A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
AC Milan | ||||
Csapatadatok | ||||
Teljes csapatnév | Associazione Calcio Milan SpA | |||
Becenév | Rossoneri (Vörös-feketék) il Diavolo (az Ördög) | |||
Székhely | Milánó, Olaszország | |||
Alapítva | 1899. december 16. | |||
Klubszínek | vörös és fekete | |||
Stadion | San Siro | |||
Vezetőedző | Stefano Pioli[1] | |||
Elnök | Paolo Scaroni | |||
Bajnokság | Serie A | |||
Nemzeti sikerek | ||||
Bajnok | 19 alkalommal | |||
Kupagyőztes | 5 alkalommal | |||
Szuperkupa-győztes | 7 alkalommal | |||
Nemzetközi sikerek | ||||
BL | 7 alkalommal | |||
KEK | 2 alkalommal | |||
Európai szuperkupa | 5 alkalommal | |||
Interkontinentális kupa | 3 alkalommal | |||
Statisztika | ||||
Legtöbb mérkőzés | Paolo Maldini 902 | |||
Legtöbb gól | Gunnar Nordahl 221 | |||
Csapatmezek | ||||
Hivatalos honlap | ||||
AC Milan honlapja | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz AC Milan témájú médiaállományokat. |
Az Associazione Calcio Milan (rövidítve AC Milan vagy egyszerűen Milan) egy olasz labdarúgócsapat Milánóban, Lombardiában. 1899-ben alapították és fennállása óta szinte minden idényét az olasz futball élvonalában, a Serie A-ban töltötte. A világ egyik legjelentősebb labdarúgó klubja. Eddig összesen 47 trófeát nyert a csapat, közte 19 bajnoki címet és 7 Bajnokok Ligáját. A klub eddig, minden más csapatnál több, 5 alkalommal nyert Európai szuperkupát, és 4 alkalommal pedig interkontinentális kupát. A címek között szerepel még 2 KEK, valamint 5 olasz kupa és 7 olasz szuperkupa. Világrekordnak számító 18 nemzetközi trófeájával a világ legeredményesebb klubja.
Olaszországban a Juventus után a Milan rendelkezik a legnagyobb szurkolótáborral és világszerte is több tízmillióan szurkolnak a csapatnak. A 2019–2020-as szezonban a hatodik helyen végzett és ezzel Európa-liga indulási jogot szerzett.
Jelenleg Milánóban, a San Siro stadionban játsszák hazai mérkőzéseiket. A csapat Olaszországban több másik klubbal is rivalizál, főként a városi rivális Interrel. Ezt a mérkőzést Derby della Madonnina-nak hívják, és fokozottan nagy érdeklődés kíséri. A Milan alapító tagja volt a már azóta megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában.
Története
Kezdetek
1899. december 16-án a milánói Hotel du Nordban, Herbert Kilpin vezetésével, angolok és olaszok jelenlétében megalakult a Milan Cricket és Football Club. Elnöknek Alfred Edwards alkonzult jelölték, míg a klubszíneket Kilpin választotta ki: a vörös az ördögöt jelképezi, a fekete pedig félelmet kelt az ellenfélben. Első pályájuk a mai központi pályaudvar helyén állt. A pályaavató mérkőzésen a hazaiak a másik milánói csapat, a Mediolanum ellen játszottak és 3-0-ra nyertek. Az első tétmeccsre 1900 áprilisában került sor, miután a csapat benevezett az 1900-as bajnokságba. Ezen a mérkőzésen az FBC Torinese legyőzte a Milan gárdáját. Csak egy hetet kellett várni az első győzelemre, amikor is az I. Umberto király által felajánlott "Királyi éremért" zajló tornán a Milan Kilpin és Allison góljával 2-0-ra diadalmaskodott a Juventus felett. Ezzel a klub megszerezte története első trófeáját. Kilpin nemcsak játékosa, de csapatkapitánya, edzője és ügyintézője is volt a csapatnak. Az első bajnoki címet már a második bajnoki szezonban megszerezte a Milan.
