Julija Volodimirivna Timosenko -

	Julija Volodimirivna Timosenko
	Julija Timosenko 2018-ban
	Ukrajna 13. miniszterelnöke
	Hivatali idő; 2007. december 18. – 2010. március 4.
Helyettes	Olekszandr Valentinovics Turcsinov
Előd	Viktor Fedorovics Janukovics
Utód	Mikola Janovics Azarov
	Ukrajna 10. miniszterelnöke
	Hivatali idő; 2005. január 24. – 2005. szeptember 8.
Helyettes	Mikola Janovics Azarov
Előd	Viktor Fedorovics Janukovics
Utód	Jurij Ivanovics Jehanurov
Születési név	Юлія Володимирівна Грігян
Született	1960. november 27. (62 éves); Dnyipropetrovszk, Szovjetunió
Párt	Batykivscsina (1999–)
Szülei	Lyudmila Telehina; Volodymyr Hrihyan
Házastársa	Olekszandr Timosenko (1979–)
Gyermekei	Yevhenia Tymoshenko
Foglalkozás	politikus, közgazdász
Iskolái	Dnipro University of Technology; Oles Honchar Dnipro National University;
Vallás	ortodox keresztény
Díjak	Miner's Glory 2nd class; Miner's Glory 3rd class; Order of the Great September Revolution 1969 (2009); Order of the holy Great Martyr Barbara 2nd class (1998); Order of the Orthodox Crusaders of the Holy Sepulchre (2009);
	Julija Volodimirivna Timosenko aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Julija Volodimirivna Timosenko témájú médiaállományokat.

Julija Volodimirivna Timosenko (ukránul: Юлія Володимирівна Тимошенко; Dnyipropetrovszk, 1960. november 27. –) ukrán politikus, közgazdász, üzletasszony, 2005. január 24-e és szeptember 8-a, valamint 2007. december 18-a és 2010. március 4-e között Ukrajna miniszterelnöke. A narancsos forradalom egyik kulcsfigurája volt: ő vezette a Julija Timosenko Blokkot (BJUT). Indult a 2010-es ukrán elnökválasztáson, melynek második fordulójába Viktor Fedorovics Janukovics mellett ő jutott be, ám Janukovics végül kb. 3%-kal győzött.

Életrajza

19 éves korában férjhez ment Olekszandr Timosenkóhoz, a szovjet kommunista párt (SZKP) egy középvezetőjének fiához, majd a Komszomolban töltött be tisztségeket. 1984-ben végzett a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen közgazdászként, később pedig kandidátusi fokozatot szerzett. A peresztrojka által megteremtett környezetben hamar komoly üzleti sikereket ért el, azon belül is főleg az energiaiparban. 1990–1998 között több nagy vállalat vezetője volt. 1995-től két éven át a legnagyobb ukrán földgázimportőr céget vezette, ekkor kapta a „gázhercegnő” becenevet. Meggazdagodásában jelentős szerepet játszott a Pavlo Lazarenko exkormányfőhöz fűződő viszonya. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit.

A politikában 1996-ban jelent meg, képviselői mandátumot szerezve az ukrán törvényhozásban. A Kirovohradi területen rekordnak számító 92,3%-os támogatottságot ért el. Politikai életútja ezután számos színes fordulatban bontakozott ki miniszterelnökségéig. 1999-től 2001-ig Viktor Juscsenko miniszterelnök-helyettese volt. 2001-ben Leonyid Kucsma elnök, vámokirat hamisítással és földgázcsempészéssel vádolva, lemondatta posztjáról, sőt börtönbe is záratta. Innen néhány hét múlva szabadult; a vádak végül nem bizonyosodtak be.

2005 júliusában a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg; csak Condoleezza Rice és Wu Yi kerültek elé.

2011. augusztus 5-én letartóztatták azzal a váddal, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását, amelyek így rendkívüli előnytelenek voltak Kijev számára.^[1] Október 11-én hét év börtönre ítélték. Az EU szerint az eljárás mögött politikai megfontolások álltak.

