A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Alpok | |
Egyik legismertebb hegycsúcsa, a Matterhorn | |
Hely | Közép-Európa, Ausztria, Franciaország Liechtenstein, Monaco, Németország, Olaszország, Szlovénia, Svájc |
Hegység | Eurázsiai-hegységrendszer |
Legmagasabb pont | Mont Blanc (Monte Bianco) (4808,7 m)[1] |
Típus | gyűrődéses |
Terület | 190 000 km2 |
Hosszúság | 1200 km |
Szélesség | 280 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 34′ 41″, k. h. 8° 36′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 41″, k. h. 8° 36′ 54″ | |
Térkép | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alpok témájú médiaállományokat. |
Az Alpok (régebben, illetve ritkábban magyarul Alpesek, németül Alpen, franciául Alpes, olaszul Alpi, szlovénül Alpe) Európa középső részének magashegysége. 1200 km hosszúságú és 150–250 km szélességű ívben[2] húzódik a Ligur-tengertől a Kárpát-medencéig nyolc országot érintve. A legszélesebb értelemben vizsgálva a magyarországi Alpokalja is a hegységrendszer része.
Az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó hegység az újidő harmadidőszakában keletkezett az Afrikai-lemez és az Eurázsiai-lemez egymásnak ütközése következtében. A felgyűrődés során a tengeri üledékes kőzetek a Mont Blanc-hoz és a Matterhornhoz hasonló magas hegycsúcsokká emelkedtek ki. Az Alpok mintegy száz, 4000 méternél magasabb hegycsúccsal rendelkezik, közülük a legmagasabb a francia–olasz határon található Mont Blanc (4808,7 m). A hegység magassága és mérete hatással van Európa éghajlatára: a hegyvidéki csapadék mennyisége erős eltérést mutat és az éghajlati viszonyok különböző jól elkülöníthető zónákat adnak ki. Egyes vadállatok, mint például a kőszáli kecske, egészen 3400 méteres magasságig megélnek, míg a havasi gyopárhoz hasonló növények a köves területeken ugyanúgy megtalálhatók kisebb, mint nagyobb magasságokban. Az emberi élet nyomai az Alpokban az őskőkorszakig nyúlnak vissza. Az osztrák-olasz határon 1991-ben fellelt mumifikálódott holttest (Ötzi) 5000 évvel ezelőttről származik.
A Kr. e. 6. században a kelta La Tène-kultúra terjedt el a vidékén. Hannibál pun hadvezér seregében elefántokkal kelt át az Alpokon Galliából Itáliába, később a rómaiak hoztak létre településeket a területén. 1800-ban Bonaparte Napoleon kelt át egy 40 000 fős sereggel a Nagy Szent Bernát-hágón Itáliába tartva. A 18. és 19. századok során természetbúvárokat, írókat, művészeket és főként romantikusokat vonzott a táj. Ezt az időszakot követte az alpinizmus aranykora, mikor a hegymászók a hegycsúcsai meghódítására törtek. Az első világháborúban a délkeleti részén húzódott az olasz front, ahol számos magyar katonai egység is szolgált. A második világháborúban nem játszott ekkora szerepet és csak a háború végén rövid időre váltak szárazföldi hadszíntérré a peremterületei.
Az alpesi régió hegyi falvainak erős a kulturális identitása. A tradicionális gazdálkodás, sajtkészítés és faiparosság mindmáig fennmaradt, habár a 20. század elején beindult a turizmus is és a második világháború után még nagyobb ütemben növekedett, majd meghatározó iparággá vált az Alpokban. A téli olimpiai játékoknak otthont adtak már az Alpok svájci, francia, olasz, osztrák és német területen lévő hegyei is. A 2000-es évek elején a régiójában közel 14 millió ember lakott és 120 millió látogató kereste fel évente.[3]
Elnevezésének eredete
Az irodalomban viszonylag későn nevezték meg az Alpokat hegységként. Először Hannibál átvonulása Kr. e. 218-ban tette ismertté a hegység létét, majd elsőként Polübiosz definiálja ekként egyértelműen a területet, megbízható információkat szolgáltatva a hágóiról.[4] Az Alpeis (egyes szám) és Alpēs (többes szám) alakok először csak Kr. u. 150 körül bukkannak fel Klaudiosz Ptolemaiosz görög nyelven írott földrajzi műveiben, aki az Alpes Poeninae, illetve a Summo Poenius szavakkal jelöli a Nagy Szent Bernát-hágót. Servius Maurus Honoratus 4. századi nyelvész Vergiliusnak az Aeneiséhez írt kommentárjában megemlítette, hogy a kelták a magas hegyeket az Alpes szóval illették.[5] Sevillai Szent Izidor Etymologiarum sive originum libri XX művében is megerősíti, hogy a római hódítók a ligur-kelta törzsektől a magas hegyet, hegyekben elterülő legelőt jelölő alp szót jelentésével együtt vették át.[6]
