Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Lengyel język polski
Beszélik	Lengyelország; kevesen: USA, Egyesült Királyság, Fehéroroszország, Írország, Ausztrália, Kanada, Franciaország, Németország, Litvánia, Ukrajna, Oroszország, Magyarország stb.
Terület	Egész Lengyelországban, ill. szórványosan a többi felsorolt államban
Beszélők száma	50 000 000 fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Balti szláv nyelvek     Szláv nyelvek      nyugati csoport       lechita nyelvek        Lengyel nyelv
Írásrendszer	latin ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalos	Lengyelország Európai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1	pl
ISO 639-2	pol
A lengyel nyelv elterjedése
A Wikimédia Commons tartalmaz język polski témájú médiaállományokat.

A lengyel nyelv (lengyelül: polski, język polski, polszczyzna) Lengyelország hivatalos nyelve, államnyelve, valamint az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

Történet

Zenon Klemensiewicz, a krakkói Jagelló Egyetem egykori nyelvészprofesszora szerint a lengyel nyelv történetében a következő időszakokat különböztetjük meg:^[1]

Ólengyel kor

A legrégibb ismert lengyel szavak – kb. 400 személy- és helynév – a latin ábécével megírt Gnieznói Bullában szerepelnek, az 1136. évből. Az első egész lengyel mondatot pedig a henrykówi kolostor (Wrocław közelében) könyvében írták meg. Ez így szólt: „Daj, ać ja pobruszę, a ty poczywaj“, azaz „Engedd, hogy most én daráljam, és pihenj” (a mai lengyel nyelvben ez így szólt volna, hogy „Pozwól mnie teraz mielić i odpocznij”).

A két legrégibb lengyel irodalmi alkotás a 13. és 14 század fordulójáról származik. A Bogurodzica című dal („Isten anyja”) az első lengyel himnusz, amelyet a Grünwaldi csata előtt énekeltek a lovasok. A Kazania świętokrzyskie („Szentkereszti prédikációk”) pedig prédikációk gyűjteménye a Świętokrzyskie-hegységben álló kolostorból, Kielce közelében.^[2] Később főként latin szövegeket fordítottak le lengyelre (pl. Psałterz Floriański 14. század végétől – zsoltárok gyűjteménye lengyelül, németül és latinul).

Az ólengyel időszakban főleg egyházi személyek gondolkodnak a lengyel irodalom fejlődéséről. Addig a cseh és a német nyelvek befolyásolták legerősebben a lengyel nyelvet (13. és 14. század – a Přemysl-ház hatalmának az ideje, 15. század – a cseh nyelv fejlődésének időszaka, a huszitizmus uralkodásával összekapcsolva). A cseh nyelven keresztül sok latin szó honosodott meg a lengyel nyelvben. A a legrégebbi lengyel nyelvű Ószövetség-fordítás, Zsófia királyné Bibliája (lengyelül Biblia królowej Zofii, Biblia Szaroszpatacka) 1453–1455 között készült a Vulgata alapján, korábbi cseh fordítások felhasználásával.

Középlengyel kor

A középlengyel kor az első lengyelül nyomtatott könyvvel (1508^[3]) kezdődik. A lengyel nyelv a nagy-lengyelországi dialektus hatása alatt alakult. A lengyel reneszánsz legnagyobb írói – Mikołaj Rej és Jan Kochanowski. Rejt a „lengyel irodalom apjának” tartják – ő a következő mondat szerzője: A niechaj narodowie wżdy postronni znają, iż Polacy nie gęsi, iż swój język mają („Hadd tudja meg minden idegen nép, hogy a lengyelek nem liba, hanem saját nyelvük vagyon” – „liba nyelvnek” a latint nevezték, mert az egyszerű embereknek hasonlóan szólt a libák gágogásához).^[4]

A 16. században – a lengyel állam legnagyobb kiterjedésének és a lengyel nyelv felvirágzásának az ideje is – a lengyel nyelv vált a legfontosabbá Közép-Európában. A nyelv fejlődéséről most már nem egyháziak, hanem a nemesség és polgárság gondoskodik, azért egyre nagyobb a szerepe a világi irodalomnak. Ebben az időben a lengyel nyelv szavakat vesz át az olaszból (főleg Bona királyné révén), az ógörögből, a magyarból (Báthory István uralkodása idején) és törököktől (magyar közvetítéssel). Egyidejűleg, a lengyel nyelv erős befolyása alatt, a fehérorosz és ukrán nyelvek alakulnak. A lengyel nyelv pedig udvari nyelvvé lett Oroszországban – ez egészen a 18. század elejéig így volt.

