A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| Nicolás Maduro Moros | |
.jpeg) | |
| Maduro 2022-ben | |
| Venezuela elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2013. április 19. | |
| Alelnök(ök) | Jorge Arreaza |
| Előd | Hugo Chávez |
| Született |
1962. november 23. (60 éves) Caracas, Venezuela |
| Párt | Venezuelai Egységes Szocialista Párt |
| Házastársa | Cilia Flores |
| Élettárs | Cilia Flores |
| Gyermekei | Nicolás Maduro Guerra |
| Foglalkozás |
|
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
 | |
| Nicolás Maduro Moros aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolás Maduro Moros témájú médiaállományokat. | |
Nicolás Maduro Moros (Caracas, 1962. november 23. –) venezuelai politikus, 2013 óta a Venezuelai Bolívari Köztársaság elnöke. Elnökké válása előtt, Hugo Chávez uralma alatt 2006-2013 között külügyminiszter, 2012 és 2013 között pedig Venezuela alelnöke volt.[1]
Maduro éveken keresztül buszsofőr volt, később szakszervezeti vezetővé emelkedett, majd 2000-ben a venezuelai országgyűlés (angolul: National Assembly) tagjává választották. Chávez elnöklése alatt több hivatali pozícióban is szolgált, végül 2006-ban az ország külügyminisztere lett. Ebben az időben Madurót úgy jellemezték, mint „Chávez belső körének legalkalmasabb adminisztrátora és politikusa”.[2]
Chávez 2013. március 5-i halála után Maduro vette át az elnöki hatalmat. 2013. április 14-én került sor az időközi választásokra, ahol Maduro mindössze 1,5 százalékkal győzte le az ellenzéki jelöltet. Formálisan április 19-én lépett hivatalba.[3]
Magánélet
Családi háttér
Nicolás Maduro Moros 1962. november 23-án született, Venezuela fővárosában, Caracasban. Apja, Nicolás Maduro Garcia munkásmozgalmi vezető volt; 1989. április 22-én egy motorbaleset áldozata lett. Maduro anyja, Teresa de Jesús Moros egy kolumbiai határvárosban, Cúcutában született.[1]
Iskolázottság
Maduro egy állami középiskolába járt, Caracas egyik nyugati, munkásosztály által lakott negyed szomszédságában.[4] Itt ismerkedett meg először jobban a politikával, amikor is a középiskolai hallgatói szervezet tagjává vált. Iskolai feljegyzések alapján Maduro nem végezte el a középiskolát.[5]
1986-ban (24 évesen) Maduro Kubába költözött, ahol elvégzett egy egyéves kurzust egy politikai formációs központban, amit a Kommunista Fiatalság Egyesülete vezetett. (angolul: Union of Communist Youth)[1]
Házasság és család
Maduro felesége Cilia Flores,[6] aki ügyvédként és politikusként ismert az országban. 2006-ban, mikor Maduro külügyminiszterré vált, felesége vette át férje országgyűlési posztját. Flores lett az első nő, aki a törvényhozás elnöki pozícióját betöltötte.[7]
Maduronak egy gyereke van, Nicolás Maduro Guerra, aki szintén részt vesz Venezuela politikai életében.[8] Emellett Maduronak két lányunokája van, Paula és Sofía.[9]
Korai politikai karrier
Maduro éveken keresztül a Caracas Metro vállalat egyik buszvezetőjeként dolgozott. Politikai karrierjének kezdete az 1980-as évekre tehető: ekkor lett nem hivatalos szakszervezeti vezetője a vállalatnak, melynek értelmében a buszsofőrök érdekeinek képviselőjeként tevékenykedett. .[9] Az 1990-es évek elején csatlakozott az MBR-200-hoz (spanyolul:Movimiento Bolivariano Revolucionario 200) és Hugo Chávez 1992-es bebörtönzése ellen is kampányolt. 1997-ben Maduro hozzájárult az Ötödik Köztársaság Mozgalom (angolul:Movement of the 5th Republic, röviden: MVR)[10] megalapításához, amely Hugo Chávez 1998-as elnöki jelöltségének támogatási eszközeként jött létre. .[5][9]
Nemzetgyűlés
1998-ban az MVR révén Maduro a venezuelai Képviselőház, 1999-ben a Nemzeti Alkotmányozó Gyűlés, és végül 2000-ben az Országgyűlés tagjává vált. Minden egyes hivatali pozícióban a főváros, tehát Caracas kerületét képviselte. Az Országgyűlés Házelnöknek választotta, amelynek pozícióját 2005-től 2006-ig töltötte be.[11]
