A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Ernst Curtius | |
Született |
1814. szeptember 2.[1][2][3][4][5] Lübeck[6][7][8][9] |
Elhunyt |
1896. július 11. (81 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[10][7][8][9] |
Állampolgársága | Lübeck |
Gyermekei | Friedrich Curtius |
Szülei | Carl Georg Curtius |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin[11] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Curtius témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ernst Curtius, régi magyarosított nevén Curtius Ernő (Lübeck, 1814. szeptember 2. – Berlin, 1897. július 11.) a 19. század jelentős német régésze és történésze.
Élete és művei
A bonni, göttingeni és berlini egyetemeken nyelvészetet tanult és 1837-ben Brandis tanárt Görögországba kísérte. Miután egy ideig Olaszországban is tartózkodott, visszatért Németországba és 1841-ben Halleban doktori oklevelet nyert. 1843-ban a berlini egyetemen magántanár lett. Geibel költővel együtt műfordításokat adott ki görök költőkből: Klassische Studien c. alatt (Bonn 1840) és ezt követték következő munkái: Anecdota delphica (Berlin 1843); Inscriptiones atticeduodecim (uo. 1843) és: Die Akropolis von Athen (uo. 1844). 1844-től 1849-ig rendkívüli tanár volt a berlini egyetemen és egyúttal a későbbi III. Frigyes német császár nevelője.
1856-ban a göttingeni egyetem hívta meg tanárnak, honnan 1868-ban a berlini egyetemhez neveztetett ki az ókori művészet-történelem tanárává és a királyi múzeum régiségi osztályának igazgatójává. 1853-tól fogva tagja volt a berlini tudományos akadémiának és állandó titkára a nyelvészet-történelmi osztálynak. Ismételt görögországi és kis-ázsiai utazásainak eredményei a göttingai tudós társaság és a berlini akadémia értekezéseiben jelentek meg. Külön is megjelentek: Naxos (Berlin 1846); Olympia (uo. 1852); Die Jonier (uo. 1855); Über den religiösen Charakter der griechischen Münzen; Beiträge zur Geschichte und Topographie Kleinasiens (uo. 1872); Ephesos (uo. 1874).
Ünnepi beszédei, amelyeket mint göttingai tanár tartott, 1864-ben Berlinben jelentek meg; a Berlinben tartott beszédeit: Altertum und Gegenwart c. alatt 3 kötetben uo. adta ki 1875, 1882 és 1890; ezek már több kiadást értek.
Fő művei: Der Peloponnesos, mely a görög föld e fontos részének történelmét, mondáit és művészeti emlékeit tárgyalja; továbbá: Griechische Geschichte (Berlin 1857-1861, 6 kötet; eddig 6 kiadás), magyarul Fröhlich Róbert fordításában (Budapest 1875-1880, 6 köt., le van továbbá fordítva franciára, olaszra és spanyolra); e nagyszabású, elragadó tollal írt munkában különösen a műveltség-történelmi mozzanatokat öleli fel kiváló előszeretettel. A mű enemű fejezetei sikerültebbek is a történetieknél. Curtius felfogása és alapnézete sokáig dominált a modern görög hisztoriográfia terén és nagyszámú tanítványai sokáig hirdették a mester tanait. Később azonban ellenmozgalom támadt, amelynek vezérei, mint Pöhlmann, Beloch, Holm és különösen Busolt, Curtiusnak nem egy kedvelt sarktételét ingatták meg. Így a iónok vándorlásáról szóló nézetét, Periklész és ellenfeleinek elfogult megítélését, az athéni politikai institúciók fejlődéséről szóló tanát stb. Mindez azonban semmit sem von le a nagy tudós érdemeiből, ki előrehaladt kora dacára is lelkesedést lehelt tanítványainak lelkébe, rajongással csüngött a klasszikus világ emlékein és ernyedetlen figyelemmel kisérte az újabb leleteket. A porosz udvar bizalmával tüntette ki, a berlini egyetemnek és német tudománynak pedig egyik korifeusa volt.
Művei közül még említendők: Sieben Karten zur Topographie von Athen mit erläuterndem Text (Gotha 1868). Kaupert társaságában adta ki az Atlas v. Athen c. művet (Berlin 1878) és: Karten von Attika (6 füz.). A porosz kormány nevében Olympiában rendezett ásatásokról Adler- és Hirschfelddel szövetkezve a következő díszmunkát adta ki: Die Ausgrabungen von Olympia (Berlin 1877-78, 3 köt.). Akadémiai értekezéseinek száma szinte áttekinthetetlen. A későbbiek ezek: Gebäudereste der Akropolis. (a berlini régész társulat jelentései között, 1889); Über Wandgemälde in Athen stb. (uo.); Die Palästra von Olympia (uo.); Topographie von Olympia (uo.); Wie die Athener Jonier wurden (Hermes 1890); Studien zur Gesch. d. griech. Olymps (Berlini akad. értek. 1890); Über d. Haketompedon (Rég. társ. 1890); Der conservative Zug im Volkscharakter der Athener. Ünnepi beszéd (Berlin 1890); Graf Moltke (berlini akad. értek. 1891); Athen u. Rom (Berlin 1891). 77 éves korában a következő nagy munkával örvendeztette meg nagyszámú tisztelőit: Die Stadtgeschichte von Athen (Milchöfer és Kaupert közreműködésével, Berlin 1891). 1893 április havában előrehaladt kora miatt a berlini akadémia titkári állásáról leköszönt; Vahlen lett utóda.
Magyarul megjelent művei
- Athen Perikles korában; Curtius után Pór Antal; Ráth, Pest, 1868
- Curtius Ernő: A görögök története I–VI. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata), ford. Fröhlich Róbert; MTA, Budapest, 1875–1880
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Merkelstiftung geneological database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Курциус Эрнст, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ a b Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek – Historical Commission of the Bavarian Academy of Sciences
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ http://www.stadtentwicklung.berlin.de/cgi-bin/egab/eg.pl?fieldname=grab&search=messel&Search=Start
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.