A 17. század a lengyel állam bukásának kezdete, és egyidejűleg a nemesség hatalmának ideje, mely – a folyamatos védelmi háborúk miatt – megerősíti a „nemzet és vallás védő” szerepét (annak ellenére, hogy ezeket a háborúkat gyakran elvesztették). A nemesség révén a használt lengyel nyelv egyre előkelőbbé válik, egyre népszerűbbek az idegen szavak, vagy akár egész idegen nyelvű mondatok beiktatása: kezdetben latinul, azután (a század közepétől) franciául. Miközben az orosz cári udvar lengyelül beszél, a lengyel udvar franciául, 1699-ben pedig a lengyel nyelv a Litván Nagyfejedelemség hivatalos nyelvévé vált (az oroszt felváltva).

Újlengyel kor

Az újlengyel kor kezdete a 18. század derekától Stanisław Konarski atya oktatási reformjával veszi kezdetét, amely lehetővé tette, hogy az iskolákban a lengyel nyelvet tanítsák és a latin nyelvet és retorikát háttérbe szorítsák. A felosztások ideje (1772–95), paradox módon, jól hatott a lengyel nyelv fejlődésére. A belföldi és a világpolitikai események (amerikai és francia forradalom, felvilágosodás) elősegítették a politikai (az első lengyel hírlapok), valamint a szép- és enciklopédikus irodalom fejlődését. Ezekben az években alkotott – a reneszánsz szerzőket leszámítva – a legnagyobb lengyel író, Ignacy Krasicki, akit „a lengyel költőfejedelem”-nek is neveztek. Már a felosztások után megalakult a lengyel nyelv első szótára (1804–15), amelynek a szerzője egy honosított svéd, Samuel Bogumił Linde volt.

Az elnemzetietlenítés politikája, amit a hódítók folytattak, megfékezte a nyelv fejlődését. Abban az időben sok szó a németből jött, főként a poroszok (Nagy Lengyelország, Pomeránia, Szilézia) és az osztrákok (Kis Lengyelország) által meghódított területeken. Mai napig megtapasztalható ez a tájszókincsben – sok szó a sziléziai és nagy-lengyelországi tájszólásokban nagy hasonlatosságot mutat a német irodalmi (standard) nyelvben. Tipikus példa a sziléziai és nagy-lengyelországi bana = vasút, ném. Bahn, lengy. kolej; illetve nagy-lengyelországi zrobić łóżko = ágyat vet, ném. Bett machen, lengy. pościelić łóżko. A német nyelv befolyása erősebb volt, mint az oroszé, mert a németek (főleg a Porosz Királyságból) próbálták meghódítani a lengyel területeket nemcsak kulturális, de gazdasági tekintetben is, mivel az ipari forradalom vívmányait sokkal ügyesebben sajátították el, mint az oroszok, és korábban elkezdtek számos gyárat és üzemet építeni az általuk meghódított részeken. A műszaki szavak többségét a lengyelben máig a német jövevényszavak képezik – azokkal csak az angol származású szavak összehasonlítható számok tekintetében, de ezek csak 20. század második felében kerültek bele, az elektronika és informatika fejlődésével. Az orosz megszállás alatt a gazdasági fejlődés lassabb volt, ezenkívül a gyárak német és lengyel kézen maradtak. A cári tisztviselők mindenekelőtt a russzifikációra (eloroszosítás) összpontosítottak, és mivel ez majdnem a kezdetektől (azaz az 1820-as évektől) elég brutális volt, nagy ellenállást váltott ki. Pedig a német megszállás alatt, a germanizáció legnagyobb erőfeszítése a Német Császárság idejére esett (1870-től – Otto von Bismarck kancellár kormányzása, Kulturkampf). Az ellenállás leghíresebb eseménye az elnémetesítés ellen a gyerekek sztrájkja volt a wrześniai iskolában (Poznańtól keletre): 1901-ben, amikor a német tanárok rákényszerítették őket, hogy hittan órán németül válaszoljanak. Annak ellenére, hogy a hatóságok letartóztatták a gyerekek szüleit, Września példáját több iskola is követte. Az osztrákok által meghódított területen viszont, a germanizáció (amely nem volt oly intenzív) befejeződött a 19. század első felére, amikor a liberális Ferenc József császárrá lett.

