Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Sinkanszen
A Sinkanszen (balról jobbra) 700-as, 300-as és 0-s sorozatú motorvonatai
Működtetés
Fő üzemeltetők	Japan Railways Group
Statisztika
Utasok száma	159 millió[1] évente
Felmérés éve	2017
A hálózat hossza
Teljes hossz	2764.6 km Mini-Sinkanszen: 283.5 km km
Nyomtávok
Fő nyomtáv	normál nyomtávolság (1435 mm)
Áramrendszer
Fő áramrendszer	25 kV-os villamos vontatás Mini-Sinkanszen: 20 kV-os villamos vontatás
További információk
Leghosszabb alagút	Szeikan-alagút (53.85 km)
Állomások száma	109
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkanszen témájú médiaállományokat.

Sinkanszen N700-as sorozat

Sinkanszen E5-ös sorozat

A Sinkanszen (新幹線; Hepburn: Shinkansen^?, ’új fővonal’) egy nagysebességű vasúthálózat Japánban, amelyet a Japan Railways, az ország fő vasúttársasága üzemeltet. Mióta 1964-ben megnyitották az első vonalat, a „Tókaidó Sinkanszent” (Tokió és Oszaka között), a hálózatot a legtöbb honsúi és kjúsúi nagyvárosra kiterjesztették, maximum 300 km/h-s sebességgel valamint földrengés- és tájfunbiztos vonatokkal. A tesztek során a vonatok sebessége a hagyományos vasúti kocsiknál 443 km/h, a mágnesvasút vasúti kocsijainál pedig 580 km/h volt.

A Sinkanszen kifejezés szigorúan véve csak a vasúti vonalat jelöli, a rajta közlekedő vonatok neve Super Express (超特急; csó-tokkjú^?), bár a megkülönböztetést Japánban is csak ritkán alkalmazzák. A régebbi japán vasútvonalakkal ellentétben a Sinkanszen-vonalak 1435 mm nyomtávolságúak (normál nyomköz), valamint alagutakat és viaduktokat használnak, így inkább átmennek az akadályok alatt és elmennek az akadályok felett, mint megkerülnék őket.

Története

1964. október 18-án, a tokiói olimpiai játékok előtt Japán megnyitotta a Tokió – Oszaka közötti 515 km hosszú, normál nyomtávolságú, nagysebességű Tókaidó Sinkanszen vonalát, ami elindította a nagysebességű közlekedés világméretű fellendülését, valamint új lendületet adott a vasúti iparnak. A Tokió – Oszaka vasút akkor 1 milliárd dollárba került.

Negyvenöt év alatt a sebesség a kezdeti 200 km/h-ról több mint 300 km/h-ra növekedett, és a Sinkanszen hálózata meghaladta a 2500 km-t.

A Tóhoku Sinkanszen vonalának Hacsinohe és Aomori közti meghosszabbításával a JR East új, 320 km/h-s végsebességű Sinkanszen E5 vonatokat is szolgálatba állított a vonalon 2011 márciusától.

A Sinkanszen építése

Sinkanszen 0-s sorozat

Sinkanszen N700-as sorozat, Nozomi

Sinkanszen 800-as sorozat, Cubame

A második világháborúból feléledő Japán gazdasága gyors fejlődésnek indult. A Tókaidó korridor mellett él Japán lakosságának 40%-a, az ipari termelés 70%-át e térségben állítják elő, és a nemzeti jövedelmük 60%-át is itt termelik meg.

A közlekedési kapacitáshiány megszüntetésére három lehetőség volt:

• További két vágányt építeni a meglévő Tókaidó vonal mellé,
• Egy új vonalat építeni, ami kompatibilis a meglévő vonalakkal a főbb állomásokon,
• Egy teljesen elkülönült, független vonalat létrehozni.

Jövő

A szerelvények sebességének folyamatos növekedésével a zajszennyezés egyre nagyobb gondot jelent. A jelenlegi kutatások a vonatok által keltett zaj csökkentésével próbálkoznak, főként az ún. dugattyúhatás megszüntetésével, mely akkor keletkezik, amikor egy vonat nagy sebességgel kilép egy alagútból.

