A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ronnie Peterson | |
Peterson 1978-ban a holland nagydíjon | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1944. február 14. Örebro |
Elhunyt | 1978. szeptember 11. (34 évesen)[1][2][3] Milánó |
Nemzetisége | svéd |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1970 – 1978 |
Csapata | March, Tyrrell, Lotus |
Nagydíjak száma | 123 |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 10 |
Dobogós helyezések | 26 |
Első rajtkockák | 14 |
Leggyorsabb körök | 9 |
Első nagydíj | 1970-es monacói nagydíj |
Első győzelem | 1973-as francia nagydíj |
Legutolsó győzelem | 1978-as osztrák nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1978-as olasz nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronnie Peterson témájú médiaállományokat. |
Bengt Ronnie Peterson (Örebro, 1944. február 14. – Milánó, Olaszország, 1978. szeptember 11.) svéd autóversenyző. A Formula–1-ben haláláig a March, a Tyrrell és a Lotus csapatoknál versenyzett.
A Formula–1 előtt
Sok Formula–1-es autóversenyzőhöz hasonlóan ő is gokart-versenyeken tűnt fel először. 1963-as és 1964-es svéd győzelmei után 1966-ban áttért a Formula–3-ra az édesapja, Bengt Peterson által tervezett járművel, amelyet egy Brabham mintájára készített. Ebben az évben Dalslandban harmadik helyezést ért el a Formula–3-ban. 1967-ben néhány alkalommal visszatért a gokart-versenyzéshez. 1968-ban lecserélte a Brabhamet a Tecno Racing Car egyik autójára, és 26 Formula–3-as versenyéből 12-t meg is nyert. 1969-ben szintén a Formula–3-ban Monacóban győzelmet aratott, majd ugyanebben az évben az európai nagydíjat is megnyerte. Ez az év sikeres volt Peterson számára: 16 futamgyőzelme volt, kétszer volt második helyezett, három alkalommal pedig harmadik helyen ért célba.[4]
A Formula–1-ben
Az 1970-es monacói nagydíjon mutatkozott be a Colin Crabbe Racing csapat színeiben. A rendelkezésre álló szűk pénzügyi keret nem tette lehetővé, hogy annyit teszteljenek, mint a nagyobb csapatok, Peterson mégis 12. helyen végzett az időmérő edzésen a 16 versenyzőből. Csapatából ő ért célba egyedül, hetedikként. 1971-re a March szerződtette a pilótát, aki nagyon jó időket futott a March 711-es versenyautóval. Monacóban szerezte meg pályafutása első pontjait, rögtön egy második pozícióval. A dobogó középső fokára állt Nagy-Britanniában is, az év versenyén, Monzában pedig úgy tűnt, összejöhet első győzelme. Regazzoni emlékezetes rajtjával az első helyre jött fel a negyedik sorból. Regazzoni után Peterson vezetett, majd Stewart után Regazzoni visszavette az első helyet. A futam végére többen is esélyesek voltak a győzelemre, végül azonban mindössze 0,01 másodperccel ismét második lett Peter Gethin mögött. A szezont összesen négy második és egy harmadik hellyel zárta, ezzel pedig a csaknem kétszer annyi pontot szerző, domináns Jackie Stewart mögött második lett a bajnokságban. Érdemeit nagyobbítja, ha hozzátesszük, hogy egyetlen másik March-pilóta sem tudott pontot szerezni. 1972-ben Peterson és a March menetelése megszakadt, a brit csapat három verziót épített autójából, mire végre sikerült viszonylag versenyképes modellel előállnia. Peterson egyetlen dobogós eredményt szerzett a Nordschleifén, a bajnokságot pedig 9. helyen zárta. Valós teljesítményét mutatja, hogy csapattársa ezúttal is nulla ponttal zárt, márpedig ebben az évben a svéd az újonc Niki Laudát kapta maga mellé.
Az 1972-es szezon végén Peterson elhagyta a Marchot, és a címvédő csapathoz, a Lotushoz igazolt, ahol Emerson Fittipaldi csapattársa lett. 1973-ban, a francia nagydíjon szerezte pályafutása első győzelmét a Formula–1-ben. 1973-ban négy futamot nyert (a francia, az osztrák, az olasz és az amerikai nagydíjat), ez a világbajnokság harmadik helyéhez volt elég. 1974-ben a Lotus 76-os autóval – amelyet sem ő, sem csapattársa, Jacky Ickx nem szívlelt – háromszor lett első, egyszer harmadik, és hat futamon nem ért célba. Így a világbajnoki ranglistán ötödik helyen végzett. Az 1975-ös év sikertelen volt a Lotus csapat számára, Ickx és Peterson is egy régebbi Lotus modellel versenyeztek. A csapatfőnök, Colin Chapman próbálta visszatartani a svéd pilótát, 1976-ban egy Lotus 77-tel indult a brazil nagydíjon, ám az olasz nagydíjat már a March csapat visszatérőjeként nyerte meg. A következő évben a Tyrrellhez igazolt és a hatkerekű P34-essel versenyzett. Egyszer állhatott a szezon során a dobogóra, amikor harmadikként végzett a belga nagydíjon. 1978-ban ismét a Lotus csapat színeiben versenyzett, Mario Andretti csapattársaként. A két pilóta magasan kiemelkedett az akkori mezőnyből. Abban a szezonban két futamot nyert, mert szerződése megakadályozta abban, hogy megelőzze csapattársát. Első lett a dél-afrikai nagydíjon, amelyen az utolsó körben vette át a vezetést Patrick Depailler-től, valamint az osztrák nagydíjon is elsőként állhatott a dobogóra. Utolsó versenyéig, az olasz nagydíjig Andrettivel osztoztak az 1-2. helyeken. 1979-re biztos helye lett volna a McLarennél.
