A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| Harry Potter | |
 | |
| Szerző | J. K. Rowling |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Nyelv | Angol |
| Műfaj | fantasy, thriller, regény |
| Kiadás | |
| Kiadó | Bloomsbury (UK) Scholastic (US) Raincoast (CAN) |
| Kiadás dátuma | 1997. június 30. – 2007. július 21. |
| Magyar kiadó | Animus Kiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1999 – 2008. február 9. |
| Fordító | Tóth Tamás Boldizsár |
| Illusztrátor | Levi Pinfold |
| Borítógrafika | Thomas Taylor (UK) Mary GrandPré (US) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Harry Potter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Harry Potter J. K. Rowling hét kötetből álló, fantasy műfajú regénysorozata. Főhőse egy kamasz varázsló, Harry Potter, és az ő barátai, Ron Weasley és Hermione Granger, akik a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulói. A történet arról szól, miként próbálja meg Harry legyőzni a gonosz varázslót, Voldemort Nagyurat, aki megölte Harry szüleit és megpróbálja meghódítani a varázslóvilágot, s leigázni a varázstalan embereket, a muglikat. A könyv-sorozatból számos film, videójáték és más termék is készült.
A sorozat első kötete 1997-ben jelent meg Harry Potter és a bölcsek köve címen, ami után óriási világsiker lett a többi kötet is.[1] Az utolsó könyvet 2007 júniusában adták ki, azóta több mint 450 millió példányt adtak el a sorozatból, összesen 78 nyelven.[2][3] Az utolsó négy kötet egymás után állította fel a „leggyorsabban eladott könyvek” rekordját a történelemben.
A könyvek angol nyelvű változatait az Egyesült Királyságban a Bloomsbury, az Egyesült Államokban a Scholastic, Ausztráliában az Allen & Unwin, Kanadában pedig a Raincoast kiadó adta ki. A sorozatot a Warner Bros. filmesítette meg, a hetedik könyvet két filmre bontották, hat hónapnyi eltéréssel a megjelenésük között.
A Harry Potter-sorozathoz kapcsolódóan rengeteg terméket készítettek, így összesen 15 milliárd fontnyi értéke van a Harry Potter márkanévnek, ami átszámítva több mint 5 billió forint.[4]
Cselekmény
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Harry Potter és a bölcsek köve
Harry Potter árva kisfiú, szülei meghaltak egyéves korában. Nagynénje családjánál nevelkedik, akik utálatosan viselkednek vele. A 11. születésnapján megtudja egy óriástól, kinek varázspálcája az esernyőjében van, hogy varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A szülei is varázslók voltak, de Voldemort, a gonosz varázsló, megölte őket. Amikor Harryt akarta meggyilkolni, a varázslat visszacsapott és végletesen meggyengítette Voldemort-t. Harry homlokán egy villám alakú sebhely maradt, a varázslóvilág csodaként tekintett rá, amiről ő nem tudott semmit.
Az iskolában fokozatosan megismeri a számára teljesen új varázsvilágot, és szert tesz két jó barátra, Ronald bilius Weasleyre és Hermione Jean Grangerre. Megtanul kviddicsezni, így az elmúlt száz év legfiatalabb fogója lesz belőle ,ahogy az apjából is az lett fiatal korában. A tanév során kiderül, hogy Voldemort nagyúr, aki tíz éve minden hatalmát elvesztette, megpróbálja megszerezni a bölcsek kövét, hogy így újra testet ölthessen, és visszatérhessen a hatalomba. Harryék szinte biztosak benne, hogy ebben őt Perselus Piton professzor, Harry legellenszenvesebb tanára (bájitaltan) segíti. Év végén Harryék elhatározzák, hogy megakadályozzák. Miután lemennek a csapóajtón, a három gyerek kiállja a próbatételeket, majd Harry egyedül találkozik egy másik tanárral, a dadogó Mógussal, akiről kiderül, hogy Voldemort-t szolgálja és az az ő testében lakozik. Mivel Mógus nem bírja Harry érintését, a fiú ezzel a fegyverrel súlyosan meg is sebesíti őt és megakadályozza Voldemort-t a kő megszerzésében. Harry a gyengélkedőben ébred, ahol Dumbledore professzor, az iskolaigazgató, elmagyarázza neki az eseményeket.