Korábban az indoeurópai *albʰos (fehér) szóból való származást valószínűsítették, de ezt ma már kevésbé tartják valószínűnek.[7]
Német nyelvterületen a középkorban az alp szót a latin monsszal együtt egyaránt használták hágók, átjárók, hegyi átkelők, valamint egyes magaslatok megjelölésére is, és csak később vette át az alemann berg a helyét. Erről tanúskodnak a -berg végződések a hágók neveiben. A 18. századtól a Berg szót egyre inkább csak egyes hegycsúcsokra és magaslatokra használták, míg az Alpen az egész hegység megnevezése lett.[8]
Az alp szót (alm, albe, alpe) a többi modern nyelvben is gleccserek alatti hegyi legelőkre értik, nem pedig a hegycsúcsokra.[9] Az alp az a legelő, ahova a teheneket felhajtják legelni a nyári hónapokra és ahol szénatárolásra használt pajták is vannak. Ennél fogva „az Alpok” kifejezés használata a hegyekre hibás elnevezésnek számít.[10][11] Az olaszban és a rétorománban az alpina szót a havasi cirbolyafenyő és havasi törpefenyő borította magas fekvésű erdőkre használják.[7] A hegycsúcsokat a különböző országokban és nyelveken eltérő szavakkal illetik. Német nyelvterületen a Horn, Kogel, Kopf, Gipfel, Spitze, Stock és Berg, francia nyelvterületen Mont, Pic, Tête, Pointe, Dent, Roche és Aiguille, míg az olasz nyelvterületen a Monte, Picco, Corno, Punta, Pizzo avagy Cima szavakat használják rájuk.[12]
A jelenlegi szócsalád sokszínű:
- Az Alpe eredeti jelentése még ma is megvan az alemann dialektusban: Vorarlbergben és Tirolban változatlan alakban, Svájcban a középkor óta Alp-ra rövidülten, svábul Alb formában használják. Bajorul Alm formában jelenti a hegyi legelőt.
- Az alpesi jelentése havasi, magashegyi.[13]
- Legelő jelentéssel még számos helyen (és nemcsak az Alpokban) előfordul Alpe, Alpe avagy Aelpli alakban.
- Az Alpok átvett névként más hegységek nevében is előfordul, mint például Apuáni-Alpok, Ausztrál-Alpok, Japán-Alpok vagy az Új-Zélandon lévő Déli-Alpok.
- Az Alpin általánosan „hegyes”, „hegyi”, „hegy-” jelentéssel bír (lásd alpinista).
- Az alpi (Alpid) egy földtörténeti hegyképződési időszakot jelöl. Az alpi orogén ciklus során létrejött hegységrendszer Európától Kelet-Ázsiáig tart.
Geográfia
Fekvése
Az Alpok teljes régiója mintegy 200 000 km²-t tesz ki.[14] A kelet–nyugati irányú hosszúsága kb. 750 km, a nyugati végén délre kanyarodó vonulatainak hosszúsága 400 km. Nyugatról a Rhône völgye és a Svájci-fennsík, északról a Duna felső folyása, keletről a Kisalföld és a Dunántúli-dombság, délről a Pó-síkság és a Genovai-öböl határolja.
Az Alpok ívéhez délnyugaton a Genovai-öbölnél az Appenninek délkeletre futó hegyvonulatai csatlakoznak, közrefogva így a Pó-síkságot. Északnyugati részén a Jura-hegység svájci és francia részre ágazik szét, keleten pedig legyezőszerűen szétnyílva a Kárpát-medence nyugati részét borító dombságba megy át. Északkeleten a Duna völgye és a Bécsi-medence választja el a Kárpátok felvidéki vonulataitól. Délkeleten az erősen elkarsztosodott Dinári-hegység a folytatása, északon lassanként az Alpenvorlandba megy át. Délen a Pó-síkság határán meredekebb az átmenet. A hegységrendszer, melyhez az Alpok is tartozik, az afrikai Atlasz-hegységtől egészen Délkelet-Ázsiáig húzódik.[15]
Nyugati részén a hegyek tengerszint feletti magassága többnyire eléri a 3000–4300 méter magasságot. A Keleti-Alpok hegyei ennél valamivel alacsonyabbak. A legmagasabb hegycsúcsa a francia–olasz határon található Mont Blanc (Monte Bianco) 4808,7 méterével. 128 hegye éri el a 4000 méteres magasságot, számos hegyét kisebb-nagyobb gleccser borítja. A hegység számos hegycsoportra és hegyláncra tagozódik.
