A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Keviczky László | |
Született |
1945. április 2. (77 éves) Ráckeve |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár |
Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (–1968) |
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Keviczky László (Ráckeve, 1945. április 2. –) Széchenyi-díjas magyar villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az irányításelmélet és ezek alkalmazásai, a rendszeridentifikáció és a paraméterbecslés. 1986 és 1993 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet igazgatója. 1993 és 1999 között az MTA főtitkára, 1999 és 2000 között alelnöke.
Életpályája
1963-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára, ahol 1968-ban szerzett mérnök diplomát. Diplomájának megszerzése után a BME Automatizálási Tanszékén tudományos kutatóként helyezkedett el, majd az oktatói ranglétrát végigjárva 1994-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Egyetemi működése mellett a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (MTA SZTAKI) folyamatirányítási főosztályvezetőjévé nevezték ki 1981-ben. Öt évvel később a SZTAKI igazgatója lett. Tisztségét 1993-ig viselte. 1999-ben kutatóprofesszori megbízást kapott az intézet Rendszer és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumában. 2002-ben a Széchenyi István Egyetemen kapott egyetemi tanári kinevezést. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.
1984 és 1990 között a Nemzetközi Automatizálási Szövetség Alkalmazási Bizottságának elnökeként dolgozott, majd 1993-ig a Szakmai Bizottság elnöke volt, azóta a vezetőtanács tagja. A Control Systems Archive és a Modelling and Simulation című szakfolyóiratok szerkesztőbizottsága tagja is lett. 1994-ben a Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Tudományos Egyesület elnökévé, később társelnökévé választották, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságbe is bekerült. 1997 és 2003 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt.
1974-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1980-ban pedig doktori értekezését. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává, illetve főtitkárává választották. 1996-ban megerősítették tisztségében. 1999-ben az MTA természettudományi alelnökévé választották meg, itt 2002-ben erősítették meg. 2005-ig viselte ezt a tisztségét. Akadémiai pályafutása során az Automatizálási és Számítástechnikai, valamint az Informatikai Bizottság tagja lett, később a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága társelnöke és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanács elnöke is volt. 1991-ben a Svéd Királyi Műszaki Akadémia és a Magyar Mérnök Akadémia is felvette tagjai sorába.
Munkássága
Fő kutatási területe az irányításelmélet és alkalmazásai, a rendszeridentifikáció és a paraméterbecslés.
Az irányításelmélet területén új módszereket dolgozott ki a rendszerazonosítás és a paraméterbecslés területén. Kiemelten foglalkozik a robusztus és adaptív optimális irányítások elméletével, kidolgozta a rendszer szerkezetét és a kapcsolódó tervezési eljárásokat. Nevéhez fűződik a paksi atomerőmű, az országos gázhálózat és egyes gépjárművek irányítási rendszerének fejlesztése. Több modellt készített a nemlineáris folyamatok bemutatására, identifikációjára és szimulációjára. Foglalkozik még a szabályozástechnika és hipermédia rendszerekkel és alkalmazásaival is. Intézetigazgatóként és akadémiai vezetőként jelentős tudománypolitikai szerepe is.
Több mint háromszáznegyven tudományos publikációja jelent meg, ebből három szakkönyv és tizenkét könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.
Családja
1970-ben nősült, házasságából két fiúgyermek született. Egyikük, Keviczky Tamás, irányításelméletből szerzett PhD-t.
Díjai, elismerései
- Csáki Frigyes-érem (1989)
- Kalmár László-érem (1989)
- IFAC Outstanding Service Award (1990)
- MTESZ-díj (1992)
- Benedikt Ottó-érem (1995)
- Gábor Dénes-díj (2000)
- Széchenyi-díj (2004)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)
- Akadémiai Aranyérem (2020)[1]
Főbb publikációi
- Identification of nonlinear dynamic systems (1976)
- Lineáris szabályozási rendszerek szintézise (társszerk., 1977)
- Self-tuning Adaptive-control of Cement Raw-material Blending (1978)
- A négyzetes középhibát minimalizáló új adaptív diszkrét szabályozók (1979)
- Multivariable Self-tuning Regulator With Generalized Cost-function (1981)
- Direct methods for self-tuning PID regulators (Bányász Csillával, 1982)
- Szabályozástechnikai őrléselmélet (1984)
- Adaptive Load-frequency Control of The Hungarian Power-system (Automatica, 1985)
- Mathematics and control engineering of grinding technology: Ball mill grinding (1989)
- H-infinity Detection Filter Design For Linear Systems: Comparison of Two Approaches (1996)
- Robust detection filter design in the presence of time varying system perturbations (1997)
- Nonlinear system identification - input-output modeling approach (1999)
- Az információs társadalom (Demetrovics Jánossal, 2000)
- Robust stability and performance of time-delay control systems (Bányász Csillával, 2007)
Jegyzetek
- ↑ Ünnepi köszöntők, díjátadás a Magyar Tudomány Ünnepén. medicalonline.hu, 2020. november 3. (Hozzáférés: 2020. november 3.)
Források
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 668–669. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 571. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, publikációs listával
- Személyes honlap az MTA SZTAKI oldalán, publikációs listával
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.