Victor Viorel Ponta
Románia 11. miniszterelnöke
Hivatali idő 2015. július 9. – 2015. november 5.
Előd	Gabriel Oprea (ideiglenesen)
Utód	Sorin Cîmpeanu (ideiglenesen)
Hivatali idő 2012. május 7. – 2015. június 22.
Előd	Mihai Răzvan Ungureanu
Utód	Gabriel Oprea (ideiglenesen)
Románia uniós jogharmonizációt felügyelő tárca nélküli minisztere
Hivatali idő 2004. március 11. – december 28.
Utód	Cristian David
Románia parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli minisztere
Hivatali idő 2008. december 22. – 2009. október 1.
Utód	Sorina-Luminiţa Plăcintă (mint ifjúsági és sportminiszter)
a Miniszterelnöki Hivatal vezetője (kormányfőtitkár)
Hivatali idő 2017. június 16. – június 28.
Előd	Alexandru Ghigiu[1] (ideiglenesen, mint államtitkár)
Utód	Alexandru Ghigiu[2]
Született	1972. szeptember 20. (50 éves) Bukarest
Párt	Szociáldemokrata Párt (PSD)
Házastársa	Daciana Sârbu (2)
Foglalkozás	jogász
Iskolái	Bukaresti Egyetem
Vallás	ortodox keresztény
Díjak	Order of the Republic (2016)
Victor Viorel Ponta aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Viorel Ponta témájú médiaállományokat.

Victor Ponta (teljes neve Victor Viorel Ponta) (Bukarest, 1972. szeptember 20. –) román politikus, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, az első Boc-kormány parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli minisztere (2008–2009), 2012. május 7. és 2015. június 22. között, illetve 2015. július 9. és november 5. között Románia miniszterelnöke.

Magánélete

1989-ben a Steauával országos junior kosárlabda-, 2008-ban pedig ralibajnok. 1995-ben szerzett jogi diplomát, majd a főügyészség munkatársa lett. Nemzetközi jogból 2003-ban doktorált. Két gyermek apja, második felesége Daciana Sârbu PSD-s európai parlamenti képviselő, Ilie Sârbu szenátor lánya.

Politikai tevékenysége

Ügyészi tevékenységére 2001-ben felfigyelt Adrian Năstase akkori miniszterelnök, és államtitkárrá nevezte ki kormánya ellenőrző testületének élére. 2002-ben a PSD ifjúsági tagozatának elnöke, 2004 és 2008 között Gorj megyei parlamenti képviselő, majd az uniós jogharmonizációt felügyelő tárca nélküli miniszter (2004). 2008-ban újabb parlamenti mandátumot szerzett, a PSD és a Demokrata Liberális Párt nagykoalíciója idején pedig a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszteri tisztséget töltötte be (2008-2009).^[3] Traian Băsescu 2009. október 1-jén menesztette a belügyi tárca vezetőjét, Dan Nicát, mire válaszul a szociáldemokrata miniszterek – köztük Ponta – kiléptek a kormányból.^[4]

A 2009-es elnökválasztási kampányban Mircea Geoană szóvivője volt. A Szociáldemokrata Párt 2010 februári kongresszusán a párt elnökévé választották.^[3]

Miniszterelnöksége

Victor Ponta és Mesterházy Attila 2013-ban

2012 áprilisában Băsescu kormányalakításra kérte fel, miután a bukaresti törvényhozói testület – ugyanezen a napon – megbuktatta a Mihai Răzvan Ungureanu vezette kormányt.^[5] Május 7-én, a bukaresti törvényhozás két házának együttes ülésén megkapta az új kormány megalakításhoz szükséges bizalmat, és miniszterei még aznap este letették a hivatali esküt az államfő előtt.^[6] Pártja a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) valamint két kisebb szatellitszervezettel, a Daniel Constantin-vezette Konzervatív Párttal (PC) és a Gabriel Oprea által irányított Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR) lépett koalícióra.^[7]

Röviddel hivatalba lépése után konfliktus alakult ki közte és Băsescu államfő között azzal kapcsolatban, hogy ki képviselje az országot a különböző nemzetközi fórumokon.^[8] Az államfő hivatalából történő felfüggesztésével sikertelenül próbálta pozíciójából eltávolítani Băsescut, a referendum ugyanis az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett.^[9] Az év végi parlamenti választások eredményeként – mint a választásokon győztes Szociálliberális Unió (USL) miniszterelnök-jelöltjét – az államfő ismételten kormányalakítással bízta meg,^[10] amely december 21-én meg is kezdte munkáját.^[11] A következő év áprilisában – a Szociáldemokrata Párt tisztújító kongresszusán (április 19–20.) – újabb három évre választották a párt elnökévé.^[12]