Az Alpok Európa szívében[16] fontos éghajlat- és vízválasztó vonalat alkot. A Földközi-tenger térségének mediterrán éghajlatát elválasztja Közép-Európa északi részének óceáni éghajlat által befolyásolt területeitől. A keleti peremén a kontinentális éghajlat a jellemző. Az itt lehulló csapadék ennek megfelelően a Földközi-tengerbe (és az Adriai-tengerbe), az Északi-tengerbe és a Fekete-tengerbe jut.
Az Alpok völgyei és hágói már az írott történelem előtti időszakokban is fontos transzeurópai összekötő útvonalak voltak. Vonulatai jelenleg nyolc országot érintenek, ezek a hegység íve mentén nyugatról keletnek a következők: Franciaország, Monaco, Olaszország, Svájc, Liechtenstein, Németország, Ausztria és Szlovénia. Területén 13 millió ember él és európai jelentőségű üdülőhelynek számít.[16] A Kőszegi-hegység és a Soproni-hegység révén Magyarország is rendelkezik az Alpokhoz tartozó középhegységekkel, de ezeket rendszerint nem sorolják a hegység térségéhez (Alpenraum).[17]
Tagozódása
Az Alpok tagozódását különböző szempontok szerint már évszázadok óta próbálják meghatározni.[18][19][20] Szempontok lehetnek ennek során a kultúrgeográfiai és humán geográfiai jegyek, vagy a szerkezeti felépítésének vizsgálata az orográfia, geomorfológia, geológia, hidrológia, éghajlat, flóra és fauna szempontjai szerint. Ezek a rendszerek nagyon aprólékos tagozódáshoz vezettek, melyek sokszínűségük révén alig áttekinthetőek. Számtalan helyi és regionális megjelölést foglalnak magukba, melyek részben fedik egymást és ellent is mondanak egymásnak.
Az idők során a hegység egészének geográfiai tagozódására két rendszer fejlődött ki, melyek egymással csak részben egyeztethetőek össze és számos félreértésre adnak lehetőséget. Mindkét tagolási rendszer három részre osztja fel az Alpokat: egy központi részre, valamint az ívének külső (északi és nyugati) és belső (déli) részre.
Az Alpok kettes felosztása
Ausztriában, Dél-Tirolban és Németországban a hegységet két részre osztják fel:
Ez a felosztás a geológiai, és az ebből következő geomorfológiai eltéréseket veszi figyelembe, melyek a Svájc és Ausztria közötti részen, nagyjából a Rajna alpesi völgye és a Comói-tó között, főként az Északi-Alpok láncolatán mutatkoznak. Ez a kettős felosztás a tudomány és a közigazgatás területén elterjedt, továbbá az Alpenvereinseinteilung der Ostalpen (rövidítve: AVE; Moriggl 1924, Rev. 1984), a SOIUSA (Suddivisione Orografica Internazionale Unificata del Sistema Alpino, Marazzi 2005) és az Olasz Hegymászó Klub (CAI) szervezetek is ezt a felosztást részesítik előnyben.[21]
Az Alpok hármas felosztása
Olaszországban és Franciaországban az Alpoknak van egy 1924-ből származó tradicionális hármas felosztása Nyugati-, Középső- és Keleti-Alpokra (az ún. Partizione delle Alpi), mely nem annyira geológiai, hanem inkább történelemföldrajzi alapokon nyugszik.[18]
Eszerint[22]
- a Nyugati-Alpok a Földközi-tenger partjánál kezdődik és az Aosta-völgy-Mont Blanc vonalig húzódik,
- a Középső-Alpok innentől kezdődően a Brenner-hágóig,
- a Keleti-Alpok pedig a Brennertől Szlovéniáig tart.
Ezt a hármas felosztást használja a SAC (Schweizer Alpen-Club) is. Ennek alapján a Középső-Alpok Svájc nagy részét lefedi.
Egyéb felosztások
Hasonlóan sokszínű az éghajlat, a vegetáció vagy a településhálózat szerinti tagozódás:
- Kívülről befelé haladva három régiót különböztetnek meg: Alpenvorland, Elő-Alpok, belső alpin régió.
- Hozzávetőleges topográfiai tagolás a középhegységek alkotta peremterületekre és az 1500 méter feletti csúcsokkal rendelkező Magas-Alpokra.
- A hegység magassági beosztása biogeográfiai szempontok alapján: az alpesi völgyek és a dombság szintje (700–900 m), a hegység erdőhatárig nyúló szintje (1500–2000 m), a magashegység hóhatárig terjedő szintje (2000–3100 m) és az efeletti havasok szintje a gleccserrégiókkal.
-
A Keleti-Alpok északi része (Északi-Alpok): a Karwendel-hegycsoport fő láncolata
-
A Keleti-Alpok középső része (Középső-Alpok): Großvenediger
-
Ausztria legmagasabb csúcsa, a Großglockner
-
A Keleti-Alpok déli része (Déli-Alpok); Triglav
-
A Nyugati-Alpok délnyugati része:
Monte Argentera