Az 1906-os idényt a csapat új pályán, a Via Bronzettiben kezdte. A kapukat – Olaszországban először – hálóval látták el, hogy könnyebben meg lehessen ítélni a gólt. A bajnokságot a Milan és a Juventus ugyanannyi ponttal zárta, így a szabályok értelmében bajnoki döntőt rendeztek. Mivel a Juventus több gólt szerzett, az ő otthonukban, Torinóban került sor a döntőre, amely 0-0-lal zárult. A megismételt mérkőzést is Torinóban kellett volna lejátszaniuk, de a milánóiak tiltakoztak: a bajnokság közben visszalépett Genoa ellen szerzett két gólt a szövetség nem számította be. A szövetség elfogadta az érvelést és a meccset áttették Milánóba, de a Mediolanum pályájára. A Juventus azonban nem fogadta el a döntést, el sem utazott Milánóba, így a Milan mérkőzés nélkül megnyerte története második bajnoki címét. Sőt, a következő évben a harmadikat is. Az 1907-1908-as idényre a szövetség nem engedélyezte külföldi játékosok szerepeltetését, ezért a Milan visszalépett a bajnokságtól. Ez a szituáció válsághelyzetet okozott a Milannál: 43 tag elhagyta a klubot és megalapította az Internazionalét.
Az 1920-1980 közötti időszak
Az 1925-1926-os idényben megjelentek az első magyar játékosok: Bánás József, Müller Kálmán, egy évvel később pedig Hajós Árpád. A következő jelentős esemény 1927. szeptember 19-én történt: átadták a csapat új, 35.000 néző befogadására alkalmas stadionját, a San Sirót, amelyet Milánó San Siro kerületében emeltek. A pályaavató mérkőzésen az Inter 6-3 arányban verte a Milant. 1938-1939-ben a Milan új nevet kapott: a fasizmus idején nem tetszett az angolos Football Club Milan név, ezért a klubnak nevet kellett változtatnia, így lett Associazione Calcio Milano. 1940-ben csatlakozott a csapathoz a legendás Giuseppe Meazza, miután életkora és sérülése miatt az Inter lemondott róla. A később a San Siro névadójává váló Meazza két idényt húzott le piros-feketében. 1948-ban a Milan megvette a gólerős svéd csatárt Gunnar Nordahlt, majd egy évvel később két honfitársát, Gunnar Grent és Nils Liedholmot. Így az 1949-1950-es bajnokságra összeállt a klub és az olasz bajnokság történetének egyik leggólerősebb triója, a Gre-No-Li, azaz a Gren, Nordahl, Liedholm belsőhármas. A Czeizler Lajos edzette Milan a második helyet szerezte meg a bajnokságban a Juventus mögött, de a Milan 118 gólt szerzett, míg a Juve csak 100-ig jutott. Torinóban pedig 7-1-re kiütötték a Juventus FC-t, ami mindmáig a Juventus történetének legsúlyosabb hazai veresége. A bajnokság gólkirálya pedig Nordahl lett 35 góllal. A következő idényben megszakadt a 44 éve tartó negatív sorozat: a Milan megnyerte a bajnokságot. A gólkirály ezúttal is Nordahl lett, 34 találattal.
Az 1954-1955-ös idényben megtiltották az új külföldi játékosok leigazolását – hacsak nem tudtak felmutatni olasz felmenőket- , miután az olasz csapat kudarcot vallott az 1954-es világbajnokságon. Így került a Milanhoz az uruguayi Schiaffino. Rajta kívül ebben az idényben mutatkozott be Cesare Maldini is. Ebben az évben megalapították a Milanellót, a Milan edzőtáborát. A csapat edzője ekkor Guttmann Béla volt, aki a fedezet Maldiniből hátvédet csinált, a középcsatár Liedholmból pedig középfedezetet. Bár az idény vége felé Guttmannt Ettore Puricelli váltotta a kispadon, a Milan ismét bajnoki címet ünnepelhetett. A gólkirály pedig ismét – immáron ötödször az olasz bajnokságban – Nordahl lett 27 találattal. Az 1955-1956-os szezonban induló BEK-ben a Milan az elődöntőig jutott, ahol a későbbi győztes Real Madrid állította meg. 1957-ben a vörös-feketék begyűjtötték hatodik bajnoki elsőségüket. Az edző Gipo Viani, egykori Inter játékos volt, aki óriási taktikus volt. Ő találta ki a libero, azaz a söprögető pozíciót. A középcsatár hátrament középfedezetnek, a középfedezet pedig a védők mögé állt szabad emberként. A következő idényben a BEK-serleg elhódítását tűzték ki célul, háttérbe szorítva ezzel a bajnoki címvédést. A gárda a bajnokságban szürkén, a nemzetközi kupában remekül játszott. El is jutottak a BEK-döntőbe, ahol ismét a Real Madridtól kaptak ki.