2014. február 22-én szabadon engedték,^[2] és pár óra után már Kijevben, a Majdanon tartott beszédet.^[3] Március 8-án Berlinben megkezdték akut porckorongproblémái orvoslását, melyek mozgásszervi panaszokat okoztak, emiatt csak kerekesszékkel és bottal volt képes közlekedni.^[4] 2014. április 14-én a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az ellene folytatott eljárást.^[5] Elindult a 2014. május 26-án tartott elnökválasztáson is, de kikapott Petro Porosenko üzletembertől, akire a legtöbb szavazat érkezett.^[6]

2020. augusztus 23-án koronavírus-fertőzéssel diagnosztizálták. Kórházba szállították. Állapotát súlyosnak, de nem életveszélyesnek minősítették. A láza nem csökkent 39°C alá. Később gépi lélegeztetést alkalmaztak.^[7] Timosenko családtagjai között is találtak fertőzötteket: lánya, Jevhenyija, valamint annak férjének a tesztje is pozitív lett.

Jegyzetek

↑ Letartóztatták Julija Timosenkót (Index, 2011. augusztus 5.)
↑ Nyilas Gergely: Visszatért a megtörhetetlen asszony. index.hu. Index (2014. feb. 23.) (Hozzáférés: 2014. feb. 27.)
↑ Timosenko: Ne menjetek haza! nol.hu. NOL (2014. feb. 22.) (Hozzáférés: 2014. feb. 27.)
↑ Megpróbálják kimenteni Julija Timosenkót a tolószékből – Index, 2014. március 8.
↑ Rehabilitálták Timosenkót Archiválva 2014. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2014. április 14.
↑ "Moszkva veresége az ukrán választás legfőbb eredménye" – hvg.hu, 2014. május 26.
↑ ЗМІ: Тимошенко у важкому стані, її підключили до апарату ШВЛ (ukrán nyelven). www.unian.ua. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)

Irodalom

Menedékjog Timosenko férjének, HVG, 2012. (34. évf.) 2. (1702.) sz. 11. old.
Ukrajna a Timosenko-per után: a börtön ablakából, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 27. old.
Németh András: Ukrajna a Timosenko-per után: szakítópróba, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 26-27. old.
Timosenko első hetei Ukrajnában: Julija 2.0,HVG, 2008. (30. évf.) 6. (1498.) sz. 34-35. old.

További információk

Hivatalos honlap (ukrán, orosz, angol)

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Julija_Volodimirivna_Timosenko
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

[1] Letartóztatták Julija Timosenkót (Index, 2011. augusztus 5.)

[2] Nyilas Gergely: Visszatért a megtörhetetlen asszony. index.hu. Index (2014. feb. 23.) (Hozzáférés: 2014. feb. 27.)

[3] Timosenko: Ne menjetek haza! nol.hu. NOL (2014. feb. 22.) (Hozzáférés: 2014. feb. 27.)

[4] Megpróbálják kimenteni Julija Timosenkót a tolószékből – Index, 2014. március 8.

[5] Rehabilitálták Timosenkót Archiválva 2014. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2014. április 14.

[6] "Moszkva veresége az ukrán választás legfőbb eredménye" – hvg.hu, 2014. május 26.

[7] ЗМІ: Тимошенко у важкому стані, її підключили до апарату ШВЛ (ukrán nyelven). www.unian.ua. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Julija Volodimirivna Timosenko

Julija Timosenko 2018-ban
Ukrajna 13. miniszterelnöke
Hivatali idő 2007. december 18. – 2010. március 4.
Helyettes	Olekszandr Valentinovics Turcsinov
Előd	Viktor Fedorovics Janukovics
Utód	Mikola Janovics Azarov
Ukrajna 10. miniszterelnöke
Hivatali idő 2005. január 24. – 2005. szeptember 8.
Helyettes	Mikola Janovics Azarov
Előd	Viktor Fedorovics Janukovics
Utód	Jurij Ivanovics Jehanurov

Születési név	Юлія Володимирівна Грігян
Született	1960. november 27. (62 éves) Dnyipropetrovszk, Szovjetunió
Párt	Batykivscsina (1999–)

Szülei	Lyudmila Telehina Volodymyr Hrihyan
Házastársa	Olekszandr Timosenko (1979–)
Gyermekei	Yevhenia Tymoshenko
Foglalkozás	politikus, közgazdász
Iskolái	Dnipro University of Technology Oles Honchar Dnipro National University
Vallás	ortodox keresztény

Díjak	Miner's Glory 2nd class Miner's Glory 3rd class Order of the Great September Revolution 1969 (2009) Order of the holy Great Martyr Barbara 2nd class (1998) Order of the Orthodox Crusaders of the Holy Sepulchre (2009)



Julija Volodimirivna Timosenko aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Julija Volodimirivna Timosenko témájú médiaállományokat.