Vilde Frang -

	Vilde Frang
Született	1986. augusztus 19. (37 éves); Oslo
Állampolgársága	norvég
Foglalkozása	hegedűs
Iskolái	Barratt Due Institute of Music
Kitüntetései	The Prince Eugen Culture Prize (2007); Spellemannprisen in classical music (2009); The Norwegian soloist award (2009); Echo Klassik (2011); Spellemannprisen in classical music (2017); Spellemannprisen in classical music (2022);
	Zenei pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Műfajok	komolyzene
Hangszer	hegedű
	weboldal; Facebook; IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vilde Frang témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Vilde Frang Bjærke (Oslo, 1986. augusztus 19. –) norvég hegedűművész.

Élete, munkássága

Vilde Frang zenész családba született Oslóban, apja és nővére egyaránt nagybőgős volt.^[6] Négyéves korában kezdett hegedülni, a Suzuki-módszer szerint.^[7] 1993 és 2002 között az oslói Barratt Due Zenei Intézetben Stephan Barratt-Due, Alf Richard Kraggerud és Henning Kraggerud volt a tanára.^[8] Szólistaként tízéves korában debütált a Norvég Rádió Zenekarával.^[9] 1998-ban bemutatták Anne-Sophie Mutternek, aki a mentora lett, és később megkapta az Anne-Sophie Mutter Alapítvány ösztöndíját.^[10] 1999-ben a Mariss Jansons irányította Oslói Filharmonikus Zenekarral játszott szólistaként. „Csodálatos fiatal zenész, és az előadás is emlékezetes volt” – mondta Jansons.^[6] 2003 és 2009 között Németországban folytatta tanulmányait, a hamburgi Hochschule für Musik und Theatre-ben Kolja Blacher, a Kronberg Akadémián Ana Chumachenco volt a tanára.^[9]^[11] 2007-ben elnyerte a Borletti-Buitoni Trust ösztöndíjat. Londonban Ucsida Micukotól is órákat vett.^[8]

2007-ben fellépett a Londoni Filharmonikus Zenekarral Eastbourne-ben, a következő évadban pedig Londonban, a Royal Festival Hallban, Vladimir Jurowski vezényletével.^[12] 2008-ban Anne-Sophie Mutterrel turnézott Amerikában, melynek során a New York-i Carnegie Hallban és a Kennedy Centerben, Washingtonban is játszottak.^[7] Ebben az évben leszerződött az EMI Classicshoz (ma Warner Classics).^[11] Debütáló albuma, amin Sibelius és Prokofjev hegedűversenyeket játszott, 2009-ben jelent meg, és a kritikusoktól és a közönségtől egyaránt elismerést kapott, és az EMI Classics 2010-es év fiatal művészének választották.^[8] Felvételei számos díjat kaptak, köztük az Edison Klassiek-díjat, a Deutsche Schallplattenpreist, a Diapason d’Ort és a Gramophone-díjat.^[11]

Vilde Frang mélységes zeneisége, rendkívüli és egyedi művészisége révén elismerten a vezető fiatal művészek egyike lett.^[13] 2012-ben elnyerte a Credit Suisse Fiatal művészek díját.^[14] Az ebben az évben rendezett luzerni fesztiválon a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával játszotta Bartók Béla 1. hegedűversenyét.^[6] Frang imádja ezt a darabot és Bartókot. „Bartók ezt a koncertet annak a lánynak dedikálta, akibe annyira beleszeretett, Geyer Stefinek, és szerintem valóban „őt és őt” ábrázolja. … Számomra ő a 20. század legtisztább zeneszerzője. Olyan közel van Bachhoz: nem kell semmit hozzáfűznie, mert nem szükséges” – nyilatkozta.^[7]

