A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk vagy bekezdés egy nemrég befejezett, jelenleg zajló, a közeljövőben induló, vagy tervezett űrexpedícióról szól. Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. november 23. |
Mars Express | |
Ország | Európa |
Űrügynökség | Európai Űrügynökség |
Gyártó |
|
Küldetés típusa | orbiter |
Küldetés | |
Célégitest | Mars |
Indítás dátuma | 2003. június 2. |
Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása |
Hordozórakéta | Szojuz-Fregat |
Megérkezés | 2003. december 25. |
Meghosszabbítás | 2020-as évekig |
Az űrszonda | |
Energiaellátás | 650 W (a Marsnál) |
Mars Express Orbiter | |
Tömege | 1123 kg |
Pálya | Mars körüli |
Beagle 2 | |
Tömege | 33,2 kg |
Hivatalos weboldal | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mars Express témájú médiaállományokat. |
A Mars Express az első európai marskutató űrszonda. Sikeresen pályára állt a Mars körül és több éve végez megfigyeléseket. Magával vitte a brit Beagle 2 leszálló egységet, amellyel leszállás közben megszakadt a kapcsolat, de 2015-ben egy amerikai műhold megtalálta a Beagle 2 roncsait a kamerájával.
Küldetés
A Mars Express 2003. június 2-án indult Szojuz rakétával Bajkonurból. A küldetés szempontjából kritikus pillanat 2003. december 19-én következett be, amikor az anya-űrszondáról megkezdődött a Beagle 2 leszállóegység leválása, mert a Beagle 2-nek nincs saját hajtóműve. A Mars Express már december 16-án ütköző pályára állt, amely biztosította a leszállóegység számára a bolygó elérését. Még néhány napig ezen a pályán maradt, majd módosította azt, hogy a bolygóba való becsapódást elkerülje.[1] A Beagle 2-vel leszállás közben megszakadt a kapcsolat.
Miután 2003. december 25-én, közép-európai idő szerint 03:47-re befejeződött az igen fontos MOI nevű (Mars Orbit Insertion) manőver, – azaz a fékezőhajtóművek olyan működtetése, melyek a Mars Express-t a Mars körüli pályára állították, – kialakult az első keringési pálya. Ez egy olyan elnyúlt ellipszispálya, melynek Mars-közeli pontja 400 km, míg Mars-távoli pontja 188 000 km magasan húzódott a bolygó felett.[2]
2003. december 30-án reggel, közép-európai idő szerint 09:00-kor a darmstadti irányítóközpont utasítására a Mars Express négy percig működtette főhajtóművét, s ennek eredményeként megváltozott a keringési pálya marsi egyenlítővel bezárt szöge. A Mars Express egy poláris, 300 x 10 000 km-es, erősen elnyújtott ellipszis alakú pályára állt.[3] Az újabb pályamódosításnak köszönhetően 2004. január 4-én egy alacsonyabb pálya alakult ki.[4]
2004. január 7-én a Mars Express 315 km-es magasságban repült el a Beagle–2 leszállóhelye felett, és a leszállóegység jeleit kereste, de nem sikerült kapcsolatot létesítenie. A Mars Express UHF-sávos rádióvevője a leszállási területről érkező leggyengébb rádiójelek vételére is alkalmas, így amennyiben a Beagle–2 túlélte volna a leszállást, az űrszondának fognia kellett volna a jeleit. A Mars Express Földre továbbított adatait az ausztráliai Deep Space Network állomás vette és továbbította a németországi központba, ahol feldolgozták az adatokat és köztük a Beagle–2 rádiójeleit is keresték.[5]
Miközben a Mars Express fokozatosan elfoglalta végső, térképezési pályáját, a küldetés irányítói megkezdték a tudományos műszerek kalibrációját és használatát. Elsőként a nagy felbontású sztereókamera (HRSC) készített felvételt, miközben észak-déli irányban elhaladt a Valles Marineris kanyon felett.[6]
