A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Fodor István | |
Fodor István | |
Született |
1856. november 8.[1] Pozsony |
Elhunyt |
1929. november 5. (72 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Fodor Ambrus Gottl Róza |
Foglalkozása | villamosmérnök |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fodor István témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fodor István János (Etienne de Fodor) (Pozsony, 1856. november 8.[3] – Budapest, 1929. november 5.)[4] villamosmérnök, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület alapító tagja, a Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója, Edison, és Puskás Tivadar munkatársa.
Élete
Fodor István családja szűkös anyagi viszonyok között élt, ezért csak az alsó reáliskolát tudta elvégezni. A napi munka mellett szorgalmasan képezte magát, műszaki tanulmányokat folytatott, és nyelveket tanult. Céljainak és gondolatainak az Edison-találmányok szabtak irányt. 1880-ban Párizsba utazott, tanulmányait a Gramme és Jablochkoff műhelyben folytatta, ahol a szükséges gyakorlati ismereteket elsajátította. Edisonnal Puskás Tivadar révén került kapcsolatba, aki akkor Párizsban élt és Edison európai érdekeit képviselte. Edison, aki kizárólag a villamos világítás megoldásával foglalkozott, alkalmazta Fodort. Az Edison cég az 1881. évi párizsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon kívánta bemutatni az izzólámpás városi világítási rendszert. Puskás és Fodor együtt dolgozott a kiállítás előkészítésén.
Az 1881. augusztus 1-jén megnyitott bemutató átütő sikert hozott. Üzembe helyezték, az akkor óriásnak számító 125 lóerős Edison-dinamót, melyről a szakma, mint világcsodáról beszélt. Ez volt a híres Jumbó, melyet Puskás a Barnum cirkusz elefántjáról nevezett el. A világítási eszközök gyártói a kiállítás mellett is versenyezhettek egymással. Az intéző bizottságában helyet kapott Charles Garnier is, a párizsi Nagyopera világhírű építésze, aki aggódva látta a gázvilágítás káros hatását remekműve értékeiben. Elérte, hogy több világítási rendszer egyidejű kipróbálása magában az Operaházban történjen meg. Az Edison-rendszer számára a „foyer du public” elnevezésű 54 méter hosszú, 13 méter széles, 18 méter magas termet jelölték ki. Az Operaház sarkán felállított fabódékban helyezték el a dinamókat. Az 1881. október 18-án lefolytatott kísérlet bebizonyította az ívlámpák alkalmatlanságát, és Edisonék teljes győzelmét hozta.
Ez volt az izzólámpákkal való világítás első nagy sikere Európában. A siker meghozta a rendeléseket. Strassburgban pályaudvari főépület világítására került sor. Hamburgban lerakatot alapítottak, majd Antwerpenben létesült fióktelep, melynek vezetésével Fodort bízták meg. Egyidejűleg irányította a Belgiumban és Hollandiában a szerelési munkákat, majd visszahívták Franciaországba, ahol az Ivri sur Seine-ben létesülő gyártelep felszerelését, beüzemelését irányította. Ezután Oroszország következett. 1882-ben Szentpéterváron több ipari létesítmény mellett a cári luxusjacht, és az uralkodói palota egy részének világítására is sor került. 1885-ben Magyarországon is dolgozott, Diószegen egy cukorgyárban, majd kiment Tirolba, Grenoblébe, majd Észak-Afrikában is megfordult.
Tapasztalatait a Bécsben megjelent 1885-ben kiadott „Das Glühlicht” könyvében foglalta össze. Athénben a város villanytelepének építését irányította, itt alkalmaztak először - Fodor javaslatára - hármas vezetékrendszert, majd 1889-ben Fodor vezetésével kezdett meg működni. Fodor István írta az első európai elektromos hegesztési szakkönyvet, mely 1892-ben jelent meg Az elektromos hegesztés és forrasztás címmel. 1893-ban megoldotta a Korinthoszi-csatorna világítását. A tervezésbe, és kivitelezésbe megpróbálta bevonni a Ganz céget is, de ez Edison váltakozóáram-ellenessége miatt meghiúsult, így Fodor kénytelen visszatérni a megszokott Edison-rendszerhez. A görög király a Megváltó-rend lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazta. Rövid Törökországi munka után hazahívták Magyarországra. A Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója lett 1894-ben. A BÁV Rt.-nek szüksége volt egy nagy tapasztalattal rendelkező, nemzetközi tekintélyű szakemberre az egyenáramú villamosítás terén, mivel az 1893-ban megindult közcélú áramszolgáltatás terén komoly hátrányba került a Magyar Villamossági Rt.-vel szemben.
Fodor több, mint két évtizedes céltudatos tevékenységének eredményeként alakult ki a BÁV Rt. mintaszerű egyenáramú rendszere. 1909-ben a BÁV Rt. saját költségére felszerelt 38 darab ívlámpából álló utcai közvilágítást a Rákóczi útnak a Múzeum körút és Erzsébet körút közötti szakaszán. A közmegelégedésre elvégzett munka után 1911-ben a Teréz, Erzsébet, József, Ferenc körutakon, Andrássy úton, Kossuth Lajos utcában, 1912-ben a Városligetben építették ki a közvilágítást. Fodor 1918-ig állt a Társaság élén. A Székesfőváros élt megváltási jogával, a rendszer Budapest Székesfőváros Elektromos Művei tulajdonába került, és Fodor műszaki tanácsadóként működött tovább. Az egyenáramú áramszolgáltatás 1962-ig működött. Fodor hosszú betegség után hunyt el 1929-ben Budapesten.
Tudományos tevékenysége
- Das Glühlicht című könyve (Bécs, 1855) volt az első izzólámpa-világításról írott könyv.
Számos elektrotechnikai, általános műszaki és közgazdasági könyvet, tanulmányt írt, előadásokat tartott. Könyvei főleg német nyelven Bécsben jelentek meg. Magyar nyelven: „A füstnélküli város és ipar” (1907).
Elismerése
- Ferencz József várkonyi előnévvel, nemességgel ismeri el.
- Magyar királyi udvari tanácsos címet kap.
- Ferencz József rend középkeresztje kitüntetés
- Görögország: Megváltó-rend lovagkeresztje kitüntetés
- 1911-ben eszményképét (Edisont) Budapesten, majd Pozsonyban is vendégként üdvözölhette. A látogatás megszervezése kizárólag Fodor érdeme. Az eredeti körút Bécsig volt tervezve, de Fodor meggyőzte, hogy érdemes néhány napos látogatás keretében megismerkednie Magyarországgal.
„ | Köszönöm önnek, hogy elhozott Magyarországra... Mindig becsültem és szerettem a magyarokat és ez az érzés még erősebben él mostantól a lelkemben, Fodor, ön büszke lehet a nemzetére! | ” |
– Edison |
Jegyzetek
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04547.htm, Fodor István, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Születési bejegyzése a pozsonyi Szent Márton dóm keresztelési akv. 546/1856. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2984/1929. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
Források
- Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005). ISBN 963 219 794 1
- Etienne de Fodor:Die elektrische Schweissung und Löthung (A. Hartleben, S. Verlag, Wien, Pest, Leipzig, 1892)
- Elektro-technische Bibliothek XLIV. Band
- Fodor István (magyar nyelven). História - Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
További információk
- Fodor István (Etienne de Fodor), (magyar nyelven). mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
- Fodor István (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.