Az ezt követő időszakban a világ vezető zenekaraival és karmestereivel lépett fel. 2016-ban az Európa Koncert keretében a Berlini Filharmonikus Zenekarral, Simon Rattle vezénylésével, a 2017–2018-as szezonban a Baden Badeni Húsvéti Fesztiválon játszott, a Berlini Filharmonikus Zenekart Fischer Iván vezényelte. Fellépett még – többek között – a San Franciscó-i és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral, a Los Angelesi és a Bambergi Szimfonikusokkal, a Müncheni Filharmonikusokkal, a Lipcsei Gewandhaus Zenekarral, az Orchester de Paris-val és a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarával, a berlini Deutsche Symphonie Orchesterrel, a Philharmonique de Luxembourggal és a Budapesti Fesztiválzenekarral.^[14] Rendszeresen szerepel különböző fesztiválokon, például Salzburgban, Verbierben, Luzernben, a BBC Promson, a Rheingauban, a Mecklenburg-Vorpommernben, a Lockenhausban, a Prágai Tavaszi Zenei Fesztiválon és a bukaresti George Enescu Fesztiválon.^[11] Aktív kamarazenész is, partnerei között szerepel például Martha Argerich, Ucsida Micuko, Gidon Kremer és Kelemen Barnabás.^[15] A 2020–2021-es évad tervei között szerepelt a Chicago Szimfonikus Zenekarral és az Izraeli Filharmonikus Zenekarral való fellépés, egy turné Svájcban a Les Sièclesszel François-Xavier Roth vezetésével, a firenzei Orchestra del Maggio Musicaléval Zubin Mehta vezetésével, fellépés a Budapesti Fesztiválzenekarral és Fischer Ivánnal, a Müncheni Filharmóniával Fabio Luisi vezetésével, a Drezdai Staatskapellével Herbert Blomstedt vezetésével és az Európa Kamarazenekarral Simon Rattle vezetésével.^[13]

Egy 1866-os Jean-Baptiste Vuillaume hegedűn játszik, amelyet az Anne-Sophie Mutter Freundeskreis Stiftung kölcsönöz számára.^[7]

Díjai, elismerései

Válogatás:^[16]^[17]^[18]^[19]^[20]^[21]^[22]

Leonie Sonnings Zenei Alapítvány (2003)
A Ritter Alapítvány díja (2007)
A Borletti-Buitoni Trust Alapítvány támogatása (2007)
Prins Eugen Kulturális Díj (2007)
Norvég Szólista Díj (2008)
A Statoil tehetséggondozás díja (1 millió norvég korona) (2010)
ECHO Klassik, a legjobb fiatal hegedűművésznek (2011)
WEMAG Szólista Díj (2011)
Crédit Suisse fiatal művész díj (2012)
ECHO Klassik, az év koncertfelvétele (2013)
ECHO Klassik, az év koncertfelvétele (2015)
ECHO Klassik, az év koncertfelvétele (2016)
Gramophone klasszikus zenei díj (2016)

Felvételei

Válogatás az AllMusic^[15] és a Discogs^[23] listája alapján.

Megjelenés	Tartalom	Közreműködők	Kiadó
2009	Sibelius: Violin Concerto; Humoresques; Prokofjev: Violin Concerto No. 1	WDR Sinfonieorchester Köln, Thomas Søndergård	EMI Music/Warner Classics
2010	Chopin: Cello Sonata, Pioano Trio, Grand Duo	Andreas Brantelid, Marianna Shirinyan	EMI Classics
2011	Bartók, Grieg, Strauss: Violin Sonatas	Mihail Lific	EMI Classics/Warner Classics
2012	Nielsen, Csajkovszkij: Violin Concertos	Danish Radio Symphony Orchestra, Eivind Gullberg Jensen	EMI Classics/Warner Classics
2015	Mozart: Violin Concertos 1 & 5; Sinfonia Concertante	Makszim Riszanov, Arcangelo, Jonathan Cohen	Warner Classics
2016	Britten, Korngold: Violin Concertos	Frankfurt Radio Symphony, James Gaffigan	Warner Classics
2016	Europakonzert 16 (Video)	Berliner Philharmoniker, Simon Rattle	EuroArts
2017	Homage (több szerző darabjai)	José Gallardo	Warner Classics
2018	Bartók: Violin Concerto No. 1; Enescu: Octet	Orchestre Philharmonique de Radio France, Mikko Franck; Erik Schumann, Gabriel de Magadure, Rosanne Philippens …	Warner Classics
2019	Veress: String Trio; Bartók: Piano Quintet	Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Lawrence Power, Nicolas Altstaedt, Alexander Lonquich	Alpha
2019	Paganini, Schubert: Works for Violin & Piano	Mihail Lific	Warner Classics

Jegyzetek

↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
↑ https://www.nrk.no/kultur/se-alle-spellemann-vinnerne-her-1.13930966, 2018. március 1.
↑ Vinnere av Spellemannprisen 2022 (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 16.)
↑ ^a ^b ^c Wroe
↑ ^a ^b ^c ^d Niles
↑ ^a ^b ^c BBT
↑ ^a ^b Mackenzie
↑ Mutter
↑ ^a ^b ^c ^d Konberg
↑ Amati
↑ ^a ^b KSG
↑ ^a ^b Askonas
↑ ^a ^b AllMusic
↑ MGD
↑ Statoil
↑ Echo 11
↑ Echo 15
↑ Asconas2
↑ Asconas3
↑ Gramophone
↑ Discogs

