A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Pergamon | |
Világörökség | |
Adatok | |
Ország | Törökország |
Világörökség-azonosító | 1457-001 |
Típus | kulturális |
Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
Felvétel éve | 2014 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 39° 07′ 00″, k. h. 27° 10′ 60″Koordináták: é. sz. 39° 07′ 00″, k. h. 27° 10′ 60″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pergamon témájú médiaállományokat. |
Pergamon (vagy Pergamosz, latinul: Pergamus vagy Pergamum; ma Bergama, Törökország) egy ókori görög város volt Kis-Ázsia északnyugati partvidékén.
2014-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.[1]
A név eredete
Homérosz Iliaszában Trója fellegvárát jelenti, de ismertebb arról, hogy egy, a Kaikosz folyó mellé települt müsziai város neve is volt, amely másfél évszázadon át (i. e. 282–133) a Pergamoni birodalom központjaként és fővárosaként játszott jelentős szerepet.
Története
A települést Xenophón görög hadvezér és történetíró említi először, i. e. 400. körül, Anabaszisz, illetve Hellénika című műveiben, de igazi jelentőségre csak mintegy száz évvel később tett szert, amikor Lüszimakhosz trák király a pergamoni fellegvárban helyezte el (akkori szemmel nézve jelentős vagyont, mintegy kilencezer tálentumot őrző) kincstárát. A király pergamoni helytartója, Philetairosz azonban i. e. 282-ben elárulta az uralkodót, és annak ellenfeléhez, Szeleukoszhoz pártolt át, aki ezért Lüszimakhosz legyőzése után engedte, hogy vazallusa a korábbinál lényegesen önállóbban irányítsa a várost. Philetairosz utódai, Eumenész, illetve I. Attalosz uralkodása alatt Pergamon végleg függetlenedett a szeleukida birodalomtól, és az azt, valamint a többi makedón utódállamot megdöntő Rómával alakított szövetséget, ami kedvezően hatott fejlődésére. Folyamatosan növelte kiterjedését: előbb Müsziát, Phrügiát és Lüdiát, majd Lükaoniát, Piszidiát és Pamphüliát csatolta magához. Ezzel az attalidák alatt a leghatalmasabb ország lett Kis-Ázsiában. Az uralkodók a birodalom kulturális színvonalát is igyekeztek növelni: hírneves iskolával, középületekkel és könyvtárral díszítették városukat (sokszor rablással gyarapítva a műgyűjteményeket és a könyvtárat). i. e. 133-ban az utolsó pergamoni uralkodó, az utód nélkül elhunyt III. Attalosz a római államot tette birodalmának örökösévé. A rómaiak legyőzték a trónkövetelő Arisztonikoszt, és i. e. 129-ben Asia néven római tartományt alakítottak ki Pergamonból. Uralkodóinak listáját lásd itt.
Művészete
A könyvtár és a pergamen
II. Eumenész nagy műveltségű uralkodó volt, aki az alexandriai könyvtár mintájára megalapította a pergamoni könyvtárat. Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották számukra a papirusz kivitelét. E kényszer hatására kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamenlapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni.
A feltárás
A pergamoni ásatások, különösen Humann és Conze kutatásai (1878–1886) gazdag anyagot szolgáltattak az i. e. III. és II. sz. görög kultúrájának ismeretéhez. A várost a várhegy környékén, gondosan aláfalazott teraszokon építették. Az alsóbb szinteken állt több híres szentély (Aszklépiosz, Athéna), valamint a színház és a csarnokokkal ellátott könyvtárépület; fent a hegytetőn a királyi palota és a Trajaneum (a római világuralom temploma). A legismertebb a piac felett kiásott Zeusz-oltár, amelynek domborművei az istenek és a gigászok küzdelmét ábrázolják, a központban Zeusz és Pallasz Athéné alakjaival.
Az oltár korhűnek szánt rekonstrukciója Berlinben a Pergamonmuseum egyik legfőbb nevezetessége.
Hivatkozások
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Szakirodalom
- Turgay Tuna: Pergamon MERT Ltd. Istanbul ISBN 975-285-048-0
- Elisabeth Rohde: Pergamon - Burgberg und Altar Henschelverlag, Berlin, 1982Best. No.:625-351 1
- Dr Erik Hühn (szerk.): Schätze der Weltkultur (Staatliche Museen zu Berlin 1981. Best.No.: 748/43/82
További információk
- Kódexek, láncoskönyvek: Pergamon
- Fejedelmek és lovak a hellénisztikus Pergamonban
- Törökország csodái
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.