A lengyel nyelv megsemmisítésére az első világháború alatt tett kísérlet eredménytelen volt. A lengyelek állandó erős nemzeti öntudata a függetlenség visszaszerzéséhez vezetett, annak ellenére, hogy a lengyeleknek három megszálló hatalom ellen is harcolniuk kellett. Az ilyen erős öntudat hiánya volt az egyik ok, amely megakadályozta a tartós ukrán és fehérorosz állam megalakulását, bár azok a nemzetek csak egy megszálló ellen harcoltak.

A mai lengyelt viszont – ahogy sok más nyelvet is a világon – leginkább az angol befolyásolja.

Beszélőinek száma

A lengyel nyelvet mintegy 50 millió ember beszéli, ebből 38 millió Lengyelországban. Az Egyesült Államokban egyes becslések szerint majdnem 10 millióan beszélik – főként Chicagóban, Detroitban és New Yorkban élnek (Chicagóban kb 200 ezer,^[5] ami Chicagót a világ egyik legnagyobb „lengyel” városává teszi). Számuk jelentős Kanadában (Toronto) és Ausztráliában (Sydney, Melbourne) is. 800 ezer a számuk Franciaországban (Párizs), félmillió Fehéroroszországban (Hrodnai terület), 300 ezer Ukrajnában (Lviv), 250 ezer Litvániában (Vilnius) és 100 ezer Oroszországban (Moszkva, Szentpétervár, Kalinyingrádi terület, Karjalai Köztársaság). Lengyel ajkú kisebbség él Magyarországon is (Budapest, Tatabánya, Komárom).

A nyelv helye a szláv csoportban

A lengyel szláv, közelebbről nyugati szláv, amely a szlovák, cseh, morva és szorb nyelvvel rokon. A legközelebbi rokona a kasub nyelv. Távolabbi rokonai az ukrán, orosz, fehérorosz, valamint a szerb, horvát, szlovén, bosnyák, montenegrói, macedón és a bolgár. A lengyel a 3. leggyakrabban használt szláv nyelv az orosz és az ukrán után.

Betűkészlete

A lengyel nyelvet latin betűkkel írják, kiegészítve 9 speciális karakterrel és néhány betűpárral.

A lengyel ábécé 32 betűje:

Betűpárok: ch cz rz sz dz dź dż

Más szláv nyelvekben e betűpárok helyett más, ékezetes betűket használnak (cz ⇒ č, sz ⇒ š, dż ⇒ đ).

Diakritikus jelek:

• éles ékezet (akut, akcent ostry) – pl. ń, ó,
• felső pont (kropka) – ż,
• ogonek (˛) – ą, ę; szó szerint lengyelül azt jelenti, hogy „farkacska, farkinca”, a magyar nyelvben jobb faroknak nevezzük, de a lengyel neve egyre népszerűbb a világi nyelvészek között (ennek a jelnek neve ugyanaz pl. angolul, németül, franciául, olaszul),
• ferde áthúzás (przekreślenie) – ł

A szláv nyelvek közül, csak a lengyelben és a szorbban használnak w betűt a hang jelölésére.

Kiejtés és helyesírás

Magánhangzók

A lengyel nyelvben 8 magánhangzó van, ebből 2 orrhang (ą, ę). A lengyel az egyetlen szláv nyelv, amely megőrizte az ószláv orrhangokat.^[6]

a – magyar á, röviden ejtve (mint az angol cut, mud szavakban)

ą – nazális o . A kiejtését gyakran összehasonlítják a francia nazális o-val (mint a mon szóban), de az orron keresztül kiengedve a levegőt, még a szájat egy kicsit keskenyíteni kell (ami nincs a francia kiejtésben) – emiatt az ą kiejtése a portugál são szó kiejtéséhez hasonló. Ha az ą egy zárhang vagy affrikáta előtt áll, o-nak ejtjük és a megfelelő nazális mássalhangzó (c, cz, d, dz, t előtt – mint , ć, dź előtt – mint , azaz mint lágy n; b, p előtt – mint , k, g előtt – mint , azaz mint a hang szóban).