2013 márciusában távozott az igazságügyi tárca éléről – az alkotmánybíróság bírájává megválasztott – Monica Pivniceru, így az új miniszter beiktatásáig a minisztérium irányítását is átvette.^[13] Ponta ebben a minőségben nevezte ki Laura Codruța Kövesit a Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) élére 2013 áprilisában annak ellenére, hogy a jelölt kezdettől fogva Băsescu szövetségesének tűnt.^[14]

2014 februárjában az egyre mélyülő ellentétek miatt, s mert Ponta megtagadta Klaus Johannis miniszterelnök-helyettessé történő kinevezését, a PNL kilépett a koalícióból, ugyanekkor a pártvezér Crin Antonescu is lemondott a szenátusi elnöki tisztségéről. Ezzel a Szociálliberális Unió formálisan is megszűnt.^[15] Ponta pártja és két szatellitszervezete ezután a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) kötött koalíciót, így megalakult a harmadik Ponta-kormány. Az RMDSZ két év után delegálhatott újra minisztereket a bukaresti kormányba.^[16]

2014 novemberében Ponta a baloldali szövetség jelöltjeként indult a 2014-es romániai elnökválasztáson. A már megszűnt USL eredeti államfő-jelöltje Crin Antonescu lett volna, ám az ellenzékbe vonult PNL saját elnökét jelölte Johannis személyében.^[17] Ponta a választás első fordulóját a szavazatok 40,4%-ával megnyerte, a második fordulóba ő és Johannis jutott be,^[18] ahol a PNL jelöltje 54,5%-45,5% arányban legyőzte Pontát.^[19] A kormányfőt számos kritika érte, amiért a román diaszpóra részvételét több nagykövetségen adminisztrációs eszközökkel megakadályozták. A kabinet ezekben a hetekben két külügyminisztert is elfogyasztott a kritikák hatására.^[20] Miután a magyar kisebbség jól kimutathatóan inkább Johannisra voksolt, az RMDSZ átértékelte politikáját és decemberben kilépett a kormányból. Ponta december 17-én megalakította negyedik kormányát a PSD, UNPR és a PC részvételével, amelyhez csatlakozott az újonnan megalakuló Liberális Reform Párt (PLR) is Călin Popescu-Tăriceanu vezetésével. A PLR-t megalapító képviselők a PNL-t hagyták ott, amiért az fúziós megállapodást kötött a jobbközép Demokrata Liberális Párttal (PDL). A két párt 2014 novemberében egyesült a PNL-név megtartásával.^[21] 2015 júniusában a Popescu-Tăriceanu által életre hívott PLR egyesült a kormánykoalícióban szintén részt vevő Daniel Constantin-vezette PC-vel, megalakítva a Liberálisok és Demokraták Szövetségét (ALDE), így a kormány összetételét ezután a PSD, az UNPR és az ALDE alkotta.^[22]

Korrupciós ügye

2015 júniusában a Codruța Kövesi által vezetett DNA megvádolta Pontát azzal, hogy ügyvédként korábban bűnrészesként érintett volt hamisításban, adócsalásban és pénzmosásban a Dan Șova nevével fémjelzett korrupciós üggyel kapcsolatban. A DNA először indított nyomozást hivatalban lévő kormányfő ellen fennállása során. Johannis elnök lemondásra szólította fel Pontát, aki ezt visszautasította.^[23] Ahogy az várható volt, a baloldali többségű képviselőház nem függesztette fel Ponta mentelmi jogát.^[24] A felfokozott politikai válság közepette, június 22-én a térdszalagműtéten átesett Ponta egészségi állapotára hivatkozva levélben kérte Johannist, hogy néhány hét erejére Gabriel Opreára, helyettesére bízza a kormányfői teendőket. Az ellenzék szerint Ponta „az ügyészségi vizsgálat elől menekült kórházba.”^[25] Egyes sajtóorgánumok szerint a lépést úgy értékelték, hogy Ponta talán már vissza sem tér pozíciójába. A Romania Libera „menekülésnek” nevezte Ponta lépését, amiért törökországi klinikára ment megműttetni sportbalesetben megsérült térdét. Az Evenimentul Zilei úgy vélte, még a PSD politikusai számára sem világos, hogy a kormányfő visszavonulni szándékozik-e vagy csak jövőre, az esedékes parlamenti választásokkor adja át a stafétabotot.^[26] Ponta végül július 9-én visszatért a kormány élére.^[27]

Július 12-én bejelentette visszalépését a PSD-ben betöltött elnöki tisztségéből, amíg nem sikerül ártatlanságát bebizonyítania. A párt vezetését továbbra is Rovana Plumb alelnökre bízta, akinek Ponta egy hónappal korábban már ideiglenesen adta át az irányítását, amikor külföldi gyógykezelésre vonult.^[28] Július 13-án a DNA zárolta a kormányfő vagyonát, mert azzal vádolják, hogy összesen 260 ezer lejnyi (mintegy 18 millió forint) jogtalan haszonra tett szert. Victor Ponta ártatlannak vallotta magát és független könyvvizsgálatot kért.^[29]

