A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Bokor József | |
Született |
1948. július 22. (74 éves) Tiszadob |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
villamosmérnök, egyetemi tanár |
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bokor József (Tiszadob, 1948. július 22. –) Széchenyi-díjas magyar villamosmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2017. májusától az egyik alelnöke.[2] Kutatási területe a lineáris és nemlineáris, többváltozós dinamikus rendszerek elmélete és automatizálása. 1995-től az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Intézet (SZTAKI) igazgatóhelyettese, majd 2008-tól tudományos igazgatója.
Életpályája
1966-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára, ahol 1972-ben szerzett diplomát automatizálás szakon. Ennek megszerzése után a Csepel Művek Irányítás és Számítástechnikai Intézetben kapott tudományos munkatársi állást. 1977-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1978-ban megbízták az operációkutatási osztály vezetésével. 1987-ben az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Intézet Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumába került, egyúttal annak vezetője is lett. 1995-ben a SZTAKI tudományos igazgató-helyettesévé, 2008-ban tudományos igazgatójává nevezték ki.
Kutatóintézeti állása mellett 1982 óta oktat a Budapesti Műszaki Egyetemen (2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). 1992-ben kinevezték egyetemi tanárrá a Közlekedésautomatikai Tanszéken. Két évvel később átvette a tanszék vezetését. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Emellett a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanára és a Minnesotai Egyetem meghívott kutatóprofesszora.
Vendégkutató volt Londonban az Imperial College of Science and Technology Computers and Control tanszéken 1967-1968-ban, majd 1990-1991-ben visiting Fulbright-professzor az Egyesült Államokban az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) ahol az elméleti kutatások mellett űrkutatáshoz kapcsolódó irányítási feladatokkal foglalkozott. Vendégprofesszorként dolgozott még a University of Delft-en (Hollandia) 1992 és 1993-ban. 2000-től a University of Minnesota Aerospace Department keretében többször vendégkutató, NASA és NSF kutatásokban vesz részt.
1983-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának, valamint az Informatikai Bizottságnak lett tagja. 1998-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben (szokatlanul korán) rendes tagjává. Később a Jelölőbizottságnak is tagja lett. 1990-ben a Magyar Mérnökakadémia alapító tagja. Az 1990-es évektől az Országos Atomenergia Felügyelő Bizottság és az Országos Doktori és Habilitációs Bizottság tagja. 2002-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tagja lett. A Magyar Autóműszaki Felsőoktatásért Alapítvány elnöke.
Munkássága
Fő kutatási területe az automatizálás, a lineáris és többváltozós dinamikus rendszerek elmélete és automatizálása. Publikált az optimális irányítás és a rendszeridentifikáció (rendszerazonosítás) témakörében is.
Kutatási területein elért elmélet eredményeit széleskörűen alkalmazzák járműszerkezetek, illetve járműdinamikai modellek tervezésénél. Ehhez kapcsolódva publikál a jelfeldolgozás témakörében a parametrikus modellek és waveletek felhasználásáról, valamint dinamikus rendszerek földi és légi járművekben és űrszerkezetekben történő azonosításáról, irányításáról. Nevéhez illetve kutatócsoportjához fűződik a paksi atomerőmű részére kifejlesztett valós idejű (real time) jelfeldolgozó rendszer és diagnosztikai hálózat és primerköri nyomásszabályozást megvalósító számítógépes irányítási rendszer kidolgozása és kiépítése.
Több mint négyszázhetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője ezernél több hivatkozással. Publikációi jelentős részét magyar és nemzetközi folyóiratokban megjelent munka, illetve konferenciacikkek valamint könyvek teszik ki. Munkáit magyar és angol nyelven adja közre.
Díjai, elismerései
- Akadémiai Díj (1987, megosztva)
- Gábor Dénes-díj (1994)
- Benedikt-díj (1999)
- Héliosz Díj (2003)
- Széchenyi-díj (2007)
- Temesvári Műszaki Egyetem díszdoktora (2007)
- Bánki Donát jubileumi díj (2009)
- Simonyi Károly-díj (2010)
- az Óbudai Egyetem díszdoktora (2012)
- a Magyar Érdemrend középkeresztje (2013)
Főbb publikációi
- A new identification method with special parametrization for model structure determination (társszerző, 1979)
- Recursive structure, parameter and delay time estimation using ESS representations (Keviczky Lászlóval, 1985)
- Jelfeldolgozási módszerek és algoritmusok gyorsításának lehetőségei (társszerző, 1989)
- Parametrizations of Linear Stochastic Systems (Keviczky Lászlóval, 1991)
- Frequency Domain Identification of the MIT Interferometer Testbed in Generalized Orthogonal Basis (társszerző, 1997)
- Szabályozástechnika (társszerző, 1998)
- Representability of Stochastic Systems (társszerző, 1998)
- Modelling and Identification with Orthogonal Basis (társszerző, 1999)
- Rendszer- és irányításelmélet: új kihívások, alkalmazások, elmélet és módszertan (2002)
- Computer Controlled Systems (társszerző, 2002)
- Detection Filter Design For Lpv Systems – a Geometric Approach (társszerző, 2003)
- Analysis and Control of Nonlinear Process Systems (társszerző, 2004)
- Irányítástechnika járműdinamikai alkalmazásokkal (társszerző, 2008)
Jegyzetek
Források
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 166–167. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 137. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán, publikációs listával
- Személyes oldal az MTA SZTAKI honlapján (angolul)
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.