e – magyar e-nek ejtendő

ę – nazális e . A kiejtési szabálya ugyanaz, mint az ą esetén (szintén a száj kis keskenyítésével). Ha az ę egy zárhang vagy affrikáta előtt áll, e-nek ejtjük a megfelelő nazális mássalhangzó: c, cz, d, dz, dź, t előtt – mint , a ć, dź előtt – mint , b, p előtt – mint , k, g előtt – mint ). A lengyelek többsége a szó végén álló ę-t e-nek ejti.

i – magyar i-nek ejtendő, lágyítja a megelőző mássalhangzót i

o – magyar o-nak ejtendő ɔ

ó, u – rövid u-nak ejtendő u. A különbség csak történelmi: a régi lengyelben léteztek hosszú és rövid magánhangzók és az ó a hosszú ó-tól származik. Gyakran ó és o változnak egymássá a ragozás közben vagy rokonszavakban (pl. wór ⇒ worek /nagy zsák ⇒ zsák/, droga ⇒ dróg /út ⇒ utak Gen./), gyakran a megfelelő szavakban más szláv nyelvekből a lengyel ó helyett o vagy e is áll (góra ⇒ orosz гора, cseh hora /hegy/, który ⇒ orosz который, cseh který /melyik/)

y – zárt i-nek ejtendő (mint az orosz ы), nem lágyítja az előző mássalhangzót ɨ

Hasonlóan, mint a magyar nyelvben, a diftongusban álló magánhangzókat és megkettőzött magánhangzókat külön ejtjük ki (zoo, teatr, Haiti).

Mássalhangzókszerkesztés

A b, c, d, f, g, j, k, m, n, p, r, t, z betűk úgy ejtendők, mint a magyarban.

ć – lágy cs-nek ejtendő, nagyon hasonlít a magyar ty-hez t͡ɕ – de a ty-t a nyelv csúcsa, a kemény szájpadlás és a fogak közreműködésével ejtjük ki, a ć-t pedig a nyelv közepe és a lágy szájpadlás részvételével (emiatt ez az orosz ч-hez hasonló), de a szerb-horvát ć ejtéséhez is nagyon közel áll, majdnem azonos vele.

dz – a magyar dz-hez az edző szóban hasonló, de egy kicsit „ködösebben” ejtendő (mint a japán kamikaze vagy olasz zero)

dź – lágy dzs-nek ejtendő d͡ʑ

dż – hasonlít a magyar dzs-re, de a nyelv hátra van hajlítva dʐ.

h, ch – keményebb h-nak ejtendő (mint a technika h-ja) x. A különbség csak történelmi – a régi lengyelben a h zöngés volt (ɣ – mint az orosz бог szóban), ch pedig zöngétlen; ma néhány tájszólásban ez a különbség még hallható.

ł – rövid u-nak ejtendő (mint az angol w) w; némely tájszólásban és öreg emberek között az orosz л-nak ejtendő (ɫ – a lengyelek „színpadi ł”-nek nevezik): a nyelv csúcsa a fogakat érinti, nem pedig a kemény szájpadlást, mint az l kiejtése közben

ń – magyar nyhez, de inkább lágyított n nʲ

s – magyar sz s

ś – lágy s-nek ejtendő ɕ (hasonló a német ch-hoz, mint az ich szóban, de egy kicsit keményebb)

ź – lágy zs-nek ejtendő ʑ (mint az uruguayi spanyol -ll- kiejtése)

rz, ż – magyar zs-hez hasonló, de hátra van hajlítva a nyelv ʐ. A különbség csak történelmi: rz a régi lágy r-től származik – a mai lengyelben a ri hang csak az idegen eredetű szavakban létezik. Gyakran a lengyel rz-nek az orosz rʲ felel meg (pl. rzeka – река /folyó/, rząd – ряд /sor/). Van mégis néhány szó, amelyben az rz-t külön ejtjük ki: r-z – pl. zmarznąć (zmar-znɔ̃t͡ɕ /megfagy/), obmierzły (ɔbmʲɛr-zwɨ /undorító/)

cz – magyar cs-hez hasonló, de a nyelv hátra van hajlítva tʂ

sz – magyar s-hez hasonló, de a nyelv hátra van hajlítva ʂ

w – magyar v-nek ejtendő v

Amennyiben bizonytalanok vagyunk a lágy/kemény hangzók kiejtésében, normál hangzó ejtése is elfogadott. A lágy mássalhangzók vagy ékezzel vannak jelölve (másik mássalhangzó előtt vagy a szó végén), vagy pedig i követi őket (különösen magánhangzó előtt).

