Római számok -

Római számokat tartalmazó óra, a négyes (IV) korábbi változatával

A római számírás az ókori Rómából származó alfabetikus számjelölési rendszer. A rendszer elve szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számábrázolási rendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a jelek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak. Összesen hét betűt használnak:

I = 1,
V = 5,
X = 10,
L = 50,
C = 100,
D = 500,
M = 1000.

A helyiértékek szerinti jelölés pedig a következő:

Római számok jelölésrendszere
	Ezresek	Százasok	Tízesek	Egyesek
1	M	C	X	I
2	MM	CC	XX	II
3	MMM	CCC	XXX	III
4		CD	XL	IV
5		D	L	V
6		DC	LX	VI
7		DCC	LXX	VII
8		DCCC	LXXX	VIII
9		CM	XC	IX

Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek. Például:

1988 = 1000 + 900 + 80 + 8 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII

A rövidítés nagy számoknál nem megengedett (nem kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetése a számértékéhez), mégis használatos:

1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII, de ehelyett használható az MIIM és az IIMM forma is.

Az I másik jellel együtt mint „kivonás” csak a V, illetve az X előtt állhat (tehát: IL ≠ 49, IC ≠ 99 stb.).

A római számokkal leírható legnagyobb szám, mely őrzi a jelölőrendszer szabályait a 3999, vagyis MMMCMXCIX. Ennek megfelelően a korai időszakban csak a fenti betűket használták, majd később a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:

${\overline {\text{I}}}=1000;\quad {\overline {\text{V}}}=5000;\quad |{\overline {\text{I}}}|=100\;000;\quad |{\overline {\text{V}}}|=500\;000$

Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.

Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.

A római számokat a 14. században kezdte kiszorítani a ma használatos arab számírás. Napjainkban a római számok leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint uralkodók sorszámozására használatosak (például II. Erzsébet, XIV. Lajos, I. István). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak. Ezen kívül a világháborúk sorszámát is sokszor így jelölik, (például a második világháború egyes szövegekben „II. világháború” írásmóddal szerepel) vagy az olimpiai játékok sorszámát is (például a 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos neve XXX. nyári olimpiai játékok volt). Római számokkal jelölik Budapest kerületeit is (például Budapest VII. kerülete).

A „modern” római számok a következők:

Római	Hindu–arab	Megjegyzés
(nincs)	0	Nem használták a nullát.
I	1
II	2
III	3
IV	4	A IIII-t órákon és kártyákon még használják.
V	5
VI	6
VII	7
VIII	8
IX	9
X	10
XI	11
XII	12
XIII	13
XIV	14
XV	15
XVI	16
XVII	17
XVIII	18
XIX	19
XX	20
XXX	30
XL	40
L	50
LX	60
LXX	70	A Septuaginta rövidítése
LXXX	80
XC	90
C	100
CC	200
CCXLVIII	248
CCC	300
CD	400
D	500
DC	600
DCC	700
DCCC	800
DCCCXXXIX	839
CM	900
CMXI	911
M	1000
ⅭⅠƆ vagy ↀ	1000	Egyesített C, I és fordított C, az M alternatívája.
∞	1000	Hasonlít a végtelen jelére, az M alternatívája.
MCXI	1111
MCMXLV	1945
MCMXCIX	1999	Szabályosan nem lehet rövidíteni (MIM alakra): az I csak V és X előtt állhat.
MM	2000
MMM	3000
MMMCMXCIX	3999
IƆƆ vagy ↁ	5000	Két fordított C-vel.
ⅭⅭIƆƆ vagy ↂ	10000	CCI, aztán két fordított C
Ɔ	Fordított 100	fordított C, nagy számoknál C-vel és I-vel kombinálva.

Karakterkódolás

A római számokat legtöbbször az ASCII latin betűivel (I V X L C D M) írják le, a Unicode mégis rendelkezik speciális karakterekkel a római számjegyek írásához, ezek az U+2160...U+2183-as (tízes számrendszerben: 8544...8579) intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számjegyeket, valamint 12-ig a számkombinációkat.

A teljes karaktersor: Ⅰ Ⅱ Ⅲ Ⅳ Ⅴ Ⅵ Ⅶ Ⅷ Ⅸ Ⅹ Ⅺ Ⅻ Ⅼ Ⅽ Ⅾ Ⅿ ⅰ ⅱ ⅲ ⅳ ⅴ ⅵ ⅶ ⅷ ⅸ ⅹ ⅺ ⅻ ⅼ ⅽ ⅾ ⅿ ↀ ↁ ↂ Ↄ.

Egyesek szerint ezeket érdemes használni a római számjegyek írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ alakban. Viszont ezek a karakterek sok problémát okozhatnak, mert a megjelenítésükhöz speciális betűtípusok szükségesek, amik nem minden operációs rendszeren/szoftverben érhetőek el (például az Arial Unicode MS).

Érdekesség

A reneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, az eredmény a könyv kiadási dátuma lett.

Templomok és más épületek bejárata fölött is hasonlóan olvasható az építés évszáma. Az ilyen számot tartalmazó feliratokat kronogrammának nevezik.

További információk

Miért cseréltük arabra a római számokat?
FAQ: Roman IIII vs. IV on Clock Dials
Tanmenetjavaslat, Nemzeti Tankönyvkiadó Archiválva 2013. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
A fordított C szimbólum jelentése
Római szám átváltó
Allen A. Shaw: Jegyzetek a római számokról
Roman numerals Archiválva 2021. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben

Írásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Római_számok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.