1959-ben a Milan megszerezte a 7. bajnoki címét. Az egész idényben csak 2 vereséget szenvedtek, hazai pályán veretlenek maradtak. A friss szerzemény, Altafini 28 gólig jutott, de ez sem volt elég a gólkirályi címhez. Az 1961-1962-es idényben új edző került a kispadra: a később híressé vált Nereo Rocco. Első milánói évében bajnoki címhez vezette az ördögöket. Ebben az idényben tűnt fel a fiatal Gianni Rivera. Az 1962-1963-as idényben megszületett Olaszország első BEK-sikere: a május 22-én a londoni Wembleyben rendezett találkozón az előző két kiírás győztese, a portugál Benfica várt Riveráékra. A Benfica szerzett vezetést Eusébio révén az első félidőben. A gól után Trapattoni vette át Eusébio őrzését Beniteztől és ez jó húzásnak bizonyult. A második félidőben aztán jött Altafini, aki két Rivera-passzt váltott gólra. A Benfica végül emberhátrányba játszotta le a meccset, mivel Coluna megsérült és akkoriban még nem lehetett cserélni.
Az 1963-1964-es idényben a Milan történetében először részt vett az Interkontinentális Kupában, de a Pelével felálló brazil Santos jobbnak bizonyult. A következő sikerre 1967-ig kellett várni: történetük során először megnyerték az olasz kupát. Az 1967-1968-as idényre a vezetőség visszahívta Nereo Roccot a kispadra. Az eredmények pedig nem maradtak el: kettős siker. A Milan megnyerte a bajnokságot és a KEK-et is. Sőt a gólkirályi cím is Milánóba került, Pierino Prati révén. A KEK-döntőben a Milan Kurt Hamrin két góljával verte meg a Hamburgot. A következő évben pedig a skót Celtic és a Bobby Charltonnal felálló angol Manchester United kiverésével ismét bejutottak a BEK-döntőbe. A május 28-i madridi fináléban a Johan Cruyff vezette Ajax volt az ellenfél. Végül a Milan nagy fölénnyel, 4-1-re nyerte a döntőt. Prati három, Sormani egy gólt szerzett. (Három gólt BEK-döntőben Pratin kívül csak két korábbi Real Madrid játékos tudott elérni: Puskás Ferenc 1960-ban és 1962-ben, illetve Alfredo Di Stéfano szintén 1960-ban).
A vörös-feketék elindultak az Interkontinentális kupában, az ellenfél az argentin Estudiantes volt. A Milánóban elért 3-0-s győzelem után pokol várt az olasz csapatra Argentínában. A visszavágón az Estudiantes játékosai összevissza rúgdosták a Milan játékosait. Prati agyrázkódást szenvedett, Maldera izomszakadást, az argentin, de Milan színekben játszó Combinnak pedig eltört az orra szabálytalanságok következtében. A meccset az Estudiantes nyerte 2-1-re, de összesítésben a 4-2-re a Milan nyert, megszerezve története első Interkontinentális kupa-trófeáját. 1972-ben a még mindig Rocco irányította csapat megnyerte az olasz kupát. 1973-ban jött az újabb nemzetközi siker: a Szalonikiben megrendezett KEK-döntőben Chiarugi korai találatával a Milan 1-0-ra legyőzte a Leeds Unitedet. Ezután pedig elhódították az olasz kupát is. 1974 januárjában rendezték a második Európai Szuperkupa döntőjét, ahol a friss BEK- és KEK-győztes találkozott, azaz az Ajax és a Milan. A milánói 1-0-s győzelem után Amszterdamban, a visszavágón az Ajax átgázolt az ördögökön: 6-0-ra nyert. 1978-ban Liedholm lett a vezetőedző, akinek irányításával 1979-ben a Milan megszerezte a csillagot jelentő 10. bajnoki címét. A piros-feketék ebben a tekintetben 21 évet késtek a Juventushoz és 13-at az Interhez képest, de mindmáig csak ez a három csapat lépte túl a 10 bajnoki elsőséget. De az örömbe üröm is vegyült: 1979 februárjában elhunyt Nereo Rocco, a csapat legendás edzője, valamint visszavonult talán a legnagyobb Milan-játékos, Gianni Rivera.
A bundabotránytól az ezredfordulóig
1980 tavaszán kitört a bundabotrány. A szövetség és az igazságszolgáltatás döntésének értelmében a Milant – a Lazioval együtt – visszasorolták a Serie B-be. (Ma már csak az Inter az egyetlen csapat, amely soha nem esett ki az első osztályból). Colombo elnököt és Albertosi kapust örökre eltiltották, és több játékos – például Morini, Chiodi, Paolo Rossi – kapott hosszabb-rövidebb eltiltást. A Milan megnyerte a másodosztályt, de a következő idényben pocsékul szerepelt a Serie-A-ban, így ismét kiesett. A csapatból sok meghatározó játékos elment. Csak Franco Baresi, Mauro Tassotti, Stefano Battistini és Alberigo Evani maradtak. Nekik köszönhetően a Milan megnyerte a Serie B-t és visszakerült az első osztályba. 1985-ben a Fininvest csoport és elnöke, Silvio Berlusconi bejelentkezett a Milanért, majd 1986. március 24-én Berlusconit megválasztották elnöknek. A klub játékosvásárlásba kezdett: Donadoni, Giovanni Galli, Massaro, Galderisi voltak az új szerzemények. Ekkorra vált alapemberré Paolo Maldini, Cesare Maldini fia.
1987 áprilisában a gyenge eredmények hatására az addigi edző, Liedholm technikai igazgató lett, míg az edzői posztra Fabio Capello érkezett. Bár a csapat elérte az UEFA-kupás részvételt jelentő 5. helyet, az új idényt mégis új edzővel, Arrigo Sacchival kezdték. Ekkor szerződtették a két holland légióst, Marco Van Bastent és Ruud Gullitot, illetve Carlo Ancelottit, aki az AS Romát hagyta ott. Egy hatalmas hajrával meg is nyerték a bajnokságot. Az utolsó előtti fordulóban a Napoli 1 ponttal vezetett a Milan előtt és Nápolyban vendégszerepelt a Milan. A Maradona vezette kékek azonban hatalmas csatában 3-2-re kikaptak az ördögöktől. Pár hónappal később a rossonerik begyűjtötték az Olasz Szuperkupát is a Sampdoria ellenében. Az 1988-1989-es idényben a BEK-győzelem volt az elsődleges cél. Ennek érdekében szerződtették az Európa-bajnok Frank Rijkaardot. A barcelonai BEK-döntőben, a Real Madridon átgázoló Milan a román Steauat fogadta. A piros-feketék elsősorban Gullitnak és Van Bastennek köszönhetően leiskolázták a románokat, a végeredmény 4-0 lett. Majd elnyerték az Európai Szuperkupát a Barcelona legyőzésével.
