Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Lvivi terület (Львівська область)
A Lvivi terület címere A Lvivi terület zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Székhely	Lviv
Járások száma	20 járás, 9 járási jogú város
Települések száma	43 város, 35 városi jellegű település, 1849 falu
Alapítás éve	1939. december 4.
Rendszám	BC, 14 (régi)
Népesség
Teljes népesség	2 478 133 fő (2022. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	118 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	21 833 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Lvivi terület témájú médiaállományokat.

Lvivi terület (ukránul Львівська область, magyar átírásban: Lvivszka oblaszty, a köznapi szóhasználatban gyakran Львівщина ) közigazgatási egység Ukrajna nyugati részén, székhelye Lviv. Területe 21,8 ezer km², népessége 2,626 millió fő (2001-es népszámlálás). Legnagyobb része a történelmi Galícia területére esik, északi részén egy kis terület egykor Volhínia része volt. Nyugaton Lengyelországgal (a Kárpátaljai és Lublini vajdasággal), keleten az Ivano-frankivszki és a Ternopili területtel, északon a Volinyi területtel, délen Kárpátaljával határos.

Természetföldrajz

Tájkép az Uzsoki-hágónál

A terület déli része az Északkeleti-Kárpátok külső, erdős, flisvonulataihoz tartozik. A Kárpátok 1100–1200 m magas főgerince alkotja a határt Kárpátaljával, melyen az Uzsoki-hágó (889 m), és Vereckei-hágó (839 m) nyújt átkelési lehetőséget. A főgerinccel párhuzamosan húzódnak a Külső-Beszkidek vonulatai, melynek legérintetlenebb része, a Szkolei-Beszkidek, ahol nemzeti parkot is kialakítottak. Legmagasabb pontja a Kárpátalja és a Lviv terület határán fekvő Pokolbérc (1408,3 m), második legmagasabb pontja az az Ivano-frankivszki terület határán fekvő Magura (1362 m).

A Lvivi terület központja és legsűrűbben lakott része a Dnyeszter medencéje (Prikarpattja), melyet a Lengyel-középhegységhez csatlakozó Roztoccsja (390 m) és a Holohori (Kamula, 471 m) dombvonulata zár le északról. A hordalékkúpokkal feltöltött, enyhén hullámos medencében húzódik a szinte észrevehetetlen határ a Fekete-tenger és a Balti-tenger vízgyűjtője (a Sandomierzi-alföld) között. A terület északi része az erdőövezethez tartozó Kis-Polisszja (a Nyugati-Bug felső medencéje).

Déli része egészében a Dnyeszter vízgyűjtő területéhez tartozik, míg északi része a Nyugati-Bug és a Sztir vízrendszeréhez tartozik.

A Dnyeszter Mikolajiv környékén

Az évi csapadékmennyiség a Kárpátok legmagasabb részein eléri a 900 mm-t, ez Lviv környékén 700 mm-re, északon 600-ra csökken. A vegetációs periódus 190–210 nap között változik. Lviv januári középhőmérséklete –4,1 °C, júliusi 18,3 °C. Területének 26%-át borítja erdő, a Kárpátokban főként bükkösök és tölgyesek, északon megjelennek a fenyvesek is.

Természetvédelem

Tájkép a Külső-Beszkidekben (Turkai járás)

A Lvivi területen 2 nemzeti park található:

• Javorivi Nemzeti Park
• Szkolei-Beszkidek Nemzeti Park

Egyéb védett természeti értékei: Bohdan Hmelnickij tölgyfája (Neznanyiv), Hurkalo-vízesés (Korcsin), Ivan Franko tölgyfája (Pidbuzs), Javirka-vízesés (Velika Voloszjanka), Obrosine botanikus kert, Sztradcs-barlang, Sztradcsi-erdő, Tronyih-szikla (Ponikva). Legjelentősebb vadrezervátuma Majdannál található, a Szkolei-Beszkidekben.

Jellegzetes dombvidéki táj Kraszivnál (Mikolajivi járás)

Történelem

A mai Lvivi terület teljes területe 1772–1918 között az Osztrák Birodalom (majd 1867 után az Osztrák–Magyar Monarchia) része volt. 1918-ban a kikiáltották a Nyugat-ukrán Népköztársaságot, de hamarosan elfoglalták a lengyelek. 1920-1939 között teljes területe Lengyelországhoz tartozott (a Lwówi, a Stanisławówi és a Tarnopóli vajdasághoz). 1939 szeptemberében az Ukrán SZSZK-hoz csatolták, majd 1939. december 4-én létrehozták a Lvovi és a Drogobicsi területet. Ekkor területe 11,1 ezer km² volt.

A lengyel lakosság nagy részét lakosságcsere formájában kitelepítették (lengyelországi ukránok érkeztek helyükre). Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) harcosai egészen az 1950-es évek elejéig harcoltak a szovjethatalom ellen. 1959-ben alakult ki mai területe, amikor a Drohobicsi terület teljes egészét hozzácsatolták.