Külügyminiszter
Maduro 2006. augusztus 9-én vált Venezuela külügyminiszterévé, amikor is felesége, Cilia Flores vette át elnöki szerepét az Országgyűlésben. A külügyminiszteri pozíciót 2006-tól 2012-ig töltötte be. 2012-től alelnök volt.[11] Külügyminiszterként prioritásnak tartotta az ALBA (angolul: Bolivarian Alliance for the Peoples of Our America) céljainak elérését, amelyek a következőek: a szociális, politikai és gazdasági integráció növelése Latin-Amerika területén és a Karib-térségben, illetve az Amerikai Egyesült Államok befolyásoló hatásának tompítása a régióban.[4][12] Emellett nagy szerepet játszott a barátságos kapcsolatok ápolásában, többek között Líbia, Zimbabwe és Irán vezetőivel.[13]
Venezuela alelnöke
Chávez 2012. október 13-án nevezte ki Madurot Venezuela alelnökének, nem kicsivel az után, hogy megnyerte az abban a hónapban tartott elnöki választásokat. Két hónappal később, 2012. december 8-án Chávez bejelentette, hogy rákja kiújult és hogy visszatér Kubába egy sürgős műtéti beavatkozás, illetve orvosi ellátás miatt. Az országot elhagyva Chávez kijelentette, hogyha állapota rosszabbodna és egy új elnöki választás összehívására lenne szükség, akkor Venezuela állampolgárai Madurora szavazzanak. Ez volt az első alkalom, amikor Chávez megnevezett egy potenciális utódot, illetve ekkor jelentette be nyilvánosan halála bekövetkeztének lehetőségét.[14][15]
Chávez egyértelműen Madurot támogatta, így az eddigi legnagyobb eséllyel rendelkező jelölt, Diosdado Cabello az oldalvonalra szorult. Miután Maduro Chávez általi támogatása bejelentésre került, Cabello „rögtön hűséget fogadott” mind Cháveznek, mind Maduronak.[16]
Ideiglenes elnök
Chávez 2013. március 5-ei halála után Maduro vette át az elnöki hatalmat és az azzal járó felelősséget. Jorge Arreazát nevezte ki alelnöknek. Mivel Chávez elnöklésének első ciklusában halt meg, a venezuelai alkotmány értelmében Chávez halála bekövetkezését követő 30 napon belül újabb elnöki választásokat kell tartani.[17][18][19] Madurót egyhangúlag elfogadták, mint a Szociális Párt jelöltjét.[20]
Venezuela elnöke
2013. április 14-én Madurot Venezuela elnökévé választották. Csak 1,5%-kal győzte le az ellenzéki jelöltet, Henrique Capriles Radonskit, aki a szavazatok újraszámlálását követelte.[21] A hivatalos elnöki beavatásra április 19-én került sor, miután a választási bizottság felülvizsgálta a választás eredményét.[22][23]
Önrendelkezésre jogosító rendelet
Maduro elnököt megválasztása után az Országgyűlés kétszer is önrendelkezésre jogosította: először 2013. november 19-től 2014. november 19-ig, majd 2015. március 15-től 2015. december 31-ig.[24][25]
2013-2014
2013 októberében Maduro elnök kérvényt nyújtott be az önrendelkezés jogosításának elfogadására, hogy lehetősége legyen szembeszállni a korrupcióval[26][27] és a gazdasági háborúval.[28] 2013. november 19-én az Országgyűlés megengedte Maduronak az önrendelkezést, amire egy évig volt jogosult, tehát 2014. november 9-ig.[29]
2015-2016
2015. március 10-én Maduro ismét kérvényt nyújtott be. Ennek oka az volt, hogy az Egyesült Államok hét venezuelai hivatalnokra szankciókat szabott ki. Maduro az önrendelkezés jogával kívánta kezelni a helyzetet.[30] Pár nap után, 2015. március 15-én az Országgyűlés elfogadta a kérvényt és önrendelkezésre jogosította az elnököt 2015. december 31-ig.[31]
Kulturális és politikai arculat
2013 októberében Maduro támogatottsága körülbelül 45-50% körül mozgott, a Reuters szerint Hugo Chávez nyilvánvaló támogatása miatt.[32] A Datanálisis adatai szerint, egy évvel később, 2014 októberében az elfogadási ráta 24,5%-ra csökkent.