Az 1989-es interkontinentális kupára Tokióban került sor, ahol a Milan a kolumbiai Nacional Medellinnel találkozott. Evani hosszabbításban szerzett góljának köszönhetően a kupa Milánóba került. Bár sokáig úgy tűnt, az 1989-1990-es bajnokságban akár 3 trófeával is gazdagodhat a klub, végül azonban csak a BEK-serleg jött össze: Rijkaard góljával 1-0-ra győzött a Milan a Benfica ellen. Az Európai Szuperkupáért vívott mérkőzésen a Sampdoria volt az ellenfél. Októberben a Genovában elért 1-1 után november végén hazai pályán 2-0-ra győzött Sacchi csapata, így sorozatban másodszor ültek fel Európa trónjára. Pár napra rá következett az interkontinentális kupa Tokióban. Ezúttal a paraguayi Olimpia Asunción volt az ellenfél, de az ördögök 3-0-ra nyerték a találkozót. Az 1990-1991-es idény meghatározó mérkőzése volt a BEK negyeddöntőjében létrejött Olympique Marseille – Milan összecsapás. Miután a Marseille megszerezte a továbbjutást érő találatot, a szurkolók berohantak a pályára, majd a stadion reflektorai is kialudtak. A Milan játékosok bevonultak az öltőzőbe, ahonnan nem voltak hajlandóak kijönni, így a meccset a Milan nélkül kellett lefújni. Továbbjutott a Marseille, a Milan pedig 1 éves eltiltást kapott az UEFA-tól. Ez volt Arrigo Sacchi utolsó idénye, helyére Fabio Capello érkezett. Az 1991-1992-es szezonban a 25 találattal gólkirályi címet begyűjtő Van Basten vezetésével veretlenül lett bajnok a Milan, sőt a veretlenségi sorozat a következő idényre is áthúzódott: összesen 58 meccsen keresztül nem talált legyőzőre a Milan. Nem csoda hát, hogy az 1992-1993-as bajnokságot is megnyerték, a csapatban új meghatározó játékosokkal: Albertini, Papin, Boban, Szavicsevics, Lentini, Eranio. A BEK-serleg elhódítása azonban elmaradt. A döntőben az Olympique Marseille 1-0-ra legyőzte a megsérült Van Bastent elveszítő Milant. Később kiderült, ez volt a holland utolsó hivatalos mérkőzése a Milan színeiben. A vereség ellenére pályára léphettek az interkontinentális kupában, miután a Marseille-t az UEFA eltiltotta. A Milan azonban 3-2-re kikapott a brazil São Paulotól.
Az 1993-1994-es BEK-sorozatban is meneteltek Maldiniék. Az elődöntőben a Monacot legyőző csapat az esélyesebbnek kikiáltott Barcelonával találkozott a kupadöntőben. A Filippo Galli által irányított védelem átjátszhatatlannak bizonyult, de Szavicsevicsékkel sem tudott mit kezdeni a Barcelona, a végeredmény 4-0 lett. A Milan története során ötödször szerezte meg a BEK-serleget. Majd begyűjtötte az Olasz Szuperkupát és az Európai Szuperkupát is. 1995 nyarán, az Ajax ellen elvesztett BEK-döntő után, a Milan megvette Roberto Baggiót és George Weaht, Gullit azonban végleg elhagyta a csapatot, Tassotti pedig visszavonult és Panucci váltotta. Az 1995-1996-os szezon végén a piros-feketék történetük 15. scudettóját ünnepelhették – öt idény alatt a negyediket -, de Capello távozott. 1997-ben a csapatkapitány, Franco Baresi is visszavonult. A következő nagy eredményre 1999-ig kellett várni, amikor ismét bajnokságot nyert a Milan, Alberto Zaccheronival a kispadon. 1999 nyarán érkezett a klubhoz az ukrán gólzsák, Andrij Sevcsenko, de az eredmények elmaradtak, teljesen szétesett a csapat.
A 21. században
vA 2001-2002-es bajnokság közben aztán jött az új edző, Carlo Ancelotti, aki 2009-ig volt a vörös-feketék vezetőedzője. A következő szezonra kicserélte a fél csapatot és neki lett igaza: 2003-ban, Ancelotti első teljes szezonjában Bajnokok Ligája döntőt játszhatott a Milan úgy, hogy már a BL-selejtezőben be kellett kapcsolódnia a küzdelmekbe. A döntőben az ellenfél pedig a Juventus volt. A mérkőzést a hosszabbításban sem tudták eldönteni a felek, így 11-es rúgásokra került sor. Ebben a Milan bizonyult jobbnak és megszerezték 6. BL-elsőségüket. De nem ez volt az utolsó győzelem ebben az idényben. Olasz kupagyőztes lett, majd elhódította az Európai Szuperkupát is a Sevcsenko, Pirlo, Seedorf és Rui Costa által vezényelt csapat. Közben Maldini túlszárnyalta Rivera rekordját, miután több mint 501 bajnoki mérkőzésen viselte már a Milan mezét. 2003-ban érkezett a fiatal irányító, Kaká, aki hatalmas meglepetésre hamar kiszorította a csapatból Rui Costát. 2004-ben jött az újabb bajnoki cím.