A hosszú mássalhangzókat külön ejtjük ki (pl. panna – pan-na /leány/, Wioletta Violet-ta).

Hangsúlyszerkesztés

A hangsúly általában az utolsó előtti szótagra esik, míg sok jövevényszóban hátulról a harmadikra (pl. uniwersytet /egyetem/). De ha a ragozás miatt új szótag jelenik meg az ilyen a szó végén, a hangsúly megint az utolsó előtti szótagra kerül át (uniwersytetu /egyetemé/, uniwersytetowi /egyetemnek/).

A következő esetekben a hangsúly szintén nem az utolsó előtti szótagra esik:

• hátulról a harmadikra – az 1. és 2. személy többes számú igékben (pl. zrobiliśmy /csináltunk/),
• hátulról a harmadikra – a feltételes módú igékben 1. és 2. személy többes számú igéken kívül (zrobiłbym /csinálnék/)
• hátulról a negyedikre – a többes szám feltételes mód 1. és 2. személyű igékben (zrobilibyśmy /csinálnánk/)

Nyelvtanszerkesztés

A lengyel nyelvben a következő szófajokat különböztetjük meg:

• főnév (rzeczownik),
• ige (czasownik),
• melléknév (przymiotnik),
• számnév (liczebnik),
• névmás (zaimek),
• határozószó (przysłówek),
• elöljárószó (przyimek).

A lengyel nyelvben nincs névelő, mint a többi szláv nyelvben (bár a macedón és a bolgár nyelvek használnak ún. hátravetett névelőket, vagyis olyan toldalékokat, amelyek a határozott névelő funkcióját töltik be. Ez balkáni areális sajátosság, megvan pl. a románban és az albánban is; valószínűleg az albán nyelvből terjedt el.)

Főnév és melléknévszerkesztés

Számszerkesztés

A lengyel nyelvben egyes (liczba pojedyncza) és többes szám (liczba mnoga) van. A középkorban a kettős szám is létezett.

Némely főnevek csak egyes számúak – pl. a tantárgyak neve (matematyka /matematika/, historia /történelem/), érzések (zazdrość /irigység/), gyűjtő főnevek (odzież /ruházat/), igei főnevek (leżenie /fekvés/), elvont fogalmak (uroda /szépség/).

Más főnevek csak többes számúak – pl. spodnie (nadrág),dżinsy (farmernadrág), nożyce (olló), sanie (szán), drzwi (ajtó); Sudety (Szudéták), Węgry (Magyarország).

Egyes főnevek számban ragozódnak, de esetben nem (latin származásúak, vagy a latinon keresztül a görög nyelvből jöttek, pl. gimnazjum, muzeum, liceum, technikum, centrum).

Esetszerkesztés

A lengyel főnevek, melléknevek, számnevek és névmások 7 esetben (przypadek) ragozódnak (hagyományos sorrendjük a lengyel nyelvtankönyvekből):

• alanyeset (A. – mianownik)
• birtokos eset (B. – dopełniacz)
• részes eset (R. – celownik)
• tárgyeset (T. – biernik)
• eszközhatározó eset (E. – narzędnik)
• helyhatározó eset (H. – miejscownik)
• megszólító eset (M. – wołacz)

Alanyesetszerkesztés

Az alanyeset a kto? (ki?) és co? (mi?) kérdésekre válaszol. Funkciója a magyar alanyesetéhez hasonló, de nem minden szó, amely a magyarban alanyesetben van, marad lengyelül is abban (lásd: eszközhatározó eset és birtokos eset).