A JR East 2012-es bejelentése szerint további kutatásokat folytatnak annak érdekében, hogy a Tóhoku Sinkanszen vonalán (Tokió és Aomori közt) a jelenleg 320 km/h-s végsebességet a 2020-as évekre 360 km/h-ra emeljék.^[2]

Aomoritól északra alagútban halad tovább a sinkanszen hálózat, amelynek Sin-Hakodate-Hokuto állomásig tartó szakaszát - amellyel Japán legészakibb szigetére, Hokkaidóra juthatunk el - 2016-ban nyitották meg Hokkaidó Sinkanszen néven. Ez a vonal a tervek szerint a 2030-as évekre bővülhet Szapporóig.^[3]

Vonatnemek

Tókaidó Sinkanszen és Szanjó Sinkanszen

• Nozomi: a leggyorsabb
• Hikari: körülbelül ugyanott áll meg, mint a Nozomi, csak lassabban megy
• Kodama: minden állomáson és megállóhelyen megáll.

Szerelvények

Bővebben: A Sinkanszen vonalain közlekedő járművek listája

Forgalomból kivont

• 0-s sorozat: 1999. szeptember 17-én kivonták a forgalomból
• 100-as sorozat: elsősorban Kodamaként közlekedett
• 300-as sorozat: többnyire Hikari, néha Nozomi volt.
• 200-as sorozat: jellemzően a Tokió környéki üzleti forgalomban vett részt, néha persze eljutott messzebb is.
• 400-as sorozat: A Jamagata vonal jellemző járműve volt (Cubasza)

Jelenleg üzemelő

• 500-as sorozat: A JR West fejlesztette ki, és a többivel ellentétben nem fehér és kék, hanem kékeslila csíkkal, elsősorban Nozomi.
• 700-as sorozat: A JR Central fejlesztette ki, 1999 márciusa óta közlekedik, elsősorban Nozomi.
• N700-as sorozat
• 800-as sorozat

A vonatok általában 16 kocsival közlekednek, a 100-as sorozatban az első osztály (green car) kétszintes volt.

A vonatok nevei más logikát követnek, mint a Tókaidó-Szanjón:

• E1-es sorozat: Emeletes, elővárosi közlekedés.
• E2-es sorozat: A legelterjedtebb, forgalomban minden standard vonalon.
• E3-as sorozat: Az akitai vonal jellemző járműve (Komacsi).
• E4-es sorozat: Emeletes, elsősorban üzleti forgalomra.
• E5-ös sorozat: 320 km/h-s végsebességű szerelvények.
• E6-os sorozat

A jelenlegi fő vonalak

A Sinkanszen jelenlegi hálózata.
Jelmagyarázat:
zöld: JR East
sárga: JR Central
kék: JR West
piros: JR Kyūshū

Kilenc Sinkanszen vonal van, ezek két csoportba oszthatók.

Tokiótól nyugatra vezetnek egymás folytatásaként a következő vonalak:

• Tókaidó Sinkanszen Tokió és Sin-Oszaka között.
• Szanjó Sinkanszen Sin-Oszaka és Hakata között.
• Kjúsú Sinkanszen Hakata és Kagosima-Csúó között.

Tokiótól keletre induló vonalak kezdetben közös útvonalon haladnak és később válnak szét. Emiatt az elnevezésük körül is akadnak átfedések. Itt most az átfedések nélküli felbontásban szerepelnek.^[4]

• Tóhoku Sinkanszen Tokió és Sin-Aomori között.
• Hokkaidó Sinkanszen a Tóhoku sinkanszen folytatása Sin-Aomori és Sin-Hakodate-Hokuto között.
• Dzsóecu Sinkanszen Ómijánál ágazik el a Tóhoku Sinkanszentől és megy Niigatáig.
• Hokuriku Sinkanszen Takaszakinál ágazik el a Dzsóecu Sinkanszentől és megy Kanazaváig.
• Jamagata Sinkanszen Fuksimánál ágazik el a Tóhoku Sinkanszentől és mini-Sinkanszenként megy Sindzsóig.
• Akita Sinkanszen Moriokánál ágazik el a Tóhoku Sinkanszentől és mini-Sinkanszenként megy Akitáig.

Utazás

Japánban 5 féle vonatnem van, angol nevükön: local, rapid, express, limited express, super-express. A legutóbbi a sinkanszen, azon belül vannak további fajták: Nozomi, Hikari, Kodama.
A japán rendszer érdekessége, hogy egy átlagos távolsági utazáshoz 3 dolgot kell megfizetni:

• kilométerfüggő alapjegyet,
• kilométerfüggő gyorsvonati pótjegyet,
• helyjegyet (fakultatívan).

