Nagymenők (GoodFellas)
1990-es amerikai film
Rendező	Martin Scorsese
Producer	Irwin Winkler
Alapmű	Nicholas Pileggi: Wise Guy
Műfaj	életrajzi film krimi filmdráma könyv alapján készült film
Forgatókönyvíró	Nicholas Pileggi Martin Scorsese
Főszerepben	Robert De Niro Ray Liotta Joe Pesci
Zene	Pete Townshend
Operatőr	Michael Ballhaus
Vágó	Thelma Schoonmaker
Gyártás
Gyártó	Warner Bros. Pictures
Ország	USA
Nyelv	angol olasz
Forgatási helyszín	New York New Jersey Chicago
Játékidő	146 perc
Költségvetés	25 000 000 dollár[1]
Képarány	1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó	Warner Bros. InterCom (mozi, 1990) Warner Home Video (VHS, 2005)
Bemutató	1990. szeptember 19. 1991. február 14.
Eredeti magyar adó	1. szinkronnal HBO TV3 2. szinkronnal TV-1 Viasat 3 Viasat 6 3. szinkronnal RTL Klub Duna TV 5. szinkronnal MGM
Korhatár
Bevétel	46 838 394 dollár[2]
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymenők témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nagymenők (eredeti cím angolul: GoodFellas) 1990-ben bemutatott Oscar-díjas, igaz történeten alapuló bűnügyi dráma Martin Scorsese rendezésében. A forgatókönyvet, mely Nicholas Pileggi regénye alapján készült, Scorsese Pileggivel közösen írta. A főszerepekben Ray Liotta és Robert De Niro; előbbi Henry Hillt, utóbbi James „Jimmy” Conwayt alakítja. Joe Pesci a filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, s számos további elismerésben részesült. A további szerepekben Lorraine Bracco mint Hill felesége, Paul Sorvino mint a maffiózók főnöke, Frank Sivero, Tony Darrow és Samuel L. Jackson láthatók. A film még a következő Oscar-jelöléseket kapta: Oscar-díj a legjobb filmnek, Oscar-díj a legjobb rendezőnek, Oscar-díj a legjobb vágásnak, Oscar-díj a legjobb adaptált forgatókönyvnek, Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek. Az IMDb-n a legjobb 250 film között szerepel.

Történet

Joe Pesci, Ray Liotta és Robert De Niro a film egyik jelenetében

A nyitó jelenetben Henry (Ray Liotta), Jimmy (Robert De Niro) és Tommy (Joe Pesci) egy autóban ülnek, és készülnek eltenni láb alól Billyt (Frank Vincent), akit a csomagtartóba rejtettek. Azonban Billy nem halt meg, elkezd mozogni hátul. A fiúk meghallják, félreállnak a kocsival, kinyitják a csomagtartót, látják, hogy Billy még él. Tommy kést húz elő, többször megszúrja Billyt. Jimmy a pisztolyával háromszor-négyszer bele is lő.

Ezután Henry mint narrátor szólal meg: „Amióta csak az eszemet tudom, gengszter akartam lenni.” Visszaugrik az időben egészen 1955-ig, amint a fiatal Henry az ablakból nézi a maffiózókat, közben narrátorként áhítottan mesél a gengszterekről, akik bármit megtehetnek. Henry a nyári szünetben a taxiállomáson dolgozott, itt megismerkedett Tuddy Ciceróval (Frank DiLeo), a helyi maffiózóval. Henry ezután úgy érezte, közéjük tartozik. Apja azonban levelet kapott az iskolából, hogy Henry nem jár be, így az apa rájött, mit csinál a fia valójában. Az ifjú Hill így nem folytathatta munkáját a gengszterek körében. Emiatt Tuddy az embereivel megkereste a postást, aki a leveleket hordja a Hill családnak, és fenyegetéssel rávették, hogy a családnak szóló leveleket Tuddyhoz hozza. Henry apja ezután már nem kapott több üzenetet.

A következő jelenet egy gengszter partin játszódik, itt Henry megismerkedett az akkor 28-29 éves Jimmyvel. Hillnek ekkor már Jimmy volt a főnöke, azon belül pedig megismerkedett Tommyval, akivel ezután együtt dolgozott. Amikor cigarettát osztottak, a rendőrök elkapták Henryt és bevitték a rendőrségre. A bíróságon a fiú semmit sem mondott, ezért Jimmy nagyon büszke lett rá, és elmondta neki a két legfontosabb dolgot: „Sohase köpd be a barátaidat, és mindig tartsd a pofádat.”

