Szerzett érmek

Magyarország színeiben Úszás Olimpiai játékok arany 1952, Helsinki 4 × 100 m gyors Európa-bajnokság arany 1954, Torinó 4 × 100 m gyors ezüst 1954, Torinó 100 m pillangó Főiskolai világbajnokság arany 1947, Párizs 4 × 100 m gyors arany 1947, Párizs 3 × 100 m vegyes ezüst 1947, Párizs 100 m gyors ezüst 1949, Budapest 200 m mell arany 1954, Budapest 4 × 100 m gyors arany 1954, Budapest 4 × 100 m vegyes ezüst 1954, Budapest 100 m pillangó Magyar bajnokság arany 1943 4 × 100 m gyors arany 1946 4 × 100 m gyors arany 1946 100-200-100 m gyors arany 1947 4 × 100 m gyors arany 1947 3 × 100 m vegyes ezüst 1947 200 m gyors bronz 1947 100 m gyors arany 1948 4 × 100 m gyors arany 1949 4 × 100 m gyors arany 1949 4 × 100 m vegyes ezüst 1950 100 m pillangó ezüst 1950 200 m pillangó arany 1952 100 m pillangó arany 1952 200 m pillangó arany 1952 4 × 100 m gyors arany 1952 4 × 100 m vegyes ezüst 1953 100 m pillangó ezüst 1953 200 m pillangó arany 1954 100 m pillangó arany 1954 4 × 100 m gyors ezüst 1954 4 × 100 m vegyes bronz 1954 100 m gyors arany 1955 4 × 100 m gyors arany 1956 100 m pillangó arany 1956 4 × 100 m gyors bronz 1956 100 m gyors arany 1957 100 m pillangó arany 1957 4 × 100 m gyors arany 1957 4 × 100 m vegyes ezüst 1957 200 m mell arany 1958 100 m pillangó arany 1958 4 × 100 m gyors arany 1958 4 × 100 m vegyes

Littomeritzky Mária (Szeged, 1927. május 12. – Budapest, 2017. december 24.) magyar olimpiai bajnok úszónő, edző, gyógyszerész.

Sportpályafutása

A Szegedi Úszó Egylet versenyzőjeként kezdte pályafutását, itt lett az úszósport örök szerelmese. Első magyar bajnoki aranyérmét is a Szegedi UE színeiben nyerte 1943-ban 4 × 100 m gyors váltó számban Tiszolczy Magda, Kiss Irén, és Tary sporttársaival. A világháború után került a fővárosba, és Sárosi Imre mester tanítványaként a 20. század közepén világra szóló győzelmeket arató magyar női úszósport kiválóságainak egyike volt.^[2] Klubjai Budapesten a Csepeli Papírgyár SE, majd a Bp. Lokomotív (amely 1955-ben betagozódott a Bp. Törekvésbe majd BVSC lett.) 1947-től 1958-ig állandó tagja volt a válogatottnak.^[3]

Három olimpián vett részt, az 1948-as londoni, az 1952-es helsinki és az 1956-os melbourne-i játékokon.

1948-ban a Littomeritzky Mária, Novák Ilona, Székely Éva, Temes Judit összeállítású 4×100 méteres gyorsváltóval 5. helyezést ért el. Egyéniben a 100 méteres gyorsúszásban indult, ahol az előfutamban kiesett.

1952-ben ért fel a csúcsra: a 4 × 100 méteres gyorsváltóval olimpiai bajnoki címet szerzett Novák Éva, Novák Ilona, Szőke Katalin és Temes Judit társaként. Littomeritzky csak az előfutamban úszott, a döntőben a hollandok és az amerikaiak előtt nagy előnnyel és fantasztikus világcsúccsal elsőként beérő váltóból kimaradt. Így a kor szokásainak megfelelően nem kapott aranyérmet és a dobogóra sem állhatott fel, mert csak a döntőben szereplőket tekintették olimpiai bajnoknak. Néhány hónappal a hazaérkezése után azonban a verseny szervezői elküldték neki az aranyérmet, amit a budapesti finn nagykövetségen vehetett át.^[4] A MOB őt is olimpiai bajnokként tartja számon,^[2] neve azonban a legtöbb nemzetközi listáról hiányzik, hiszen sok helyen csak a döntőben úszó négyest tüntetik fel.

1956-ban 100 méteres pillangóúszásban érte el legjobb egyéni eredményét, egy 4. helyezést. A 4 × 100 méteres gyorsváltóval ekkor a 7. helyen végzett, a csapat tagjai ekkor Gyenge Valéria, Littomeritzky Mária, Szőke Katalin és Temes Judit voltak.

Az olimpián kívüli legnagyobb eredménye az 1954-es torinói Európa-bajnokságon a váltóval szerzett aranyérem, illetve az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságon 100 méteres gyorsúszásban elért 2. helyezés.^[5] Ezenkivül indult az 1947-es Európa-bajnokságon, ahol 5. lett a gyorsváltóval és az 1958-as Eb-n, ahol 6. lett a vegyes váltóval. Nevéhez ezen kívül számos magyar bajnoki cím és országos csúcs fűződik, váltótagként világ- és Európa-rekorder is volt.

Rekordjai

100 m pillangó

• 1:14,8 (1956. június 3., Budapest) országos csúcs
• 1:13,2 (1956. július 1., Budapest) országos csúcs
• 1:12,3 (1956. szeptember 7., Budapest) országos csúcs

4 × 100 m gyors

• 4:27,2 (1952. április 27., Moszkva) világcsúcs

4 × 100 m vegyes

• 5:07,8 (1954. augusztus 3., Budapest) világcsúcs

A sportolás után

Lánya születése után, 1959-ben vonult vissza a versenyzéstől.^[3] Még versenyzői pályafutása idején, a Szegedi Tudományegyetemen szerezte meg gyógyszerészi diplomáját, és a MÁV kórház patikájában dolgozott.^[2] Mint gyógyszerész, kezdetben csak mellékfoglalkozásban edzősködött, utóbb a BVSC úszóinak vezetőedzőjeként is tevékenykedett.^[3] Főleg a fiatalokkal foglalkozott, s tanítványai fejlődése érdekében éveken át az uszoda melletti kollégiumba költözött.^[6] Nyugdíjas éveiben visszatért gyógyszerész hivatásához.^[2]

1958-ban^[7] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.^[8] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.^[9]

2017. december 24-én hunyt el, búcsúztatására 2018. január 19-én került sor a Farkasréti temető Makovecz-termében.^[1]

Díjai, elismerései

• Magyar Köztársasági Sportérdemérem bronz fokozat (1949)^[10]
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)^[11]
• A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1955)^[12]
• Mesteredző (1969)
• Mező Ferenc-emlékgyűrű (1998)
• A magyar úszósport halhatatlanja (2016)^[13]

Jegyzetek

Források

• (1965) Az országos felnőtt csúcsok fejlődése. Úszósport 4 (5), 10-21. o. (Hozzáférés: 2013. február 10.)