2014. novemberében a Datanálisis szavazatai alapján a venezuelaiak 66%-a úgy gondolta, hogy Maduronak nem kéne befejeznie a hatéves ciklust, hanem inkább le kéne mondania posztjáról.[33] Ebből 25% kormánypárti szavazó. 2015 áprilisában, amikor az Egyesült Államok hét hivatalnokra szankciókat szabott ki, ekkor Maduronak az „imperialista agresszió” elleni intézkedései eredményeként csöppet nőtt támogatottsága az országban.[34]
2014-2015-ös tiltakozások
2014-ben egymást követő tiltakozások és politikai felkelések vették kezdetét az országban, a jelenlévő nagyfokú erőszak, infláció és az alapvető szükségletek (tej, cukor, főző olaj, papír, stb.) hiánya miatt,[35][36] amelyek okai között a szigorú árszabályozás áll.[37][38] A hatalmon lévő kormány elmondása szerint a tiltakozások egy nem demokratikus puccskísérlet végrehajtására szolgálnak, ami mögött a „fasiszta ellenzéki vezetők és az Egyesült Államok áll”.[39]
Bár Maduro elmondása szerint a békés tiltakozásokat támogatja, viszont a gyakorlatban ez nem igazán ilyen módon jelenik meg: a gumibot használata mellett a könnygáz bevetését is alkalmazza a venezuelai hadsereg a tiltakozások leverésére. Az ENSZ azzal gyanúsította a kormányt, hogy az országban történő letartóztatások politikailag motiváltak.[40] A leghíresebbé vált ilyen bebörtönzés Leopoldo López esete, aki 2015 szeptemberében 14 éves szabadságvesztést kapott, mivel (részben) ő uszította a venezuelai népet a tiltakozásokra. Elmondása szerint ártatlan.[41][42] Az utóbbi két évben a tiltakozások több halálos áldozatot is követeltek. 2015 februárjában például egy 14 éves fiú egy kormányellenes tiltakozás közepette életét vesztette, egy rendőr lövésébe halt bele.[43]
Politikák
Bűnözés
A latin-amerikai régión belül Venezuelában van az egyik legmagasabb emberölési ráta. Ezért Nicolás Maduro elnöklésének az első fontosabb programja a Nemzetbiztonsági program (angolul: Homeland Plan) lett, amely lényegében egy rendőrségi és katonai kampány az államban való biztonság kiépítésére és biztosítására. Országszerte háromezer katonát állomásoztatnak, hogy így csökkentsék a Venezuelában történő emberölések számát.[44] A legtöbb katona Miranda államában van jelen, ahol az ország szempontjából a legmagasabb emberölési ráta található. A kormány adatai szerint 2012-ben több mint 16 000 ember vesztette életét, ami arányaiban nézve 54 ember 100 000 lakosra vetítve. Ezzel az adattal szemben az Erőszak Venezuelai Megfigyelőközpontja (angolul: Venezuelan Crime Observatory, röviden: OVV) azt állítja, hogy ebben az évben az emberölések száma 73 fő volt 100 000 lakosra vetítve. .[44] A kormány állítása szerint a Nemzetbiztonsági program 55%-kal csökkentette az emberölések számát. 2013-ban a programot újra kellett kezdeni, mivel annak alapítóját, Miguel Rodríguez Torrest Carmen Melendez Teresa Rivas váltotta le. Ugyanakkor az Erőszak Venezuelai Megfigyelőközpont adatai azt állapították meg, hogy a program újrakezdésével az utóbbi években a gyilkosságok száma nőtt: 2014-ben 82 fő esett gyilkosság áldozatának 100 000 lakosra vetítve.[45]
Gazdaság
Maduro 2013-as elnökké választása után nagy részben folytatta elődje, Hugo Chávez gazdasági politikáit. Chávez halála utáni hagyatéka nemcsak egy felosztott ország volt, amelynek magas bűnözési rátával és a hatalmon lévő párt, a Venezuelai Egységes Szocialista Párt megosztottságával, hanem egy nem működő gazdaságával is meg kellett küzdenie.[46]
2013 őszén Maduro népszerűsége egyre csökkent. A venezuelaiak kormányát hibáztatták a gazdasági válság miatt, amely ugyebár 2012 óta jelen van az országban. Egy év alatt az infláció 20%-kal nőtt, több mint 50%-os inflációt eredményezve. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint 2015-ben 159%-os infláció várható, 2016-ra pedig előreláthatólag 204%-ra növekedhet.[47] Számos alapszükségletet biztosító termékből és szolgáltatásból hiány alakult ki, mint például a vízből, az áramból és különböző élelmiszerekből is. Emellett hatalmas az ártorzulás az országban.[48] A hivatalos átváltási árfolyam értelmében egy amerikai dollár 6,3 bolívarnak felel meg, a feketepiacon ennek tízszereséhez lehet hozzájutni. Maduro november elején agresszív kampányt indított a magáncégek ellen, amely rövidtávon úgy tűnik, hogy sikereket ért el.[49][50]
Maduro elnök a spekuláció jelensége miatt a kapitalizmust okolja. Állítása szerint ez az, ami az inflációs ráta folyamatos növekedéséhez és az alapvető szükségletek hiányához vezet. Sokszor állítja, hogy gazdasági háborút vív, amely egyfajta nemzetközi gazdasági összeesküvés szüleménye.[49]
Olajipar
Venezuelában található a világ egyik legnagyobb olajtartaléka. A kormánybevételek körülbelül 50%-a, a GDP 25%-a és az export 95%-a olajból származik. 2014 decemberében az olajárak csökkentek az ország területén: egy hordónyi olaj 60 amerikai dollárba került, ami mintegy 700 millió dolláros veszteséget jelentett évente. 1999-hez képest 2014-re 13%-kal csökkent az olajkitermelés. A Nemzetközi Valutaalap egyes adatai szerint az olajexport mintegy 52%-kal fog csökkenni.[49]
Egészségügy
2014 februárjában a caracasi egyetemi kórházban az orvosok nem végeztek műtétet, mivel nem volt elég az ellátáshoz szükséges felszerelés. Nagyon nehézkes a gyógyszerek és egyéb orvosi felszerelések importja az országba az árfolyamátváltás miatt.[51]
Infrastruktúra
2013. szeptember 3-án áramszünet volt az országban. Venezuela mintegy 70%-a maradt napközben áram nélkül, körülbelül 2-3 órára.[52] 2013. december 2-án ismételten áramszünet alakult ki, amely az előzőhöz képest csak 1-2 óráig tartott, viszont a késő délutáni órákban. Ebben az időben voltak pont a helyhatósági választások, Maduro az ellenzéket gyanúsította az áramszünet miatt.[53]
Tesztek kimutatják, hogy a csapvíz baktériumokat, emberi hulladékot, tisztítószert és radioaktív anyagokat tartalmaz. 2014 közepén súlyos vízhiány alakult ki az országban, amely legfőképpen Caracasnak okozott súlyos kihívást.[54]
Gazdasági növekedés és termelés
2014. április 22-én Maduro elnök új tervekkel állt elő a gazdasági növekedés és a termelés fellendítéséhez. A terv három pontot kimagaslóan fontosnak állapított meg.[55]
Az első pont azt mondja ki, hogy a gazdasági termelés növelésére az eddigieknél eltérő megoldásokat kell keresni, illetve alkalmazni.[56]
A második pont az állampolgárok szükségleteinek kielégítésére fókuszál, tehát itt az lenne a fő prioritás, hogy lebontsák azokat az akadályokat, amelyek nem engedik az állampolgárokat hozzájutni az alapvető szükségletekhez. Ezt a kormány úgy kívánja megoldani, hogy komolyabb felügyeletet végez a cégek ellen, és ha adott esetben csempészeten kapják őket, akkor szankciókat szabnak ki rájuk.[56]
A terv harmadik prioritása a tisztességes árak törvénye, amely egyfajta maximális árat határoz meg az egyes árukra és szolgáltatásokra, amelyeknél a maximális nyereség 30% lehet. Ezeket az árakat a kiskereskedők „tényleges gyártási és forgalmazási költségei”[56] alapján fogják kijelölni. Tehát a hazai termelők számára 30%-os nyereséget fognak biztosítani, az importőrök pedig 20%-os profitra lesznek jogosultak, annak érdekében, hogy élénkítsék a belföldi kereskedelmet. A kormány úgy fogja véghezvinni az árellenőrzést, hogy a cégek nettó bevételeit a maximális árra és a maximalizált profitra vonatkozó új szabályozásokkal összevetik. Azok a cégek, illetve vállalatok, amelyek az árakat manipulálni próbálják komolyabb büntetésben, akár börtönbüntetésben is részesülhetnek. Emellett az árak dollár árfolyam menti meghatározása is bűncselekménynek számít.[56]
Daka
2013 novemberében Maduro elnök elfoglalt egy elektronikai üzletláncot, amely során rengeteg menedzsert és körülbelül ötszáz alkalmazottat letartóztattak. Az üzletekbe katonákat küldött a kormány, így kényszerítették arra a vállalatokat, hogy olcsóbban adják el termékeiket.[57]
Boldog Karácsonyt tervszerkesztés
A Boldog Karácsonyt terv a játékok, ruhák, illetve elektronikai készülékek árainak csökkentésére irányult. Maduro ezzel az intézkedéssel akarta növelni népszerűségét. A program keretében több területen katonák állomásoztak és kedvezményes ételeket, illetve egyéb termékeket adtak el. Ezen felül 27000 kormányzati felügyelő dolgozott azon, hogy a magánvállalatok olcsóbbá tegyék termékeiket. Állítólag pár nap alatt sikerült levinni számos termék árát és a katonák által szervezett karácsonyi vásárok is működtek országszerte.[58]
Külkapcsolatokszerkesztés
Brazíliaszerkesztés
2019. február 21-én Maduro egy televíziós beszédben bejelentette, hogy lezáratja a venezualai-brazil határt. Ezzel a külföldi segélyek Venezuelába juttatását akarja megakadályozni.[59]
Egyesült Államokszerkesztés
Venezuela és az Egyesült Államok kapcsolata kettősnek mondható. Maduro elnök több ízben is meggyanúsította az Egyesült Államok Venezuela politikai életébe történő beavatkozását. A gyanúsítások többek között a gazdasági nehézségekkel kapcsolatosan történtek. Venezuela elnöke szerint az USA van a puccskísérletek mögött, illetve ők toborozzák a tiltakozásokat, gazdasági háború indítására törekedve. Az Egyesült Államok tagadta ezeket a vádakat. Egyes elemzők szerint Maduro azért vádaskodik, hogy így terelje el a figyelmet az ország sokszínű problémáiról.
A két ország kapcsolatát erősen meghatározta a Barack Obama általi szankciók kivetése hét venezuelai hivatalnokra. Az Egyesült Államok elnöke 2015 márciusában végrehajtási parancsot adott ki azzal az indokkal, hogy a hivatalnokok a 2014-2015-ös tiltakozások folyamán megszegték az emberi jogokat. Később Obama elnök a parancsot törvénnyé tette, amely a hivatalnokok USA-beli kitiltását, illetve az országban lévő tőkéjük befagyasztását jelentette. Maduro elnök az „imperialista agresszióra” hivatkozva egy anti-USA kezdeményezést indított el, amely révén támogatottsága valamennyire el kezdett növekedni. A kezdeményezés során a Caracasban lévő amerikai nagykövetség 80%-os leépítését követelte, amely a nagykövetség bezárását jelentette volna.[25][30] Venezuelában jelenleg nincsen amerikai nagykövet, viszont az Egyesült Államokban továbbra is működik a venezuelai nagykövetség.[60]
Emellett Venezuela legnagyobb kereskedelmi partnere az Egyesült Államok. 2014-ben mindkét ország bevétele elérte a 41,4 milliárd amerikai dollárt a termékek kereskedelme kapcsán. Venezuela 11,1 milliárd dollárnyi, míg az Egyesült Államok 30,2 milliárd dollárnyi terméket importált. Az Egyesült Államok többek között olajfeldolgozó felszereléseket, mezőgazdasági termékeket, orvosi ellátáshoz szükséges termékeket, stb. exportál Venezuelába. Venezuela pedig legfőképpen nyersolajat exportál az USA-ba.[60]
Mindkét fél nyitott a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására.[61]
Kínaszerkesztés
Maduro elnök számos alkalommal Kína segítségét kérte az ország gazdaságának helyreállításához. Kína több ízben több milliárd dollárnyi kölcsönt adott Venezuelának. Kína Venezuela második legnagyobb kereskedelmi partnere: a Kínába áramló venezuelai export kétharmadát az olaj teszi ki.[62] A 2014-2015-ös tiltakozások során Venezuela kínai katonai eszközöket használt a tömegek leverésére, aminek az lett a vége, hogy még több demonstráció alakult ki.[63]
Kubaszerkesztés
2000. október 30-án Hugo Chávez és Fidel Castro, volt kubai elnök együttműködési egyezményt kötött annak érdekében, hogy mindkét ország gazdaságilag és szociálisan fejlődni tudjon. Az egyezmény különböző programokat tartalmaz, többek között a Barrio Adentro egészségügyi programot, amely keretében az utóbbi 15 évben 20 millió állampolgár részesült ingyenes egészségügyi ellátásban.[64] Az egyezmény továbbá tartalmazza a Robinson programot, ami az írástudatlansággal és az általános iskolai oktatással foglalkozik,[65] illetve a Milangro programot is, amely az alacsony jövedelmű látáskárosultak ingyenes és specializált ellátását biztosítja.
