetére nézve a szerb az ún. flektáló (hajlító-ragozó) típusú (közelebbről: szintetikus → flektáló → fuzionális) nyelvek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a ragozás (flexió) során egyetlen morféma több nyelvtani kategóriát is kifejezhet.^[47]

A legtöbb indoeurópai nyelvhez hasonlóan a szerbben is megvan a nyelvtani nem (hím-, nő- és semlegesnem) és az elöljárószók használata.

Alaktanszerkesztés

A főnévszerkesztés

A főnevek neme és számaszerkesztés

A hímnemű főnevek többségét arról lehet felismerni, hogy alanyeset egyes számú akakjuk mássalhangzóra végződik, pl. jelen ’szarvas’. Ugyancsak hímneműek az -ao-ra és az -eo-ra végződő szavak, amelyek o-ja valamikor l volt (lásd fentebb L ~ o váltakozás): orao ’sas’, pepeo ’hamu’. Ezek alanyeset többes számú alakja -i-re végződik: jeleni ’szarvasok’. A hímnemű egyszótagú szavakban és sok kétszótagú szóban az -ov- (posztalveoláris, alveolo-palatális vagy palatális mássalhangzó után -ev-) képző van az -i előtt: stanovi ’lakások’ orlovi ’sasok’, muževi ’férfiak’. Vannak a nőnemre jellemző -a végződésű hímnemű főnevek is: keresztnevek (Nikola), foglalkozásnevek (sudija ’bíró’), de ezekkel is hímnemben történik az egyeztetés.

A nőnem jellegzetes végződése alanyeset egyes számban -a (ruka ’kéz’), de vannak mássalhangzóra végződő nőnemű szavak is: radost ’öröm’, stvar ’dolog’. Az -a végződésűek alanyeset többes számban -e-re végződnek (ruke ’kezek’), a mássalhangzósok pedig -i-re: radosti ’örömök’, stvari ’dolgok’.

A semlegesnem az alanyeset egyes számban -o-ra (az -ao és az -eo-sokon kívül) vagy -e-re végződő életteleneket megnevező szavaké: kolo ’kör’, polje ’mező’. Alanyeset többes számban -a-ra végződnek: kola ’körök’, polja ’mezők’.

Egyes és többes számon kívül a szerb nyelvben vannak a kettős számnak is maradványai. Ezt a dva ’kettő’ (hímnem és semlegesnem) dve ’kettő’ (nőnem), tri ’három’, četiri ’négy’, oba ’mindkettő’ (hn. és sn.) és obe ’mindkettő’ (nn.) számnevek követelik meg. Kettős számban a hímnemű és a semlegesnemű szavak alanyesetének a ragja -a (azonos az birtokos eset, egyes szám ragjával), a nőneműeké pedig -e (azonos az alanyeset többes szám ragjával). Példák: dva metra ’két méter’, obe mačke ’mindkét macska’.

Főnévragozásszerkesztés

A főnevek hét esetben állhatnak és három vagy négy ragozási osztályba vannak csoportosítva az alanyeset egyes számú alakjuk végződése szerint.^[48] Az első osztály a hímneműeké (az -a-ra végződőeken kívül) és a semlegesneműeké. A második osztály az -a végződésű nőnemű és hímnemű főneveket foglalja magába. A mássalhangzóra végződő nőneműek a harmadik osztályt alkotják. Van számos rendhagyó ragozású főnév is.

Íme három szabályos ragozású főnév, az első két, a legtöbb főnevet tartalmazó ragozási osztályból:^[49]

Megjegyzések:

