A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Liberális Demokrata Párt 自由民主党 Dzsijú Minsutó | |
Adatok | |
Elnök | Kisida Fumio |
Elnökhelyettes | Motegi Tosimicu (főtitkár) |
Alapítva | 1955. november 15. (68 éves) |
Pártújság | Jidzsú Minsú |
Tagok száma | 1 136 445[10] (2020) |
Ideológia | japán nacionalizmus[1] nemzeti konzervativizmus[2] szociálkonzervativizmus[3] liberális konzervativizmus[4][5] gazdasági liberalizmus[6] jobboldali populizmus[7] japán neokonzervativizmus[8] gyűjtőpárt[9] konzervatív liberalizmus |
Politikai elhelyezkedés | Jobboldal |
Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 285 / 465 113 / 245 1 301 / 2 668 2 180 / 29 762 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Liberális Demokrata Párt 自由民主党 Dzsijú Minsutó témájú médiaállományokat. |
A Liberális Demokrata Párt (自由民主党; Hepburn: Dzsijú Minsutó ), röviden LDP, konzervatív[11][12][13] japán politikai párt. 1955-ös megalapítása óta négy év kivételével (1993 augusztus–1994 június és 2009 szeptember–2012 december) japán kormányzó pártja.[14]
A párt nem összekeverendő a már nem létező Liberális Párttal („自民党”, átírással Dzsimintó), amely egybeolvadt a Demokrata Párttal.
Történelem
Az LDP 1955-ben alakult két konzervatív párt, a Josida Sigeru vezette Liberális Párt és a Hatojama Icsiró vezette Japán Demokrata Párt összeolvadásával. A konzervatív párt az 1952., 1953. és 1955. évi választásokon egyre erősödő baloldal és az újonnan létrejött Japán Szocialista Párt (a mai Szociáldemokrata Párt ellenében jött létre. Az 1955-öt követő választásokat 1993-ig megszakítás nélkül az LDP nyerte.[15]
A párt Japán külpolitikájának gyökeres átalakításával kezdte tevékenységét. Japán belépett az ENSZ-be, létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok a Szovjetunióval. Az 1950-es években az LDP vezetői pártjukat meghatározó politikai erővé tették. Ennek bizonyítéka, hogy az 50-es években minden választást az LDP nyert meg.
Az 1950-es évektől az 1970-es évekig az amerikai CIA milliókat költött a japán választások befolyásolására az LDP javára és a Japán Szocialista Párt, valamint a Japán Kommunista Párt kárára, bár ez az 1990-es évekig titokban maradt.[16]
Felépítés
A párt élén az elnök (szószai) áll, akit hároméves időszakokra választanak meg, legfeljebb kétszer (2002 előtt az elnök hivatali ideje csak két év volt). Amíg a párt megtartotta többségét az alsóházban, az elnök egyben Japán miniszterelnöke is volt. A pártelnököt a parlament LDP-s tagjaiból és a prefektúrák képviselőiből álló pártgyűlés választja.
Ideológia
A párt alapvetően nem sorolható be egyértelmű ideológiák mentén, hosszú kormányban eltöltött évek alapján a pártot, gyűjtőpártként szokták jellemezni. Ideológiailag a pártot konzervatívnak és nacionalistának tartják. A párt gazdasági kérdésekben, a gyors, exportorienált gazdasági növekedést tartja fontosnak, nemzetközi szinten pedig Egyesült Államokkal való szoros együttműködést. Az állami tulajdon helyett a privatizálást tartják fontosnak, számos adóreformot hajtottak végre. Az állami bürokrácia csökkentése és a korrupcióellenesség is fontos része politikájuknak.
1990-es években prioritásuk volt a Délkelet-Ázsiai régió fejlődését vezetni és annak vezetőjének maradni. Fontos céljuk, hogy a japán gazdaság liberalizálásval nemzetközivé tegyek emellett a belföldi kereslet ösztönző tervek végrehajtása. A párt elutasítja az azonos neműek házasságát.
Választási eredmények
Parlamenti választások
Választás éve | Elnök | Képviselők száma | Elnyert mandátumok | Választókerületi szavazatok | Blokk szavazások | Eredmény | ||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Szavazatok száma | % | Szavazatok száma | % | |||||
1958[17] | Kisi Nobuszuke | 413 | 289 / 467 |
23,840,170 | 59.0% | Kormánypárt | ||
1960[17] | Ikeda Hajato | 399 | 300 / 467 |
22,950,404 | 58.1% | Kormánypárt | ||
1963[17] | Ikeda Hajato | 359 | 283 / 467 |
22,972,892 | 56.0% | Kormánypárt | ||
1967[17] | Szató Eiszaku | 342 | 277 / 486 |
22,447,838 | 48.9% | Kormánypárt | ||
1969[17] | Szató Eiszaku | 328 | 288 / 486 |
22,381,570 | 47.6% | Kormánypárt | ||
1972[17] | Tanaka Kakuei | 339 | 271 / 491 |
24,563,199 | 46.9% | Kormánypárt | ||
1976[17] | Miki Takeo | 320 | 249 / 511 |
23,653,626 | 41.8% | Kormánypárt | ||
1979[17] | Ōhira Maszajosi | 322 | 248 / 511 |
24,084,130 | 44.59% | Kormánypárt | ||
1980[17] | Ōhira Maszajosi | 310 | 284 / 511 |
28,262,442 | 47.88% | Kormánypárt | ||
1983[17] | Nakaszone Jaszuhiro | 339 | 250 / 511 |
25,982,785 | 45.76% | Koalíció | ||
1986[17] | Nakaszone Jaszuhiro | 322 | 300 / 512 |
29,875,501 | 49.42% | Kormánypárt | ||
1990[17] | Kájfú Tosiki | 338 | 275 / 512 |
30,315,417 | 46.14% | Kormánypárt | ||
1993[17] | Mijazava Kiicsi | 285 | 223 / 511 |
22,999,646 | 36.62% | Ellenzék | ||
Koalíció | ||||||||
1996[17] | Hasimoto Rjútaró | 355 | 239 / 500 |
21,836,096 | 38.63% | 18,205,955 | 32.76% | Koalíció |
2000[17] | Mori Josiró | 337 | 233 / 480 |
24,945,806 | 40.97% | 16,943,425 | 28.31% | Koalíció |
2003[17] | Koizumi Dzsunicsiró | 336 | 237 / 480 |
26,089,326 | 43.85% | 20,660,185 | 34.96% | Koalíció |
2005[18] | Koizumi Dzsunicsiró | 346 | 296 / 480 |
32,518,389 | 47.80% | 25,887,798 | 38.20% | Koalíció |
2009[19] | Aszó Taró | 326 | 119 / 480 |
27,301,982 | 38.68% | 18,810,217 | 26.73% | Ellenzék |
2012[20] | Abe Sinzó | 337 | 294 / 480 |
25,643,309 | 43.01% | 16,624,457 | 27.79% | Koalíció |
2014[21] | Abe Sinzó | 352 | 291 / 475 |
25,461,427 | 48.10% | 17,658,916 | 33.11% | Koalíció |
2017[22] | Abe Sinzó | 332 | 284 / 465 |
26,719,032 | 48.21% | 18,555,717 | 33.28% | Koalíció |
2021 | Kisida Fumio | 337 | 259 / 465 |
27,626,235 | 48.08% | 19,914,883 | 34.66% | Koalíció |
Jegyzetek
- ↑ The Resurgence of Japanese Nationalism (the Globalist). . (Hozzáférés: 2016. július 11.)
- ↑ Ganesan. Bilateral Legacies in East and Southeast Asia. Institute of Southeast Asian Studies, 67. o. (2015)
- ↑ Inada, Miho; Dvorak, Phred. "Same-Sex Marriage in Japan: A Long Way Away?" Archiválva 2016. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben.. The Wall Street Journal. 20 September 2013. Retrieved 31 March 2014.