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vilde Frang című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Niles: Laurie Niles: Violinist.com interview with Vilde Frang: Carl Nielsen Violin Concerto. Violinist.com (angolul) (2012. augusztus 1.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ BBT: BBT Artists Rewarding Musical Excellence: Vilde Frang – Biography. Borletti-Buitoni Trust. (angolul) Borletti-Buitoni Trust (2011) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ Mackenzie: Compton Mackenzie – Christopher Stone: (cím nélkül) . The Gramophone, 86. sz. (2008) 35. o.
↑ Mutter: Anne-Sophie Mutter – The Scholarship Holders. ASM (angolul) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ Wroe: Nicholas Wroe: Vilde Frang – from prodigy to virtuoso. theguardian.com. (angolul) The Guardian (2012)
↑ Konberg: Vilde Frang: Violin. kronbergacademy.de. (angolul) Kronberg Academy (2018) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ Amati: Vilde Frang. amati-tokyo.com. (angolul) Amati (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ KSG: Vilde Frang: Biografie. ks-gasteig.de. (németül) KünstlerSekretariat am Gasteig (2020) (Hozzáférés: 2021. április 14.)
↑ Asconas: Marco Borggreve: Vilde Frang: Violin. askonasholt.com. (angolul) Asconos Holt (2019) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ MGD: Stipendiaten der Mozart Gesellschaft Dortmund: Vilde Frang Violin. mozart-gesellschaft-dortmund.de. (németül) Mozart Gesellschaft Dortmund (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
↑ Statoil: Vilde Frang Bjærke receives Statoil’s classical music award. equinor.com. (angolul) Equinor (2010. november 16.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ Echo 11: Echo Klassik 2011. echoklassik.de. (németül) Echo (2011) (Hozzáférés: 2021. április 14.) arch
↑ Echo 15: Echo Klassik 2015. echoklassik.de. (németül) Echo (2015) (Hozzáférés: 2021. április 14.) arch
↑ Asconas2: Vilde Frang awarded Credit Suisse Young Artists Award. askonasholt.com. (angolul) Asconos Holt (2011. december 1.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ Asconas3: ECHO Klassik Awards 2016. askonasholt.com. (angolul) Asconos Holt (2016. július 21.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ Gramophone: Gramophone Classical Music Awards 2016. gramophone.co.uk (angolul) (2016) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ AllMusic: Vilde Frang: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2021. április 13.)
↑ Discogs: Vilde Frang: Albums, Videos. discogs.com. (angolul) Discogs (Hozzáférés: 2021. április 13.)

Komolyzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vilde_Frang
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

[be94bac9b0498f431774b4770be977bbb03e017c-1] FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[308e212d43e48ebbb7466747134fce6a11ef9131-2] Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[248e0491eb794be087f1f138cb03c809d738cd79-3] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)

[292f6e8202ccb5dc240232f15f4c303a2d469097-4] ttps://www.nrk.no/kultur/se-alle-spellemann-vinnerne-her-1.13930966, 2018. március 1.

[28f3438ef49fafa4d49d3d8f759c78b0e172dd54-5] Vinnere av Spellemannprisen 2022 (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 16.)

[Wroe_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Wroe

[Niles_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Niles

[BBT_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] BBT

[Mackenzie_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] Mackenzie

[Mutter_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--10] Mutter

[Konberg_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--11] Konberg

[Amati_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--12] Amati

[KSG_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--13] KSG

[Askonas_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--14] Askonas

[AllMusic_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--15] AllMusic

[MGD_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--16] MGD

[Statoil_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--17] Statoil

[Echo_11_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--18] Echo 11

[Echo_15_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--19] Echo 15

[Asconas2_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--20] Asconas2

[Asconas3_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--21] Asconas3

[Gramophone_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--22] Gramophone

[Discogs_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--23] Discogs

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]

[23]

Vilde Frang

Született	1986. augusztus 19. (37 éves)^[1]^[2] Oslo^[3]
Állampolgársága	norvég
Foglalkozása	hegedűs
Iskolái	Barratt Due Institute of Music
Kitüntetései	The Prince Eugen Culture Prize (2007) Spellemannprisen in classical music (2009) The Norwegian soloist award (2009) Echo Klassik (2011) Spellemannprisen in classical music (2017)^[4] Spellemannprisen in classical music (2022)^[5]
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Műfajok	komolyzene
Hangszer	hegedű

weboldal Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilde Frang témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség