A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Romano Prodi | |
Olaszország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1996. május 17. – 1998. október 21. | |
Előd | Lamberto Dini |
Utód | Massimo D’Alema |
Olaszország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2006. május 17. – 2008. május 8. | |
Előd | Silvio Berlusconi |
Utód | Silvio Berlusconi |
Az Európai Bizottság elnöke | |
Hivatali idő 1999. szeptember 16. – 2004. november 21. | |
Előd | Manuel Marin |
Utód | José Manuel Barroso |
Született | 1939. augusztus 9. (84 éves) Scandiano |
Párt | Demokrata Párt |
Szülei | Enrica Franzoni Mario Prodi |
Házastársa | Flavia Franzoni (1969–) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | |
Vallás | római katolikus |
Díjak |
|
Romano Prodi aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Romano Prodi témájú médiaállományokat. |
Romano Prodi (ⓘ, Scandiano, Reggio Emilia megye, Olaszország, 1939. augusztus 9. –) olasz politikus és államférfi. Beceneve „Professzor”. A Miniszterek Tanácsa elnöki tisztségét (olasz kormányfő) kétszer, 1996. május 17. és 1998. október 21., valamint 2006. május 17. és 2008. május 8. között töltötte be. Az Európai Bizottság (EB) elnöke volt 1999–2004 között.
Fiatalkora
1961-ben a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen diplomázott, majd a London School of Economics-on végzett doktori tanulmányokat. Közgazdaságtant tanított a Bolognai Egyetemen.[1]
Politikai pályafutása
1978-ban ipari miniszter lett. 1982 és 1989 valamint 1993 és 1994 között vezette az állami ((Ipari Újjáépítés Intézete)) (IRI, Istituto per la Ricostruzione Industriale) vállalatot. Elnöke lett a baloldali és centrista pártok összefogásából létrejött Olajfa (L'Ulivo) pártnak. A párt vezetése alatt megnyerte az 1996-os választást, és Prodi Olaszország miniszterelnöke lett. Miniszterelnökként jelentősen csökkentette a költségvetés hiányát, teljesítve ezzel az Európai Gazdasági és Monetáris Unió elvárásait. A megszorítások nyomán azonban elvesztette pártja balszárnyának támogatását és 1998 októberében lemondott.[1]
1999. szeptember 17. és 2004. november 22. között az Európai Bizottság elnöke volt. Elnöksége idejére esett az EU jelentős bővítése: tíz, kelet- és dél-európai ország csatlakozott az Unióhoz, 2004 májusában.[1]
Mandátumának lejárta után visszatért az olasz politikába és 2006 áprilisában pártja, szoros versenyben győzött Silvio Berlusconi jobbközép alakulatával szemben. Kampánya során gazdaságélénkítésre, és az olasz csapatok Irakból való kivonására helyezte a hangsúlyt. 2008. január 24-én elvesztette a bizalmi szavazást a szenátusban, és következésképpen lemondott miniszterelnöki posztjáról.[1]
2013-ban a Demokrata Párt őt jelölte a köztársasági elnöki posztra,[2] ám a parlament végül újraválasztotta Giorgio Napolitano elnököt.
Jegyzetek
Források
- ↑ EB: Romano Prodi, Encyclopaedia Britannica. Encyclopaedia Britannica Inc.. Hozzáférés ideje: 2017. február 18.
- ↑ Index, 2013.04.19.: Romano Prodi lett az olasz baloldal államfőjelöltje. Index.hu, 2013. április 19. (Hozzáférés: 2017. február 21.)
További információk
Elődje: Manuel Marín |
|
Utódja: José Manuel Barroso |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.