A DNA végül 2015. szeptember 17-én többrendbeli okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnrészesség vádjával hivatalosan is vádat emelt Ponta ellen, ezzel ő lett az első hivatalban lévő román kormányfő, akit bíróság elé küldtek a rendszerváltás óta.^[30] Pártja, a PSD kijelentette, hogy nem vonják meg a támogatást Ponta miniszterelnöktől. Ponta a vádra reagálva élesen kritizálta Codruța Kövesit: "Az egyedüli problémája az országnak egy szakmailag teljesen alkalmatlan ügyész rögeszméje, aki tíz évvel ezelőtti valótlan helyzetekről és cselekményekről képzelődve próbálja karrierjét építeni".^[31] Október 30-án a Bukarestben tárgyaló német parlamenti küldöttség nem kívánt találkozni a román miniszterelnökkel. Günther Kirchabum, a delegáció vezetője azt nyilatkozta, Pontának "egyelőre más intézményekkel van megbeszélnivalója".^[32]

Plágiumügye

A közte és az államfő között kialakult helyzetet tetézte az is, hogy 2012 júniusában Ponta plágiumbotrányba keveredett.^[33] Az egyik legtekintélyesebb tudományos ismeretterjesztő folyóirat, a brit Nature azzal vádolta meg, hogy doktori disszertációja felét Dumitru Diaconu és Vasile Crețu munkáiból másolta.^[34] A 2003-ban írt, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori dolgozat témavezetője egyébként párttársa, Adrian Năstase korábbi miniszterelnök volt. A plágium tényét a romániai Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (románul Consiliul Național de Atestare a Titlurilor, Diplomelor și Certificatelor Universitare, CNATDCU) is megállapította, és a kormányfő doktori címének visszavonását kezdeményezte, ám a testületet az ülés közben Liviu Pop ideiglenes oktatási miniszter egy rendelettel átszervezte, döntéseit érvénytelennek nyilvánította és megvonta tőle a jogot, hogy a továbbiakban plágiumügyekkel foglalkozzék.^[35] Az Oktatási Minisztérium alá tartozó Országos Etikai Tanács (Consiliului Național de Etică, CNE) szerint azonban nem plagizált Ponta.^[36] Egyetemi tanárok egy csoportja nyílt levelet fogalmazott meg, amiben a doktori cím visszavonását követelik, és tiltakoznak a politika tudományos életbe való beavatkozása ellen.^[37]

2014 decemberében bejelentette, hogy lemond a doktori címéről. Néhány nappal később kormányrendelettel módosították a tanügyi törvényt, hogy ez lehetővé váljék.^[38]

Lemondása

2015. október 30-án tűz ütött ki a Colectiv nevű bukaresti szórakozóhelyen. A 400 fős tömeg csak egyetlen kijáraton tudott menekülni, így a kialakult pánikban több tucatnyi ember meghalt és mintegy 180-an megsérültek. A hatóságok emberölés miatt vádat emeltek a szórakozóhely tulajdonosai ellen, mondván, hogy nem tartották be a tűzvédelmi előírásokat és nem volt engedélyük ekkora létszámú rendezvény tartására. A lakosság azonban az állami korrupcióban látta a katasztrófa igazi okát, és 20 000 fős tüntetésen követelte Ponta lemondását. November 4-én Ponta eleget tett a kérésnek. Közleményt adott ki, mely szerint ő és kormánya lemond. Kifejezte reményét, hogy ez megnyugtatja a tüntetőket.^[39][40]

Illyés Gergő politológus szerint a tűzeset a miniszterelnök számára kedvező alkalom volt, hogy, ahogy az egy "fejlett demokráciában elvárható", a népakaratnak megfelelve emelt fővel, européer módon lemondjon, elterelve arról a figyelmet, hogy Ponta a korrupciós bűnvádi eljárás kezdete óta "politikai hulla" volt, így távozására előbb-utóbb mindenképp sor került volna.^[41]

Ponta lemondásakor maga helyett párttársát, Mircea Dușa nemzetvédelmi minisztert ajánlotta ideiglenes kormányfőnek, ám a következő napon Klaus Johannis elnök, elfogadva Ponta lemondását, az addigi oktatásügyi és tudományos kutatási minisztert, Sorin Cîmpeanu ALDE-politikust nevezte ki átmeneti miniszterelnöknek.^[42]

2017 júniusában ismét visszatért a közéletbe, amikor Sorin Grindeanu kormányfő kérésére elfogadta a miniszteri rangú kormányfőtitkári posztot,^[43] ám ez a megbízás rövid életűnek bizonyult.^[44]

Források

További információk

• Victor Ponta honlapja

Kapcsolódó szócikkek

• Első Ponta-kormány
• Második Ponta-kormány
• Harmadik Ponta-kormány
• Negyedik Ponta-kormány