A 2005-ös BL finálé hozta a sorozat egyik legizgalmasabb találkozóját. A Milan az isztambuli döntőben már 3-0-ra vezetett a Liverpool ellen, de az angolok nem adták fel és a második félidőben ők is rúgtak 3 gólt. A hosszabbítás nem hozott gólt, de a 11-esekben a lélektani előnyhöz jutó Liverpool felülmúlta a Milant, ezzel megnyerve a BL-trófeát. Két évvel később jött a "visszavágó", ezúttal Athénban. Ismét a Liverpool volt az ellenfél, ezúttal azonban Kaká vezetésével a piros-feketék két vállra fektették a Poolt. Kaká ráadásul 10 találatával BL-gólkirály lett. 2007 decemberében pályára léptek a negyedik alkalommal kiírt klubvilágbajnokságon Japánban – amely az interkontinentális kupa utódja. A fináléban az argentin Boca Juniors volt az ellenfél. A Milan 4-2-re, első európai csapatként megnyerte a döntőt.
Majd 2011-ben Scudettót nyert a csapat. Az elkövetkező évek nem hoztak újabb sikereket, miután Massimiliano Allegri a Juventushoz távozott, az edzőkérdést sem sikerült megoldani. A 2015-16-os idény végén elbukott kupadöntő azt jelentette, hogy sorozatban harmadik éve nem indulhatnak a nemzetközi porondon, miután a bajnokságban csak a hetedik lett a csapat.
Aztán 2016-17-es idényben 6. lett a csapat és bejutott az Európa-ligába, valamint olasz kupadöntőt is játszott, de ott vereséget szenvedett a Juventus ellen.
2021 áprilisában a Milan egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[2]
Sikerlista
- Serie A bajnoka – 19 alkalommal
- 1901, 1906, 1907, 1951, 1955, 1957, 1959, 1962, 1968, 1979, 1988, 1992, 1993, 1994, 1996, 1999, 2004, 2011, 2022
- Olasz kupagyőzelem – 5 alkalommal
- 1967, 1972, 1973, 1977, 2003
- Olasz Szuperkupa-győztes – 7 alkalommal
- 1988, 1992, 1993, 1994, 2004, 2011, 2016
- Bajnokcsapatok Európa Kupája, illetve Bajnokok Ligája (UEFA Champions League)-győztes – 7 alkalommal
- 1963, 1969, 1989, 1990, 1994, 2003, 2007
- Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK, UEFA Cup Winner's Cup)-győzelem – 2 alkalommal
- 1968, 1973
- Interkontinentális Kupa-győzelem – 3 alkalommal
- 1969, 1989, 1990
- Európai Szuperkupa-győzelem – 5 alkalommal
- 1989, 1990, 1995, 2003, 2007
- FIFA klub-világbajnokság-győzelem – 1 alkalommal
- 2007
- Közép-európai kupagyőzelem – 1 alkalommal
- 1982
2007-es klub-világbajnokságon elért győzelmével a nemzetközi kupák legeredményesebb csapata.
- Seria A második helyezett ‑ 14 alkalommal
- Olasz kupa második helyezett ‑ 8 alkalommal
- Olasz Szuperkupa második helyezett ‑ 3 alkalommal
- UEFA Bajnokok Ligája második helyezett ‑ 4 alkalommal
- UEFA Szuperkupa második helyezett ‑ 2 alkalommal
Jelenlegi keret
Utolsó módosítás: 2023. április 27.[3]
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
Mezszám | Név | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Korábbi csapat | Érték (€) | Szerződés lejárta |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Kapusok | |||||||
1 | Ciprian Tătărușanu | Bukarest | 1986. február 9. (38 éves) | Olympique Lyonnais | 600 000 | 2023.06.30. | |
16 | Mike Maignan | Cayenne | 1995. július 3. (28 éves) | Lille OSC | 35 000 000 | 2026.06.30. | |
77 | Devis Vásquez | Barranquilla | 1998. május 12. (25 éves) | Club Guaraní | 350 000 | 2026.06.30. | |
83 | Antonio Mirante | Castellammare di Stabia | 1983. július 8. (40 éves) | AS Roma | 300 000 | 2023.06.30. | |
