A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Pillangókisasszony | |
Eredeti nyelv | olasz |
Alapmű | Madame Butterfly |
Zene | Giacomo Puccini |
Szövegkönyv | |
Felvonások száma |
|
Főbb bemutatók |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Pillangókisasszony témájú médiaállományokat. |
A Pillangókisasszony (Madama Butterfly) Giacomo Puccini egyik háromfelvonásos operája. A szövegkönyvet Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írták John Luther Long 1898-as elbeszélése nyomán.
Az ősbemutatója 1904. február 17-én volt a milánói Scalában. A sikertelen debüt után, május 28-án Puccini átírta, és Bresciában ismét színre vitte az operát, mely ezúttal hatalmas sikert aratott.
Az Opera America (az egyesült államokbeli operaházak szövetsége) felmérései szerint a Pillangókisasszony a legsikeresebb és a legtöbbször színre vitt opera az Amerikai Egyesült Államokban.[1]
Verziók
Puccini az opera öt változatát írta meg. Az első kétfelvonásos operát az említett Scala-beli sikertelen bemutatása után visszavonták.[2] A tragikus ősbemutatót követően Puccini lényegesen átírta, ezúttal háromfelvonásosra. A második változatot 1904. május 28-án játszották Bresciában, amit hatalmas siker követett.[3] Az Amerikai Egyesült Államokban a második változatot mutatták be 1906 októberében Washingtonban, majd novemberben New Yorkban a New English Opera Company bemutatásában (angol fordításban).
1906-ban Puccini megírta a harmadik változatot, amelyet New Yorkban[4] a Metropolitan operaházban mutattak be. 1907-ben Puccini változtatásokat végzett vokális és zenekari téren, és így jött létre a mű negyedik változata, amely Párizsban került bemutatásra.[5]
1907-ben az utolsó változtatások után megszületett az opera ötödik változata,[6][7] amely a "Standard Verzió"-ként vált ismertté. Ez világszerte a legközkedveltebb formája a műnek. Viszont az opera eredeti 1904-es változatát sikeresen felújították a La Scalában 2016. december 7-én, Riccardo Chailly irányítása alatt.[8] A szopránt Maria José Siri, a mezzoszopránt Annalisa Stroppa, a tenort Bryan Hymel és a baritont Carlos Álvarez alakította.[9]
Az előadás története
A világ számos operaházában bemutatták legelső, azaz a "Standard Verzió"-ját. Ezek közé tartozik a Buenos Aires-i 1904. július 2-i előadás, amelyet Arturo Toscanini vezényelt a Teatro de la Operában. Ez volt az első Olaszországon kívüli előadás. Nagy-Britanniában, először Londonban 1905. július 10-én mutatták be a Royal Opera House-ban. Az Amerikai Egyesült Államokban elsőként a washingtoni Columbia Theater adott otthont az operának 1906. október 15-én. A New York-i premier 1906. november 12-én volt, a Garden Theatre-ben.[10] A Metropolitanben a zeneszerző jelenlétében mutatták be 1907. február 11-én, Arturo Vigna vezényelésében (a főbb szerepekben: Geraldine Farrar Cso-cso-szán, Enrico Caruso Pinkerton, Louise Homer Szuzuki, Antonio Scotti Sharpless).[11] Három évvel később Ausztráliában, a Theatre Royal in Sydney-ben 1910. március 26-án Amy Castles főszereplésében mutatták be.[12]
1915 és 1920 között Cso-cso-szán szerepét alakító Tamaki Miura, japán operaénekes ezáltal szerzett nemzetközi hírnevet. A mai napig is szobor őrzi az ő és Puccini emlékét Nagaszaki kikötőváros operaháza előtt.[13]
Szereplők
Szereplő | Hangfekvés |
---|---|
Cso-cso-szán (Madame Butterfly), gésa | szoprán |
Szuzuki, Cso-cso-szán szolgálólánya | mezzoszoprán |
B. F. Pinkerton, amerikai tengerészhadnagy | tenor |
Sharpless, amerikai konzul | bariton |
Goro, kerítő | tenor |
Jamadori, herceg | bariton |
Bonc, Cso-cso-szán nagybátyja | basszus |
Kate Pinkerton, a tengerészhadnagy felesége | mezzoszoprán |
Cselekmény
Első felvonás
B. F. Pinkerton amerikai tengerészhadnagy, a USS Abraham Lincoln hadihajó parancsnoka egyik nagaszaki tartózkodása alkalmával japán módra házasságot köt egy 15 éves gésával, Cso-cso-szánnal, akit ismerősei Butterflynak, azaz Pillangónak hívnak. Az esküvőt Goro, a kerítő szervezi. Sharpless amerikai konzul megpróbálja Pinkertont lebeszélni, miután megtudja, hogy a lány igazán hisz a házasságban. A konzul megtudja, hogy Cso-cso-szán a vőlegénye kedvéért áttért a keresztény vallásra, emiatt sohasem térhet vissza saját népének körébe. Pinkerton rájön, hogy a lány apja egy kegyvesztett szamuráj volt, aki lányát eladta gésának. Az esküvői mulatságot Bonc, a lány nagybátyja zavarja meg, aki kiátkozza, mert felvette a kereszténységet. A hadnagyot elszólítja a kötelesség, és azt ígéri, egy év múlva visszatér, de mivel nem veszi komolyan a házasságot, három évig nem is hallat magáról.