Így 1963-ra Paul „Paulie” Cicero (Paul Sorvino a „szárnyai alá” veszi és már a reptéren dolgozhatott, ahol Tommyval rendszeresen kirabolták a pénzszállító autókat. Egy buliban Henry, Tommy és Frenchy (Mike Starr) kitervelik, hogy a következő érkező hajót kifosztják. Ekkorra Henry a „csúcsra” ért: mindenki ismerte, a bárokban nem kellett sorba állnia, dőlt hozzá a pénz és mindig nők vették körül. Ez idő tájt ismerkedett meg a zsidó vallású Karennel (Lorraine Bracco). Karent először nyugtalanítják Henry bűnözői tevékenységei, ám amikor Hill megveri a szomszédot, mert molesztálta a nőt, rögtön megszerette.

1970. június 11-én Tommy (Jimmy segítségével) brutálisan megveri Billy Battsot, a Gambino család bizalmi emberét, aki „érinthetetlennek” számított, ezért Jimmy, Henry és Tommy eltemették az állam északi részén. Hat hónappal később tudomást szereztek, hogy a telket, ahol Battsot elásták, eladták, így a fiúknak „exhumálniuk” kellett áldozatuk holttestét.

Henry beleszeret Janice Rossiba (Gina Mastrogiacomo), ám amikor Karen rájön, megfenyegeti Hillt, hogy mindkettőjüket megöli. Paulie szerint Karen túl sokat tud, így elmondja Henrynek, hogy legalább azt a látszatot őrizze meg, hogy szereti.

Floridában Jimmy és Henry megvernek egy férfit, aki a „meggyőzés” hatására megadja nekik adósságát. A megvert férfi nővére azonban az FBI-nál dolgozik, a fiúkat lekapcsolják. Hillt és Conwayt 10 éves, Paulie-t 1 éves börtönbüntetésre ítélik. Henry szerint a börtön nem volt olyan rossz, hiszen a rács mögött nem ismeretlenekkel, hanem barátaival ült egy cellában. Egyedül Jimmyt nélkülözte, akit egy atlantai börtönbe küldtek. Henryt négy év múlva kiengedik, a kapuban Karen várja. Paulie hiába ellenkezik, Hill kábítószer-kereskedelmet folytat. Henry ahelyett, hogy leállna drogügyleteivel, beszervezi Jimmyt és Tommyt is.

1978-ban Tommy, Carbone (Frank Sivero), Frenchy, Joe Buddha (Clem Caserta), Johnny Roastbeef (Johnny Williams), Stack Edwards (Samuel L. Jackson), Morrie (Chuck Low), Jimmy és Henry elkövetik a Lufthansa-rablást. A rablás után Jimmy figyelmeztet mindenkit, hogy eleinte ne költsenek, mert feltűnne a rendőrségnek. Ennek ellenére tettestársai drága dolgokat vásárolnak, ezért Jimmy egyenként megöli őket. A dolgok tovább romlanak, mikor a Gambino család tagjai megölik Tommyt, amiért az meggyilkolta Billyt.

1980-ra Henry teljes idegronccsá vált a kokainfogyasztás miatt, ráadásul Jimmynek sem tudta eladni a fegyvereket, amelyeket megszerzett. Ezért Pittsburgh-be ment, mert az ottaniaknak mindig kell pisztoly. Amikor hazatért, Karen elmondja, hogy lehúzott a WC-n 60 000 dollár értékű kokaint, hogy elkerülje a lebukást, amikor az FBI rajtaütést szervezett a házukban. A Hill családnak így semmije sem maradt. Amikor Henry rájön, hogy Jimmyék meg akarják ölni, mert úgy érzik, elárulta őket, Hill csatlakozik egy tanúvédelmi programba. Kénytelen lemondani a gengszteréletről, és szembe kell néznie a valódi élettel: „Egy átlagos kis senki vagyok, most már életem végéig úgy élhetek, mint egy fafej.”

A film végén elmondja, hogy Henry Hill még mindig védelem alatt áll, azonban 1987-ben kábítószer birtoklásáért letartóztatták. 5 év próbaidőt kapott. 1989-ben, 25 év házasság után Hill és Karen elváltak. A börtönben ülő Paul Cicero 73 évesen meghalt. Jimmy jelenleg is börtönbüntetését tölti.

Szereposztás

A film fogadtatása

A filmet 6 Oscar-díjra is jelölték 1991-ben, melyből egyet nyert el: Joe Pesci mint a legjobb férfi mellékszereplő vehette át a díjat. Pesci alakítását több más díjjal is honorálták. Elnyerte a Bostoni, a Chicagói, a Kansas City-i a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségének díjait, valamint begyűjtötte a Nemzeti Filmszemle Tanács díját. Robert De Niro a New York-i Filmkritikusok Szövetségének díját kapta. Lorranie Bracco Joe Pescihez hasonlóan megkapta a Chicagói és a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége díját és jelölték az Oscar- és Golden Globe-díjra. Bár Ray Liotta nem kapott díjat, de alakítását több kritikus is elismerte.^[4]