Védők | |||||||
2 | Davide Calabria | Brescia | 1996. december 6. (27 éves) | Utánpótlásból került fel | 20 000 000 | 2025.06.30. | |
5 | Fodé Ballo-Touré | Conflans-Sainte-Honorine | 1997. január 3. (27 éves) | AS Monaco FC | 3 500 000 | 2025.06.30. | |
19 | Theo Hernández | Marseille | 1997. október 6. (26 éves) | Real Madrid CF | 60 000 000 | 2026.06.30. | |
20 | Pierre Kalulu | Lyon | 2000. június 5. (23 éves) | Olympique Lyonnais B | 35 000 000 | 2025.06.30. | |
21 | Sergiño Dest | Almere | 2000. november 3. (23 éves) | FC Barcelona | 12 000 000 | 2023.06.30. | |
23 | Fikayo Tomori | Calgary | 1997. december 19. (26 éves) | Chelsea FC | 45 000 000 | 2025.06.30. | |
24 | Simon Kjær | Horsens | 1989. március 26. (35 éves) | Sevilla FC | 5 000 000 | 2024.06.30. | |
25 | Alessandro Florenzi | Róma | 1991. március 11. (33 éves) | AS Roma | 2 500 000 | 2025.06.30. | |
28 | Malick Thiaw | Düsseldorf | 2001. augusztus 8. (22 éves) | FC Schalke 04 | 15 000 000 | 2027.06.30. | |
46 | Matteo Gabbia | Busto Arsizio | 1999. október 21. (24 éves) | Utánpótlásból került fel | 7 000 000 | 2026.06.30. | |
Középpályások | |||||||
4 | Ismaël Bennacer | Arles | 1997. december 1. (26 éves) | Empoli FC | 40 000 000 | 2024.06.30. | |
7 | Yacine Adli | Vitry-sur-Seine | 2000. július 29. (23 éves) | Girondins de Bordeaux | 9 000 000 | 2026.06.30. | |
8 | Sandro Tonali | Lodi | 2000. május 8. (23 éves) | Brescia Calcio | 50 000 000 | 2026.06.30. | |
10 | Brahim Díaz | Málaga | 1999. augusztus 3. (24 éves) | Real Madrid CF | 20 000 000 | 2023.06.30. | |
14 | Tiemoué Bakayoko | Párizs | 1994. augusztus 17. (29 éves) | Chelsea FC | 2 500 000 | 2023.06.30. | |
32 | Tommaso Pobega | Trieszt | 1999. július 15. (24 éves) | Utánpótlásból került fel | 15 000 000 | 2025.06.30. | |
33 | Rade Krunić | Foča | 1993. október 7. (30 éves) | Empoli FC | 9 000 000 | 2024.06.30. | |
40 | Aster Vranckx | Erps-Kwerps | 2002. október 4. (21 éves) | VfL Wolfsburg | 8 500 000 | 2023.06.30. | |
90 | Charles De Ketelaere | Brugge | 2001. március 10. (23 éves) | Club Brugge KV | 27 000 000 | 2027.06.30. | |
Támadók | |||||||
9 | Olivier Giroud | Chambéry | 1986. szeptember 30. (37 éves) | Chelsea FC | 4 000 000 | 2024.06.30. | |
11 | Zlatan Ibrahimović | Malmö | 1981. október 3. (42 éves) | Los Angeles Galaxy | 2 000 000 | 2023.06.30. | |
12 | Ante Rebić | Split | 1993. szeptember 21. (30 éves) | Eintracht Frankfurt | 10 000 000 | 2025.06.30. | |
17 | Rafael Leão | Almada | 1999. június 10. (24 éves) | Lille OSC | 80 000 000 | 2024.06.30. | |
27 | Divock Origi | Oostende | 1995. április 18. (29 éves) | Liverpool FC | 8 000 000 | 2026.06.30. | |
30 | Junior Messias | Belo Horizonte | 1991. május 13. (32 éves) | FC Crotone | 6 000 000 | 2024.06.30. | |
56 | Alexis Saelemaekers | Berchem-Sainte-Agathe | 1999. június 27. (24 éves) | RSC Anderlecht | 15 000 000 | 2026.06.30. | |
Kölcsönadott játékosok | |||||||
Név | Poszt | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Kölcsönben itt | Érték (€) | Szerződés lejárta |
Andreas Jungdal | kapus | Szingapúr | 2002. február 22. (22 éves) | SC Rheindorf Altach | 400 000 | 2023.06.30. | |
Mattia Caldara | Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/AC_Milan