A Formula–2-ben
1970-ben a Formula–1 mellett az akkori szokásnak megfelelően a Formula–2-ben is szerepelt. Itt a gyári March csapat pilótája volt. Az összetett bajnokság negyedik pozíciója elegendő volt ahhoz, hogy a következő évben már a gyári csapat tagja legyen. A következő szezonban Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Ausztriában és az utolsó előtti versenyen Peterson győzni tudott. Carlos Reutemannt 14 ponttal előzte meg a végelszámolásban, ezzel a Formula–2-es bajnoki címet is megnyerve. 1976-ig még részt vett néhány versenyen a sorozatban, és győzelmeket is szerzett.
Halála
1978. szeptember 10-én az olasz nagydíjon Peterson harmadikként rajtolt, a verseny első körében ütközött Hunttal, majd a védőkorlátnak csapódott. A baleset látszólag nem volt különösebben súlyos, a sérült pilótát társai hamar kiszabadították az időközben lángra kapott versenyautóból. Ezt követően a milánói kórházba szállították törött lábával, másnap reggel azonban zsírembólia miatt meghalt.
2008-ban szülővárosában, Örebróban múzeumot nyitottak a tiszteletére.[5]
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1970 | Antique Automobiles Racing Team |
RSA | ESP | MON 7 |
BEL Hn |
HN | 0 | |||||||||||||
Colin Crabbe Racing | NED 9 |
FRA Ki |
GBR 9 |
GER Ki |
AUT | ITA Ki |
CAN Hn |
USA 11 |
MEX | |||||||||||
1971 | March | RSA 10 |
ESP Ki |
MON 2 |
NED 4 |
FRA Ki |
GBR 2 |
GER 5 |
AUT 8 |
ITA 2 |
CAN 2 |
USA 3 |
2. | 33 | ||||||
1972 | March | ARG 6 |
RSA 5 |
ESP Ki |
MON 11 |
BEL 9 |
FRA 5 |
GBR 7 |
GER 3 |
AUT 12 |
ITA 9 |
CAN Kiz |
USA 4 |
9. | 12 | |||||
1973 | Lotus | ARG Ki |
BRA Ki |
RSA 11 |
ESP Ki |
BEL Ki |
MON 3 |
SWE 2 |
FRA 1 |
GBR 2 |
NED 11 |
GER Ki |
AUT 1 |
ITA 1 |
CAN Ki |
USA 1 |
3. | 52 | ||
1974 | Lotus | ARG 13 |
BRA 6 |
RSA Ki |
ESP Ki |
BEL Ki |
MON 1 |
SWE Ki |
NED 8 |
FRA 1 |
GBR 10 |
GER 4 |
AUT Ki |
ITA 1 |
CAN 3 |
USA Ki |
5. | 35 | ||
1975 | Lotus | ARG Ki |
BRA 15 |
RSA 10 |
ESP Ki |
MON 4 |
BEL Ki |
SWE 9 |
NED 15 |
FRA 10 |
GBR Ki |
GER Ki |
AUT 5 |
ITA Ki |
USA 5 |
13. | 6 | |||
1976 | Lotus | BRA Ki |
11. | 10 | ||||||||||||||||
March | RSA Ki |
ESP Ki |
BEL Ki |
MON Ki |
SWE 7 |
FRA 19 |
GBR Ki |
GER Ki |
AUT 6 |
NED Ki |
ITA 1 |
CAN 9 |
USA Ki |
JPN Ki |
||||||
Theodore | USW 10 |
|||||||||||||||||||
1977 | Tyrrell | ARG Ki |
BRA Ki |
RSA Ki |
USW Ki |
ESP 8 |
MON Ki |
BEL 3 |
SWE Ki |
FRA 12 |
GBR Ki |
GER 9 |
AUT 5 |
NED Ki |
ITA 6 |
USA 16 |
CAN Ki |
JPN Ki |
14. | 7 |
1978 | Lotus | ARG 5 |
BRA Ki |
RSA 1 |
USW 4 |
MON Ki |
BEL 2 |
ESP 2 |
SWE 3 |
FRA 2 |
GBR Ki |
GER Ki |
AUT 1 |
NED 2 |
ITA Ki |
USA |
CAN |
2. | 51 |
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ronnie Peterson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Hivatalos weboldal, 2006. február 27. . (Hozzáférés: 2014. március 12.)
- ↑ „Megnyílt a Ronnie Peterson múzeum”, Autosport.com, 2008. június 3. (Hozzáférés: 2014. március 12.)
További információk
- Hivatalos weboldal (angolul)
- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
- Videó a végzetes balesetéről
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.