• Lásd még: Galícia

Gazdaság

Bányászat

Kőolajbányászat Boriszlavban

A Kárpátok lábánál levő medencékben már a 19. században megkezdődött a kőolajkitermelés, mely a századfordulóra világviszonylatban is számottevő volt (Boriszlav környékén volt a termelés központja). A készletek az 1940-es évekre lecsökkentek, bár a háború után egy ideig nőtt a kitermelés (új lelőhelyek feltárásával). Napjainkban már csak helyi jelentősége van (Boriszlav, Sztarij Szambir).

A földgázkitermelés 1929-ben lendült fel Dasava lelőhelyeinek feltárásával. Ma ezen kívül Rudkinál és a Zaluzsanszke lelőhelyen folyik kitermelés. Dasavát az 1950-es években földgázvezetékkel kötötték össze Kijevvel.

Országosan is számottevőek Rozgyil környékének kénlelőhelyei, de Javoriv, és Nyemiriv környékén is folyik kénkitermelés. Rava-Ruszkánál grafitot, Boriszlavnál ozokeritot termelnek ki, Sztebnik kálisókészleteiről nevezetes. Cservonohrad környékén, a Volhíniai-szénmedencében szénbányászat folyik. A Kárpátok híres ásványvízforrásai közül a Lvivi területre a truszkaveci és a morsini lelőhelyek esnek. Szhidnicja, Velikij Ljubiny és Boriszlav (Naftuszja) egyaránt híresek ásványvizeikről, Truszkavec országosan ismert gyógyfürdő.

Mezőgazdaság

Tájkép a terület északi részén, háttérben a dobrotviri hőerőművel

Legfontosabb a szántóföldi mezőgazdálkodás. Már a szovjet időszakban is jelentős volt a háztáji gazdaságok részesedése a termelésből, a rendszerváltás után a legtöbb kolhozt és szovhozt megszüntették és a hagyományos kisméretű gazdaságok váltak ismét uralkodóvá. Jelentős a cukorrépa, az őszi búza és a kukorica termesztése. Burgonyát főként északi járásaiban termelnek. Az egész területen fontos a szarvasmarha- és a disznótartás, a hegyvidéken főként juhot és szarvasmarhát legeltetnek. Az erdőgazdálkodás a Kárpátokon kívül a Radehivi járásban is számottevő.

Ipar

A LAZ autóbuszgyár Lvivben a terület legnagyobb ipari üzeme

A Lvivi területen 2 hőerőmű (Dobrotvir, Lviv) termel áramot. Fűtőanyagiparát Drohobics és Boriszlav kőolajfeldolgozása, Cservonohrad széndúsítása képviseli. Áthalad területén (Brodi–Rozgyil–Sztrij vonalán) a Barátság kőolajvezeték. Három gázvezeték (Dasava–Kijev, Dasava–Kobrin, Lviv–Zaluzsanszke–Lengyelország).

Sokoldalú gépgyártással rendelkezik: Lvivben működik a volt Szovjetunió legnagyobb autóbuszgyára, a Lvivi Autóbuszgyár (LAZ). Drohobicsban és Boriszlavban vegyipari gépgyártás folyik. Vegyiparát több nagyüzem képviseli: Drohobicsban kőolajfinomító, Lvivben gyógyszergyár, Szokalban műszálgyár, Novij Rozgyilban foszfát-, Sztebnikben pedig káliműtrágyagyár üzemel. Lvivben a szovjet időszakban fejlett elektronikai ipart is telepítettek (televíziók, kisfeszültségű villamos műszerek gyártása, katonai célú elektronika).

Igen jelentős a bútorgyártás, mely főként a Kárpátok erdeinek faanyagát dolgozza fel (Dobromil, Szambir, Drohobics, Sztrij, Lviv, Ivano-Frankove), a faanyagipar központjai Brodi és Zolocsiv. Papírgyárak Zsidacsivban és Lvivben működnek. Az építőanyagipart Mikolajiv cementgyára képviseli.

Cukorgyárak üzemelnek Pavlivban (Radehiv mellett), Zolocsivban, Hodorivban és Szambirban. A húsipar központjai Lviv és Sztrij.

Közlekedés

A terület közlekedési csomópontja Lviv, itt futnak össze a közút- és vasútvonalak, itt van Nyugat-Ukrajna legnagyobb repülőtere. Az úthálózat legfontosabb tengelyei az M06-os (Ungvár–Sztrij–Lviv–Kijev), az M12-es (Lviv–Ternopil–Vinnicja–Kropivnickij), és a lengyel határral összeköttetést teremtő M09-es (Lviv–Rava-Ruszka–Radzymno) és M11-es (Lviv–Mosztiszka–Przemyśl) főutak. A P39-es főút az Uzsoki-hágón át teremt összeköttetést Ungvárral.