A MARSIS műszer több szegmensből álló antennáinak egyikét 2005 május első felében sikeresen kinyitották: először 10 szegmens rendben kinyílt, majd miután a napfény hatására felmelegedett, mind a 13 szegmens elnyerte kívánt állapotát.[7] A második antenna kinyitásakor az előző antenna nyitásához hasonlóan jártak el, a szondát a Nap felé fordítva folyamatosan melegítették. Magasabb hőmérsékleten kisebb volt annak a valószínűsége, hogy a harmonikaszerűen összecsukott antenna beragad. Számolni kellett még azzal is, hogy az antenna a kinyílás után veszélyes mértékben megrázza az űrszondát, olyannyira, hogy az akár a többi műszer épségét, akár a földi kapcsolat fenntartását is veszélyeztesse. A szonda a manőverek és a művelet befejezése után a Föld felé fordította parabolaantennáját, s megkezdte a telemetriai adatok sugárzását.[8]
A Mars Express eredetileg 2005. decemberéig szolgált volna, de a küldetést egy marsi évvel (23 hónappal) meghosszabbították.[9]
2011. október 16-án ideiglenesen leállították a Mars Express tudományos megfigyeléseit, miután egy sor szoftverhibára került sor. A 12 Gb-s, SSMM (solid-state mass memory) memóriaegység – mely a Földre küldés előtt eltárolja a tudományos és műszaki adatokat – egy sor „biztonsági módot” tapasztalt meg 2011. augusztusa után.[10]
A küldetést másodjára is meghosszabbították (először 2009 májusáig). A küldetés jelenleg a tervek szerint a 2020-as évekig tart. Az űrszonda feladatai a második hosszabbítás alatt: a felszín alatti réteg vizsgálata, a felső atmoszféra vizsgálata eltérő napsugárzási körülmények között, metán megfigyelése a légkörben és a felszín nagy felbontású térképezése.
A keringő egység navigálásában és például az antennájának a Föld felé való irányításában is hat db giroszkóp vesz részt. Ezek közül négynél az elhasználódás jeleit tapasztalták, ami azzal járt volna, hogy a küldetés 2019 során navigálási hiba miatt véget ér. Ennek elkerülésére azt a megoldást választották, hogy a műhold navigálását az eddig kisegítő szerepben használt két db kamera veszi át, amiket eddig úgy használtak, hogy a kamerák az égbolt csillagairól készítettek felvételeket, és ezek alapján egy szoftver meghatározta a műhold helyzetét. 2018-tól ez a két kamera nagyobb részben lesz felelős a navigálási feladatokért, és a giroszkópokat csak a pontosítás érdekében fogja a szonda időnként bekapcsolni, ezzel azok élettartama évekkel meghosszabbítható. A módosításhoz a szonda szoftverét átírták, és több hónapos teszt után 2018 áprilisában felsugározták a műhold memóriájába.[11]
Műszerek
- MARSIS (Sub-Surface Sounding Radar/Altimeter): egy 40 méter hosszú antennát használva főleg a felszín alatti rétegeket tanulmányozza.
- HRSC (High Resolution Stereo Camera): nagy felbontású színes képeket készít a Marsról.
- OMEGA (Visible and Infrared Mineralogical Mapping Spectrometer): a felszín összetételét tanulmányozza.
- SPICAM (Ultraviolet and Infrared Atmospheric Spectrometer): a légkör összetételét tanulmányozza.
- PFS (Planetary Fourier Spectrometer): a légköri alkotóelemeket vizsgálja.
- ASPERA (Energetic Neutral Atoms Analyser): a felső légkört vizsgálja, és a napszél-légkör kölcsönhatást.
- MaRS (Mars Radio Science Experiment) a gravitációs tér változásaiból tanulmányozzák a légkört és a bolygó belsejét.
Jegyzetek
- ↑ Sikeresen levált a Beagle-2!
- ↑ Európa első mars-orbitere a siker küszöbén
- ↑ A Mars Express sikeresen áttért a poláris pályára!
- ↑ Szerdán bejelentkezhet az elveszett európai marsszonda
- ↑ A Mars Express sem vette a Beagle-2 jeleit
- ↑ Lenyűgöző a Mars Express első közelképe
- ↑ Mars Express-hírek
- ↑ Kinyílt a Mars Express második antennája is
- ↑ Mars Express: hosszabbítás egy marsi évvel
- ↑ Szoftverhibákkal küszködik a Mars Express [halott link]
- ↑ Mars Express v2.0 (2018-04-11)
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.