Harry Potter és a Titkok Kamrája
Harry második tanévében szörnyű merényletek zajlanak a Roxfortban. Kiderül, hogy újra kinyílt a legendás Titkok Kamrája, és az ott lakó szörnyeteg(a baziliszkusz) fenyegeti a diákokat. Harry egy különös, ötvenéves napló segítségével megismerkedik Tom Denemmel, akiről utóbb kiderül, hogy nem más, mint a hajdani Voldemort, tizenhat éves korában. A régi lánymosdóban találkoznak Hisztis Myrtle-lel, a kísértettel, akit a Titkok Kamrájában rejtőző szörnyeteg ölt meg pontosan ötven évvel korábban. Ugyancsak a régi lánymosdóban találják meg a Titkok Kamrájának bejáratát. Harry megküzd a múltbeli Voldemorttal, legyőzi a baziliszkuszt és megmenti Ginny Weasley-t.
A Harry Potter és a Titkok Kamrája (Harry Potter and the Chamber of Secrets) 1998. július 2-án jelent meg angolul. A könyvnek a hatodik könyvvel van fontos tematikus kapcsolata. (Az említett kötetben fontos szerepet játszik Voldemort (Tom Denem) gyermekkora, valamint a napló, Voldemort egyik horcruxa.)
Harry Potter és az azkabani fogoly
Harry megtudja, hogy Sirius Black, egy körözött tömeggyilkos megszökött Azkabanból, a varázslók börtönéből. Black ellen az egész varázsvilágban körözés zajlik, mert köztudott, hogy meg akarja ölni Harryt, mint ahogy az is, hogy annak idején ő árulta el Harry szüleit Voldemortnak. Végül Harry és barátai számára kiderül, hogy nem Sirius Black – aki egyébként Harry keresztapja – a bűnös, hanem egy Peter Pettigrew nevű varázsló, aki patkány képében évek óta Ron (és a Weasley család) háziállata. Harryék megmentik Siriust az elfogatástól, Pettigrew azonban megszökik. Harry ebben a részben nem találkozik Voldemorttal, megismerkedik azonban a dementorokkal, a földkerekség legocsmányabb élőlényeivel, és megtanul védekezni ellenük. Ez az egyetlen könyv a sorozatban, amelyben nem jelenik meg Voldemort. Karácsonykor Sirius elküldi Harrynek a leggyorsabb versenyseprűt, a Tűzvillámot. Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter and the prisoner of Azkaban) angol nyelven 1999. július 8-án tették közzé. Ez a könyv elnyerte, többek között, a Costa-díjat és a Bram Stoker-díjat, mint az egyik legsikeresebb fantasy könyv az elmúlt években.
Harry Potter és a Tűz Serlege
A Roxfortban megrendezik a Trimágus Tusát, amelyen három varázslóiskola bajnokai mérik össze tudásukat.A Tűz Serlege kiválaszt mindegyik varázslóiskolából egy 17. életévét betöltött diákot, aki bedobja nevét a Serlegbe. Azonban valaki titokzatos módon benevezi Harryt is, így ő lesz a negyedik bajnok.
A fiúnak megtetszik Cho Chang, az ötödéves, hollóhátas lány. Harry megkérte, hogy legyen a párja a Karácsonyi Bálon, de Cho visszautasítja a kérést, azt mondja, Cedric felkérte őt, és elfogadta. A fiúnak végül Padma Patil, az egyik évfolyamtársa lesz a partnere.