- ↑ szerk.: William D. Hoover: Historical Dictionary of Postwar Japan. Scarecrow Press, 211. o. (2011). ISBN 978-0-8108-7539-5
- ↑ Karan, Pradyumna P. (2005), Japan in the 21st century: environment, economy, and society, University Press of Kentucky, <https://books.google.com/books?id=wS5kcRvShg8C&pg=PT259>
- ↑ Muramatsu, Michio. State and Administration in Japan and Germany: A Comparative Perspective on Continuity and Change. Walter de Gruyter, 117. o. (1997)
- ↑ Lindgren, Petter: The Era of Koizumi's Right-Wing Populism. University of Oslo, 2012
- ↑ Hebert. Wind Bands and Cultural Identity in Japanese Schools. Springer Science & Business Media, 44. o. (2011)
- ↑ Japan's International Relations: Politics, Economics and Security. Routledge, 58. o. (2001). ISBN 978-1-134-32806-2
- ↑ 自民党員が政権復帰以降で最多に 5万人増の113万人. Aszahi Sinbun (japánul) (2021. március 1.) (Hozzáférés: 2021. március 27.)
- ↑ José Antonio Crespo: The Liberal Democratic Party in Japan: Conservative Domination. (angolul) International Political Science Review, XVI. évf. 2. sz. (1995. április) 199–209. o. doi Hozzáférés: 2021. március 27.
- ↑ Cheol-Hee Park: The LDP's conservative shift. (angolul) Asia-Pacific Review, VII. évf. 2. sz. (2000) 51–65. o. doi
- ↑ Richardson 145. o.
- ↑ Arthur Stockwin: Explaining one-party dominance in Japanese politics. (angolul) Australia & Japan in the Region, VI. évf. 1. sz. (2018) arch Hozzáférés: 2021. március 27.
- ↑ Lee 372–374.; Maszumi Junnoszuke 286.; Neary 1272.; Richardson 148. o.
- ↑ Tim Weiner: C.I.A. Spent Millions to Support Japanese Right in 50's and 60's. The New York Times (angolul) (1994. október 9.) (Hozzáférés: 2021. március 27.) arch
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Maszumi Isikava
- ↑ 戦後の補欠選挙. www.ndl.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Országgyűlési Könyvtár (2005) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ 平成21年8月30日執行 衆議院議員総選挙・最高裁判所裁判官国民審査結果調. www.soumu.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2009) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ 第46回衆議院議員総選挙・最高裁判所裁判官国民審査結果調. www.soumu.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2012) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ 第47回衆議院議員総選挙・最高裁判所裁判官国民審査結果調. www.soumu.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2014) (Hozzáférés: 2021. március 28.) arch
- ↑ 第48回 衆議院議員総選挙 候補者・名簿届出政党等情報. warp.da.ndl.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2017) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
Források
- ↑ Lee: Jong Vook Lee: The Origin of One Party Domination: America's Reverse Course and the Emergence of The Liberal Democratic Party in Japan. (angolul) The Journal of East Asian Affairs, XVIII. évf. 2. sz. (2004) 371–413. o.
- ↑ Maszumi Isikava: Maszumi Isikava: 戦後政治史 (magyarul: A háború utáni politikai történet). (japánul) Tokió: Ivanami Soten. 2004. ISBN 4004309042
- ↑ Maszumi Junnoszuke: Maszumi Junnoszuke: The 1955 System in Japan and Its Subsequent Development. (angolul) Asian Survey, XXVIII. évf. 3. sz. (1988) 286–306. o.
- ↑ Neary: Ian Neary: Conservatives and their Allies. In Critical Readings on the Liberal Democratic Party in Japan. (angolul) Szerk. Robert J. Pekkanen. Leiden: Brill. 2018. 1271–1290. o. ISBN 9789004380554
- ↑ Richardson: Bradley Richardson: Japan's "1955 System" and Beyond. In Political Parties and Democracy. (angolul) Szerk. Larry Diamond – Richard Gunther. Baltimore; London: The Johns Hopkins University Press. 2001. 143–170. o. ISBN 9780801868634
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.