Vasútvonalainak hossza 1309 km, legfontosabb csomópont Lviv, ahonnan Kovel, Kiverci, Nisko, Przemyśl, Zdolbunyiv, Ternopil, Sztrij, Szambir és Ivano-Frankivszk irányába indulnak vonatok. Közúti (Ukrajinka/Dołhobyczów, Rava-Ruszka/Hrebenne, Krakovec/Korczowa, Sehinyi/Medyka, Nizsankovicsi/Malhowice, Szmilnicja/Krościenko) és vasúti (Nizsankovicsi, Medyka, Rava-Ruszka) határátkelők Lengyelország felé.

Népesség

A lakosság 59,7%-a él a városokban, ezzel a túlnyomórészt agrárjellegű Nyugat-Ukrajna legvárosodottabb részének számít. A korábban soknemzetiségű lakosság többsége ukrán nemzetiségű, Lviv az egyik legfontosabb ukrán kulturális központ. 2001-ben a lakosság 94,8%-a ukrán, 3,6%-a orosz, 0,7%-a lengyel, 0,2%-a zsidó nemzetiségű volt. Az orosz nyelvű lakosság (92,6 ezer fő) főként Lvivben (8,9%) és a nagyobb ipari központokban telepedett le, a Szovjetunió szétesése óta számuk felére csökkent (1959-ben még a lakosság 8,6%-át alkották . Lengyelek elsősorban a Szambir és Turka környékén élnek. Az egykor igen jelentős zsidó nemzetiség (mely 1939 előtt a kisvárosi lakosság többségét alkotta) nagy része elpusztult a német megszállás alatt, a megmaradottaknak is a többsége kivándorolt Izraelbe. A Beszkidek hegyei közt élő ruszin etnikai csoport a bojkók, akik népművészetükről híresek.

A Lvivi terület egyike Ukrajna legsűrűbben lakott vidékeinek (119 fő/km²), bár a Kárpátokban teljesen lakatlan területek is akadnak. Az agrárnépsűrűség főleg Lviv környékén és a Dnyeszter medencéjében magas, legalacsonyabb a Sztir-vidéken (30–40 fő/km²). A járások közül a Szkolei a legritkábban lakott (34 fő/km²).

Közigazgatás

Lengyelország Ivano-frankivszki terület Ternopili terület Rivnei terület Kárpátalja Volinyi terület Szokali járás Radehivi járás Zsovkvai járás Kamjanka- Buzkai járás Buszki járás Brodi járás Javorivi járás Lviv Zolocsivi járás Mosztiszkai járás Horodoki járás Pusztomiti járás Peremisljani járás Drohobicsi járás Zsidacsivi járás Sztriji járás Turkai járás Szkolei járás Sztarij Szambiri járás Mikolajivi járás Szambiri járás

A Lvivi terület 20 járásra (rajon) és 9 járási jogú városra oszlik. 43 városa (miszto), 35 városi jellegű települése (szeliscse miszkoho tipu) és 1849 faluja van.

Járások

Legnagyobb városok

A Szkolei-Beszkidek vidéke a legritkábban lakott része a területnek

Lvivi utcakép

Zárójelben a lakosságszám a 2001-es népszámlálás alapján (ezer fő).

• Lviv (733)
• Drohobics (79,1)
• Cservonohrad (70,6)
• Sztrij (62,5)
• Boriszlav (38,1)
• Szambir (36,6)
• Truszkavec (31)
• Novij Rozgyil (28,2)
• Zolocsiv (23,5)
• Brodi (23,2)
• Szokal (21,7)
• Sztebnik (20,9)

Városok listája

(Zárójelben az ukrán nyelvű elnevezés, dőlt betűvel a járási jogú városok)

Városi jellegű települések listája

(Zárójelben az ukrán nyelvű elnevezés)

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Lvivi terület témájú médiaállományokat.

• A Lvivi Területi Állami Közigazgatási Hivatal honlapja (ukránul) Archiválva 2016. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Lvivi Területi Tanács honlapja (ukránul)

Kapcsolódó szócikkek

• Batykiv

Sablon:Ukrajna közigazgatása m v sz Ukrajna közigazgatási egységei Autonóm köztársaság Krími Autonóm Köztársaság Területek (Oblaszty) Cserkaszi terület •  Csernyihivi terület •  Csernyivci terület •  Dnyipropetrovszki terület •  Donecki terület •  Harkivi terület •  Herszoni terület •  Hmelnickiji terület •  Ivano-frankivszki terület •  Kárpátontúli terület •  Kirovohradi terület •  Kijevi terület •  Luhanszki terület •  Lvivi terület •  Mikolajivi terület •  Odesszai terület •  Poltavai terület •  Rivnei terület •  Szumi terület •  Ternopili terület •  Vinnicjai terület •  Volinyi terület •  Zaporizzsjai terület •  Zsitomiri terület Területi jogú városok Kijev •  Szevasztopol[2] ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення Українина 1 січня 2022. Ukrán Statisztikai Hivatal ↑ Hovatartozása jelenleg vitatott. Ukrajna és a világ országainak többsége (köztük Magyarország) nem ismeri el a Krím Oroszországhoz való csatlakozásának legitimitását.