Birtokos esetszerkesztés

Válaszol a kogo? czego? meg czyj/-a/-e? kérdésekre (czyj/-a/-e? = kié? mié?). A magyarban nincs. A vonzattal meghatározottakon kívül, főként a következő helyzetekben használjuk:

• A birtoklás meghatározása – „birtokos” tárgy a birtokos esetben, „birtokolt” tárgy pedig – alanyesetben vagy vonzással meghatározott esetben van. A magyar nyelvben a birtokragok felelnek meg ennek; ilyenek ragok a lengyel nyelvben – ahogy a többi szláv nyelvben – sincsenek. Pl. książka chłopca – fiú könyve (chłopiec birtokos esetben van); żona mojego brata – a bátyám felesége (a birtokos esetben vannak a brat főnév meg a mój birtokos névmás); okna czerwonego budynku – a piros épület ablakai (a birtokos esetben vannak a budynek főnév és a czerwony melléknév).
• A bejelentés, hogy valami/valaki nincs valahol, illetve a tagadása ilyen igenlő mondatnak, amelynek a tárgya tárgyesetben van. A magyar nyelvben az első helyzetben alanyeset marad, a másodikban pedig – tárgyeset. Pl.:

1. W pokoju jest szafa ⇒ W pokoju nie ma szafy (A szobában egy szekrény van ⇒ A szobában nincs szekrény)
2. Kupiłem samochód ⇒ Nie kupiłem samochodu (Vettem kocsit ⇒ Nem vettem kocsit) – az igenlő mondatban samochód (kocsi) tárgyesetben van (azonos az alanyesettel), de a tagadó mondatban birtokos esetben lesz.

De: Mieszkam w Warszawie ⇒ Nie mieszkam w Warszawie / Mieszkam nie w Warszawie, lecz w Poznaniu (Varsóban élek ⇒ Nem élek Varsóban / Nem Varsóban élek, hanem Poznańban) – az igenlő mondatban Warszawa (Varsó) helyhatározó esetben van és így marad a tagadó mondatban is.

• A részeltető meghatározása. Pl. a mondat: Poproszę chleb (Kérem a kenyeret) , vagyis Az egész cipót kérem, viszont Poproszę chleba – Kérek (csak néhány szeletet) a kenyérből, az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan. (A finn és a latin nyelvekben viszont a partitivus játszik hasonló szerepet.)
• Ha egy főnév az „5” vagy nagyobb számnévvel párosul (a határozatlanok szintén, ahogy wiele, kilka /sok, néhány/), a számnév alanyesetben van, a főnév birtokos esetben lesz. Ha pedig a számnév más esetben van, a főnév ugyanolyanban lesz. Pl.: Na przystanku stoi pięć osób (A megállóban öt ember áll; pięć – A., osób – B.). De: Wsiadłem do autobusu z pięcioma osobami (Öt emberrel szálltam fel a buszra; mindkét szó eszközhatározó esetben – a szláv nyelvekben megszokott módon). (Lásd eszközhatározó eset)

Részes esetszerkesztés

A komu? czemu? (kinek? minek?) kérdésre válaszoló részeshatározót jelent. A magyar nyelvben általában a -nak/-nek toldaléknak felel meg – a birtokos szerkezeten kívül, amely birtokos esetet követel.

Tárgyesetszerkesztés

A kogo? co? (kit? mit?) kérdésre válaszol. Általában közvetlen tárgyat jelent és a magyar tárgyesetnek felel meg (a -t ragnak). Az élettelen egyes szám hímnemű főneveknek és személytelen többes számú hímnemű főneveknek az alanyesete és tárgyesete azonos alakú, ami azt okozza, hogy a Samochód wyprzedził motocykl vagy Psy gonią koty mondatok nem egyértelműek (a kocsi megelőzte a motorbiciklit, vagy a motorbicikli – a kocsit? A kutyák kergetik a macskákat, vagy a macskák – a kutyákat?). Ilyenkor jobb a szenvedő alakot használni. Néha használják azt a szabályt, hogy két főnév közül a mondatban az első – alany, a második – tárgy. (Az angolban és az újlatin nyelvekben is ez a szórend.)

Eszközhatározó esetszerkesztés

A kim? czym? (kivel? mivel?) kérdésre válaszol és a magyar nyelvben általában a -val/-vel ragnak felel meg. Akkor használjuk, ha a következőket akarjuk kifejezni:

• milyen „eszközt” használ fel az alany (latin instrumentalis: Jadę samochodem. – Kocsival megyek. Piszemy tylko czarnym długopisem. – Csak fekete tollal írunk),
• kinek / minek a „társaságában” hajtja végre az alany a mondatban leírt cselekvést (latin comitativus) – hozzáadva a z/ze elöljárószót (Idę z kolegą. – A barátommal megyek. Wyjąłem portfel z pieniędzmi. – Kivettem a tárcát a pénzzel.)
• azt a tulajdonságot, amely jellemzi a tárgyat (samochód z czterema kołami, widelec z białą rączką, dom ze stromym dachem – négykerekű autó, fehér nyelű villa, meredek tetejű ház). Itt a helyhatározó eset az o elöljárószóval is használható (samochód o czterech kołach, widelec o białej rączce, dom o stromym dachu) – ennek a szerkezetnek a magyar -ú/-ű toldalék felel meg.