Harry rengeteget tanul az év során, hogy helytálljon a kemény próbák során. A harmadik – utolsó – próba csapdának bizonyul: Harry és roxfortos bajnoktársa, Cedric Diggory egy temetőbe kerülnek, ahol Voldemort és Peter Pettigrew várják őket. Cedricet meggyilkolják. Ahogy később kiderül az áruló az ál Mordon professzor volt aki igaziból egy halálfaló, csak a százfűlé főzettel más alakot öltött. Voldemort, bonyolult feketemágiát alkalmazva, amelynek során felhasználja Harry vérét is, újra testet ölt. Harry megmenekül, és a Roxfortban beszámol Voldemort visszatéréséről. Dumbledore feltétel nélkül hisz neki, azonban Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter, hatalmát féltve inkább ragaszkodik a társadalom biztonságának látszatához, és önmagát is meggyőzi, hogy Harry hazudik...
Harry Potter és a Főnix Rendje
A hatalmát visszanyert Voldemort nem lép színre nyíltan, a Mágiaügyi Minisztérium pedig lejárató kampányt folytat Harry és Dumbledore ellen. A miniszter a Roxfortba küldi tanárnak, majd főinspektornak a szadista hajlamú boszorkányt, Dolores Umbridge-et, aki noha elvileg sötét varázslatok kivédését tanít, valójában megakadályozza, hogy a gyerekek gyakorlati önvédelmet tanuljanak, mert Caramel attól fél, hogy Dumbledore megtámadja a minisztériumot. Harry és társai ezért Dumbledore Serege néven titkos önvédelmi szakkört szerveznek. Harrynek mindeközben visszatérő álma van egy sötét folyosóról, míg végül kiderül, hogy – a hajdani, meghiúsult gyilkos átok következtében – Voldemorttal kölcsönösen belelátnak egymás fejébe. Amikor Voldemort erről tudomást szerez, csapdába csalja Harryt, és a kaland – amelynek végeztével a minisztérium is kénytelen elismerni, hogy a Sötét Nagyúr visszatért – Sirius Black életébe kerül. Harry megtudja, hogy Voldemort hajdan egy jóslat miatt tört az életére, mert úgy vélte, Harry az egyetlen, aki elpusztíthatja őt. Harry kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy a sors akarata szerint végül vagy ő fogja megölni Voldemortot, vagy Voldemort őt.
Harry Potter és a Félvér Herceg
Dumbledore közli Harryvel, hogy ebben az évben különórákat szeretne tartani neki. Az órák során régi emlékekbe tekintenek be, és Harry képet alkot Voldemort múltjáról. Megtudja, hogy a Sötét Nagyúr hétfelé szakította lelkét: hat horcruxot készített, hogy így nyerje el a halhatatlanságot. Voldemort tehát mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az összes horcruxát meg nem semmisítették. Harry eközben – aki a titokzatos „Félvér Herceg” régi tankönyvének segítségével zseniális bájitalfőzővé válik – gyanakodni kezd, hogy Draco Malfoy valójában halálfaló, és Piton segít neki titkos célja elérésében. Dumbledore ismételten leszögezi, hogy feltétel nélkül megbízik Pitonban. Végül kiderül, hogy Malfoy terve – Voldemort parancsára – Dumbledore megölése volt. Malfoy azonban képtelen elkövetni a gyilkosságot, így Piton – számos halálfaló, valamint a láthatatlanul jelen levő Harry szeme láttára – a gyilkos átokkal megöli Dumbledore-t. A gyilkosságot követő csatában Harry számára kiderül, hogy valójában Piton a Félvér Herceg. Harry elhatározza, hogy utolsó évére nem tér vissza a Roxfortba, hanem teljesíti a Dumbledore-tól ráhagyott küldetést: felkutatja és elpusztítja a horcruxokat, és ha sikerül, bosszút áll Pitonon is.