2015. október 31-én, az egyezmény 15-ik évfordulóján Maduro elnök bejelentette, hogy továbbra is érvényben kívánja tartani az egyezményt, amely több területet fog magába foglalni (egészségügy, oktatás, tudományos fejlődés, stb.) és az ENSZ 17 fenntartható fejlődést célzó prioritására fog épülni. .[64]
Kolumbiaszerkesztés
Maduro elnök 2015 augusztusában lezárta a kolumbiai határt, miután a csempészek három katonát lelőttek.[66] A határ lezárása mellett 15 000 kolumbiai bevándorlót kitiltott az országból, azzal a gyanúval, hogy ők segítenek a csempészeknek és miattuk van hiány egyes alapszükségletekből. 16 000 kolumbiai bevándorló önkéntesen hagyta el Venezuela területét, mivel látták, hogy a venezuelai katonák nekikezdtek a lakások lerombolásához, ezzel kényszerítve a lakókat, hogy elhagyják az országot.[66]
Maduro azzal gyanúsítja a kolumbiai elnököt, Juan Manuel Santost, hogy Kolumbia jobboldali tagjai és az Egyesült Államok együttes erővel próbálják megdönteni kormányát.[66]
2015. szeptember 21-én tárgyalásra került sor Ecuadorban a két fél között, ahol abban állapodtak meg, hogy törekedni fognak a két ország diplomáciai kapcsolatainak helyreállítására.[67]
Jegyzetekszerkesztés
- ↑ a b c „WALLENFELDT, JEFF: Nicolás Maduro. President of Venezuela.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „CÓRDOBA, JOSÉ DE AND VYAS, KEJAL: Venezuela Confronts Twilight of Chavéz Era.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Nicolas Maduro sworn in as new Venezuelan president. BBC ” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b „Profile:Nicolas Maduro” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b „Who is Nicolás Maduro? Profile of Venezuela’s new president.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela’s first lady Cilia Flores tor un for congress while opposition figure barred.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „CAWTHORNE, ANDREW AND NARANJO, MARIO: Who is Nicolas Maduro, possible successor to Hugo Chávez?” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuelan president’s son, Nicolás Maduro Jr., showered in dollar bills as economy collapses”. 2015. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b c „Nicolás Maduro Moros”. 2018. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Movement of the Fith Republic” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b „CAWTHORNE, ANDREW: Factbox: The political life of Venezuela’s President Nicolas Maduro.”. 2014. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Bolivarian Alliance for the Peoples of Our America” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „SHOICHET, CATHERINE E.: Venezuela: As Chavez battles cancer, Maduro waits in the wings.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „JAMES, IAN: Venezuela’s Chavez says cancer back, plans surgery.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „CROOKS, NATHAN: Venezuela’s Chavez Says New Cancer Cells Detected in Cuba Exams.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela’s leader Nicolas Maduro divides opinion.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „SHOICHET, CATHERINE E. AND FORD, DANA: Venezuelan President Hugo Chavez dies.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Hugo Chavez’s Handpicket Successor at Helm in Venezuela For Time Being.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Constitution of the Bolivarian Republic of Venezuela.”. 2015. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela’s foreign minister says VP Maduro is interim president” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „SHOICHET, CATHERINE E.: Hugo Chavez’s political heir Nicolas Maduro named Venezuela’s president-elect” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Nicolas Maduro sworn in as new Venezuelan president” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Delegations from 15 countries to assist Maduro’s inauguration in Venezuela” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „DIAZ-STRUCK, EMILIA AND FORERO, JUAN: Venezuelan president Maduro given power to rule by decree.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b „Venezuelan president Nicolás Maduro given power to rule by decree” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Cabrera, Jhean: Nicolás Maduro requests enabling law for one year.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela’s President Maduro seeks to govern by decree.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „KURMANAEV, ANATOLY AND PONS, CORINA: Venezuela’s Maduro Seeks New Decree Powers for „Economic War”” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „ELLSWORTH, BRIAN AND WALLIS, DANIEL: Venezuela gives president decree powers for „economic war””. 2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b „Venezuela’s Nicolas Maduro Asks for Decree Powers to Counter U.S.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela: President Maduro granted power to govern by decree.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „CAWTHORNE, ANDREW: Venezuela’s Maduro stuck in shadow of „El Comandandte” Chavez.”. 2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela Is On Borrowed Time.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „LEE, BRIANNA: Venezuelan President Nicolas Maduro’s Approval Rating Gets A Tiny Bump Amid Tensions With US.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela’s Maduro says 2013 annual inflation was 56.2 pct.”. 2015. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „KURMANAEV, ANATOLY AND PONS, CORINA: Venezuela Inflation Hits 16-Year High as Shortages Rise.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Central Intelligence Agency:The World Factbook.”. 2020. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela’s economy. Medieval policies.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela protests to blame for 50 deaths, says Maduro.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela: UN rights chief calls for immediate release of opposition leader, politicians.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela opposition leader Leopoldo López jailed for nearly 14 years.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „WALLIS, DANIEL AND ISRAEL, ESTEBAN: Venezuela arrests one opposition mayor, jails another.”. 2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuelans protest after teenager is killed by police” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b „Venezuela launches massive street security operation” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela Ranks World’s Second in Homicides: Report” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „MUÑOS, BORIS: More Chavismo than Chávez. Letter from Caracas.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „CROOKS, NATHAN: Venezuela Worst in World as IMF Forecasts 10%” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „RAWLINS, CARLOS GARCIA: Sticker Shock in Venezuela. Photo Gallery.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b c „RENWICK, DANIEL: Venezuela’s Economic Fractures.”. 2015. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „SHIFTER, MICHAEL: Crackdown in Caracas. Venezuela’s Crisis Continues.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „FOSTER, PETER: Venezuela’s „socialist paradise” turns into a nightmare: medical shortages claim lives as oil price collapses.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „TOOTHAKER, CHRISTOPHER: Venezuela’s Electricity To Be Rationed Following Recurring Power Outages.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Massive Power Outage Hits Caracas.”. 2015. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „VYAS, KEJAL: Venezuela’s Latest Woe: Water Shortages.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Maduro tovább folytatja a gazdasági reformokat, miközben egy új körvélemény-kutatás a PSUV győzelmét jósolja.”. 2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b c d „Hatályba lépett a költségeket, az árakat és a profitot maximalizáló törvény Venezuelában.”. 2016. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „CAWTHORNE, ANDREW: Maduro government „occupies Venezuela electronics chain.”. 2015. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „PONS, CORINA: Venezuela’s Maduro cuts prices of toys, computers in „Merry Christmas” Plan.”. 2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ Venezuela closes border with Brazil, Colombian crossings may be next, cnn.com, 2019. február 22.
- ↑ a b „U.S. Department of State: U.S. Relations wiht Venezuela.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „TROTTA, DANIEL AND WROUGHTON, LESLEY: The US is quietly moving to restore diplomatic relations with another major adversary.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „MALLÉN, PATRICIA REY: China’s Paying Venezuela To Stay Afloat. Now Maduro Wants To Be Friends.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Venezuela will buy 300 new anti-riot vehicles.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b „Venezuelan Health Mission Aided 20Mn Patients in 15 Years.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „ROBERTSON, EWAN: Venezuela’s Mission Robinson Literacy Program at 9 Years.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ a b c „Venezuela closes key crossing with Colombia after three soldiers shot.” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
- ↑ „Presidents of Colombia an Venezuela reach border deal .” (Hozzáférés ideje: 2015. november 5.)
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Április 1.
Április 10.
Április 11.
Április 12.
Április 14.
Április 15.
Április 2.
Április 21.
Április 25.
Április 28.
Április 3.
Április 9.
Észak-atlanti Szerződés Szervezete
Észak-Macedónia
Észtország
Észt Reformpárt
Év
Évszázad
Évtized
Örmény naptár
Összeesküvés
1960-as évek
1970-es évek
1980-as évek
1981
1990-es évek
1999
20. század
2000-es évek
2010-es évek
2014
2015
2016
2017
2018
2019
2019-es európai parlamenti választás
2019-es európai parlamenti választás Magyarországon
2019-es litvániai elnökválasztás
2019-es madridi önkormányzati választás
2019-es olaszországi önkormányzati választás
2019-es szlovákiai elnökválasztás
2019-es ukrajnai elnökválasztás
2019 (szám)
2020
2020-as évek
2021
2022
2023
2024
2030-as évek
2040-es évek
2050-es évek
2060-as évek
21. század
22. század
Abd el-Azíz Buteflíka
Abu-Dzabi
Ab urbe condita
Akihito japán császár
Algéria
Algír
Amerikai Egyesült Államok
Arab-félsziget
Ausztrália (ország)
Ausztria
Autokefália
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa
Az Európai Unió Tanácsának elnöksége
A magyar forint pénzjegyei#2014-es sorozat
Bákó
Baán László
Bahái naptár
Beni Ganc
Benjámín Netanjáhú
Berber naptár
Bizánci naptár
Bokros Lajos
Brazília
Brexit
Brumadinhói gátszakadás
Brunei
Buddhista naptár
Burmai naptár
Christchurch
Criminal: Egyesült Királyság
Criminal: Franciaország
Criminal: Németország
Criminal: Spanyolország
December 15.