1. A hímnemű élőlények neveinek tárgyeset egyes számú alakja azonos a birtokos eset egyes számú alakjával, miközben a hímnemű életteleneké az alanyeset egyes számú alakjával azonos. Például miközben a jelen ’szarvas’ tárgyeset egyes számban jelena ’szarvast’ az izvor ’forrás’ szó ugyanabban az esetben izvor ’forrást’.^[50]
2. A növényneveket és az élőket megnevező kollektív főneveket, például narod ’nép’ és čopor ’nyáj’, úgy ragozzák, mint az életteleneket.
3. A birtokos eset többes szám ragja hosszú -a. Ez különbözteti meg a hímneműek és a semlegesneműek birtokos eset többes számú alakját a birtokos eset egyes számútól, valamint a nőneműek birtokos eset többes számú alakját az alanyeset egyes számútól.
4. A posztalveoláris, alveolo-palatális vagy palatális mássalhangzóra végződő tövű hímnemű főnevek eszközhatározói esete -em ragos, megszólító esetük pedig -u ragos: nožem ’késsel’, prijatelju! ’barátom!’
5. Egyes hímneműek (például sok népnév) egyes számú alakja az -in képzővel végződik, és ehhez adják hozzá az esetragokat, de többes számban ez a képző nincs meg. Példa: Srbin ’szerb (férfi)’ – Srbina ’a szerb (vmije/vkije)’ – Srbi ’szerbek’ – Srba ’a szerbek (vmije/vkije)’.
6. Az -e végződésű semlegesneműek között vannak olyanok, amelyek töve és legtöbb esetragja közé az -n- vagy a -t- mássalhangzó kerül. Ez többes számban minden esetre vonatkozik, egyes számban pedig a birtokos, a részes, az eszköhatározói és a határozói esetre. Példák: ȉme ’név’ – imèna ’nevek’, uže ’kötél’ – užeta ’a kötél (vmije)’. A mai nyelvben a -t--s főnevek többes számát inkább az ezekből képzett kollektív főnév fejezi ki, amely hímnemű. Ilyen például az uže-ból képzett užad ’kötélzet, kötelek’.
7. A mássalhangzó csoportra végződő tövű -a végződésű nőneműek birtokos eset többes számú alakjában a csoport mássalhangzói közé -a- kerül pl. pesma ’ének’ – pesama ’az énekek (vmije)’, de sok ilyen főnévben, főleg idegen eredetűekben az -a- nincs meg, és birtokos eset többes számú alakjuk -i ragos: molba ’kérelem’ – molbi ’a kérelmek (vmije)’, bomba – bombi ’a bombák (vmije)’.
8. A -ska, -čka vagy -ška végződésű ország- és régiónevek eredetileg nőnemű melléknevek, ezért részes és határozói esetük olyan, mint ezeké: Francuska ’Franciaország’ – Francuskoj ’Franciaországnak’ – u Francuskoj ’Franciaországban’.

A harmadik ragozási osztályhoz tartozó főnév:

Az esetalakok használataszerkesztés

• Az alanyeset, mint a magyar nyelvben, a mondat alanyának az esete, valamint a mondaton kívül használt főneveké, például címekben és feliratokban.
• Az elöljáró nélkül használt birtokos eset főleg a birtokost kifejező jelzőjé, különböző elöljárokkal pedig többféle más jelzőké és határozóké.
• Az elöljáró nélküli részes eset a részeshatározót fejezi ki, de kifejezhet mozgás célpontját kifejező helyhatározót is, főleg a k(a) és a prema ’felé’ elöljárókkal.
• A tárgyeset csak elöljáró nélkül fejezi ki a tárgyat, mert elöljárókkal is használják, és ilyenkor egyes határozókat fejez ki, mint például a hely felé való mozgást kifejező igéknek alárendelt helyhatározót: On ide u grad ’A városba megy’.
• A megszólító esetű főnévnek nincs mondattani funkciója, csupán a megszólított vkit/vmit fejezi ki.
• Az eszközhatározói eset csak elöljáró nélkül fejezi ki az eszközt (pl. nožem ’késsel’), de a s(a) elöljáróval a társhatározó esete (pl. sa suprugom ’a feleséggel’), más elöljárókkal vagy elöljáró nélkül pedig másféle határozókat is kifejez.
• A határozói eset mindig elöljáróval használatos. Főleg a nem hely felé való mozgást kifejező igék helyhatározójának az esete: On živi u gradu ’A városban él’. Másféle határozót is kifejez, például az o elöljáróval a magyar ’-ról/-ről’ ragos képes helyhatározó megfelelőjét: o jelenu ’a szarvasról’.

A melléknévszerkesztés

Melléknév-kategóriákszerkesztés

A szerb nyelvben vannak:

• minősítő melléknevek:^[51] dobar ’jó’;
• viszonyító melléknevek:^[52] jutarnji ’reggeli’;
• birtokos melléknevek:^[53] čovekov, -a, -o ’az ember (vmije/vkije)’, babin, -a, -o ’a nagymama (vmije/vkije)’. Ezek főnevekből képzettek, hímneműekhez az -ov/-ev, nőneműekhez az -in képző hozzáadásával.

Rövid alak és hosszú alakszerkesztés

A mellékneveknek kétféle formája létezik, a rövid és a hosszú. A rövidre a hímnemben mássalhangzóra végződő alanyeset egyes számú alak jellemző. A hosszú a rövid alakhoz hozzáadott -i-vel képződik: bogat > bogati ’gazdag’. Ezek esetében a rövid alak határozatlan, a hosszú pedig határozott. Ennek a magyarban a határozott névelővel használt melléknév felel meg. Példák szövegkörnyezetben: Videsmo tu dva čoveka, jedan je bio siromašan, a drugi – bogat; siromašni je ćutao, dok je bogati mnogo pričao. ’Láttunk itt két embert, az egyik szegény volt, a másik gazdag; a szegény hallgatott, viszont a gazdag sokat beszélt’.^[54]

A birtokos mellékneveknek csak rövid alakja van (bratov ’a fivér (vmije/vkije)’), a -ski, -nji és -ji-re végződőeknek pedig csak hosszú. Ide tartoznak általában a viszonyító melléknevek, pl. beogradski ’belgrádi’, valamint a minősítő melléknevek középfokú és felsőfokú alakja (lásd a következő szakaszt). A csak rövid és a csak hosszú alakú mellékneveket határozatlanokként is, és határozottakként is használják.

Fokozásszerkesztés

A középfokot a következő végződésekkel fejezik ki:

• -ji, -ja, -je, amely a melléknév végső mássalhangzóját palatalizálja:
  • egy szótagú, hosszú magánhangzós melléknevek: mlad ’fiatal’ > mlađi ’fiatalabb’;
  • két szótagú, -ak, -ek, -ok végű melléknevek: kratak ’rövid’ > kraći;
• -iji, -ija, - ije:
  • egy szótagú, rövid magánhangzós melléknevek: star ’öreg’ > stariji
  • két és több szótagú melléknevek: hrabar ’bátor’ > hrabriji ’bátrabb’, jednostavan ’egyszerű’ > jednostavniji;
• -ši, -ša, -še – három egy szótagú melléknév: lep ’szép’ > lepši, lak ’könnyű’ > lakši, mek ’puha’ > mekši.^[55]

Rendhagyóan fokozzák a következő mellékneveket:

• dobar – bolji ’jobb’;
• mali – manji ’kisebb’;
• veliki – veći ’nagyobb’;
• zao – gori ’rosszabb’.

Alanyesetű főnév vagy névmás összehasonlítására más főnévvel/némvással kétféle összehasonlító szerkezet van:

• az od elöljáróval + birtokos esetű főnév/névmás: Jagode su skuplje od malina ’Az eper drágább a málnánál / mint a málna’;
• a nego kötőszóval + alanyesetű főnév/névmás: Jagode su skuplje nego maline.

Ha a melléknév segítségével két határozót hasonlítanak össze, akkor csak a második szerkezet lehetséges: U samoposluzi jagode su skuplje nego na pijaci ’Az önkiszolgálóban az eper drágább, mint a piacon’.

A hasonlító felsőfok alakját a középfokú alak elé tett naj- előtaggal képezik: poznatiji ’ismertebb’ > nâjpoznàtiji ’a legismertebb’. Az előtag magánhangzója hosszú és mindig hangsúlyos, és ha a melléknév viszonylag hosszú, mint ez a példa, az alapfokú alakja tövén is van hangsúly.

Melléknévragozásszerkesztés

A melléknevek ragozása a következő.^[56]

Hosszú alak:

Rövid alak:

Megjegyzések:

1. A rövid alak alany eset többes számát gyakorlatilag csak a hangsúly helye különbözteti meg a hosszú alak alanyeset többes számától: az első szótagon a rövid alak esetében, a másodikon a hosszú alak esetében.
2. Akárcsak a főnevek esetében, a melléknevekében is a kettős szám használatos a dva ’kettő’ (hímnem és semlegesnem) dve ’kettő’ (nőnem), tri ’három’, četiri ’négy’, oba ’mindkettő’ (hn. és sn.) és obe ’mindkettő’ (nn.) számnevek után: Došla su četiri nova učenika ’Négy új tanuló jött’.
3. A posztalveoláris, az alveolo-palatális és a palatális mássalhangzóra végződő tövű mellékneveknek o-s ragváltozatok helyett e-s ragváltozataik vannak, tehát -e (semlegesnem, alanyeset, egyes szám), -eg(a) (hímnem és semlegesnem, birtokos eset, egyes szám), -em(u) (hímnem és semlegesnem, részes és határozói eset, egyes szám). Példa: vrućega ’a forró (vmije)’, vrućemu ’a forrónak’, o vrućemu ’a forróról’.
4. A raghoz hozzáadott magánhagzó a főnévként használt melléknevekkel használatos (mint a fenti példa).