Sebességrekordok

Érdekességek

• A közhiedelemmel ^[5] ellentétben a Sinkanszen hálózatán már történt részben a vasúttársaság, részben a járművek hiányos biztonsági berendezései, részben pedig utas figyelmetlensége miatti haláleset.^[6][7] Az ominózus eset 1995. december 27-én, este fél 7 körül következett be, mikor egy középiskolás tanuló egy telefonhívás erejéig leszállt néhány percre Misima állomáson. Mindeközben azonban a néhány másodperces késésben lévő Kodama 475-ös számú járatot, amin a tanuló is utazott, (16 kocsiból álló, 0 sorozatú Shinkansen) tovább indították, az áldozat viszont a figyelmeztető jelzések ellenére még megpróbált feljutni a vonatra. Az ajtó azonban becsípte az ujját, miközben ő maga a járművön kívül rekedt. A tragédia előtti pillanatokban így a szerencsétlenül járt utast a kihaladó szerelvény a peronon mintegy 90 méteren, majd a nyílt vonalon további 160 méteren át vonszolta magával. A halált pedig az okozta, hogy az ajtó fogságából kiszabadult utas nem a jármű mellé, hanem annak kerekei alá esett.^[8] A baleset elsősorban az utas felelőtlen magatartásának ^[9] és a napjainkban már természetesnek mondható biztonsági berendezések, úgymint kamerarendszer, peronkapuk, az ajtók megfelelő záródását ellenőrző, megerősítő szenzorok stb. hiányának volt köszönhető.
• Tokió – Ószaka(– Fukuoka) vonalon csúcsban 5, azon kívül kb. 10 percenként telik meg egy 1300 ülőhelyes vonat, és ez valószínűleg a világ legnyereségesebb személyszállító vasútvonala.^[10]
• A Sinkanszen volt az első vonal, ahol a közlekedést központilag irányítják. Így a pálya mentén nincsenek jelzőlámpák.^[11]
• A Dzsóecu vonalon a pálya 99%-a alagútban, hídon, viadukton halad.^[12]

Jegyzetek

Források

• www.vasútgépészet.hu
• Index.hu vasutas fóruma

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkanszen témájú médiaállományokat.

• Sipos Róbert: Nagy sebességű vonatok - Egalizer.hu (magyar nyelven). egalizer.hu, 1970 . (Hozzáférés: 2011. október 27.)
• Sipos Róbert: Sinkanzen - Egalizer.hu (magyar nyelven). egalizer.hu, 1970 . (Hozzáférés: 2011. október 27.)
• A Szeto-Ohasi híd
• Nagysebességű vasúti üzemek (pdf)
• Japánvasút. japanvasut.blog.hu. (Hozzáférés: 2010. április 11.)
• Shinkansen-Hochgeschwindigkeitszüge in Japan. hochgeschwindigkeitszuege.com, 2011 . (Hozzáférés: 2011. július 24.)
• Hanula Zsolt: Index - Tech - Ilyen lesz a MÁV 2226-ban. Index.hu, 2014 . (Hozzáférés: 2014. október 3.)

Sablon:Sinkanszen m v sz Sinkanszen Üzemelő vonalak Fővonalak Tókaidó Szanjó (Hakata-Minami-vasútvonal) Tóhoku Dzsóecu (Gala-Juzava-vasútvonal) Hokuriku (Nagano) Kjúsú Hokkaidó Mini-Sinkanszen Jamagata Akita Épülő vonalak Csúó Hokkaidó Hokuriku Törölt vonalak Narita Motorvonatok Forgalomban 500 sorozat 700 sorozat N700 sorozat 800 sorozat E2 sorozat E3 sorozat E5 sorozat E6 sorozat E7 sorozat W7 sorozat H5 sorozat Megrendelve L0 sorozat E8 sorozat Selejtezve 0 sorozat 100 sorozat 200 sorozat 300 sorozat 400 sorozat E1 sorozat E4 sorozat Kísérleti/üzemi motorvonatok Fastech 360 MLX-01 WIN350 300X STAR21 Doctor Yellow Exportált motorvonatok 700T CRH2A & CRH2B Üzemeltetők Jelenlegi üzemeltetők JR East JR Central JR West JR Kyushu JR Hokkaido Megszűnt üzemeltetők Japanese National Railways (1964-1987) Emberek Sima Hideo Szogó Sindzsi