Harry Potter és a Halál ereklyéi
Harry, Ron és Hermione izgalmas és megrendítő kalandok során bukkannak a horcruxok nyomára. Az események egy csatában végződnek, amelyre a Roxfortban kerül sor. Harry a Voldemort által meggyilkolt Piton emlékeiben elmerülve megtudja, hogy Piton kezdettől fogva mély érzelmeket táplált édesanyja, Lily Evans iránt. Kiderül számára az is, hogy Piton Dumbledore kérésére végzett az igazgatóval, aki egy mágikus baleset (az egyik horcrux elpusztítása) miatt már amúgy is a halálán volt. Az is kiderül, hogy valójában ő, Harry is egy horcrux, amelyet Voldemort tudtán és akaratán kívül készített: amikor annak idején visszaszállt Voldemortra a gyilkos átok, a Sötét Nagyúr amúgy is szakadozott lelkéből lehasadt egy rész, és hozzákapcsolódott a szobában lévő egyetlen élőlény – Harry – lelkéhez. Így Voldemort mindaddig elpusztíthatatlan, amíg Harry életben van. Harry úgy dönt, hogy önként életét adja barátaiért, és védekezés nélkül áll Voldemort elé. Ezzel az elhatározásával méltó tulajdonosa lesz három mágikus tárgynak, a Halál ereklyéinek, s a legenda úgy szól, hogy aki az ereklyéket egyesíti, az a halál urává válik. Voldemort ismételten kimondja Harryre a gyilkos átkot, az azonban nem Harryt pusztítja el, hanem a testében élő lélekrésszel végez. Mivel ugyanis korábban Voldemort Harry vérét használta fel, hogy testet öltsön, Lily áldozata nemcsak Harry, hanem Voldemort saját vérében is továbbélt. E varázs következtében Harry nem hal meg, hanem egy köztes állapotba kerül, ahol választhat élet és halál között. A visszatérést választja, s a végső összecsapásban Voldemort még egyszer, utoljára megpróbálja megölni őt, azonban az átok ismét visszapattan, és – az immár horcruxok nélküli – Voldemort meghal.
A tizenkilenc évvel később játszódó epilógusból megtudjuk, hogy Harrynek Ginny Weasleytől három gyermeke született, és Ron is összeházasodott Hermionéval. Harry az egyik fiának az Albus Perselus nevet adta. Másik két gyermekük keresztneve: Lily (Harry édesanyja után) és James Sirius (Harry édesapja, valamint Harry keresztapja, Sirius Black után). Ronnak és Hermionénak két gyermeke van: Hugo és Rose.
| „ | …a Roxfort két igazgatója után neveztelek el. Közülük az egyik mardekáros volt, és valószínűleg a legbátrabb ember, akit valaha ismertem. | ” |
| – Harry Potter szavai kisebbik fiához[5] | ||
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Kiegészítő kötetek
Rowling a hétkötetes sorozathoz három kiegészítő könyvecskét, valamint egy drámát írt. Az előbbi három a „könyv a könyvben” műfaj képviselője, vagyis olyan könyvek, amelyekről a regényekben szó esik; bevételüket Rowling jótékony célra fordította.
- A képzeletbeli könyvet Tudor Hushpush, elismert kviddics-kutató írta. A könyv felöleli a kviddics teljes történetét, a legelső seprűnyélen alapuló játékoktól kezdve. Madam Cvikker, a Roxfort könyvtárosnője szerint a könyvet a diákok napi rendszerességgel „mancsolják, nyálazzák, és minden módon bántalmazzák”, ami azonban Dumbledore szerint egy könyv számára az elismertség legnagyobb jele. A valóságos könyv látszólag a roxfortos könyvtári példány hasonmása, az elején – kézírással – a könyvet kikölcsönző diákok nevének hosszú listájával.
- A képzeletbeli könyv a Roxfort egyik tankönyve, szerzője Goethius Salmander. A könyv alfabetikus sorrendben mutatja be a legendás állatokat, mindegyiknél közölve az adott faj veszélyességi fokozatát. A valóságos könyv érdekessége, hogy egy ténylegesen használt iskolai könyv látszatát kelti: a legkülönbözőbb helyeken változatos kézírásos firkák tarkítják, kezdve azzal, hogy „Harry Potter tulajdona”, egészen Harry és Ron óra alatti akasztófázásának nyomáig.
- A képzeletbeli könyv egy rúnákkal írott mesegyűjtemény, amelyet Dumbledore a végrendeletében Hermionéra hagy. Az ifjú varázslók és boszorkányok e kötet meséin nőnek fel. A gyűjtemény egyik eleme, A három testvér meséje számol be a Halál ereklyéiről, s így a hetedik kötet eseményeiben fontos szerepet játszik.
- A színdarab bemutatója 2016. július 30-án volt, egy nappal később pedig könyvben is megjelent az anyaga.[6] A hetedik kötet vége után tizenkilenc évvel játszódik, középpontjában pedig Harry Potter, akkor már mint a Mágiaügyi Minisztérium alkalmazottja, valamint legfiatalabb fia, Albus Perselus Potter áll.
A sorozat ismertetése
Háttér
A varázsvilág
| „ |
– Mit csinál voltaképpen a Mágiaügyi Minisztérium? |
” |
| „ | Varázstalan embertársaink (közismert nevükön a muglik) a középkorban roppantul féltek a mágiától, viszont meglehetősen nehezen ismerték fel azt. Azon ritka alkalmakkor, amikor sikerült elfogniuk egy-egy igazi boszorkányt vagy varázslót, az illetőt abban a hiszemben égették el a máglyán, hogy ily módon az ő életét is kiolthatják. Az elítélt boszorkány vagy varázsló ilyenkor rendszerint elvégzett egy egyszerű hőhűtő bűbájt, majd jajveszékelve gyötrelmet színlelt, pedig csupán kellemes csiklandozást érzett. Vadóc Wendelin például annyira élvezte a „máglyahalált”, hogy különböző álöltözetekben összesen negyvenhétszer adta magát muglikézre. | ” |
| – Bathilda Bircsók: A mágia története[8] | ||
A Harry Potter-sorozat különlegessége, hogy – szemben a fantasy-irodalom általános jellemzőjével – nem más térben és/vagy más időben játszódik, hanem az olvasó saját világában, nevezetesen – nagyrészt – a 20. század végi Nagy-Britanniában. Az ilyen műveket a fantasy egyik alkategóriája az úgynevezett „kortárs (contemporary / urban) fantasy” megnevezéssel jelölik.[9] A történet arra a két egyszerű alapkoncepcióra épül, hogy egyrészt varázslat létezik, másrészt a varázslók világa láthatatlan az ún. muglik, vagyis a varázserővel nem bíró emberek számára. E koncepció szerint az emberiség történetében kezdettől fogva léteztek mágikus képességű emberek. A sorozat a világirodalomból és -történelemből ismert varázslók és alkimisták (például Kirké, Merlin, Paracelsus, Nicolas Flamel stb.) nevére rendre úgy hivatkozik, hogy ezek egyrészt valóban mind létező emberek voltak, másrészt ténylegesen varázserővel bírtak.
A történelem e narratívája szerint a varázslók és a muglik az idők során mindinkább elidegenedtek egymástól, olyannyira, hogy 1689-ben aztán aláírták a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvényt, amely megtiltja a varázslók és boszorkányok számára, hogy muglik szeme láttára varázsoljanak. A 18. századra a varázsvilágot teljesen sikerült elrejteni a muglik elől. „Ettől kezdve a muglik lassan elfelejtik a mágia létezését és áttérnek a technikai civilizáció útjára. A két világ teljesen különválik egymástól.”[10]
Varázslók és boszorkányok: a vértisztaság kérdése
A Harry Potter-sorozat koncepciója szerint a varázserő öröklődik, azonban (ismeretlen okból) megtörténhet, hogy egy – vagy akár sok – generáción keresztül lappang. Ebből következik, hogy varázslóknak is születhetnek mágiamentes gyermekeik, illetve muglicsaládban is születhet varázsló. A varázsvilágban így döntő fontosságú – és a történet előrehaladtával mind fontosabb – két kérdés:
- hogy egy adott ember maga varázsló vagy boszorkány-e, ill.
