A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A tótok a szlovákok, szlavónok és szlovének korábbi külső neve volt, amivel a magyarok illették őket. Szlavónia régi magyar neve Tótország volt a 19. század végéig.[1] A szó eredeti értelmében az összes Magyarország területén élő nyugati keresztény vallásokat követő szláv nyelvű népek gyűjtőneve volt egészen a 20. század elejéig (a kevés számú történelmi Magyarországon élő cseh és lengyel lakosságot is beleszámítva). A mai Magyarország területén a dunántúli területeken túlnyomó többségben főként katolikus vallású, délszláv nyelveken beszélő tótok éltek, míg a Dunától keletre fekvő területeken szlovák eredetű tótok laktak. Több magyarországi település őrzi a tót nevet. A jelenlegi településnevek között ezek: Tahitótfalu (eredetileg Tahi és Tótfalu külön), Tótkomlós, Tótszentgyörgy, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Tótújfalu és Tótvázsony, Lengyeltóti és Káptalantóti. A leggyakoribb magyar családnevek listája harmadik helyén a Tóth vezetéknév szerepel.
A szó eredete
A szó eredete a gepidák és más germán törzsek thuat törzsnevéből ered,[2] akiknek állama a 4. századtól az 5. századig állt fenn a Kárpát-medencében. Az Avar Kaganátus idején a gepidák beolvadtak az itt lakó szlávok közé. A thuat törzsnév általános germán önmegjelölés, ez szerepel a teutonok nevében, és a mai németek deutsch vagy a hollandok (volt száli frankok) angol dutch nevében is. A tót név ugyanolyan külső név, ahogy mi a teutonokat németnek (néma), a németek a magyarokat Ungaroknak hívják, az onogurok törzsszövetségének neve után.
Népi etimológiai megközelítése szerint a német der Tod – vagyis halál – szóból ered, ami a szlávok fejalkatára (nagy homlokcsont, erős járomcsont, mélyen ülő szemek), fizimiskájuk ahhoz való hasonlatosságára utal. A népnyelv általában a legjellemzőbb külső-belső tulajdonságot ragadja meg szomszédai, vetélytársai, ellenségei, de még barátai megnevezésére is, többnyire pejoratívan.
A szó utóélete
A 20. század elejétől a tót megnevezés a hivatalos iratokban háttérbe szorul,[3] és az addig többféle különböző etnikumot magába foglaló szó a köznyelvben pedig lekorlátozódik a szlovákokra. A csehszlovák állam létrejötte és a Felvidék elvesztése után a területi revízióra törekvő Horthy-rendszer igyekezett felkarolni a szlovák autonómiatörekvéseket is, ezért a tót megnevezés helyett szándékosan használták a szlovák népnevet. Azonban a harmincas–negyvenes években is használatos volt a tót név, például a Szálasi Ferenc politikai terveiben szereplő Tótföld nevében.
A népnyelvben a 20. szazadban sok esetben pejoratív színezetet kapott az addig teljesen semleges szó. Elterjedt megnevezés lehet, ha gúnyosan, megvető szándékkal akarják illetni a szlovákokat.[4][5] Azonban azokon a helyeken, ahol mind a mai napig nagyobb számban élnek tótok (például Békés vármegye egyes helyein), ott a szó megőrizte eredeti semleges érzelmi színezetét, ezért a mai napig teljesen elfogadott és használt. A magyarországi szlovákok is általában tótnak nevezik magukat, de például a csabai szlovákság tájnyelvét is csabai tótnak szokás nevezni.[6]
Hasonló történetű népnevek
A tóthoz hasonlóan napjainkra inkább pejoratív felhangúvá vált szó az oláh, amely a vlachok nevéből ered, és ami az újlatin nyelvet beszélő csoportokat jelölte. Ugyanebből ered az olaszok neve is, ami nem vált degradálóvá, mivel a lekicsinylés sohasem a szóban, hanem a rossz szándékban van. A talján az italiano, a ruszki a ruszkij olasz és orosz népek önmegnevezéseiből származtatható pejoratív felhangot kapott magyar népnevek.
A magyarországi Olaszi helynevek egyébként többnyire vallonokat takarnak, ahogy az Oroszi helynevek pedig viking/varég/rusz telepeseket még a honfoglalás idejéből.[7]
Jegyzetek
- ↑ Magyar néprajzi lexikon. LINK:/
- ↑ Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2
- ↑ A 2001-es népszámlálás oldala
- ↑ Nem elég a Felvidék, még a kürtőskalácsot is lopják a tótok, Kuruc.info
- ↑ Cenzúráznak a tótok Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, Szent Korona Rádió
- ↑ http://nemzetisegek.hu/repertorium/2005/06/Bar06.pdf
- ↑ Györffy, György. István király és műve, 2. kiadás, Gondolat, 313-314, 511-513,. o. (1983). ISBN 963-281-221-2
Források
- Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.