Néha az eszközhatározó eset közvetlen tárgyat jelent (np. rządzić krajem, zajmować się polityką – országot kormányoz, politikával foglalkozik).

A lengyel nyelvben főnévi állítmány esetén is használjuk az eszközhatározó esetet, amikor főnevet kapcsolunk össze a być (van) vagy zostać (lett) igékkel. A magyar nyelvben 3. személyben a van ige eltűnik, a lengyelben ekkor is kitesszük. (Owca jest zwierzęciem hodowlanym – A juh tenyészállat. Skończyli politechnikę i zostali inżynierami – Elvégezték műegyetemet és mérnökök lettek. Jesteś jej bratem? – Te az ő bátyja/öccse vagy? Jak dorośniecie, zostaniecie strażakami. – Amikor felnőttök, tűzoltók lesztek).^[7] A létige + főnév egyszerűbb alternatívája a to névmás + főnév alak.^[8] De ekkor a főnév alanyesetben marad: Owca to zwierzę hodowlane.

Helyhatározó esetszerkesztés

Az o kim? o czym? (kiről? miről?) vagy w / na kim? w / na czym? (kiben/kin? miben/min?) kérdésre válaszol. Mindig elöljárószavakkal párosul. Akkor használjuk, amikor:

• beszélünk valakiről / valamiről (Myślę o tobie. To jest piosenka o miłości. – Gondolok rád /szó szerint – rólad/. Ez a dal a szerelemről szól) – a magyar nyelvben a -ról/-ről rag felel meg ennek;
• meghatározzuk a helyet, amelyen a konkrét tárgy van – de csak a w, na, przy elöljárószavakkal párosítva; a magyar megfelelő toldalékok -ban/-ben, -n, -nál/-nél. A w, na elöljárószavak követelik a helyhatározó esetet csak a statikus helyzetben (jest w szafie, na stole /a szekrényben, az asztalon van/; de wbij gwóźdź w szafę, połóż ołówek na stół /verd a szöget a szekrénybe, tedd a ceruzát az asztalra/ – a tárgyak tárgyesetben vannak); viszont a przy elöljárószó – mind statikus, mind dinamikus helyzetben (jest przy książce – połóż to przy książce = a könyvnél / könyv mellett van – a könyv mellé tedd).
• meghatározzuk egy tárgy tulajdonságát – hozzáadjuk az o elöljárószót (samochód o czterech kołach, widelec o białej rączce, dom o stromym dachu – négy kerekű autó, fehér nyelű villa, meredek tetejű ház). Ennek a ragnak a magyar -ú/-ű rag felel meg. Itt szintén az eszközhatározó szót használhatjuk a z elöljárószóval (samochód z czterema kołami, widelec z białą rączką, dom ze stromym dachem). (A Dach németül is tető.)

Megszólító esetszerkesztés

Nem válaszol semmilyen kérdésre. Nincs minden szláv nyelvben (pl. az oroszban sincs). Akkor használjuk, amikor hívunk valamit / valakit vagy valakihez/valamihez fordulunk. Pl. Panie profesorze (Professzor úr) – O Boże! (Istenem!) – Litwo, ojczyzno moja (Litvánia, szülőhazám! (Mickiewicz); a levélben Szanowny Panie Dyrektorze (Tisztelt Igazgató Úr), Droga Haniu (Kedves Hania). A megszólító esetet használjuk, ha valakit meg akarunk sérteni, pl: Ty durniu! (Te bolond!) – Jak jeździsz, baranie?! (Hogyan vezetsz, te hülye?!) – Rusz się, człowieku! (Mozogj, ember!).

A kötetlen, fesztelen helyzetekben a megszólító esetet egyre gyakrabban az alanyeset helyettesíti: a lengyelek (különösen a fiatalok) azt mondják inkább, hogy Marek, chodź do nas! /Marek, gyere hozzánk!/, mint Marku, chodź do nas).