Második felvonás
Szuzuki gyanítja a tengerészhadnagy szándékát, de mikor szóvá teszi úrnőjének, az megpirongatja. Cso-cso-szán bérelt házába megérkezik Sharpless egy levéllel, melyben Pinkerton tudatja, hogy megnősült Amerikában és hamarosan meglátogatja majd új feleségével. Cso-cso-szán, aki nem tud angolul olvasni, a levél láttán fellelkesedik, mivel azt hiszi, a hadnagy visszatér hozzá. A lány lelkesedését látva a konzul nem mondja el az igazságot. Megérkezik Goro, egy új kérővel, Jamadori herceggel. Cso-cso-szán visszautasítja, emlékeztetve a kerítőt, hogy neki már van férje. Goro elmagyarázza neki a japán hagyományt, mely szerint az egyedül hagyott asszony elvált asszonynak számít, mire a lány visszafeleli, hogy ő már amerikai asszony. Sharpless megpróbálja meggyőzni, de sikertelenül. Cso-cso-szán bemutatja a konzulnak Pinkerton kisfiát. Miután a konzul távozik, a távolban ágyúdörgések hallatszanak, amelyek az amerikai USS Abraham Lincoln közeledtét harangozzák be. Cso-cso-szán és Szuzuki virágokkal feldíszítik a házat, majd Cso-cso-szán átvirrasztja az éjszakát férjére várva.
Harmadik felvonás
Szuzuki meggyőzi úrnőjét, hogy feküdjön le az átvirrasztott éjszaka után, majd ő várja a tengerészhadnagyot. Pinkerton Sharpless társaságában érkezik és közli Szuzukival, hogy Amerikában megnősült és a szolgálólány segítségét kérik a hír átadására Cso-cso-szánnak. Szuzuki csak azután egyezik bele, miután Sharpless biztosítja őt, hogy Pinkerton felesége gondját viseli majd a gyereknek. Mikor Cso-cso-szán belép a szobába, Kate Pinkertonnal, a hadnagy feleségével találja magát szembe, aki bocsánatért esedezik és megígéri, hogy gondját viseli majd a gyereknek. Cso-cso-szán a híreket apatikus nyugalommal fogadja, ekkor döbben rá, mit tett vele Pinkerton. Látogatóit elküldi, kérve őket, hogy fél óra múlva térjenek vissza a gyerekért. Elbúcsúzik a gyerektől, beköti annak szemét és kezébe egy amerikai zászlót ad. Felveszi apja tőrét és japán módra véget vet életének.
Híres áriák
- Spira sul mare e sulla terra – Cso-cso-szán belépője (első felvonás)
- Bimba dagli occhi pieni di malia – Cso-cso-szán és Pinkerton duettje (első felvonás)
- Un bel di vedremo – nagyária (második felvonás)
- Scuoti quella fronda di ciliegio – Cseresznyevirág-kettős: Cso-cso-szán és Szuzuki (második felvonás)
- Zümmögőkórus (második felvonás)
- Addio, fiorito asil – Pinkerton áriája (harmadik felvonás)
- Tu! Tu! Piccolo iddio – Cso-cso-szán áriája (harmadik felvonás)
- Con onor muore – Cso-cso-szán áriája (harmadik felvonás)
Források
- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
Jegyzetek
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2008. december 24.)
- ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.) Version 1: Cast of characters and libretto (in Italian), 1904 G. Ricordi & C. and Boosey & Co. and Breyer Hermanos, 403 pp
- ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.) Version 2 (Brescia, 1904): Cast of characters and libretto (in Italian), 1904 G. Ricordi & C. and Boosey & Co. 399 pp
- ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.), Version 3: (American, 1906). Cast of characters and libretto in Italian and English, 1906 Milano: G. Ricordi & C. 279 pp
- ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.), Version 4 (Paris, 1907): Cast of characters and libretto in Italian and English, with editors' notes, 1907 Milano: G. Ricordi & C. 266 pp
- ↑ Mark D Lew, Version 5: (The "Standard Version") Archiválva 2010. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, 1907 G. Ricordi & C.: New York – Milan – Rome – Naples – Palermo – London – Paris – Leipsig – Buenos Ayres – S. Paulo. 266 pp
- ↑ History of all versions on opera.stanford.edu
- ↑ http://www.nytimes.com/aponline/2016/12/07/world/europe/ap-eu-italy-la-scala.html?_r=0
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2017. január 6.)
- ↑ "The Savage Innocents", Part 2, The Opera Quarterly, Vol. 19, no. 1
- ↑ Carner, Mosco (1979), Madam Butterfly, London: Barrie & Jenkins, pp. 79–80, ISBN 0-214-20680-7
- ↑ Radic, Thérèse (1979). „Castles, Amy Eliza (1880–1951)”. Australian Dictionary of Biography 7. (Hozzáférés: 2015. január 2.)
- ↑ Carner (1979), 32.old
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.