Névmásokszerkesztés

Személyes névmások és visszaható névmásszerkesztés

A személyes névmások és a visszaható névmás ragozása a következő:

Megjegyzések:

• A., M., E. és H. esetben a személyes névmásoknak csak hangsúlyos alakjaik vannak, B., R. és T. esetben pedig hangsúlyosak és hangsúlytalanok. Ez utóbbiak hangsúlyos szó után használatosak egyetlen hangtani szót alkotva velük. Példák: Dajem ti ovaj novac ’Neked adom ezt a pénzt’, Ja ti dajem ovaj novac ’Én neked adom ezt a pénzt’.
• A hangsúlyos alakokat a következő helyzetekben használják:

– elöljárók és kötőszók után: Od njih je stiglo mnogo pisama, ali ništa za mene ’Sok levél érkezett tőlük, de semmi sem nekem’;

– amikor a szóban forgó személy először jelenik meg a közlésben;

– amikor kihangsúlyozzák a személyt: Ovaj novac dajem tebi ’Ezt a pénzt neked adom’ (azaz nem másnak);

– mondatszóként párbeszédben: – Kome je upućeno ovo pismo? – Vama. ’– Kinek van címezve ez a levél? – Önnek.’

• A magázó/önöző forma a többes szám második személyű Vi, akkor is, ha csak egy személyhez szól. Az igét ekkor is többes számban egyeztetik vele. Általában nagy kezdőbetűvel írják.^[57]
• Birtokos esetű személyes névmás csak vonzatként használatos, az ezt az esetet igénylő elöljárók után: On je došao posle mene ’Ő énutánam jött’.
• A mnom alakot csak elöljáróval használják, és a hangsúly erre kerül át, miközben a mnome alak elöljáró nélkül használatos.
• B., R. és T. esetben a hangsúlyos alakok abban is különböznek a hangsúlytalanoktól, hogy két szótagúak, a nas és a vas alakokon kívül. Szokványos írásokban ezek hangsúlyos vagy hangsúlytalan jellege csak a szövegkörnyezetből derül ki.
• Nőnem, tárgyeset, egyes számban két hangsúlytalan alak van: a je alak általánosan használt pl. On je vidi ’Ő (hímnem) látja őt (nőnem)’, ju pedig a je szótag szomszédságában, azaz a je segédige előtt (On ju je video ’Ő látta őt’) és ennek tagadott alakja után: Nije ju video ’Nem látta őt’.
• A sebe visszaható névmás. Mindig a mondat alanyára utal, akármilyen nemű, számú és személyű lenne is az: Ona radi za sebe i ja radim za sebe. Zašto ti ne radiš za sebe? ’Ő saját magának dolgozik, és én is magamnak dolgozom. Te miért nem dolgozol saját magadnak?’ Csak tárgyesetben van hangsúlytalan alakja: On ide da se šeta. Ja idem da se šetam s njim. Hoćes li da se šetaš sa nama? ’Ő sétálni megy. Én is sétálni megyek vele. Akarsz-e velünk sétálni?’

Birtokos névmások/determinánsokszerkesztés

A szerb birtokos névmások a következők:

• moj, -a, -e ’az enyém’, moji, -e, -a ’az enyéim’;
• tvoj, -a, -e ’a tiéd’, tvoji, -e, -a ’a tieid’;
• njegov, -a, -o ’az övé’, njegovi, -e, -a ’az övéi’ (hímnemű birtokos);
• nje(zi)n, -a, -o ’az övé’, nje(zi)ni, -e, -a ’az övéi’ (nőnemű birtokos);
• naš, -a, -e ’a miénk’, naši, -e, -a ’a mieink’;
• vaš, -a, -e ’a tiétek’, vaši, -e, -a ’a tieitek’;
• njihov, -a, -o ’az övék’, njihovi, -e, -a ’az övéik’;
• svoj, -a, -e, -i, -e, -a.