A film a Rotten Tomatoes-on 58 vélemény alapján, 97%-ban pozitív kritika mellett 8.8/10 ponton áll.^[5]

Többek között a Variety kritikusa is elismerően írt a filmről.^[6]

Jelentősebb díjak és jelölések

Díj	Kategória	Jelöltek	Nyert-e?
Oscar-díj	legjobb adaptált forgatókönyv	Nicholas Pileggi, Martin Scorsese
	legjobb férfi mellékszereplő	Joe Pesci
	legjobb film	Irwin Winkler
	legjobb női mellékszereplő	Lorraine Bracco
	legjobb rendező	Martin Scorsese
	legjobb vágás	Thelma Schoonmaker
BAFTA-díj	legjobb adaptált forgatókönyv	Nicholas Pileggi, Martin Scorsese
	legjobb férfi főszereplő	Robert De Niro
	legjobb film	Irwin Winkler, Martin Scorsese
	legjobb jelmeztervezés	Richard Bruno
	legjobb operatőr	Michael Ballhaus
	legjobb rendező	Martin Scorsese
	legjobb vágás	Thelma Schoonmaker
César-díj	legjobb külföldi film	Martin Scorsese
Golden Globe-díj	legjobb film (dráma)
	Legjobb férfi mellékszereplő	Joe Pesci
	Legjobb forgatókönyv	Nicholas Pileggi, Martin Scorsese
	Legjobb női mellékszereplő	Lorraine Bracco
	Legjobb rendező	Martin Scorsese
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál	Ezüst Oroszlán	Martin Scorsese
	Bastone Bianco Filmkritika-díj	Martin Scorsese
	Közönség-díj	Martin Scorsese

Filmzene

• "This World We Love In (Il Cielo In Una Stanza)" – Mina
• "Playboy" – The Marvelettes
• "It's Not for Me to Say" – Johnny Mathis
• "I Will Follow Him" – Betty Curtis
• "Then He Kissed Me" – The Crystals
• "Look in My Eyes" – The Chantels
• "Roses Are Red" – Bobby Vinton
• "Life Is But a Dream" – The Harptones
• "Leader of the Pack" – The Shangri-Las
• "Toot, Toot, Tootsie Goodbye" – Al Jolson
• "Happy Birthday to You"
• "Ain't That a Kick in the Head?" – Dean Martin
• "He's Sure the Boy I Love" – The Crystals
• "Atlantis" – Donovan
• "Pretend You Don't See Her" – Jerry Vale
• "Remember (Walkin' in the Sand)" – The Shangri-Las
• "Baby I Love You" – Aretha Franklin
• "Beyond the Sea" – Bobby Darin
• "Boulevard of Broken Dreams" – Tony Bennett
• "Gimme Shelter" – The Rolling Stones
• "Wives and Lovers" – Jack Jones
• "Monkey Man" – The Rolling Stones
• "Frosty the Snowman" – The Ronettes
• "Christmas (Baby Please Come Home)" – Darlene Love
• "Bells of St. Marys" – The Drifters
• "Unchained Melody" – Vito and The Salutations
• "Danny Boy"
• "Sunshine of Your Love" – Cream
• "Layla (Piano Exit)" – Derek and The Dominos
• "Jump into the Fire" – Harry Nilsson
• "Memo from Turner" – The Rolling Stones
• "Magic Bus" – The Who
• "What Is Life" – George Harrison
• "Mannish Boy" – Muddy Waters
• "My Way" – Sid Vicious

forrás:^[7]

Érdekességek

• A történet Nicholas Pileggi Nagyokos című könyvén alapul.
• A „fuck” szót 296-szor használták a filmben, aminek majdnem a felét Joe Pesci mondta.
• Amikor Henry és Karen belépnek a tárgyalási terembe, megjelenik a filmben Edward McDonald, aki saját magát játszotta.
• Martin Scorsese-nek két rokona is feltűnik a filmben: Catherine, aki Tommy anyját játssza, míg Charles az a rab volt, aki túl sok hagymát rakott a paradicsomszószba.
• Az igazi Henry Hill szerint, akin a film alapul, Tommy DeVito-nak 90%-os pontossággal sikerült őt ábrázolnia. Egy hasonlóságot hagytak ki: az igazi Tommy sokkal nagyobb darab volt.
• A filmben Joe Pesci mondata, miszerint: „Mi olyan jó pofa bennem?” („How am I Funny”) 2007-ben minden idők 87. legjobb beszólásnak bizonyult.
• Ray Liotta lemondott a Batmanben Harvey Dent szerepéről, csak hogy szerepelhessen a Nagymenőkben.^[8]

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Goodfellas című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

• Nagymenők a PORT.hu-n (magyarul)
• Nagymenők az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Nagymenők az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Nagymenők a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Nagymenők a Box Office Mojón (angolul)