- a szülei varázslók és boszorkányok voltak-e.
A „varázsló” szó többnyire egyszerűen a férfi/fiú, a „boszorkány” pedig a nő/lány szinonimája. Utóbbi szónak nincs negatív konnotációja. A rokonértelmű szavak (például „mágus”, „banya”, „boszorkánymester”) használata nem utal egyértelmű fogalmi megkülönböztetésre, mindössze stilisztikai eszköznek tekinthető.
A mágikus képesség birtoklása tekintetében egy adott ember egyszerűen vagy varázsló/boszorkány, vagy mugli. A származás kérdése bonyolultabb. Az ősi varázslócsaládok tagjaira egyesek az aranyvérű jelzőt használják, az ún. mugliivadék varázslókat/boszorkányokat pedig a becsmérlő sárvérű melléknévvel illetik. Akinek az egyik szülője mugli, az félvérnek minősül, a varázslócsaládban született mágiamentes ember pedig kvibli.
A vértisztaság kérdése egyértelműen a rasszizmus allegóriájának tekinthető. (Erre vonatkozóan lásd alább az Antirasszizmus c. részt.)
Varázslények
.jpg)
A varázsvilágban – tehát a muglik számára láthatatlanul – számos varázslény létezik; ezek nagy része ismerős lehet az olvasó számára a mesékből és mitológiákból. Rowling e tekintetben meglehetősen szabadon bánt a forrásokkal: a mágikus lényeket hol az általában ismert karakterükkel emelte be a folklórból saját világába, hol csupán a nevüket kölcsönözte, de új tulajdonságokkal ruházta fel őket. A sárkányok például, mint általában, Rowlingnál is nagy testű, tüzet okádó, kincsüket féltő hüllők, a kentaurokat azonban jövendőmondásra specializálódott, meglehetősen gőgös fantasztaként mutatja be. A történetben szerepelnek még többek között házimanók, koboldok, óriások, sellők, törpék, trollok; egyesek csak epizódszereplők, mások a cselekmény szempontjából döntő fontosságúak.
A varázslények között számos olyan akad, amely teljes mértékben Rowling fantáziájának terméke. Ilyen például a sündisznóra hasonlító acsarka, az orrontó furkász, vagy épp a történetben is titokzatos morzsás szarvú szapirtyó, amelyről – a szereplőkhöz hasonlóan – az olvasó végig nem tudja bizonyosan, hogy létezik-e vagy sem. Magyar nevük a fordító leleménye.
A történetben visszatérő motívum a varázslók és egyéb varázslények egymáshoz való viszonya. A varázslók általában felsőbbrendűnek tartják magukat a többi fajhoz képest, és ez az intelligens fajok esetében komoly problémát jelent. A kentaurok és a sellők például kifejezetten rossz néven veszik, amikor félembernek (pláne félállatnak) titulálják őket. A nem-varázsló mágikus lények (például házimanók és koboldok) pálcahasználati jogát tiltja a varázslótörvény. Ez a történelem során – a koboldok esetében – nem egyszer véres összeütközésekhez vezetett, s az ősi rossz viszony a történet menetére is hatással van. A házimanók valójában a varázslók rabszolgái. A felszabadításuk kérdése jó ideig poénszámba megy az olvasó számára, azonban a történet előrehaladtával komoly jelentősége lesz annak, hogy a varázslók mennyire veszik „emberszámba” házimanóikat. Az egyik házimanó Dobby, aki nagyon kedves és barátságos. A másik Sipor, aki nem annyira barátságos, de azért nem gonosz.
Kiegészítés: A varázsolni képes teremtmények nem mindegyike él távoli erdőkben, elhagyatott barlangban vagy a mágikus világban. A vérfarkasok, de főként a vámpírok gyakran a muglik közvetlen környezetében élnek.
Varázsigék
A könyvekben számos varázsigével találkozunk. Fajtájukat tekintve a leggyakoribb közülük az átok, a bűbáj, a rontás és az ártás, de ezek nem mindig különülnek el élesen egymástól. Az átkok közül hármat főbenjáró átoknak neveznek.
A varázsigéket általában olyan dolgokra használják, amikre a muglik modern technológiája nem képes. A varázsige megfelelően hangsúlyosan való kimondása mellett megfelelő pálcamozdulatra és koncentrációra van szükség, de az elég gyakorlattal és nagy varázserővel rendelkező embereknek sem pálca sem varázsige nem kell a varázslat elvégzéséhez.
A Harry Potter-sorozat varázsigéit J. K. Rowling a latin nyelvet gyakran komikus módon kicsavarva alkotta meg. A magyar fordításban Tóth Tamás Boldizsár egyes varázsigéket megtartott eredeti formájukban, mások helyett azonban részben vagy teljesen újakat alkotott. Előbbire példa a Stupefy→Stupor (kábító átok), utóbbira az Expelliarmus!→Capitulatus! (lefegyverző bűbáj).
A könyvekben nincs megmagyarázva, hogy a varázsigék hogyan "teremnek". Pedig a hatodik részben kiderül, hogy lehet varázslatokat feltalálni, Perselus Piton is talál fel ilyeneket.
Intézmények és helyszínek
A varázsvilág szervezése számos intézményt életre hívott. Ezek közül a hierarchia szempontjából legfontosabb a Mágiaügyi Minisztérium, amelynek számos osztálya, főosztálya és alosztálya a komikum kiapadhatatlan forrását – valamint a bürokrácia és a korrupció elítélése lehetőségének gazdag tárházát – kínálja Rowling számára.
A történet szempontjából azonban a legfontosabb intézmény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. A Roxfortot a 10. század végén alapította a kor négy legnagyobb mágusa: Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár.[11] Ahogy az angol nyelvű országok sok iskolája, a Roxfort is úgynevezett házrendszerben működik. A Roxfort minden tanulója tagja a négy iskolai ház valamelyikének, amelyek az őket alapító boszorkányról vagy varázslóról vannak elnevezve (Griffendél, Hugrabug, Hollóhát és Mardekár). Mivel a tanulók jóformán teljes idejüket az azonos házban lévő diákokkal töltik, ez a rendszer meghatározó része a roxforti mindennapoknak. A házak rivalizálása fontos eleme a történetnek.
További intézmények és helyszínek:
- Abszol út: a muglik elől elrejtett utca Londonban; itt található számos varázsbolt Az Abszol úthoz közel van a Zsebkosz köz, ahol a sötét varázslók szoktak vásárolni.
- Gringotts: a varázslók bankja az Abszol úton,ahova a bölcsek kövét is rejtették.
- 9 és ¾. vágány: az a vágány, ahonnan a vonat indul Roxfortba.
- Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály (Londonban)
- Azkaban: a varázslók börtöne (valahol Északon, egy szigeten)
- Tiltott Rengeteg: varázslényekkel zsúfolt erdő a roxforti birtok körül
- Roxmorts: falu Roxfort közelében; az egyetlen, kizárólag varázslók és boszorkányok lakta település Nagy-Britanniában
- Wizengamot: a Legfelsőbb Varázslóbíróság
- Beauxbatons Mágusakadémia, egy varázslóiskola Franciaországban
- Durmstrang Intézet, egy varázslóiskola, feltehetőleg valahol Északon
- Grimmauld tér 12.: A Főnix Rendjének a búvóhelye (a 6. részig) és Sirius Black otthona
- Privet Drive 4.: Dursley család háza
- Az Odú: a Weasley család háza
A történet ideje
A történet tényleges cselekményének legkorábbi időpontját a 2. kötetben említik: ez a Roxfort alapítása a 10. században. A legkésőbbi esemény időpontja (a 7. kötet epilógusában leírtak) 2017. szeptember 1. A kötetekben elbeszélt események főideje azonban 1991 júliusa (ekkor tudja meg Harry, hogy varázsló) és 1998. május 2. (a Harry és Voldemort közötti küzdelem vége) közé esik.