Megjegyzések:

1. A szerb birtokos névmások nemben, számban és esetben egyeznek azzal a birtokot kifejező szóval, amelyre utalnak. Ezért vannak megadva fentebb a nő- és semlegesnemű végződések is.
2. Külön névmás van egyrészt az egyes számú hím- és semleges nemű birtokosra, másrészt a nőneműre: pisac i njegovo delo ’az író és műve’ (hímnemű birtokos), odluka i njene posledice ’a határozat és annak következményei’ (nőnemű birtokos).
3. Az egyes számú nőnemű birtokosra utaló névmásoknak két alakja van, a rövidebb njen, -a, -o, -i, -e, -a és a hosszabb njezin, -a, -o, -i, -e, -a. Az utóbbi ritkábban használt.
4. A szerb birtokos névmásokat ugyanabban az alakban determinánsokként is használják, tehát például moj, -a, -e nemcsak azt jelenti, hogy ’az enyém’, hanem a magyar -m birtokos személyjelnek is megfelel.
5. A svoj, -a, -e, -i, -e, -a névmás csak arra a tárgyra vonatkozik, amelyet az alany birtokol, ennek személyétől, nemétől és számától függetlenül. Például a Direktor je u svojoj kancelariji mondatot is, a Direktor je u njegovoj kancelariji mondatot is úgy lehet lefordítani, hogy ’Az igazgató az irodájában van’, de az első azt jelenti, szövegkörnyezet nélkül is, hogy a sajátjában van, a második pedig azt, ugyancsak szövegkörnyezet nélkül is, hogy más férfi irodájában.
6. A birtokos névmásokat általában úgy ragozzák, mint a mellékneveket, és a névmásoknak is van hozzáadott magánhangzójuk hím- és semlegesnem B./A. és R./H. eset egyes számban akkor, amikor nem determinánsként használják. Ezen kívül a moj, tvoj és svoj névmásoknak egy rövidebb és egy hosszabb változatuk van, melyek közül a rövidebbek a gyakoribbak:

• mojeg(a) vagy mog(a), mojem(u) vagy mom(e);
• tvojeg(a) vagy tvog(a), tvojem(u) vagy tvom(e);
• svojeg(a) vagy svog(a), svojem(u) vagy svom(e).

Mutató névmások/determinánsokszerkesztés

A szerb mutató névmások három távolsági fokot fejeznek ki:

• Ovaj, ova, ovo ’ez’, ovi, ove, ova ’ezek’ arra vonatkoznak, ami a beszélő mellett van: Daću ti ovaj članak da ga pročitaš ’Oda fogom adni neked ezt a cikket, hogy olvasd el’.
• Onaj, ona, ono ’az’, oni, one, ona ’azok’ arra vonatkoznak, ami távol van a beszélőtől is, és a címzettől is, például egy harmadik személy mellett: Šta je ono na krovu? ’Mi az ott a háztetőn?’
• Taj, ta, to ’ez/az’, ti, te, ta ’ezek/azok’ arra vonatkoznak, ami közepes távolságban van, például a megszólított mellett: Lepo ti stoji ta haljina ’Jól áll neked ez a ruha’. Ezt a névmást használják olyasvalamire utalva is, amiről előbb volt szó: Priča se da je izbio štrajk, ali ja o tome nisam obavešten ’Azt mesélik, hogy sztrájk robban ki, de én erről nem értesültem’.

A biti létigével szerkesztett névszói állítmány alanyaként a mutató névmás nem egyezik sem nemben sem számban az állítmány névszói részével, hanem semleges nem egyes számban használatos: Ovo je moj sin / moja ćerka ’Ez itt a fiam/lányom’, To je bila nesreća ’(Az) szerencsétlenség volt’, To su bili uspesi ’Azok sikerek voltak’.

A mutató névmásokat úgy ragozzák, mint a mellékneveket, beleértve azt is, hogy nem determinánsként használva nekik is van hozzáadott magánhangzójuk, pl. ovog(a) ’ez (vmije/vkije)’.

A fenti mutató névmásokon kívül vannak még a következők: Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerb_nyelv
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.