Demokratikus Koalíció (Magyarország)
Donald Trump
Donald Tusk
Dzsucse-naptár
Ecuador
Egyesült Királyság
Etióp naptár
Európai Unió
Fájl:Az EuCET alapítása.jpg
Fájl:Civil Ensign of Hungary.svg
Fájl:Disambig.svg
Fájl:Flag of Spain.svg
Fájl:Gabrielle Renoir Orangerie 02.JPG
Fájl:Incendie de Notre-Dame-de-Paris 15 avril 2019 12.jpg
Fájl:Working visit of the President of Ukraine Petro Poroshenko to the Turkish Republic (2019-01-05) 33.jpg
_33.jpg&veda=2090){kind=link}
Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
Február 1.
Február 14.
Február 16.
Február 20.
Február 23.
Február 24.
Február 25.
Február 26.
Február 3.
Február 5.
Fehér Ház
Ferenc pápa
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
Filly Fantázia
Finnország
Franciaország
Görögország
Gabon
Gdańsk
Gergely-naptár
Gitanas Nausėda
Golán-fennsík
Hindu naptár
Holocén naptár
I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka
Indiai nemzeti naptár
Internet Movie Database
Iráni naptár
Irány – Szociáldemokrácia
IX. Ráma thaiföldi király
Izrael
Jászvásári egyházmegye
Június 7.
Január 1.
Január 10.
Január 11.
Január 13.
Január 15.
Január 19.
Január 21.
Január 25.
Január 27.
Január 5.
Január 6.
Január 7.
Január 9.
Japán naptár
Jens Stoltenberg
Jobbik Magyarországért Mozgalom
Jorge Carlos Fonseca
Jugoszlávia
Juha Sipilä
Julian Assange
Julija Volodimirivna Timosenko
Képviselőház (Egyesült Királyság)
Kínai naptár
Könnygáz
Kövér László
Kaja Kallas
Kazahsztán
Kereszténydemokrata Néppárt
Kim Dzsongun
Kongói Demokratikus Köztársaság
Konzervatív Párt (Egyesült Királyság)
Kopt naptár
Koreai-félsziget
Koreai naptár
Korhatár-besorolás#16
Korom Ferenc
Lehet Más a Politika
Liget Budapest
Likud
London
Lvivi terület
Május 1.
Május 13.
Május 14.
Május 15.
Május 18.
Május 20.
Május 22.
Május 23.
Május 24.
Május 27.
Május 4.
Május 5.
Március 12.
Március 15.
Március 16.
Március 19.
Március 20.
Március 21.
Március 24.
Március 25.
Március 27.
Március 28.
Március 29.
Március 3.
Március 30.
Március 31.
Március 4.
Március 8.
Második Löfven-kormány
Magyarország
Magyar Honvédség
Magyar Igazság és Élet Pártja
Magyar Kétfarkú Kutya Párt
Magyar Munkáspárt
Magyar Nemzeti Bank
Magyar nyelv
Magyar Szocialista Párt
Malajzia
Maroš Šefčovič
Menedékjog
Minas Gerais
Mi Hazánk Mozgalom
Modern Magyarország Mozgalom
Moldova
Moldovai Köztársaság Szocialistáinak Pártja
Momentum Mozgalom
Muszlim naptár
Néppárt (Spanyolország)
Nílus
Naruhito japán császár
Nemi erőszak
Netflix
Nicolás Maduro
Nigéria
Notre-Dame-székesegyház (Párizs)
Nurszultan Abisuli Nazarbajev
Omar el-Basír
Orbán Viktor
Oroszország
Országgyűlés
Párbeszéd Magyarországért
Párizs
Paweł Adamowicz
Pedro Sánchez Pérez-Castejón
Petro Olekszijovics Porosenko
Pierre-Auguste Renoir
Praia
Q66756264
Románia
Sablon:Televíziós műsor infobox
Saría
Sass Flóra
Scott John Morrison
Spanyolország
Spanyol nyelv
Spanyol Szocialista Munkáspárt
Srí Lanka
Stefan Löfven
Svédország
Szépművészeti Múzeum
Szeptember 20.
Szeptember 30.
Sztevo Pendarovszki
Túlóratörvény
Thaiföld
Thai szoláris naptár
Theresa May
Ukrán ortodox egyház
Ukrajna
Vasérc
Venezuela
Vikram korszak
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Vlagyivosztok
Volodimir Boriszovics Hrojszman
Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij
VOX (politikai párt)
WikiLeaks
X. Ráma thaiföldi király
Zöld-foki Köztársaság
Zsidó naptár
Zuzana Čaputová
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.